8. Fejezet: Azok a halvány rózsaszín, vastag ajkak...

Ledöbbenve mérem végig a hosszú, hófehér lábakat, a teljesen elütő fekete fürdőruháig, ami elképesztően tökéletes testet takar. A kiálló csípőcsontoktól, a vékony derekán át, a méretes, mégis nem olyan nagy mellekig. Elakadó lélegzettel győződök meg róla, hogy az a test EunJinhez tartozik és amint az arcára érek a végig mérése után minden testrészem bele rándul, még a nemességem is és kénytelen vagyok végig nyalni a már száradás szélén álló ajkaimat. Be kell vallanom, hogy hazudtam mikor azt mondtam, bottal se nyúlnék hozzá, mert jelenleg itt helyben képes lennék megdugni... 

Jimin szemszögéből:

Olyan érzés járja át az egész testem mint még soha se. Vad forróság kezdi égetni a bőröm és bizseregni kezdek a látványtól, amit jelenleg látok. Szinte gyönyörködve bámulom azt a gyönyörű hófehér bőrű lányt, akinek az alakját még inkább kihangsúlyozza a fekete, testre simuló úszódressz. Elpillant mindenki felett, majd ahogy meglát felém indul, természetesen azonnal letörlöm a homlokomon csillogó árva izzadtság cseppeket és önuralmat gyakorlok magamra. Ahogy megáll előttem ő mér végig tetőtől talpig. Eléggé aggasztó, hogy egy férfi nem bámulhat meg egy nőt rendesen, de fordítva a művelet helyén való és szabad.
- M-Mi az? - lassan és akadozva engedem ki azt a két szót a számból, ami jelenleg tiszta a fejemben.
- Csak kíváncsi voltam. - mosolyog majd felkuncog. - Kezd kényelmetlenné válni, hogy elég sokan néznek... - mondja többnyire zavartan és a válla felett előre húzza a fekete copfját kezében az úszósapkájával.
Óvatosan pillantok szét és észre veszem, hogy tényleg elég sok fiú csorgatja a nyálát, és a lányok se igazán bírják ki szemlélés nélkül, igaz, még a fiúk ámulva és gyönyörködve nézik, addig a lányok megvetően és rettentő féltékenyen.
- Még JeongGuk szeme is rajtad van. - pillantok vissza az arcára és eléggé meglepődik. - Pedig az öltözőben azt ecsetelte TaeHyungnak, hogy ő bizony egy bottal se nyúlna hozzád.
- Vicces, hogy én ugyan ezt mondtam a szőke ribancának. - sóhajtok hosszan. - Legalább ennyiben megegyezik a véleményünk.
- Nem tudom EunJin, de... Ha én azt mondanám, hogy hozzá nem érnék egy lányhoz, akkor nem méregetném az elkövetkező tíz percben. - húzom el enyhén a szám, amint eszembe jut amit JeongGuk mondott nekem az öltözőben. Én nem vagyok olyan, akinek... Feláll bármikor...
- Valami bánt? - teszi a vállamra a kezét az előttem álló angyal. - Az a pöcs volt? Mit csinált?
- Nem. Nem most... most nem... - sóhajtok hosszan. - Csak egy megjegyzést tett.
- Mit mondott? Hmm? Jimin, gyerünk beszélj! - teszem a vállára a kezeimet. - Hallod? - rángat meg egy kicsit.
- Ahogy beszéltek rólad Kim TaeHyunggal... Mérges lettem... Majd JeongGuk, megkérdezte, hogy... Az... a... az a pici. - nyelek nagyot. - Fel.
- Az az aberrált fasz. - fújtat dühösen és ökölbe szorítja a kezét. - Ne foglalkozz vele! Csak az mond ilyet a másikra, aki tudja, hogy a sajátja kicsi.
- Tényleg...? - kérdezem halkan, mire ő mosolyogva bólint. - Köszönöm.

