12. Fejezet: Szerelmes vagy?

Jimin szemszögéből:

A táskám felett állva figyelem édesanyámat, aki megállás nélkül szaladgál a ház minden pontján, hogy megtalálja a pulóverem, ami minden bizonnyal EunJinnél hagytam valamelyik nap. Papa nem tudja vissza tartani a mosolyát a saját lányán és az aggódásán.

- Anya. Már tettem be másik pulóvert. - nézek rá és próbálom elkapni a tekintetét, még átszalad a nappaliból a szomszéd szobába. - Ne keresd már!

- Aigoo Jimin-ah! Hova tetted el? - áll meg az ajtóban és a derekára teszi a kezeit. Enyhén mérges, de még is kedvesen néz rám. - Az a pulcsi vastag volt és meleg. Bent hagytad a suliban?

- Nem. - szól közbe nagyapám, így mind ketten rá nézünk anyával. Óvatosan teszi le a kezéből a kis teás csészét és a kis könyvét, majd leejti a nyakába az olvasó szemüvegét. - Szerintem a kis barátnőjénél hagyta, EunJinnél. Igaz?

- Valószínű. - mosolyodok el és a hajamba túrok.

- Akkor szólj neki, hogy hozza el neked. - sétál hozzám édes anyám és a tarkómra simítva kényszerít arra, hogy lehajtsam a fejem és a homlokomra csókolhasson. - Biztos megleszel? - néz a szemembe. - Nem is tudom mikor voltál már utoljára osztálykiránduláson. Félek, hogy baj lesz.

- Anya... - sóhajtok hosszan és halványan mosolyodok el. - Ne aggódj már.

- Pakolok össze neked egy csomagot. - indul nagy léptekkel a konyhába, mire papa felnevet és utána sietek. - A nagyobb sport táskát vidd, hogy beleférjenek a szendvicsek és az ételes dobozok. Teszek be hozzá négy liter vizet és gyógyszert, meg kötszert. - dobálja össze a dolgokat egy szatyorba.

- A-Anya! - pakolom ki a felesleges dolgokat. - Nem egy hónapra megyek, csak egy éjszakára. Viszek pénzt és veszek inni meg enni, ha éhes leszek. Tudok magamról gondoskodni.

- Persze. - vesz mély levegőt és a füle mögé tűri a haját.

- JiHei. - sétál be lassan papám a fa botjára támaszkodva. Amint átlépi a konyha küszöbét megragadom a karját és segítek neki leülni az ebédlő asztalhoz. - Hagyd már a nagy fiúd. - kuncog halkan nagyapám. A kezemet szorongatva kényszerít arra, hogy leüljek hozzá. - És mi lesz a program? - mosolyog rám ugyan azokkal a mosolygós szemekkel, amik nekem is van. 

- Igazából nagyobb programot nem terveztek. Elmegyünk egy művészeti galériába utána pedig vissza megyünk a szállódóba és lesz egy kis szabad időnk. 

- Legalább nem valami élet veszélyes dolog lesz. - sóhajt anya kicsit megkönnyebbülve. - És másnap? Estére értek vissza, előtte mi lesz?

- Hát. Strandra akart menni az osztály nagy része, szóval miután elhagytuk a szállást csúszdaparkba megyünk. 

Anyának hirtelen esik le a vérnyomása és hatalmasra nyílnak a szemei. Azonnal félre nyeli a saját nyálát és köhögésben tör ki, mire én felugrok és a hátát kezdem veregetni, hogy jobban legyen, még papa halk nevetésbe kezd bele. Anya a kezét felemelve int le, hogy a hősies tettemre semmi szükség, így ellépek tőle, de aggódva nézem az enyhe ráncos arcát. Nem a kor jelei tükröződnek az arcán, csupán a stresszé és a kemény munkáé, amit értem és az édesapjáért tesz, természetesen ez alvás hiányt von maga után, ami ezt teszi a bőrével és a gyönyörű fekete hajával, így itt ott már pár ősz szál is helyet kap. Nem vagyok szubjektív anyával, de ő életem egyik legszebb nője és a ráncok, vagy a karikák a szeme alatt, csak még inkább tesznek róla, hogy úgy nézzek rá mint egy igazi nőre, aki a családjáért küzd. Szeretem az édes anyám, mert jobb mamát életemben nem kívánhattam volna nála. Régen, mikor még apám is a háztartásunk része volt és anyukám ugyan így dolgozott, mivel drága apám nem tudott segíteni az itthoni munkákban, mert folyamatosan robotolt, de anyának akkor ez a munka, amit itthon végzett isteni áldás volt, mivel leköthette magát a pénzes meló hiánya miatt. Sajnos mikor apám távozott pár hónapja minden anyára maradt.
- Pihenned kellene... - szólalok meg eltérve a témától. Kérdően pillant fel rám és megtörli a száját. - Tönkre fogsz menni. Ezt senki nem bírja csinálni egyedül, teljesen kicsinálod magad, anya... Szeretnék segíteni és hozzá járulni a családi kassza megtöltéséhez.
- Ne viccelődj Jimin. - sóhajt hosszan és megrázza a fejét. - Senki nem rokkant még bele egy kis házi munkába a munkája mellett. Senki. Felejtsd el ezeket az ostoba gondolatokat, mert ezzel nagyon idegesítesz, Jimin-ah! - siet el tőlem és folytatja a táskám tele pakolását.
- Anya én segíteni akarok nektek! - lépek hozzá és a pultra támaszkodok. - Már nagy vagyok és képes vagyok dolgozni. A szórakoztató központban van egy étterem, ahol direkt fiatal munkaerőt keres iskola utáni és hétvégi beosztással. Felmosnék, leszedném az asztalokat, vagy éppen elmosogatnék és elég jó pénzt haza tudnék hozni.
- Na még mit nem! - csap idegesen a pultra, amire eléggé ledöbbenek és megremegek. A számat beszívom és elemelem a kezem a pultról. A tüzesen izzó, anyai ösztönökkel megtelt szemeit nézem, melyből árad a harag, hogy ilyen fiatalon munkába akarok állni. Megfagy a levegő a konyhába, természetesen egy szót se bírok kibökni, nagyapám pedig nem szívesen szólna közbe egy tomboló amazon monológjába. - Én nem fogom megengedni neked, hogy kiváló tanulmányi átlagoddal egy... étteremben dolgozz!
- De anya ez csak...
- Semmi, de anya! - vág a szavamba fen hangon. - Ezt is EunJin találta ki, igaz? Mindent az a lány talál ki neked... Először a hajad, a ruháid. - mutat végig rajtam a törékenynek tűnő kezeivel. - Most munkát akar neked keresni. Legközelebb megszabja mit ehetsz és mint nem?! - kérdezi fennhangon. - Az én fiam vagy... - csorbul el a hangja a mondat végére.
- Anya... - veszek mély levegőt és átnyúlok a pulton, majd megfogom a kezét.
- Én csak... - emeli a fejéhez a szabad kezét és az orr nyergét kezdi masszírozni csukott szemekkel. Hosszan, keserűen sóhajt akadozó lélegzettel. - Le kellene feküdnöm... Felhúztam magam...
- Sajnálom... Nem kellett volna felhoznom ezt az egészet... - megbánóan hajtok fejet, és menekülésképpen a pult márvány borítását vizsgálom.
- Nem, bogaram... Ez az egész nem felétek irányult, csupán... féltékeny vagyok... Olyan sok időt töltesz EunJinnel, hogy kezdem azt érezni elveszítelek, mert sokkal jobban hallgatsz rá mint rám valaha.
- Ez nem igaz, anya. EunJin... ő... a legjobb barátom és segíteni próbál nekem, hogy olyan legyek, akit nem nevetnek ki, löknek fel, vagy vernek meg a kinézete és a viselkedése miatt.
- De te nem ilyen vagy. Te úgy vagy jó, ahogy régen voltál. - emeli rám a tekintetét. - A kócos barna hajaddal és a hatalmas szemüvegeddel, nem pedig... Így. Jimin én nagyon szeretlek és aggaszt amit EunJin tesz veled...
- EunJin nem csinál semmit! - emelem meg kicsit a hangom, mire anyukám teljesen ledöbben. - Ő az, aki mellettem van és segít, te pedig ostoba vagy, ha azt hiszed, hogy ő rosszat akar nekem!
- Park Jimin! - emeli meg nagyapám a hangját, mire még jobban megijedek mint anyám kiabálásától, pedig nem volt olyan hangos, mint az egyetlen nőé a házban. - Most azonnal kérj bocsánatot édes anyádtól, mert így egy nővel se beszél egy férfi!
- Apa... - csóválja meg a fejét anyám. - Hagyjad...
- De JiHei...
- Nem. Bevallom féltékeny vagyok, mert talán EunJin sokkal jobb nő mint én valaha leszek Jiminnek. Én nem tudtam segíteni neki, mikor bántották az iskolában se most se régen, de ez a fiatal hölgy többet javított a helyzetén nálam, pedig az anyja vagyok... Úgy érzem ez a lány túl fontos neked, tisztán érzem mennyire szereted. - emeli felém a szomorú tekintetét. - Szerelmes vagy abba lányba, Jimin-ah?

EunJin szemszögéből:

Az ablakon kifele bámulva, türelmetlenül várom Jimint, hogy végre megérkezzen, mivel már tíz perce itt kellene lennie. Már csak percek vannak az iskola busz indulásáig, de ő sehol és élet jelet se add magáról.
- Tehát? - szólal meg a tanárnő. - Mindenki itt van?
- Nem! - állok fel az előttem lévő szék támlájába kapaszkodva, ami annak ellenére, hogy ülnek benne hátrébb hajol. A krém színű hajú srác reflex szerűen kap bele a társa karjába egy halk sikoly társaságában. - Park Jimin még nem ért ide.
- Park... Jimin? - kérdez vissza, jelezve, hogy fogalma sincs ki az a fiú, akinek a nevét mondtam. - Mióta jár ide?
- Lassan négy éve, tanárnő... - ülök le lassan vissza a helyemre.
- Fiú? Oh! Már tudom! - kuncog fel halkan és valamit leír a jegyzetébe. - Az a szemüveges, aki olyan nagyon okos, igaz?
- Igen... - válaszolok egyhangúan szemforgatás közben. - Szerintem percek múlva ide ér.
- Remélem is, mert ha nem itt hagyjuk. - emeli meg a hangját az osztályfőnökünk. Mély férfias hangja elárulja a testalkatát. A medve szerű dörmögés, egészen a hatalmas gyomrából szökik fel a hörcsög szerű, dagadt arcába, amiből folyamatosan büdös szájszag áramlik ki, így nem is szívesen beszél vele senki. A kövér ujjaival szinte majdnem össze roppantja a vékony szemüvegét miközben feljebb nyomja az orrnyergén. Utálom az ilyen trehány férfiakat, nála még a busz végében zabáló pufók srác is élvezetesebb látvány, pedig nincs olyan alkalom, hogy ne valami zsíros, rákkeltő szutykot egyen, de legalább a haja nem zsíros, igényes az öltözködése és az ételek ellenére egyetlen egy pattanása sincsen. Azt kell mondanom, hogy egy elég jó pasi, ha éppen másodpercekre képes megszabadulni a mérgezőbbnél mérgezőbb falatoktól.
- Bocsánat a késésért! - hallom meg Jimin magas, és kifáradt hangját a busz elejéből. Pár okító mondat után, amit az osztályfőnökünktől kap a pontos érkezésről megkeres engem és mellé ül, majd hátra dőlve, hosszan sóhajt.
- Hol voltál már? - nézek rá kicsit dühösen, ugyanis a megbeszéltek alapján az iskola előtt kellett volna találkoznunk, de mivel nem volt ott tíz perc után se így úgy döntöttem majd itt megvárom. Jól tettem, hogy felszálltam, mert különben mind kettőnket itt hagytak volna.
- Csak volt egy kis balhé otthon. Ennyi az egész. - válaszol a szemei nyitogatása közben.
- Balhé? - adok ki egy furcsa gúnyos hangot mosolyogva. - Nálatok?
- Igazából elmondtam anyának a munkás ötletet. Nem igazán tetszett neki az ötlet... - rázza meg a fejét és közben végig simít az állán, mint egy öreg ember a fehér szakállán.
- Valahogy éreztem, hogy nem fog beleegyezni. Túlságosan is félti a kicsi fiát. - mosolygok gúnyosan rá és orron pöckölöm. Kicsit felnyög és a nózijához kapja a kezét. - Félti anyuci az icipici Jimint.
- EunJin! - szól rám durcásan, majd vállon lök, hogy hagyjam abba a szekálását. - Ezt azért kapom mert késtem?
- Természetesen. - vágom rá egy határozott biccentéssel párban - Te beszélsz nekem, hogy próbáljak meg oda figyelni a társaságomra és legyek illemtudó, erre ma nem pont te késel? Csalódtam benned, Jimin-ah...
- Elő fordul az ilyen a legkifinomultabb emberekkel is... - csóválja meg a fejét és el indul a busz motorja, majd lassan kezdünk gurulni.
- Jimin-ah! - hajol hátra az előttem ülő szőkés hajú srác. Kicsit húsos arcáról valahogy minden alkalommal Jimint juttatja eszembe, mikor rá nézek, de a roppant nyálas, nem annyira mély hangja egyáltalán nem hasonlít a mellettem ülő barátomra. - Nem vall rád a késés, de most miattad tíz perces lemaradásban vagyunk a megszokott tervtől. - támasztja meg az állát a székén.
- Nem halsz bele ennyi eltérésbe, JiHoon. - sóhajtok és a szemébe meredek, mire ő mint mindig mikor rá nézek össze zárja a szemét és kinyújtja rám a nyelvét, ami csak felbosszant. Természetesen ő ezt nagyon is tudja és már csak piszkálásból is csinálja. JiHoon az a srác, akivel amúgy semmi bajom nem lenne, ha nem létezne, de sajnos itt van és mint mindig ugyan olyan idegesítő és roppant gyerekes.
- Kitudja... Sok furcsa dolog van Ilsandong-guban és lehet most Jimin miatt találkozni fogunk velük.
- Kikkel? - kérdez vissza Jimin és a homlokát ráncolva néz a nyávogós fiú szemébe.
- A démoni gyerekekkel... - ejti ki sejtelmesen nem túl vastag alkai közül.
- Micsodák? - teszi fel a buszvégében ülő túl súlyos fiú a kérdést az ujjai nyalogatása közben. Mintha vissza mentünk volna általános iskolába. Az egyik kísértet szarokkal terheli az amúgy is túl terhelt agyamat, még a másik degeszre eszi magát hátul, majd igényesen lenyalja az ujjait, olyan nyelvi technikával, amit egy képzett prostituált megirigyelne.
- Olyan gyerekek, akiknek a szeme teljesen fekete. Az egész szeme és ezek a sátán fajzatok mély hangon szólítanak le embereket. Ha meghallgatod a kérdését és nemmel válaszolsz akkor eltűnnek, de ha igennek, akkor egész életedben kisérteni fognak. - meséli a fiú izgatottan, mintha csak arra várna egész idő alatt, hogy oda érjünk és találkozhasson ilyen fajta szóbeszédekkel.
- Ez akkora faszság ... - szólal meg TaeHyung mellől JeongGuk egy sorral hátrábbról és a másik oldalról. - Te kajak hiszel az ilyen hülyeségekben? Hány éves vagy? Talán a télapóban is hiszel még?
- Ez teljesen más... - mondja össze törve a fiú szaván JiHoon durrogva. - A szüleim soha nem hitetnék el velem, hogy démoni kis gyerekek.
- Túl sokat netezel... Lehetetlen amit állítasz. - rázza meg a fejét Jimin, de ahogy rá nézek biztos vagyok benne, hogy elhitte. A rémület ott ül az arcán és ezt nem tudja leplezni.
- Most az egyszer igazat adok a kis pöcsnek. - sóhajt JeongGuk és vissza dugja a fülébe a fülhallgatóját, ezzel kiszáll a beszélgetésünkből.
- Persze... Majd ha leszólítanak titeket és válaszoltok nekik, akkor én vidáman fogok a képetekbe röhögni... - ül vissza a fenekére JiHoon.

JungKook szemszögéből:

A megérkezés után azonnal a galériába igyekeztünk és időnk se nagyon volt körbenézni a városban, sajnos Szöulban se, pedig szívesebben szálltam volna ott ki és maradtam volna ott az idők végezetéig, de sajnos ez nem lehetséges még be nem fejezem a szar sulit... Már ha befejezem.
Végig sétálunk a tárlat vezetésen, majd szabadon vándorolhatunk az egész galériában. Kell valami program az estére a szállodába, mert én bele fogok halni az unalomba, ha egész este Taevel leszek össze zárva. A galériát járva kezdem keresgélni Hanit. Percek alatt kiszúrok a szőkített haját és a vékony derekát, a formás fenekével, aminek minden miniméterjét ismerem. Elmosolyodok és elfeledkezve az incidensről, ami a buli előtt és után történt.
- HaMin... - lépek hozzá és a derekára teszem az egyik kezem. Tisztán érzem ahogy megremeg a kezeim között a törékeny, csinos teste, de nem húzódik el.
- JeongGuk... Mit... Mit szeretnél? - pillant át a válla felett és a tekintetemet kezdi keresni a nagy szemeivel.
- Bocsánatot szeretnék kérni... Átgondoltam a helyzetet és nem tudok nélküled élni... Szükségem van rád, hogy boldog legyek... - teszem a vállára az állam.
- Ezt nem itt kellene megbeszélnünk. - lép ki az ölelésemből, de azonnal megragadja a kezem és hátra húz a takarító szertárba, majd ahogy mind ketten beérünk bezárja az ajtót és szembe fordul a velem. Tőle egészen különleges módon néz egyenesen a szemeimbe, határozottan, de még is ijedten. De nem is csodálom azok után, hogy a szájába erőszakoltam magam. - Megcsaltál... Bántottál lelkileg és testileg, majd...
- Egy segg fej voltam... - fogom meg a kezét az egyik kezemmel, még a másikkal az arcára simítok. - De rettenetesen szeretlek... - hajolok közelebb hozzá.
- Nem tudlak utálni... - suttogja el és az ajkamra kap. Vadul kezdjük egymást falni a fél homályban, majd az ölembe kapom és erősen markolok a fenekére. Túl könnyű a dolgom ennél a kurvánál... Csak pár édes szó kel és már lent van a bugyija, de EunJin... Istenem ő annyira ellenszenves és vad... Minden vágyam hallani a nyögését és a vonyítását magam alatt... - Maci... Ezt ne itt... - suttogja a számba lihegés közben. - Este gyere át a szobámba... És dugj meg... Remélem akkor is sikerül ennyire felizgulnod miattam...
- Még szép... - mosolyodok el. Az egyetlen probléma, hogy nem miatta mozdultam meg most is, csupán csak a képzeletemen, amiben EunJin szerepel teljesen kiszolgáltatott állapotban. Egyszer az enyém lesz... Akkor is, ha csak pár órára...

11. Fejezet: Mert benned nem tudnék csalódni

JungKook szemszögéből: 

Valamikor a reggeli órákban kelek fel az egyik közeli autó riasztójára, ami az egész utcát bejárja, mint minden reggel. Szitkozódva erőltetem magam ülésbe, végül nehezen állásba, igaz jó párszor vissza esnék, de sajnos nem az alkohol miatt, hanem a tegnapi agyonverés következményeképpen. Pedig nincs is jobb mint minden szombat reggel másnaposságra kelni és hatalmasat hányni, de most csak a gyomron rúgások miatt tudnék ki adni egy s mást, na meg persze a kis adag drog miatt. Lassú léptekkel indulnék fel a teraszra, hogy onnan a házba mehessek és ledőlhessek a szobámba, mikor autó hangját hallom meg a felhajtóról, majd megpillantom a nővérem gyönyörű, vörös színű Mercedes SLC Roadster-ét. Mit keres ő itt? Semmilyen ünnepnap nincs, se semmi. Az oldalamat ölelve sétálok ki a kocsi feljáróra, mikor rövid szűk ruhában száll ki a kocsijából. Rövid barna haja most is patentra beállítva és napszemüvegével az arcán, óvatosan zárja be az ajtót. Ahogy megpillant le fagy az arcáról, az a nagyképű vigyor és elkomolyodik, kénytelen levenni a szemüvegét. 

- JeongGuk. - siet hozzám a magas sarkú cipőjében és azonnal szemügyre vesz. Elképesztő, hogy a díva alatt egy érzékeny, empatikus ember rejtőzik. - Mi a fene történt veled? Apáék? 

- Csak egy kis buli volt az este és... - veszek mély levegőt és nem is folytatom tovább. - Nincsenek itthon. A hétvégén mind ketten kefélnek a szeretőjükkel. 

A kijelentésemre hatalmas pofon csattan az arcomon, mire reagálni se tudok. Életében nem ütött még meg a nővére... 

- Ne beszélj így a szüleinkkel. akármennyire is igazad van. Add meg nekik a tiszteletet, ha már felneveltek minket. - néz rám dühösen. - Amúgy se hozzájuk jöttem, hanem hozzád. 

- Hozzám? - pillantok rá kérdően mire ő határozottan bólint. - Miért? 

- Nem szabadna ennyi évesen drogoznod és selyemfiút játszanod, JeongGuk... Csak tizennyolc éves vagy. - teljesen elakad a lélegzetem és meg se tudok szólalni. Ő mégis honnan tud arról mit csinálok szabad időmben, pénz szerzés céljából? Senkinek nem beszéltem a fizetett óráimról, még TaeHyungnak se. - Menjünk be. - Ragadja meg a karom és a házba húz. 