Az elkövetkező hét szinte fantasztikusan telt! Nem hittem, hogy valaha fogok ilyet mondani, de mióta EunJin vissza jött és kiáll mellettem JeongGuk és a bandája nem vert meg komolyabban. A hétvégén is találkoztunk és suli után is sokszor átnézett, igaz csak fél órára, esetleg egyre, de akkor is jól elvoltunk. Még nálunk volt próbált nem cigizni és ha máshol voltunk, akkor is vissza fogta magát az én kérésemre, még én megígértem neki, hogy kipróbálom a kontaktlencsét. Olyan boldog vagyok, hogy van valaki, aki mellettem áll és segít.
Pénteki, utolsó két óránk előtti ebéd szünetben ülünk lent az iskola ebédlőében. Még én a pár perce megvett ebédemet eszegetem, ami a napi menüt nézve gyros lenne, de ez inkább hasonlít valami főzelékhez, addig az előttem ülő lány a mobilját nyomkodja elég mérgesen, majd egy halk káromkodást megszellőztetve az asztalra dobja, így az pont az én tálcámnak csúszik. Kérdően pillantok fel rá, és ahogy elkapja a pillantásom keresztbe fűzi a karjait a mellkasa előtt és hátra dől.
- Sajnálom... - motyogja el feldúltan.
- Mi a baj? - szólalok meg amint lenyeltem a számban lévő falatot.
- Csak... - vesz mély levegőt és az asztalra támaszkodik. - Barátnőmmel beszélgettem, sms-ben. Napok óta tervezzük, hogy beszélünk, de neki sose jó, és folyamatosan félre passzol. Bocsánat kérésképpen megígérte, hogy a hétvégén idejön és csinálunk valamit, erre... Lemondta...
- Elmondtad neki, hogy ez bánt téged? - pillantok a telefonjára.
- Persze... De ő túl elfoglalt. Pedig én csak beszélni karok vele... Normálisan és személyesen... Hallani akarom a hangját. Tudom hülyeség, de... szükségem van rá...
- Sajnálom... - kezdem piszkálni a kezeimet és oldalra húzott szájjal pislogok rá.
- Ugyan... Mindegy. - nyúl a telefonjáért és megnézi jött-e új üzenet, majd amint a szemöldökét magasba rántva és a szemét megforgatva teszi el a telefonját tudomást veszek arról, hogy bizony nem írt neki. - Valahogy... Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Neki ott vannak a haverok. Nekem meg... Itt vagy te. - mosolygok rá.
- Pontosan. Szóval. - tolom elé a tálcát és neki nyújtom a villám. - Azt hiszem szabad vagy a hétvégén.
- Jók a megérzéseid Park -hatodik érzék- Jimin. - veszi ki a kezemből az evőeszköz, utána pedig mosolyogva kezd enni, de az első falat után vissza is köpi a szalvétába. - Te ezért komolyan fizettél?
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire... rossz. - nevetek fel, mire ő is nevetni kezd.
Az önfeledten nevetésünk közepébe EunJin telefonjának csengetése vág közbe, így a röhögésünk szép lassan halkul el, ahogy előveszi a mobilját. Gyorsan futja át a beérő üzenetet.
- Írt? - pislogok rá, de ő megrázza a fejét. - Akkor?
- Meghívtak JeongGuk esti bulijára. - engedi le a telefonját és rá néz.

EunJin szemszögéből:

Egészen hazáig hallgattam Jimin hangját, ahogy a buliról mesél, hogy azzal szokott tele lenni az összes közösségi oldal, aki pedig ott volt, az nagy eséllyel bekerül JeongGuk bandájába, ideiglenesen. Kicsit meglepődve hallgatom és rá gyújtok egy cigire, amint abba hagyja a beszélést közbe szólok.
- Elakarsz menni a buliba? - pillantok rá, de eléggé meglepődik, hogy rá jöttem az eléggé átlátszó kis monológjára. - Mond meg nyugodtan. Tudom, rossz, hogy tizennyolc évesen még egy buliba se voltál, de pont az övére akarsz elmenni?
- Csak... Kíváncsi vagyok.
- Elviszlek, ha szeretnéd, de... - mérem végig tetőtől talpig. - Nem engedem meg, hogy így mutatkozz felem egy buliban. Szóval. Ha te eljössz velem vásárolni és levághatom a hajad, talán át is festem, használod a kontaktlencsét, akkor át gondolom. - mosolygok rá.
- De... Haeun én...
- Semmi, de Jimin-ah! Vagy átalakítalak, vagy nem megyünk sehova.
- Rendben... Rendben. - bólint rá kicsit nehezen. - De én választok hajfestéket. Jó?
- Megegyeztünk. - veszem a számba a cigim és kezet rázok vele, bár ahogy elnézem szegény nem igazán bízik bennem. Nem tudja, hogy mire képes egy lány.
Pár óra elteltével már haza fele tartottunk jó pár hatalmas nagy szatyorral, amit természetesen Jimin cipelt, mivel nem engedte, hogy annál a picinél nagyobbat vigyek, amely most is a kezemben himbálózik, a benne lévő szőkítő és haj festék pedig ide-oda csúszkál.
Amint megállunk a ház előtt elő keresem a kulcsomat és minden gond nélkül megyünk be. Az előszoba lépcsője előtt rúgjuk le a cipőinket, majd megragadom Jimin kezét és felhúzom a szobámba. Lepakoltatom vele a szatyrokat, majd előkeresem ami kell és a fürdőbe megyek, ő pedig kitartóan követ.
- Ülj le. - húzom elő a kis hokedlit a csap alól. - Talán így fel foglak érni.
- Kezdek félni... - ül le nehezen, eléggé bátortalanul és fel néz rám. Elé lépek és fésülni kezdem a haját. Csillogó szemekkel és enyhén kipirulva. Legszívesebben az ölébe ereszkednék és én lennék az első lány, aki birtokolja az ajkát. Istenem... Azok a halvány rózsaszín, vastag ajkak... Minden alkalommal képes vagyok elbambulni és... Esküszöm pofán vágom magamat.
- Csak.. Csak ne mozogj. - veszek mély levegőt és a háta mögé lépek. Bedugom a hajvágót és bekapcsolom. - Akkor... Kezdhetem? - mielőtt válaszolna mély levegőt vesz és bólint.
- Igen.

JungKook szemszögéből:

A suliból hazaérve TaeHyunggal tudomást vettünk róla, hogy mind a két szülőm elhúztak a szeretőjükkel a hétvégére, legalább mind a ketten szóltak, hogy "üzleti útra" mennek, így már napok óta elkezdhettem, illetve kereshettem olyan embereket, akik segítenek megrendezi az év "legnagyobb" buliját, mármint TaeHyung szerint. Felállok a feljáróra és leállítom a kocsit, majd kikötöm magam és elkezdem vissza engedni a kocsi tetejét.
- Imádom ezt a kocsit. - jegyzi meg szélesen mosolyogva és a tetőt figyeli.
- Ja. Én is. - mondom fél vállról és halkan sóhajtok. - Nem emlékszel hány órát beszéltem meg HaMinnel, hogy jön?
- A te barátnőd. - nevet fel. - nem tudom, JeongGuk. Talán fél ötöt?
- A barátnőm akkor fél ötig. Ma dobom azt a szukát. - szállok ki, amit a tető vissza megy a helyére. Tae azonnal kipattan és kérdően mered rám.
- Komolyan? Kajak mondod JungKook?! - hitetlenkedik, valamint követni kezd a házba, mikor elindulok. - Nagyon ideges lesz.
- Figyelj Tae. - fordulok vissza a lépcső egyik fogán megállva. - Leszarom.
Hátat fordítva neki sétálok fel a lépcsőn egészen a bejárati ajtóig. Kulccsal nyitom ki és bemegyünk. Ledobjuk a cuccainkat és a nappaliból nyíló hatalmas erkélyre megyünk, ahonnan elég jó kilátás nyílik a kocsi bejáróval egy szinten lévő medencére és kertre, ha pedig feljebb emelem a fejem egészen a tengerig ellátni, igaz éppen csak. A korlátra könyökölök, miután elé vettem a zsebemből a cigimet és Tae megkínálása nélkül gyújtok rá egy szálra. Fáradtan és enyhén dühösen szívok bele a cigarettámba, majd a füstöt letüdőzve könnyebbülök meg.
- És... Megvigasztalhatom a szöszit? - támaszkodik meg mellettem. Kérdően pillantok rá, mire ő megforgatja a szemeit. - Kell egy B terv, ha EunJin nem menne bele a tabletták után se. HaMin pedig túl szomorú lesz miattad, szóval én megvigasztalom a kicsikét.
- Felőlem. - vonok ismét vállat és a számba veszem a cigit. Azt hiszi, hogy EunJin lesz annyira naiv, hogy bedrogozza? Régen se volt hülye és lefogadom, hogy ez az egy dolog most se változott. - De lehet én is megpróbálom felhívni a szobámba, ha eljön. - mosolyodok el. - Ha annyira nagy a szája a kis vadmacskának... Az ágyban se lehet nulla.
- Hogyan is mondtad... Te hozzá nem érnél. Mi változott, JeongGuk? - gyújt rá Tae is és enyhén gúnyosan mosolyog.
- Elég dögös.
- Igen. Az nekem is feltűnt.
A cigaretta szünet után TaeHyung haza ugrott és támogattam tíz ezerrel az ital vásárlását, így legalább nekem semmit nem kell csinálnom már. A nappaliban találom meg a helyem és a bőr fotelba ülve a falon lévő méregdrága képet kezdem dobálni sós mogyoró szemekkel. Elég ocsmány kép, és talán ezért is lett már évek óta a célpontom mikor semmi dolgom. Mi más ez mint egy drága szar, valami művészeti baromság, aminek semmi értelme, mert ha még ábrázolna valamit, mint EunJin porté képe rajóráról, akkor talán tisztelném és csak nézném. EunJin régen is értett a rajzoláshoz és a festészethez... Úgy tűnik ez Szöulban csak még jobb lett.
- Faszom... - jegyzem meg és hátra döntöm a fejem. - A végén EunJin buzi leszek... - nevetem el gúnyosan magam.
Az önfeledt nevetésembe a ház csengője vág bele. Kifordulok a karosszékből és talpra állok, majd megcélzom a bejárati ajtót. Kinyitom és a csinosan felöltözött barátnőmet látom meg, akit lehet bár hónappal ezelőtt még köszönés nélkül vonszoltam volna fel a szobámba, és tettem volna magamévá, de most... csak lelomboz a jelenléte, azaz erőltetett szexisége.
- Szia, macim. - mosolyog és beljebb lép a házban, majd a számra csókolna, de hátrálok és elfordítom a fejem. Eléggé megdöbbenve és kérdően pillant rám. - Mi a baj? - zárja be az ajtót, aztán utánam lép.
- Beszélnünk kellene... - teszem zsebre a kezeimet és lehajtom a fejem, de csak addig még mély levegőt veszek.
- Valami rosszat csináltam?
- Nem. - vágom rá azonnal, majd a szemébe nézek és végig nyalom a számat. - Megcsaltalak. - mondom ki teljesen érzéstelenül. Hitetlenkedve kezdi megrázni a fejét és dühösen szorul ökölbe a bal keze. Az arcára kiül a fájdalom. Akkor lenne igazán pipa, ha közölném vele, hogy nála kétszer, vagy háromszor idősebb nőkkel csaltam volna meg. Legalább hattal, igaz pénzért.
- Szemét seggfej vagy! - förmed rám és meglendül a jobb keze, hogy fel pofozzon, azonban gyorsabb vagyok mint ő és minden nehézség nélkül kapom el a törékeny csuklóját. Idegesen húzom magamhoz és a megszorítom a karját. - E-Ez fáj!
- Majd ha megtanulod, hogy kit merj megütni... - sziszegem el neki ingerülten, vicsorogva. - Szerinted érdekel milyen kis kurva vagy...? Itt helyben törlöm le az arcoddal a szoba falát...
- JeongGuk... - kezd halkan pityeregni. - Kérlek... Engedj el... - rángatja meg a kezét. Elengedem a csuklóját és a hajába markolok bele, ezzel a földre rántva őt, így még hangosabban kezd zokogni előttem térdelve.
- Gondoltam veszekedés nélkül válhatunk el, de az előző miatt mérges lettem, szóval most jóvá teheted...  - húzom le a nadrágom sliccét. 