Az előszobában foglalunk helyet, természetesen ő azonnal az arcomat kezdi ápolni, még meg nem érkeznek a szobalányok és át nem veszik tőle az arcom ápolását. Fájdalmasan tűröm a sajgó és égető érzéseket, és kegyetlen fájdalmakat, amiket lekezelés közben kapok. A szememet lehunyva hagyom az ápolást, de JeongHwa kedves hangjára kinyitom a szemem. 

- Hogy gondoltad, hogy ezt fogod csinálni? - kérdezi elkeseredve. Óvatosan pillantok rá és mérem végig a csinos lábaitól az arcáig, amiről azonnal anyám jut az eszembe. - Hmm? - kérdez rá újra, mivel másodpercekig nem válaszolok. 

- Honnan tudod? - küldöm el a szobalányt magamtól egy kézintéssel. 

- Az egyik barátnőm édes anyja mesélte, hogy hallott egy Busani srácról, aki isteni az ágyban, igaz elkéri az árát, de felejthetetlen élményt ad egy nőnek. Természetesen ahogy meghallottam a neved tudtam, hogy csak te lehetsz az a selyem fiú, aki idősebb nőket elégit ki. 

- Csak szex... - sóhajtok hosszan ás elfekszek a kanapén. - A barátnőmmel is ugyan ezt csinálnám. 

- Csak a barátnőd veled egy idős lenne, vagy a te korosztályod és nem kérnél utána pénzt. - enyhén idegesen engedi ki a bent rekedt levegőt. - Belegondoltál, hogy mi lesz, ha... 

- Ha? - vágok közbe a mondatába. - Hagyjál már JeongHwa. Te beszélsz nekem erről, mikor egy tíz évvel idősebb hapsi ágyában alszol nap mint nap és dug meg mikor kedve van. 

- Én szeretem azt a férfit akivel együtt élek, JeongGuk. - kezd idegesen járni a keze a térdén. 

- Persze... A következő gyerek lesz vagy mi? - nevetek fel hangosan, mire teljesen lefagy és meg se szólal. Azonnal talpra pattan és kirohan a teraszra. A homlokom ráncolva nézek utána, majd felállok és kisétálok hozzá. - Mi van? - támaszkodok meg  a korláton. 

- Egy figyelmetlen tapló vagy... Az van... - pillant rám a szemeit törölgetve. - Évek óta tudod, hogy meddő vagyok... Ennyire nem vagy képes odafigyelni az emberre? 

Jimin szemszögéből:

Szorosan ölelő karok bársonyos érintésére kelek lassú pislogásokkal, megremegve. Lassan nyitogatom a pilláimat és homályos látás miatt kicsit hunyorítva keresem a szemüvegem, majd amint meglelem magamhoz veszem. Óvatosan teszem az arcomra és pillantok az engem ölelő vékony karokra. Hatalmasra nyílnak a szemeim és teljesen belevörösödök a helyzetbe. Ismét az az ismerős érzés, bizsergés kezd uralkodni a testemen, akárcsak tegnap táncolás közben, így kénytelen vagyok felülni és leemelni magamról a kezét és maga mellé tenni. Kínzó lassúsággal mérem végig a hosszú, meztelen lábait, a kikandikáló hasáig, majd meztelen karjaiig. Akaratom ellenére nyalom meg a szám, mikor a nyakához érek. A sértetlen, hófehér nyakáig, aminek hatására annyi kéjenc gondolat tölti meg az agyam mint még soha. Az izgatottságtól össze gyűlt nyált a számból egyszerre nyelem le nehezen, majd megrázom a fejem, bízva benne, hogy a gondolatok magamra hagynak. Az üres boros üvegre pillantva azonnal fájni kezd a fejem és enyhe rosszullét kap el. Betakarom EunJint és az üveget elemelem az ágyról, majd felállok. 

A hajamba túrva sétálok le a konyhába. A kukába dobom az üveget, majd keresek egy poharat és hideg vizet engedek bele. A pultra támaszkodva iszom meg. 

- Remélem azért védekeztetek. - hallok meg egy ismerős és erőteljes hangot a hátam mögül, mire képtelen vagyok elvörösödve a nő felé fordulni. Meghökkenek, mikor meglátom, hogy ez a nő EunJin édes anyja, természetesen ő se tudja vissza fogni a meglepődését. Ledermedve fut át az agyamon, hogy ez a nő azt hiszi, hogy én és EunJin... - Jimin? Én meg se ismertelek...
- J-Jó reggelt. - hajolok meg zavartan. - Nem tudtam, hogy itthon tetszik lenni...
- Nem rég értem haza. - teszi le az üres bögréjét a konyha pultra, majd végig mér. - Ti az este ittatok és szexeltetek?
- Nem! - vág közbe EunJin és lesiet a lépcsőn. - Csak itt aludt és ennyi. - ház hátrébb az anyukájától és a hajába túr. - Soha nem feküdnék le Jiminnel. - kicsit össze szorul a gyomrom és elszomorodok. Az ő szemébe is csak egy béna nyomi lehetek?
- Persze. - sóhajt Mrs. Heo, de egy pillanatig se képes EunJin szemébe, vagy csak rá nézni. Ez a stressz közöttük minden napos és aggasztó... Ahányszor itt vagyok veszekednek és csak feszültség tombol közöttük. - Te az idősebb férfiakat szereted. - fordul a csap felé. Kérdően rántom feljebb a szemöldögök, majd a lányra pillantok, aki megszégyenülve áll mellettem. - Jimin-aht ne rontsd el a hülyeségeiddel...
EunJin nem bírja tovább és felrohan az emeletre. A nevét kiabálva sietek utána és még időben kapom el a bezáródó ajtót, így betudok menni.
- Menj el! Most! - parancsol rám, közben a kezeimbe kezdi nyomni a ruháimat.
- Miért? Mit csináltam? - kérdezem szomorúan és megilletődve. A tekintetét fürkészve próbálok kiszedni belőle valamit, de hiába. Nem néz rám, és szóra se méltat.
- Csak takarodj el innen. Azonnal! - tolna kifele az ajtón a mellkasomnál, de megtörik és a ruháim földre ejtése után a karjaimba omlik össze, majd sírásba tőr ki. - Miért nem vagy képes elmenni...? - kérdezi nehezen.
- Mert érdekel mi van veled... A legjobb barátom vagy... - kezdem a hátát simogatni és az ágyra ültetem. - Elmondod, ha szépen megkérlek miért mondta ezt az anyukád?
- Nem szeretném, hogy tudd... Csalódnál bennem és lenéznél...
- Soha nem lennék rá képes.
A karját simogatom, ezzel egy megbízható légkőrt teremtve neki, így képes teljesen hozzám bújni. A szabad kezemmel óvatosan húzom ki a könnyes arcából a fekete hajszálait, majd a szemeit törölgetem a pólómmal. Mély levegőt vesz és halványan mosolyodik el, de csak pár másodpercre.
- Én még... Soha nem voltam úgy fiúval... - vallja be, de nem néz a szemembe.
- Azt hiszed ezért elítélnélek?
- Nehéz erről beszélni, Jimin... - nyomja a mellkasomnak az arcát. - Majdnem lefeküdtem anya ex pasijával, mikor még együtt voltak... de már nem vagyok szűz. - vallja be halkan suttogva, mire teljesen ledöbbenek és meg se tudok szólalni. Mindenre számítottam, de erre egyáltalán nem.
- De... De... akkor te... - szólalok meg nehezen. - A... A férfi az...
- Nem. Esküszöm meztelenül se látott, csak a mellemhez ért hozzá. Semmi több... - hajol hátrébb és feláll mellőlem, majd kénytelen rágyújtani egy cigarettára. - Az egyik barátom... Ő csinálta, de... de csak ujjal... - fordul el tőlem, hogy véletlenül se lássuk egymást. Képtelen vagyok erre az információra bármit is mondani, mert annyira... elképesztő, hogy az már nekem sok. - Nem kellett volna elmondanom...
- Nem! - állok fel. - Én... Én örülök, hogy elmondtad ezeket nekem, mert bízol bennem. Kicsit váratlanul ért, de én nem tudlak elítélni. Képtelenség. - fordítom magam felé, így a szemembe tud nézni és én is az övébe. Vörös, könnyel telt szemekkel szívja a cigijét és közben fel fel pillant rám, majd az arcomba fúja a füstöt, mire bele borzongok a helyzetbe.
- Azt akarom, hogy te legyél az első...
- Tessék...? - kérdezek vissza ledöbbenve.
- Te vedd el a szüzességem, mert benned nem tudnék csalódni...

10. Fejezet: Teljesen egyedül

EunJin szemszögéből:

Lassú léptekkel követem az előttem jó kedvűen dalolászó, zsebre tett kezű TaeHyungot. Másodpercenként pillantok hátra Jiminre, aki elég idegesen tördeli a kezeit és semmi jót nem sejt ebből az egészből. Ahogy én sem és ahogy elnézem az előttem ballagó barmot, biztosra veszem, hogy ő tudja mi lesz, ha felérünk a hatalmas erkélyre. Mély levegőt veszek, ahogy felérünk a lépcsőn és azonnal észreveszem az egyik kanapén elfolyt, gúnyosan mosolygó JeongGukot, aki azonnal kihúzza magát és kibont egy sört.
- Én akkor magatokra hagylak titeket. - fordul felénk TaeHyung és miután alaposan végig mért Jimint vállon lökve távozik. Utána pillantok, és amint biztosan leért közelebb lépek, ahhoz a individualista seggfejhez.
- Nem gondoltam, hogy eljöttök... - pillant a hátam mögött álló Jiminre. - Főleg nem ennyire kirittyentve. Azt hiszed, hogy a szőke hajad és az új ruháid miatt nem fogom belőled kiverni a szart is?
- Ne beszélj vele így. - nézek mérgesen JeongGukra. - Nem tűröm, hogy egy taj paraszt szar darab ilyeneket mondjon neki. - a kijelentésemre felmegy benne a pumpa és az üveget félredobva áll talpra, majd lép közvetlen elém. Kénytelen vagyok rá felnézni, de nem riadok meg tőle. - Kurvára nem vágom, mi bajod van Jiminnel... Én hagytalak itt és nem ő. Ő a barátod volt és kiállt melletted... Ha egyszer rám voltál és vagy mérges miért ő a hibás...?
- Nem tartozom neked magyarázattal... Ahogy te se anno nekem. - sziszegi el dühösen. Tisztán érzem rajta a feszültséget és a haragot, na meg persze azt, hogy megint drogozott. A szeme vörös és tágak a pupillái. - Szóval fogd be a szádat... Ribanc...
- Ne hívd így! - szól rá Jimin és óvatosan löki messzebb tőlem, ami most a legrosszabb ötlet ami létezik. JeongGuk amúgy is egy agresszív állat, de most főleg az.
- Te végképp kussolj, kis pöcs! -  a bunkó állat azonnal Jiminhez lépne, hogy megüsse, de lefogom a karját, vissza tartva  barátomtól. Azonban a fiú, akinek a karját fogom le másodpercek alatt a hajamba markol és közelebb ránt magához. - Mi az cica?! - tépi a hajam és a derekamnál fogva ránt közelebb magához. - Beindít a vadságod...
- Vedd le rólam a kezed! - ordítok rá, de mintha meg se hallaná. Egyre feljebb ér a keze az oldalamon, hiába kiabálok vele, vagy húzódnék el.
Jimin a vállánál fogva rántja el tőlem, majd olyan dolgot tesz amit életemben nem gondoltam volna róla. Ököllel vágja arcon őt, Jeon JeongGukot. A számhoz emelem a kezeimet és hatalmasra nyílnak a szemeim, ahogy Jimin fájdalmasan ordít fel a keze miatt, a másik fiú pedig a korlátnak zuhan. Az arcát simogatva, dühösen néz a hősömre, megindulni készül felé, viszont a szőkített hajú fiú hozzá lép és mellkason löki. Átfordul a korláton és pár másodperc múlva hatalmas csobbanást hallunk lentről. Jimin mellé sietek és mind ketten le pillantunk a medencébe, ahol JeongGuk van elmerülve a körkörös hullámú vízben. Minden jelenlévő őt figyeli, ahogy kiúszik a medence szélére, ahol már TaeHyung várja. A fiú a kezét nyújtja neki, amit ő meg is fog, de csak azért, hogy haragjában berántsa a vízbe, majd ő kimásszon.
- Park Jimin! - ordítja teli torokból, dühösen és a haját hátra tűrve néz fel ránk. - Esküszöm mind kettőtöket megöllek!
Meg se várom, hogy elinduljon fel. Elkapom Jimin kezét és a hatalmas üvegajtón át a házba rohanunk, majd a főbejáraton távozunk is, természetesen rohanva. Egészen a házunk utcájáig rohanok vele. A sarkon állunk meg és hangosan kezdünk lihegni, majd egymás szemébe nézve fakadunk ki hangos nevetésben.
- Jimin-ah ez... Elképesztő volt! - ütöm meg barátian a vállát nevetés közben. - Nem tudtam, hogy erre is képes vagy!
- Én se. - túr bele a hajába lassan abba hagyva a nevetését, de azonnal fájdalmasan szisszen fel.
- Mutasd a kezed. - lépek közelebb hozzá és megfogom a férfias kezét. Alaposan szemügyre veszem a tömzsi, rövid ujjait, amik olyanok akár a kedves, husis arca. Gyengéden simítok végig a kézfején és azonnal felszisszen. - Azt hiszem be van dagadva egy kicsit. Tudod mozgatni? - az arcára pillantok, és megilletődve bólint. Piciket mozdít az ujjain. - Azt hiszem nem lett nagy baja. Feljössz hozzánk és teszek rá vizes ruhát és lejegelem.
- Haza kell mennem, EunJin. Anya meg fog ölni.
- Túl késő van már. Hívd fel, mond, hogy nálam alszol. - fogom meg a csuklóját és magam után húzom, hogy véletlenül se tudjon ellenkezni. Egészen hazáig húzom a sötét nappalin át a szobámig. Még elintéz egy gyors telefont, addig én átöltözök és megágyazok neki a földön. Pizsamába öltözök, vagyis egy rövid nadrágba és pólóba. Amint belép rá pillantok.  

- Maradhatok, de reggel sietnem kell haza. - mosolyog és leveszi a dzsekiét. - Átöltözök a fürdőben. - vesz kezébe pár dolgot és eltűnik. Még öltözik lesietek a konyhába, kiveszek egy üveg bort a hűtőből és a fagyasztó fiúkból jégkockákat, amiket egy zacskóban teszek és bekötöm. Nehézkesen bontom ki a finom, vörös alkoholt, majd vissza térek a szobámba és Jiminhez, aki szintén rövidnadrágban és pólóban ül az ágyam szélén a kezeit nézegetve, már szemüveggel. Hatalmasat nyelve mérem végig, az amúgy izmos combjait, nehezen vissza tartva a mocskos gondolatokat és a képzelgésemet arról, milyen lehet a bokszerja, vagy az ami alatta van. 

- Itt vagyok. - mosolygok és felemelem a bort, mire elmosolyodik. Hozzá sétálok és mellé ülök. - Igyál csak. - adom neki oda.

- Nem tudom EunJin ez... Én nem szoktam. - nézegeti az üveget.

- Gyerünk. Igyál. - kuncogok rajta. Óvatosan emeli a szájához és beleiszik, majd kicsit ízlelgeti és lenyeli. - Nos? Mi a vélemény eme finom szeszes italról? - kérdezem az államat a magasba emelve, akár csak valami felsőbbrendű sznob.

- Nos... Úgy vélem elég ízletes és nemes. - követi ő is a példám ezzel bele csatlakozva a színjátékba. - Szerintem önnek is meg kellene kóstolnia ezt az isteni finomságot, ezzel fogózva a hangulatot és az ízlelő bimbói örömét. - kortyol bele újra az üvegbe magasra emelve a kisujját, majd nekem nyújtja az üveget.

- Nincs is jobb mint a győzelmi alkohol fogyasztás, egyet ért velem barátom? - iszok bele én is, úgy min ő az előbb.

- Természetesen. - bólint rá, majd ismét nevetésben törünk ki.

Az egész este így telik, még az üveg tartalma inkább csökken. Ez egész olyan mint anno, mikor nyolc évesek voltunk és tea délutánoztunk, illetve éjszakáztunk, csak hármasban. Soha nem felejtem el az egymásnál alvásokat, mikor bűn volt, hogy fél tizenegyig fent voltunk és sütit ettünk titokban. Azonban most úgy érzem minden ugyan olyan, de mégis minden megváltozott. Csak ketten ülünk az ágyamon, már fél kettő is elmúlt, tea helyett bort iszogatunk eldugott, régi süti nélkül tizennyolc évesen. A bor olyan ütemben fogy el, ahogyan a gyermekkorunk darabjai, a semmivé lesznek és eltűnnek az idő süllyesztőjében, igaz ehhez több év kellett, még a bornak csupán egy óra.

- Jövőre egyetemre megyünk... - terülünk el az ágyamon és a plafont kezdjük bámulni, még ő a kezét jegeli. - Itt hagyom Busant... - fejezi be a mondatát, ami természetesen egy kaparó érzést vált ki a torkomon és szomorúság tölt el.

- Hova mennél? - ülök fel és az arcára nézek.

- Azt hiszem Szöulba, de... Nem akarom itt hagyni anyát és papát. Papám a legjobb barátom és már elég öreg.

- Papát nagyon jó fej. - mosolyodok el és vissza fekszek mellé, majd folytatom a sötét plafon tanulmányozását.

- Beteg. Eléggé... beteg. - vesz mély szaggatott levegőt. - Nem akarták elmondani, de láttam az orvosi papírjait. Ő... Daganatos. Esetleg egy éve van még hátra... - ül fel mellőlem.

- Jimin... - ülök fel és magamhoz ölelem. A hátába nyomom az arcom és lehunyom a szemeimet. Mindig tudom mit mondjak, de most... Fogalmam sincs mit mondhatnék... Ötletem sincs... - Én... Annyira sajnálom...

- Ezen nem tudsz változtatni... Már nem tudjuk megmenteni a világot...

- Tudom...

JungKook szemszögéből: 

A buli utolsó maradványait kezdem össze pakolászni, de csak nagyjából, nem vagyok én takarító személyzet, az majd holnap reggel jön, hogy teljesen össze pakoljon. 

Még egyszer kicsavarom a vizes pólóm, amiből még mindig csöpög a víz, majd a hajamba túrok és a bárpultra kitett cigis dobozból veszek ki egy szálat, amire a napágyra ülve gyújtok rá, majd fáradtan szívok bele. A fejemet hátradöntve, lehunyva a szemeimet engedem ki a füstöt kicsit idegesen. Még mindig nem tudom elhinni, hogy az a két... idióta mekkora szégyenbe hoztak engem a többiek előtt. Amiért eddig harcoltam semmivé lett és kezdhetem újra a tekintetem kiépítését a többiekkel szemben. 

- Hé! - hallok meg magam előtt egy mély férfias hangot. - Ázott kutya! 

- Hmm...? - nyitom ki a fél szemem és három elég rendesen kigyúrt srácot pillantok meg. Felülök és kinyitom a szemem. - Vége van a bulinak, haver. Menjetek haza. 

- Nem a buli miatt vagyunk itt, haver. - ismétli meg az egyik gúnyosan. - HaMin miatt jöttünk. Ismered, nem igaz?
- Mondjuk. - mosolyodok el gúnyosan és szívok a cigimből. - Mit akartok? Kell a száma? - nevetek fel és felállok.
A középen álló, jól megtermett srác arca azonnal dühösre változik és ökölbe szorul a keze. Nem telik el egy másodperc se, de már kapom a bal arccsontomra az újabb ütést, ami sokkal nagyobb és kegyetlenebb mint Jimin-é volt. Megszédülve esek vissza félig a napozóágyra, még a cigim teljesen földet ér. Kikerekedett szemekkel nézek magam elé, egészen addig még a másik srác fel nem állít a felkaromnál fogva, végül lefogja a kezeimet a hátam mögött, így az ütés okozója minden gond nélkül tudja folytatnia az arcom és a gyomrom "kezelését", anélkül, hogy össze esnék. Kegyetlen fájdalmak közt esek azonnal földre, miután megunják. A vérző számat törölgetve ülök fel, de nem nézek a három srácra.
- Ha még egyszer a húgom közelébe mész a nyakad töröm el, te rohadt kis féreg. Megértetted...? - hajol közelebb hozzám, mire én csak bólintok. - A pöcsödet kellene levágnom, te állat... - rúg még egyszer belém, így elfekszek a hideg földön. A csillagos eget kezdem bámulni, még ők nevetgélve hagyják el az udvarunkat. Nehezen lélegezve nyúlnék a telefonomért, ami méterekkel odébb van. Fájdalmasan ordítok fel, ahogy elérem. A gyomromra tett kezekkel kezdem hívni TaeHyungot.
- Bocs JeongGuk, de nem érek rá. Valami baj van? - kezd bele meg sem várva a köszönésem, vagy viszonyozva azt.
- Igen... Elég... nagy... - sziszegek fel a mondat végére.
- Képes vagy egyedül is megoldani nem, igaz? - kérdezi kicsit nevetve, mire a háttérből több vékony kuncogást is meghallok. Ez a barom a csajok miatt nem képes ide jönni? - Bocsi, de most mennem kell. Majd hívj mi van.
- Jó... - nyomom ki köszönés nélkül és dühösen vágom a földre a telefonom, ami darabokra törve pattan a vízbe és tűnik el akárcsak én a buli közepén. A fejemet hátra döntve figyelem az eget egyedül. Teljesen egyedül és magányosan. 