7. Fejezet: Csak egy cigaretta szünetet kérek

EunJin szemszögéből:

Hosszú percekig nézünk kitartóan egymás szemébe nézve, de végül hosszan sóhajtok és lehajtom a fejem. Éppen megszólalna mikor idegen nevetés üti a fülem. Mind a hárman a hang irányába nézünk és SeokJin és egy ismeretlen, de még is ismerős srác sétálnak be. A kócos, szők
ített hajú srác szájában pedig már egy égett cigi csücsül, ami lassan eregeti a szürke füstöt. Eléggé meglepődik mikor meglát és lassan veszi ki a szájából a dohányt, de azért előtte mélyet szív. A cigaretta mentes ajkai miatt ismerem fel a fiút. Ez a srác Min YoonGi. Még Szöulból ismerem mert egy ideig ott tanult és akkor a lányoktól egy Suga becenevet kapott, mivel túl édes volt az arca, de nem maradt sokáig a suliban, ugyanis Busanba költözött legalább két éve.

- EunJin. - mosolyodik el szélesen és beleszív a cigijébe. - Sejtettem, hogy te vagy az, akiről Jin beszélt.

- Nekem viszont eszembe se jutott, hogy te vagy az akiről SeokJin. - sóhajtok és vissza nézek JeongGukra, aki azonnal YoonGi felé nyújtja a kezét. A fiú a zsebébe nyúl és előveszi a cigis dobozát. JeongGuk felé nyújtja, aki minden szó nélkül vesz ki egy szálat, mintha ez természetes lenne. Végül nekem nyújtja és kénytelen vagyok venni egyet, majd a saját öngyújtómmal gyújtom meg, még a régi barátom, aki most a világ szemetét jelenti, szintén a szőke fiútól veszi el az elegáns és olcsó gyújtóját.

- Bele zavartunk valamibe? - pillant hármunkra SeokJin, majd végül rajtam áll meg a tekintete.

- Nem... - pillantok fel JeongGukra, aki megvető pillantást vet rám. - Csak véletlen, hogy össze futottunk. - szívok a cigarettába és a fülem mögé tűröm a hajam. Meglepődök, hogy Suga erősebbet szív mint én, pedig régen még azt se bírta. - Szóval... Kosarazol, igaz?

- Ja. Már egy ideje. - válaszol és megtámaszkodik a korlátnál, ahol eddig én álltam.

- És mióta cigizel, nem fulladsz ki hamarabb? - támaszkodok meg mellette.

- Igazából, már a csapatba kerülésem előtt elkezdtem dohányozni, szóval nem igazán tudom mihez mérni a mostani teljesítményemet. - veszi szemügyre a kezében égő cigit, majd beleszív párat és eldobja.

Megértésképpen bólintok és elszívom a bagót. Fél szemmel nézek Jiminre, aki folyamatosan JeongGukot figyeli a kezei tördelése közben. Eltudom képzelni, ha SeokJin-ék nem érnek ide, akkor a helyzet eléggé elfajult volna. Kicsit rázom meg a fejem és verem ki a borzalmas gondolatokat a fejemből. 

- EunJin... - szólal meg halkan Jimin, majd rá szegezem a tekintetem. Gyámoltalanul folytatná a mondandóját, csak előtte mély légcserét folytat. - Lassan mennünk kellene. 