9. Fejezet: Furcsa bizsergés

- JeongGuk... - kezd halkan pityeregni. - Kérlek... Engedj el... - rángatja meg a kezét. Elengedem a csuklóját és a hajába markolok bele, ezzel a földre rántva őt, így még hangosabban kezd zokogni előttem térdelve.

- Gondoltam veszekedés nélkül válhatunk el, de az előző miatt mérges lettem, szóval most jóvá teheted...  - húzom le a nadrágom sliccét. 

EunJin szemszögéből:

Egy és fél óra elteltével már Jimin szinte szőke haját szárítóm be egy hajformázó kefével. A puha tincsei között tűnik el időnként az ujjam és óvatosan "simogatom". Elképesztő mennyire puha és szép haja van ennek a srácnak. Nekem nincs ennyire tökélete, és töredezetlen mentes hajam, pedig oda figyelek rá. 

Szépen, szinte egyenesre szárítom a haját, és megpróbálom valamilyen szinten beállítani, hogy ne csak a homlokára lapuljon, majd kikapcsolom a hajszárítót és lepakolok a kezemből. Alaposan nézem végig a munkám és büszkén mosolyodok el a végeredményen, ami több mint fantasztikus lett. 

- Nálad vannak a kontaktlencsék? - szólalok meg tíz perc némaság után. 

- Igen. A táskámban. - pillant fel rám. - Megnézhetem a hajam? 

- Nem! Először a kontaktlencsét beteszem neked, majd felöltözöl és utána nézegetheted magad. - veszem le a szemüvegét, mire azonnal hunyorítani kezd. Halkan kuncogva veszem magamra - az amúgy nem is túl erős - szemüvegét, majd a szobámba sietek. Előkeresem a kontaktlencsét a táskájából, végül a fürdőben kötök ki. Elé térdelek és a szemébe nézek miután a szemüvegét a fejem tetejére tolom. Kiveszem az ujjamra helyezve az átlátszó lencsét, majd közelebb helyezkedek hozzá a tarkójára simítva. Kinyitja a szemét, azután pedig a látószervébe helyezem, mire könnyezni kezd és pislogni. Mind a kettő be tétele után egy jó darabig szokja, végül pedig rám néz. 

- Milyen? - ülök a kád szélére. 

- Furcsa, de... nem olyan rossz. - törölgeti a könnyes arcát. - Folyamatosan sírok. - kuncog fel halkan. 

- Nem is vagy te olyan rossz pasi. - jegyzem meg és az arcomra húzom a szemüvegét. - Szerepet cseréltünk. - mosolygok szélesen. 

Hangosan nevet fel rajtam, majd feláll és leveszi rólam és a szobámba indul, természetesen követem. Közösen kezdünk a most vett ruhadarabok között válogatni. Ő csak fej mozdulatokkal fejezi ki a véleményt, még én össze állítok egy szerelést. A kezébe nyomom és hátat fordítok neki az ágyon, majd elkezd átöltözni. Fél szemmel figyelem a a mellém érkező ruhadarabokat és szívesen fordulnék felé, hogy lássam bokszerban, de nem tehetem. Megvárom a mágikus "kész vagyok" kijelentést és felé fordulok. Elámulok rajta amint meglátom a fekete pólójában, ami a szűk nadrágjára van rá húzva. A nadrág a sport cipőjébe van bele tűrve, ami egy jó pont és az egyetlen amit sikerült jól megcsinálnia. 

- Na várjál. - állok fel és elé lépek. - Szabad? 

- P-Persze... - bólint kicsit elvörösödve, mély levegő vétel után oldalra pillant. 

Feljebb húzom a pólóját és kigombolom a nadrágját, majd megpróbálom óvatosan betűrni a felsőjét, de végül ő segít. Vissza gombolja és még egy övet is fűzünk a nadrágjába, utoljára pedig rá adom a szabadidő felsőt. Elképesztően áll rajta ez a szűk farmer... Nem gondoltam, hogy Jiminnek ilyen combjai vannak, ilyen erős és férfias. Annyira sajnálom, hogy úszás órán nem tudom jobban szemügyre venni, pedig akkor teljesen meztelenül láthatnám ezeket a lábakat... 

- Megnézhetem magam? - kérdezi miközben a kezeit tördeli az izgatottságtól. Mosolyogva lépek a nagy tükrömhöz, ő pedig felé fordul. Őt figyelve húzom le róla a takarót, amit már a legelején rá dobtam. Amint meglátja magát a szemei hatalmasra nyílnak, az álla pedig a földet kezdi súrolni. Hitetlenkedve nézi magát, végül a hajába túr és elmosolyodik. 

- Nem tudom elhinni, hogy ez én vagyok. - szólal meg nevetés közben, de egy pillanatra se néz le magáról. - Anya kifog csinálni, ha meglátja a hajam! 

- Papádnak tetszeni fog. - mosolygok és mellé lépek. - Nagyon helyes vagy, Jimin. - mosolygok rá a tükörből. 

- Én... Fogalmam sincs mit mondjak. - néz egyenesen a szemembe. - Köszönöm. 

- Á! - nevetek fel és a szekrényemhez lépek. - Ez csak hajfestés volt. magadnak köszönd, mert, ha nem lennél helyes, akkor nem néznél így ki. 

- Lehet. - kuncog és továbbra is a tükör előtt marad egészen addig még ki nem választom mit vegyek fel. - Kimegyek még felöltözöl. 

Beleegyezően bólintok és zsebre tett kézzel igyekszik ki. Bezárja maga után az ajtóm én pedig felveszem a kiválasztott fehér inget, amit a fekete csipkés szoknyámba tűrök. Óvatosan igazgatom el a lábaimon a sötét nejlon harisnyát, hogy a magassarkú bakancsom ne tépje ki a szálait.  Kiszólok Jiminnek, aki azonnal benyit, de megtorpan, mikor meglátja, hogy a harisnyám igazgatom.
- Mi az? - nézek fel rá kérdően. A kipirult arca felet, az a két hatalmas szempár nagyra nyílva méregeti a harisnyámat, ugyanakkor a lábaimat. Őt nézve egyenesedek fel az ágy szélén ülve és oldalra billentem a fejem. - Hülyén nézek ki?
- Nem! - kezdi vadul rázni a fejét, majd a haját kezdi idegesen igazgatni. - Jól... Jól nézel ki.
- Ugyan... - állok fel és az író asztalomhoz lépek. Leülök elé és igazgatok a sminkemen. - A szobában egyedül te nézel ki jól. Én csak támogatlak.
- Dehogy is. - sóhajt hosszan. Valahol a hátam mögött áll meg, így a kis türkömből nézek rá hátra. - Pont fordítva. Lélegzet elállító vagy!
- Zavarba hozol Jimin-ah. A végén azt hiszem bókolni próbálsz a legjobb barátodnak. - mosolyodok el halványan.
- Legjobb barát? - kérdez vissza.
Megállok és lepakolok a kezemből. Hátra fordulok a székkel és rá nézek, természetesen ő hátrál pár fél lépést, így zsebre tett kézzel le tud rám nézni, még én nagy, csillogó szemekkel pillantok vissza rá a tekintetét keresve. Annyira más a szemüvege nélkül a szemeibe nézni... A tekintete annyira más, sokkal... közvetlenebb, hogy nem bújik el a láthatatlan védőfala mögé.
- Azok vagyunk... nem igaz?
- De... - mosolyodik el szélesen, ugyanakkor annyira hálásan, mint egy kiskutya amit most mentettem meg. - Legjobb barátok....
Felálltam a székből és közelebb léptem hozzá. Lassan fűztem át a karjaim a nyaka mellett és hozzá simultam. Szorosan öleltem magamhoz és csak azok után hunytam le a szemem, hogy kínzó lassúsággal viszonozta az ölelésem. Lábujjhegyre emelkedtem és talán annyira szorítottam mint még senkit. Lehunyt szemekkel lélegeztem be az ismerős illatát, ami gyerekkorunkban is mindig át járta az egész szobáját, ugyanakkor keveredett egy új illattal, amit leginkább a felnőtté válás gyötredelmes és fájdalmas szaga  lengett át, a hajfestékével. Hihetetlennek tartom, hogy már nem az a kisfiú, aki volt... És az a másik idióta...
- Jimin... - szólalok meg szinte suttogva, megzavarva a kellemes csendet. - Mindent megfogok tenni, hogy JeongGuk szeressen téged... Úgy mint régen... Segítenünk kell neki, segítenünk kell kihúzni a gödörből...
- Tudom... Már egy ideje ezen dolgozok...
Fél óra elteltével már az elküldött cím felé tartottunk. A fekete farmer dzsekimben tartom a kezem és idegesen jár a kezem, pluszban fél percenként nyalom végig a számat, ami az idegességtől azonnal kiszárad. Talán jobban izgulok mint a mellettem sétáló Jimin, akin egyáltalán nem mutatkozik az idegesség jele, vagy legalább is nagyon jól titkolja, hogy legszívesebben haza rohanna és valami könyvet olvasna a szobája csendességében.
- Izgulsz? - kérdezem meg nyíltan.
- Dehogy is. - vágja rá, de nem néz rám.
- Milyen könyvet olvasnál most?
- Vagy fantasyt vagy krimit. - vallja be a félelmét egy hatalmas levegővétel társaságában. - Az útvesztőt szívesebben olvasnám jelenleg... Túl jól ismersz... - pillant rám. Mosolyogva vonom meg a vállaimat és rá fordulunk az utcára. A zene abban a pillanatban vált át, sötét és ízig vérig drogos zenére, amire az emberek nagy része öröm ordítással reagál. Célba vesszük a kaput, ahol két srác áll, de elég idősnek néznek ki, és túl igényesen vannak felöltözve ehhez a bulihoz. JeongGuknak saját biztonsági emberekre is telik, hogy ilyeneket állít a bejárathoz? Hozzájuk sétálunk és elő készítem a telefonom.
- Név? - kérdezi az egyik.
- Heo EunJin. - válaszolok, mire a másik átnézi a telefonját, majd pötyög és megcsörren a telefonom. Megnyitom a sms-t és felmutatom. Gyorsan futja át a két férfi.
- Mehettek. - engedne be.
Elkapom Jimin kezét és magam után húzom fel a lépcsőn egészen az épületig. Még mindig ugyanaz a ház, és ennyi idő alatt se változott egy kicsit se, csupán az ablakokban lévő virág ládák tűntek el, na meg persze az az édes kiskutya, ami régen itt szaladgált, de már a háza sincs a helyén.
- Nem is tudom mi ijesztőbb... - áll meg mellettem Jimin. - Hogy saját biztonsági emberek vannak, vagy, hogy újra itt vagyunk...
- Ne is mond. Ez az egész buli egy... Hihetetlen... - rázom meg a fejem és be pillantok az udvarba. Rengetegen vannak.
- Még haza mehetünk. - szólal meg a jó öreg Jimin. - Már eljöttünk idáig. Ez is valami. Elmondhatjuk magunkról, hogy JeongGuk hatalmas partiján voltunk.
- Épp ez az, Jimin. Ha már eljöttünk akkor, menjünk is be és igyunk valamit. Mértékkel.
- Én soha nem iszok.
- Akkor én iszok, te pedig figyelsz arra, hogy ne csináljak hülyeséget. - indulok el, ő pedig tartja velem a tempót és befordulunk a medencéhez, ahol tényleg sokan vannak.
A víz tele van felfújhatós matracokkal és félmeztelen, vagy fürdőruhás diákokkal, akik már most - este kilenckor - teljesen be vannak állva, vagy éppen totál részegek. Hatalmas tömeg áll a medence szélén és cigiznek, vagy iszogatnak, esetleg a zenére mozognak. Meghallom Jimin hangját és rá nézek, de nem hallok semmit a hangos zenétől.
- Azt kérdeztem, és most? - ismétli meg hangosabban.
- Beolvadunk. - válaszolok és azonnal közelebb lépek Jiminhez mikor a mellettem álló srácot a vízbe lökik a focisták. Ez egy kész őrület...