- Azonnal. - tüdőzök le még párat, a kezemben fellelhető, izzó, de már rövid cigarettából. Amint elérné a füstszűrőt a földre hajítóm és rá lépés nélkül távozok a nyomomban a most is reszkető Jiminnel, aki gyors léptekkel igyekszik beérni engem. 

Jimin szemszögéből: 

Kicsit lihegve sietek utolérni és közben a szemüvegemet igazgatom, ami folyamatosan lecsúszik az orr nyergemről, rohanás közben. Halkan duruzsolom el a nevét egymás után és közben a szinte teljesen egyenes,  korom fekete haját figyeltem, ami úgy verte vissza a rá sütő napot, akár egy fekete gyémánt, így személyesen láthattam egy hosszú kémiai kísérletet, igaz csak képletesen. 

- E... Eunei... - állok meg, amint teljesen valószínűvé válik, hogy képtelen vagyok vele tartani azt a gyors tempót amit diktál, pedig kettőnk közül ő az, aki gyárkéményként füstöl.
- Az az egy szívás, már betette neked a kaput? - lép vissza elé, mire én a combjaitól kezdve lassan mérem vigi a vékony derekát, majd az elég formás melleit, amin eléggé elidőzik a tekintetem, és még zavarba is jövök. Nem szokásom méregetni a lányokat, mert nem illik egy nővel szemben, főleg egy olyannal szemben, akit már évek óta ismerek, igaz régóta nem találkoztunk. - Jimin-ah... Te komolyan méregetsz engem? - a kérdésre úgy lépek hátrébb tőle, akár a villám csapás, és földig hajolok előtte.
- Én... Nem... - válaszolok nehézkesen, de ő csak felkuncog a válaszomon, mire én lassan nézek fel rá kérdően. - Nem ütsz meg...?
- Miért tennék ilyet? - nevet fel picit rajtam, majd megragadja a felkarom és kiegyenesít. - Pont az nem zavar, ha egy olyan fiú méreget mint te.
- Milyen fiú? - ráncolom a homlokom és kérdően pillantok vissza rá.
- Gyáva. - vágja rá és bennem egy világ törik össze.
Váratlanul ér amit mond, pedig tudom, hogy igaza van, viszont nem gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyedén képes az ember szemébe mondani. Jelenleg ez eléggé össze tört és gyenge fejfájást okozott, pedig teljesen egyet értek vele. Mióta itt van úgy viselkedik velem, mintha az őrangyalom lenne, folyamatosan megment Chen HaMin és a lány bandájától, na meg persze JeongGuktól is. Jól tudom, hogy nekem kellene segítenem őt, mivel én vagyok kettőnk közül a fiú, de mégis ő hordja a nadrágot a barátságunkban.
- Inkább leszek gyáva, mint zsarnok. - indulunk tovább mind ketten a Torna központ felé.
- Teljesen megértem. - pillant rám fél szemmel. - Nem sértésnek szántam, remélem tudod.
- Persze. de én teljesen egyetértek veled ebben. Gyáva vagyok és ezzel teljes mértékben tisztában vagyok.
Erre már nem mond semmit, mivel tudtában van, hogy nem szeretné tovább rontani az amúgy is avétos helyzetet. Elválunk egymástól az uszoda öltözői előtt, majd leharcolt hangulatban megyek be és keresem meg a szekrényem, ami mint mindig most is össze van firkálva, pedig pár napja festették le, de már megint rajta vannak azok a szokványos sértések, amiket kapni szoktam. A talpnyalótól, egészen a balfaszig és tovább a homárig. Mély levegőt veszek, ahogy átfutom a szememmel a sértéseket. Megpróbálok tudomást se venni arról, ami a szekrényemen szerepel és elő veszem az úszás cuccom, majd neki kezdek az öltözésnek.