JungKook szemszögéből:

A teraszon ülve iszogatom a sörömet egy cigaretta, TaeHyung és pár csaj társaságában. A zenét hallgatom és néha lepillantok, hogy lássam mi történik, még Tae a lányokkal beszélget, vagy tapogatja őket.
- Szóval szűz vagy? - kérdezi az egyiktől és vissza nézek rá. A lány mosolyogva bólint, mire Tae a száját megnyalva húzza közelebb magához. - És...
- TaeHyung. - szólok rá. - Hozz még egy sört. Most. - adom ki az utasítást, aki szó nélkül áll fel és indul le a teraszról. - Lányok. Nincs jobb dolgotok?
- De... Természetesen. Ha szükséged van... - áll fel mellőlem az egyik fürdőruhás lány, de meg se várom, hogy befejezze a mondatát.
- Tudom. Tűnés. - biccentek a fejemmel a lépcső felé, természetesen mindannyian távoznak.
Izgatottan és türelmetlenül kezd járni a lábam, majd talpra állok és szét nézek fentről az itt lévők között. Nem fog eljönni... Biztosra veszem, ha pedig eljönne, vajon hozná magával a kis talpnyaló Jiminét? Az a mega lúzer be se tenné a lábát egy ilyen helyre. Még ha ide való lenne, de a kis gyík szemüvegében és lenyalt hajával, csak a medencében kötne ki, vagy éppen az öklöm alatt.
- JeongGuk! - siet fel Tae a lépcsőn, majd mellé lép és leteszi a korlátra a sört. - Itt van. Láttam egy sráccal.
- Sráccal? - nézek rá hitetlenkedve. - Park - kis pöcs - Jiminre gondolsz?
- Mi? Dehogy! Ez a srác eszméletlen dögös, ha csaj lennék biztos dugnék vele. Szőke haj és rohadt jó ruha. Olyan stílusa van a srácnak, hogy...
- Leszarom. - vágok közbe ingerülten. - Hol van?
- Ott. - mutat a tömegbe és észre veszem őket. Akaratom ellenére nyalom körbe a számat, ahogy meglátom EunJin-t szoknyában. Legszívesebben levenném azt az ártatlan bőrdzsekit és letépném róla, a rajta lévő összes ruha darabot. - Fogalmam sincs mi ez a srác.
- Ha látnám az arcát... - szorul ökölbe a kezem. Mi tagadás tényleg jó a srác stílusa és eléggé passzol EunJinhez, de kétlem, hogy járnának. Én egy ilyen lányról le se venném a kezem, mi több folyamatosan csókolgatnám, vagy már rég elvonultam volna vele.  - Gyerünk te pöcs... - motyogom.
- Csak nem féltékeny vagy rá? - neveti el magát a mellettem álló barátom. - Most, hogy kidobtad HaMint, újra akcióba lépsz?
- Kussolj, vagy megmutatom milyen jól lehet innen leesni... - pillantok rá fél szemmel, persze azonnal hallgat, mert tudja, hogy én komolyan gondolom amit mondok. Legyen szó bármiről is.
Kitartóan figyelem a lent lévő lányt és az ismeretlen fiút, talán öt perc telik el mikor oldalra fordul a fiú, mikor SeokJin oda megy hozzájuk, de meg se tudok szólalni a döbbenettől. Ez...
- Édes faszom... - szólal meg TaeHyung. - Ez a srác... Park Jimin...

Jimin szemszögéből:

Bízva EunJinben, ő add nekem inni és kizárólag egy pohár kólát, biztosítva, hogy ez tényleg csak szénsavas üdítő ital. Lassan iszogatom még ő kibont egy sört és azt kezdi iszogatni. Félek, hogy ne legyen semmi komolyan baja, mert a piától még talán meg tudom óvni, de ha haza fele menet pár srácba botlunk és ő járni se bír, mind ketten rosszul jövünk ki belőle és én ezt nagyon nem akarom.
- Hé! EunJin! - hallok meg egy hangot magunk mellől. Egyszerre fordulunk oldalra és SeokJin mosolygós és eléggé meggyötört arcával találkozunk. - Öm... Sziasztok? Kim SeokJin. - nyújtja nekem a kezét.
- Ismerjük egymást. Jimin vagyok. - pislogok rá kicsit értetlenül. A sötét miatt nem ismer meg, a pia miatt amit elfogyasztott, vagy az új külső teszi?
- Baszki... Jimin én rád se ismertem! - kezd hangos nevetésbe és a combjára csap. - Elképesztő! - mér végig többször is. - Durva...
- Ebben EunJin keze van. - pillantok mosolyogva a mellettem álló lányra.
- Ugyan, ugyan! - legyint le és megissza a kezében lévő sört. - Csak segítettem ruhát választani és megcsináltam a haját. Ennyi.
- Nekem is segíthetnél. - néz végig magán. - Szar a stílusom, neked meg látom a másik erősséged.
- Megbeszéljük. - nevet fel ő is, majd leteszi az üres üveget. - Hagyunk bulizni.
- Rendben. Érezzétek jól magatok. - teszi a vállamra a kezét és lettünk között indul tovább.
Mosolyogva pillantok utána. Eddig elég kellemes ez a buli. Elképesztő az egész, a zene a füst és a hangulat. Minden annyira vad, teljesen más mint amiben eddig éltem, bár... a könyvek és a szobám néma csendje, ahol csak én vagyok és egy bögre tea... semmihez nem fogható.
- Jimin. Táncoljunk. - karol belém EunJin és a táncparkett közepére húz. - Én se tudok táncolni, szóval nem kell az a jó öreg kifogás, hogy te bizony képtelen vagy rá, mert két bal lábbal áldott meg az isten.
- Jó. - nevetek fel. - Táncoljunk.
Percekig "táncolunk" minden bizonnyal elég hülyén egy elég jó zenére, azonban amint vált egy sokkal erotikusabb és lassabb számra én megállok, majd odébb lépnék, de a táncpartnerem nem enged. Vissza húz és megfogja a csuklóm. Együtt kezdünk nevetve mozgatni a derekunk, majd hullámozni a dallamra. Végül EunJin hozzám lép és átkarolva a nyakam kezdünk mozogni. Hatalmasat nyelek még a szemeibe nézek, akár csak az ölelésben, mait indulás előtt kaptam a derekára teszem a kezem és lassan mozgunk. Szélesen mosolyodik el akárcsak én, de elvörösödök, hogy ilyen közel van hozzám, ahogy minden mozdulatnál hozzám simul. Bizseregni kezdek mint mindig, mikor közel van, de ez most... annyira más, mert sokkal erősebb. Lassan közeledünk egymás felé.
- Jimin! - cseng a fülemben egy rettenetesen ismerős hang. Hátrébb lépünk egymástól és az ijesztő, rossz emlékeket idéző kommunikációt kezdeményező fiúra nézek. Megrémülök TaeHyung elégedett mosolyától, így a bizsergés ami eddig bennem volt elillan, a helyét pedig félelem veszi át. - JeongGuk beszélni akar veletek.

8. Fejezet: Azok a halvány rózsaszín, vastag ajkak...

Ledöbbenve mérem végig a hosszú, hófehér lábakat, a teljesen elütő fekete fürdőruháig, ami elképesztően tökéletes testet takar. A kiálló csípőcsontoktól, a vékony derekán át, a méretes, mégis nem olyan nagy mellekig. Elakadó lélegzettel győződök meg róla, hogy az a test EunJinhez tartozik és amint az arcára érek a végig mérése után minden testrészem bele rándul, még a nemességem is és kénytelen vagyok végig nyalni a már száradás szélén álló ajkaimat. Be kell vallanom, hogy hazudtam mikor azt mondtam, bottal se nyúlnék hozzá, mert jelenleg itt helyben képes lennék megdugni... 

Jimin szemszögéből:

Olyan érzés járja át az egész testem mint még soha se. Vad forróság kezdi égetni a bőröm és bizseregni kezdek a látványtól, amit jelenleg látok. Szinte gyönyörködve bámulom azt a gyönyörű hófehér bőrű lányt, akinek az alakját még inkább kihangsúlyozza a fekete, testre simuló úszódressz. Elpillant mindenki felett, majd ahogy meglát felém indul, természetesen azonnal letörlöm a homlokomon csillogó árva izzadtság cseppeket és önuralmat gyakorlok magamra. Ahogy megáll előttem ő mér végig tetőtől talpig. Eléggé aggasztó, hogy egy férfi nem bámulhat meg egy nőt rendesen, de fordítva a művelet helyén való és szabad.
- M-Mi az? - lassan és akadozva engedem ki azt a két szót a számból, ami jelenleg tiszta a fejemben.
- Csak kíváncsi voltam. - mosolyog majd felkuncog. - Kezd kényelmetlenné válni, hogy elég sokan néznek... - mondja többnyire zavartan és a válla felett előre húzza a fekete copfját kezében az úszósapkájával.
Óvatosan pillantok szét és észre veszem, hogy tényleg elég sok fiú csorgatja a nyálát, és a lányok se igazán bírják ki szemlélés nélkül, igaz, még a fiúk ámulva és gyönyörködve nézik, addig a lányok megvetően és rettentő féltékenyen.
- Még JeongGuk szeme is rajtad van. - pillantok vissza az arcára és eléggé meglepődik. - Pedig az öltözőben azt ecsetelte TaeHyungnak, hogy ő bizony egy bottal se nyúlna hozzád.
- Vicces, hogy én ugyan ezt mondtam a szőke ribancának. - sóhajtok hosszan. - Legalább ennyiben megegyezik a véleményünk.
- Nem tudom EunJin, de... Ha én azt mondanám, hogy hozzá nem érnék egy lányhoz, akkor nem méregetném az elkövetkező tíz percben. - húzom el enyhén a szám, amint eszembe jut amit JeongGuk mondott nekem az öltözőben. Én nem vagyok olyan, akinek... Feláll bármikor...
- Valami bánt? - teszi a vállamra a kezét az előttem álló angyal. - Az a pöcs volt? Mit csinált?
- Nem. Nem most... most nem... - sóhajtok hosszan. - Csak egy megjegyzést tett.
- Mit mondott? Hmm? Jimin, gyerünk beszélj! - teszem a vállára a kezeimet. - Hallod? - rángat meg egy kicsit.
- Ahogy beszéltek rólad Kim TaeHyunggal... Mérges lettem... Majd JeongGuk, megkérdezte, hogy... Az... a... az a pici. - nyelek nagyot. - Fel.
- Az az aberrált fasz. - fújtat dühösen és ökölbe szorítja a kezét. - Ne foglalkozz vele! Csak az mond ilyet a másikra, aki tudja, hogy a sajátja kicsi.
- Tényleg...? - kérdezem halkan, mire ő mosolyogva bólint. - Köszönöm.