EunJin szemszögéből:

Hamar megtalálom a szekrényem, mivel már reggel elég sokéig keresgéltem első óra után, de szerencsémre hamar meg vagyok már vele. Elő veszem a sport táskát és az egyik padon foglalok helyet, viszont ahogy ledobom a pólómat nevetgélésre leszek figyelmes és egy csapat lányra, de az elől tipegő hercegnő, azonnal elhalkul amint meglát és a többieket is csendre inti. Fél pillantás erejéig nézek rájuk, majd folytatom az öltözést, ahogy ők is, viszont HaMin nem bírja ki és fehérneműben áll meg előttem, majd felnézek rá.
- Igen? - állok fel én is, hogy szemmagasságba legyek az eddig elég nyugodt ellenfelemmel, ugyanakkor kigombolom a nadrágom.
- Én nem akarok veled semmilyen össze tűzést, ameddig tudod hol a határ hol meg kell állnod. - pillant az arcomra, amin még mindig rajta van a tegnapi "bunyó" után az az ártatlan zsebtapasz.
- Csak néztem volna végig, ahogy megveri az az állat Jimint? - rántom fel a szemöldök és a derekamra teszem a kezem. - Nem ilyen vagyok...
- Talán a pasid az a kis nyomi, hogy ennyire védet őt? - nevet fel ironikusan, majd hátra dobja a haját.
- Nem az esetem. - nyúlok a táskámba és elkezdeném össze fogni a hajam.
- Segítek. - lép vissza a cuccához és kivesz belőle egy hajkefét. Értetlenül nézek rá, mire ő hosszan és türelmetlenül sóhajt. - Egy lánynak a haja a legfontosabb, hidd el nem akarok semmit. - biccent a padra a fejével, így kénytelen vagyok helyet foglalni, ő pedig elkezdi kifésülni, majd össze fogni. - Ha többet nem szólsz bele a stréberrel történő balhéba, akár barátok is lehetnénk, főleg, hogy JeongGuk maci nem szeretné, hogy kikapjam a szemed. - ezen eléggé meglepődök és ezt a mögöttem álló szörnyeteg is észre veszi, majd felkuncog. - Én se értem, miért mondta, hogy egy ujjal se nyúlhatok hozzád, de ha közeledsz felé, nem fogom hagyni, hogy rá tedd a mocskos kezed a tulajdonomra. - veszi ki a kezemből a hajgumim és össze fogja a hajam.
- Eszem ágában sincs, akár csak bottal hozzá nyúlni a játék szeredhez. - fordulok felé amint kész van, majd újra két lábra állok és a szemébe nézek. Nem mintha annyira rossz srác lenne JeongGuk, de amilyen  mostanában a barátaival, azt csak úgy tudom jellemezni, hogy rosszabb a szarnál is. - Megnyugodhatsz.
- Reméltem is. - mosolyog rám és a kezét nyújtja nekem.
- Na még mit nem. - pillantok először a kezére, de végül vissza találok a szemébe és megvető pillantást vetek felé, amire eléggé megdöbben és lassan engedi le a kezét. - Felőlem kikaparhatod a szemem, de nem fogom engedni, hogy te, vagy az élő vibrátorod bántsátok.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni, kurva... - húzza el a száját, mi több ingerülten sóhajt.
- Nem te vagy, ribanc. - mosolyodok el.
A fogait csikorgatva hagy magamra, azonban tisztán hallom a fejében a nekem szóló szitkozódásokat és átkokat. Nem fordítok rá gondot, sokkal inkább folytatom az öltözést, és magamra veszem a szűk, fekete úszódresszt, majd amint végeztem elpakolom a cuccaimat, de előtt még el megyek vécére, de addigra már mindenki az öltözőbe ér, sőt sokan már azonnal ki indulnak  medencékhez.

JungKook szemszögéből:

Alapos elbeszélgetés után HaMinnel tovább állok az öltözök felé, ahol már mindenki bent van és hangosan nevetgélve öltöznek, vagy éppen egymást csapkodják meztelenül a törülközőjükkel, azonban amint belépek megfagy a levegő és mindenki elhalkul, majd felöltöznek. TaeHyung mellé ülök le miután elő vettem a táskámat és öltözni kezdek.
- Ez a kedvenc órám az összes közül. - jegyzi meg a barátom az úszónadrágja gumiját igazgatva kajlán vigyorogva. - Kíváncsi vagyok az új, kis vadmacskára.
- EunJinre? - dobok felé egy pillantást a pólóm levétele közben, mire ő az ajkára harapva bólogat. - Felejtsd el öreg. - Vetkőzök le meztelenre, majd a sötét kék úszógatyámba bújok.
- Miért? - pakolja össze a cuccát, és a szekrényéhez totyog a papucsában. - Csak nem te akarod megfektetni? HaMin mit fog hozzá szólni? - nevet fel elég hangosan.
- Dehogy akarom. Annyira nem jó csaj, hogy kipróbáljam. Még bottal se érnék hozzá a csajhoz. - nevetek fel és neki dobom a cuccaimat, természetesen beteszi őket a helyükre. Ezért is szeretem ezt a talpnyaló köcsögöt... Ha azt mondanám neki, hogy térdeljen le és szopjon le szó nélkül megtenné, csak maradjon a "barátom". Én is inkább lennék a seggnyalóm, mint az akit mindennap elverek. Még akkor is, ha az akit bokszzsáknak használok a régi legjobb barátom. A gondolat menetem közben pillantok a pár padra odébb ülő Park - kis pöcs - Jiminre, aki idegesen markolássza a nadrágját. - Mi az kis homár? - szólok oda neki nevetve, természetesen megremeg és lassan néz fel rám. - Feláll az a pici is, ha csak rá gondolsz?
Mint mindig most se szól vissza, inkább én állok talpra és nevetve indulok ki TaeHyunggal a medencékhez, ahol már az összes lány kint van. Jó heteróhoz híven Tae azonnal méregetni kezdi a csajokat és besorolja őket miután az összeset lepontozta egy tízes ranglistán.
- Hihetetlen, hogy ebben az osztályban egy tízes csajt sem talál az ember. - billenti oldalra a fejét és gondolkodásképpen a hüvelykujjár harap. - Egyedül HaMin az, aki üti a nyolcat, csak mert a te csajod.
- Még. - mérem végig a rózsaszín úszódresszes barátnőm. - Olyan akár egy Ázsiai Barbi baba... Kezdek rosszul lenni tőle, pedig nagyon próbálkozik.
- A kedvedre akar tenni, JeongGuk. - kuncog fel TaeHyung. - Akkor az engedélyeddel lejjebb viszem hetesre.
- Csak nyugodtan. - vonom meg a vállaimat, majd a tarkómra simítok és kifelé kezdek bámulni a hatalmas üveg ablakokon. Már hallom is a sok pletykát, hogy a suli leghelyesebb sráca és az egyik legdögösebb lánya szakítottak. Nem mintha akkora fájdalom lenne dobni egy olyan lányt, akit életemben nem is szerettem és még megelégedve se voltam vele, csupán a szex volt az egyetlen dolog ami tűzben tartott minket, viszont úgy érzem, hogy már ez se igazán képes felizgatni.
- Azt a kurva... - engedi le maga mellé a kezét a barátom, mire én kérdően pillantok az arcára, ugyanakkor amint észre veszem, hogy valamit kitartóan néz hatalmasra nyílt szemekkel és résnyire nyitott szájjal én is arra nézek ahova ő. - Meg van az osztályunk... Nem is... a sulink legjobb csaja...
Ledöbbenve mérem végig a hosszú, hófehér lábakat, a teljesen elütő fekete fürdőruháig, ami elképesztően tökéletes testet takar. A kiálló csípőcsontoktól, a vékony derekán át, a méretes, mégis nem olyan nagy mellekig. Elakadó lélegzettel győződök meg róla, hogy az a test EunJinhez tartozik és amint az arcára érek a végig mérése után minden testrészem bele rándul, még a nemességem is és kénytelen vagyok végig nyalni a már száradás szélén álló ajkaimat. Be kell vallanom, hogy hazudtam mikor azt mondtam, bottal se nyúlnék hozzá, mert jelenleg itt helyben képes lennék megdugni...