Az elkövetkező hét szinte fantasztikusan telt! Nem hittem, hogy valaha fogok ilyet mondani, de mióta EunJin vissza jött és kiáll mellettem JeongGuk és a bandája nem vert meg komolyabban. A hétvégén is találkoztunk és suli után is sokszor átnézett, igaz csak fél órára, esetleg egyre, de akkor is jól elvoltunk. Még nálunk volt próbált nem cigizni és ha máshol voltunk, akkor is vissza fogta magát az én kérésemre, még én megígértem neki, hogy kipróbálom a kontaktlencsét. Olyan boldog vagyok, hogy van valaki, aki mellettem áll és segít.
Pénteki, utolsó két óránk előtti ebéd szünetben ülünk lent az iskola ebédlőében. Még én a pár perce megvett ebédemet eszegetem, ami a napi menüt nézve gyros lenne, de ez inkább hasonlít valami főzelékhez, addig az előttem ülő lány a mobilját nyomkodja elég mérgesen, majd egy halk káromkodást megszellőztetve az asztalra dobja, így az pont az én tálcámnak csúszik. Kérdően pillantok fel rá, és ahogy elkapja a pillantásom keresztbe fűzi a karjait a mellkasa előtt és hátra dől.
- Sajnálom... - motyogja el feldúltan.
- Mi a baj? - szólalok meg amint lenyeltem a számban lévő falatot.
- Csak... - vesz mély levegőt és az asztalra támaszkodik. - Barátnőmmel beszélgettem, sms-ben. Napok óta tervezzük, hogy beszélünk, de neki sose jó, és folyamatosan félre passzol. Bocsánat kérésképpen megígérte, hogy a hétvégén idejön és csinálunk valamit, erre... Lemondta...
- Elmondtad neki, hogy ez bánt téged? - pillantok a telefonjára.
- Persze... De ő túl elfoglalt. Pedig én csak beszélni karok vele... Normálisan és személyesen... Hallani akarom a hangját. Tudom hülyeség, de... szükségem van rá...
- Sajnálom... - kezdem piszkálni a kezeimet és oldalra húzott szájjal pislogok rá.
- Ugyan... Mindegy. - nyúl a telefonjáért és megnézi jött-e új üzenet, majd amint a szemöldökét magasba rántva és a szemét megforgatva teszi el a telefonját tudomást veszek arról, hogy bizony nem írt neki. - Valahogy... Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Neki ott vannak a haverok. Nekem meg... Itt vagy te. - mosolygok rá.
- Pontosan. Szóval. - tolom elé a tálcát és neki nyújtom a villám. - Azt hiszem szabad vagy a hétvégén.
- Jók a megérzéseid Park -hatodik érzék- Jimin. - veszi ki a kezemből az evőeszköz, utána pedig mosolyogva kezd enni, de az első falat után vissza is köpi a szalvétába. - Te ezért komolyan fizettél?
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire... rossz. - nevetek fel, mire ő is nevetni kezd.
Az önfeledten nevetésünk közepébe EunJin telefonjának csengetése vág közbe, így a röhögésünk szép lassan halkul el, ahogy előveszi a mobilját. Gyorsan futja át a beérő üzenetet.
- Írt? - pislogok rá, de ő megrázza a fejét. - Akkor?
- Meghívtak JeongGuk esti bulijára. - engedi le a telefonját és rá néz.

EunJin szemszögéből:

Egészen hazáig hallgattam Jimin hangját, ahogy a buliról mesél, hogy azzal szokott tele lenni az összes közösségi oldal, aki pedig ott volt, az nagy eséllyel bekerül JeongGuk bandájába, ideiglenesen. Kicsit meglepődve hallgatom és rá gyújtok egy cigire, amint abba hagyja a beszélést közbe szólok.
- Elakarsz menni a buliba? - pillantok rá, de eléggé meglepődik, hogy rá jöttem az eléggé átlátszó kis monológjára. - Mond meg nyugodtan. Tudom, rossz, hogy tizennyolc évesen még egy buliba se voltál, de pont az övére akarsz elmenni?
- Csak... Kíváncsi vagyok.
- Elviszlek, ha szeretnéd, de... - mérem végig tetőtől talpig. - Nem engedem meg, hogy így mutatkozz felem egy buliban. Szóval. Ha te eljössz velem vásárolni és levághatom a hajad, talán át is festem, használod a kontaktlencsét, akkor át gondolom. - mosolygok rá.
- De... Haeun én...
- Semmi, de Jimin-ah! Vagy átalakítalak, vagy nem megyünk sehova.
- Rendben... Rendben. - bólint rá kicsit nehezen. - De én választok hajfestéket. Jó?
- Megegyeztünk. - veszem a számba a cigim és kezet rázok vele, bár ahogy elnézem szegény nem igazán bízik bennem. Nem tudja, hogy mire képes egy lány.
Pár óra elteltével már haza fele tartottunk jó pár hatalmas nagy szatyorral, amit természetesen Jimin cipelt, mivel nem engedte, hogy annál a picinél nagyobbat vigyek, amely most is a kezemben himbálózik, a benne lévő szőkítő és haj festék pedig ide-oda csúszkál.
Amint megállunk a ház előtt elő keresem a kulcsomat és minden gond nélkül megyünk be. Az előszoba lépcsője előtt rúgjuk le a cipőinket, majd megragadom Jimin kezét és felhúzom a szobámba. Lepakoltatom vele a szatyrokat, majd előkeresem ami kell és a fürdőbe megyek, ő pedig kitartóan követ.
- Ülj le. - húzom elő a kis hokedlit a csap alól. - Talán így fel foglak érni.
- Kezdek félni... - ül le nehezen, eléggé bátortalanul és fel néz rám. Elé lépek és fésülni kezdem a haját. Csillogó szemekkel és enyhén kipirulva. Legszívesebben az ölébe ereszkednék és én lennék az első lány, aki birtokolja az ajkát. Istenem... Azok a halvány rózsaszín, vastag ajkak... Minden alkalommal képes vagyok elbambulni és... Esküszöm pofán vágom magamat.
- Csak.. Csak ne mozogj. - veszek mély levegőt és a háta mögé lépek. Bedugom a hajvágót és bekapcsolom. - Akkor... Kezdhetem? - mielőtt válaszolna mély levegőt vesz és bólint.
- Igen.

JungKook szemszögéből:

A suliból hazaérve TaeHyunggal tudomást vettünk róla, hogy mind a két szülőm elhúztak a szeretőjükkel a hétvégére, legalább mind a ketten szóltak, hogy "üzleti útra" mennek, így már napok óta elkezdhettem, illetve kereshettem olyan embereket, akik segítenek megrendezi az év "legnagyobb" buliját, mármint TaeHyung szerint. Felállok a feljáróra és leállítom a kocsit, majd kikötöm magam és elkezdem vissza engedni a kocsi tetejét.
- Imádom ezt a kocsit. - jegyzi meg szélesen mosolyogva és a tetőt figyeli.
- Ja. Én is. - mondom fél vállról és halkan sóhajtok. - Nem emlékszel hány órát beszéltem meg HaMinnel, hogy jön?
- A te barátnőd. - nevet fel. - nem tudom, JeongGuk. Talán fél ötöt?
- A barátnőm akkor fél ötig. Ma dobom azt a szukát. - szállok ki, amit a tető vissza megy a helyére. Tae azonnal kipattan és kérdően mered rám.
- Komolyan? Kajak mondod JungKook?! - hitetlenkedik, valamint követni kezd a házba, mikor elindulok. - Nagyon ideges lesz.
- Figyelj Tae. - fordulok vissza a lépcső egyik fogán megállva. - Leszarom.
Hátat fordítva neki sétálok fel a lépcsőn egészen a bejárati ajtóig. Kulccsal nyitom ki és bemegyünk. Ledobjuk a cuccainkat és a nappaliból nyíló hatalmas erkélyre megyünk, ahonnan elég jó kilátás nyílik a kocsi bejáróval egy szinten lévő medencére és kertre, ha pedig feljebb emelem a fejem egészen a tengerig ellátni, igaz éppen csak. A korlátra könyökölök, miután elé vettem a zsebemből a cigimet és Tae megkínálása nélkül gyújtok rá egy szálra. Fáradtan és enyhén dühösen szívok bele a cigarettámba, majd a füstöt letüdőzve könnyebbülök meg.
- És... Megvigasztalhatom a szöszit? - támaszkodik meg mellettem. Kérdően pillantok rá, mire ő megforgatja a szemeit. - Kell egy B terv, ha EunJin nem menne bele a tabletták után se. HaMin pedig túl szomorú lesz miattad, szóval én megvigasztalom a kicsikét.
- Felőlem. - vonok ismét vállat és a számba veszem a cigit. Azt hiszi, hogy EunJin lesz annyira naiv, hogy bedrogozza? Régen se volt hülye és lefogadom, hogy ez az egy dolog most se változott. - De lehet én is megpróbálom felhívni a szobámba, ha eljön. - mosolyodok el. - Ha annyira nagy a szája a kis vadmacskának... Az ágyban se lehet nulla.
- Hogyan is mondtad... Te hozzá nem érnél. Mi változott, JeongGuk? - gyújt rá Tae is és enyhén gúnyosan mosolyog.
- Elég dögös.
- Igen. Az nekem is feltűnt.
A cigaretta szünet után TaeHyung haza ugrott és támogattam tíz ezerrel az ital vásárlását, így legalább nekem semmit nem kell csinálnom már. A nappaliban találom meg a helyem és a bőr fotelba ülve a falon lévő méregdrága képet kezdem dobálni sós mogyoró szemekkel. Elég ocsmány kép, és talán ezért is lett már évek óta a célpontom mikor semmi dolgom. Mi más ez mint egy drága szar, valami művészeti baromság, aminek semmi értelme, mert ha még ábrázolna valamit, mint EunJin porté képe rajóráról, akkor talán tisztelném és csak nézném. EunJin régen is értett a rajzoláshoz és a festészethez... Úgy tűnik ez Szöulban csak még jobb lett.
- Faszom... - jegyzem meg és hátra döntöm a fejem. - A végén EunJin buzi leszek... - nevetem el gúnyosan magam.
Az önfeledt nevetésembe a ház csengője vág bele. Kifordulok a karosszékből és talpra állok, majd megcélzom a bejárati ajtót. Kinyitom és a csinosan felöltözött barátnőmet látom meg, akit lehet bár hónappal ezelőtt még köszönés nélkül vonszoltam volna fel a szobámba, és tettem volna magamévá, de most... csak lelomboz a jelenléte, azaz erőltetett szexisége.
- Szia, macim. - mosolyog és beljebb lép a házban, majd a számra csókolna, de hátrálok és elfordítom a fejem. Eléggé megdöbbenve és kérdően pillant rám. - Mi a baj? - zárja be az ajtót, aztán utánam lép.
- Beszélnünk kellene... - teszem zsebre a kezeimet és lehajtom a fejem, de csak addig még mély levegőt veszek.
- Valami rosszat csináltam?
- Nem. - vágom rá azonnal, majd a szemébe nézek és végig nyalom a számat. - Megcsaltalak. - mondom ki teljesen érzéstelenül. Hitetlenkedve kezdi megrázni a fejét és dühösen szorul ökölbe a bal keze. Az arcára kiül a fájdalom. Akkor lenne igazán pipa, ha közölném vele, hogy nála kétszer, vagy háromszor idősebb nőkkel csaltam volna meg. Legalább hattal, igaz pénzért.
- Szemét seggfej vagy! - förmed rám és meglendül a jobb keze, hogy fel pofozzon, azonban gyorsabb vagyok mint ő és minden nehézség nélkül kapom el a törékeny csuklóját. Idegesen húzom magamhoz és a megszorítom a karját. - E-Ez fáj!
- Majd ha megtanulod, hogy kit merj megütni... - sziszegem el neki ingerülten, vicsorogva. - Szerinted érdekel milyen kis kurva vagy...? Itt helyben törlöm le az arcoddal a szoba falát...
- JeongGuk... - kezd halkan pityeregni. - Kérlek... Engedj el... - rángatja meg a kezét. Elengedem a csuklóját és a hajába markolok bele, ezzel a földre rántva őt, így még hangosabban kezd zokogni előttem térdelve.
- Gondoltam veszekedés nélkül válhatunk el, de az előző miatt mérges lettem, szóval most jóvá teheted...  - húzom le a nadrágom sliccét. 

7. Fejezet: Csak egy cigaretta szünetet kérek

EunJin szemszögéből:

Hosszú percekig nézünk kitartóan egymás szemébe nézve, de végül hosszan sóhajtok és lehajtom a fejem. Éppen megszólalna mikor idegen nevetés üti a fülem. Mind a hárman a hang irányába nézünk és SeokJin és egy ismeretlen, de még is ismerős srác sétálnak be. A kócos, szők
ített hajú srác szájában pedig már egy égett cigi csücsül, ami lassan eregeti a szürke füstöt. Eléggé meglepődik mikor meglát és lassan veszi ki a szájából a dohányt, de azért előtte mélyet szív. A cigaretta mentes ajkai miatt ismerem fel a fiút. Ez a srác Min YoonGi. Még Szöulból ismerem mert egy ideig ott tanult és akkor a lányoktól egy Suga becenevet kapott, mivel túl édes volt az arca, de nem maradt sokáig a suliban, ugyanis Busanba költözött legalább két éve.

- EunJin. - mosolyodik el szélesen és beleszív a cigijébe. - Sejtettem, hogy te vagy az, akiről Jin beszélt.

- Nekem viszont eszembe se jutott, hogy te vagy az akiről SeokJin. - sóhajtok és vissza nézek JeongGukra, aki azonnal YoonGi felé nyújtja a kezét. A fiú a zsebébe nyúl és előveszi a cigis dobozát. JeongGuk felé nyújtja, aki minden szó nélkül vesz ki egy szálat, mintha ez természetes lenne. Végül nekem nyújtja és kénytelen vagyok venni egyet, majd a saját öngyújtómmal gyújtom meg, még a régi barátom, aki most a világ szemetét jelenti, szintén a szőke fiútól veszi el az elegáns és olcsó gyújtóját.

- Bele zavartunk valamibe? - pillant hármunkra SeokJin, majd végül rajtam áll meg a tekintete.

- Nem... - pillantok fel JeongGukra, aki megvető pillantást vet rám. - Csak véletlen, hogy össze futottunk. - szívok a cigarettába és a fülem mögé tűröm a hajam. Meglepődök, hogy Suga erősebbet szív mint én, pedig régen még azt se bírta. - Szóval... Kosarazol, igaz?

- Ja. Már egy ideje. - válaszol és megtámaszkodik a korlátnál, ahol eddig én álltam.

- És mióta cigizel, nem fulladsz ki hamarabb? - támaszkodok meg mellette.

- Igazából, már a csapatba kerülésem előtt elkezdtem dohányozni, szóval nem igazán tudom mihez mérni a mostani teljesítményemet. - veszi szemügyre a kezében égő cigit, majd beleszív párat és eldobja.

Megértésképpen bólintok és elszívom a bagót. Fél szemmel nézek Jiminre, aki folyamatosan JeongGukot figyeli a kezei tördelése közben. Eltudom képzelni, ha SeokJin-ék nem érnek ide, akkor a helyzet eléggé elfajult volna. Kicsit rázom meg a fejem és verem ki a borzalmas gondolatokat a fejemből. 

- EunJin... - szólal meg halkan Jimin, majd rá szegezem a tekintetem. Gyámoltalanul folytatná a mondandóját, csak előtte mély légcserét folytat. - Lassan mennünk kellene. 

- Azonnal. - tüdőzök le még párat, a kezemben fellelhető, izzó, de már rövid cigarettából. Amint elérné a füstszűrőt a földre hajítóm és rá lépés nélkül távozok a nyomomban a most is reszkető Jiminnel, aki gyors léptekkel igyekszik beérni engem. 

Jimin szemszögéből: 

Kicsit lihegve sietek utolérni és közben a szemüvegemet igazgatom, ami folyamatosan lecsúszik az orr nyergemről, rohanás közben. Halkan duruzsolom el a nevét egymás után és közben a szinte teljesen egyenes,  korom fekete haját figyeltem, ami úgy verte vissza a rá sütő napot, akár egy fekete gyémánt, így személyesen láthattam egy hosszú kémiai kísérletet, igaz csak képletesen. 

- E... Eunei... - állok meg, amint teljesen valószínűvé válik, hogy képtelen vagyok vele tartani azt a gyors tempót amit diktál, pedig kettőnk közül ő az, aki gyárkéményként füstöl.
- Az az egy szívás, már betette neked a kaput? - lép vissza elé, mire én a combjaitól kezdve lassan mérem vigi a vékony derekát, majd az elég formás melleit, amin eléggé elidőzik a tekintetem, és még zavarba is jövök. Nem szokásom méregetni a lányokat, mert nem illik egy nővel szemben, főleg egy olyannal szemben, akit már évek óta ismerek, igaz régóta nem találkoztunk. - Jimin-ah... Te komolyan méregetsz engem? - a kérdésre úgy lépek hátrébb tőle, akár a villám csapás, és földig hajolok előtte.
- Én... Nem... - válaszolok nehézkesen, de ő csak felkuncog a válaszomon, mire én lassan nézek fel rá kérdően. - Nem ütsz meg...?
- Miért tennék ilyet? - nevet fel picit rajtam, majd megragadja a felkarom és kiegyenesít. - Pont az nem zavar, ha egy olyan fiú méreget mint te.
- Milyen fiú? - ráncolom a homlokom és kérdően pillantok vissza rá.
- Gyáva. - vágja rá és bennem egy világ törik össze.
Váratlanul ér amit mond, pedig tudom, hogy igaza van, viszont nem gondoltam volna, hogy ez ilyen könnyedén képes az ember szemébe mondani. Jelenleg ez eléggé össze tört és gyenge fejfájást okozott, pedig teljesen egyet értek vele. Mióta itt van úgy viselkedik velem, mintha az őrangyalom lenne, folyamatosan megment Chen HaMin és a lány bandájától, na meg persze JeongGuktól is. Jól tudom, hogy nekem kellene segítenem őt, mivel én vagyok kettőnk közül a fiú, de mégis ő hordja a nadrágot a barátságunkban.
- Inkább leszek gyáva, mint zsarnok. - indulunk tovább mind ketten a Torna központ felé.
- Teljesen megértem. - pillant rám fél szemmel. - Nem sértésnek szántam, remélem tudod.
- Persze. de én teljesen egyetértek veled ebben. Gyáva vagyok és ezzel teljes mértékben tisztában vagyok.
Erre már nem mond semmit, mivel tudtában van, hogy nem szeretné tovább rontani az amúgy is avétos helyzetet. Elválunk egymástól az uszoda öltözői előtt, majd leharcolt hangulatban megyek be és keresem meg a szekrényem, ami mint mindig most is össze van firkálva, pedig pár napja festették le, de már megint rajta vannak azok a szokványos sértések, amiket kapni szoktam. A talpnyalótól, egészen a balfaszig és tovább a homárig. Mély levegőt veszek, ahogy átfutom a szememmel a sértéseket. Megpróbálok tudomást se venni arról, ami a szekrényemen szerepel és elő veszem az úszás cuccom, majd neki kezdek az öltözésnek.

EunJin szemszögéből:

Hamar megtalálom a szekrényem, mivel már reggel elég sokéig keresgéltem első óra után, de szerencsémre hamar meg vagyok már vele. Elő veszem a sport táskát és az egyik padon foglalok helyet, viszont ahogy ledobom a pólómat nevetgélésre leszek figyelmes és egy csapat lányra, de az elől tipegő hercegnő, azonnal elhalkul amint meglát és a többieket is csendre inti. Fél pillantás erejéig nézek rájuk, majd folytatom az öltözést, ahogy ők is, viszont HaMin nem bírja ki és fehérneműben áll meg előttem, majd felnézek rá.
- Igen? - állok fel én is, hogy szemmagasságba legyek az eddig elég nyugodt ellenfelemmel, ugyanakkor kigombolom a nadrágom.
- Én nem akarok veled semmilyen össze tűzést, ameddig tudod hol a határ hol meg kell állnod. - pillant az arcomra, amin még mindig rajta van a tegnapi "bunyó" után az az ártatlan zsebtapasz.
- Csak néztem volna végig, ahogy megveri az az állat Jimint? - rántom fel a szemöldök és a derekamra teszem a kezem. - Nem ilyen vagyok...
- Talán a pasid az a kis nyomi, hogy ennyire védet őt? - nevet fel ironikusan, majd hátra dobja a haját.
- Nem az esetem. - nyúlok a táskámba és elkezdeném össze fogni a hajam.
- Segítek. - lép vissza a cuccához és kivesz belőle egy hajkefét. Értetlenül nézek rá, mire ő hosszan és türelmetlenül sóhajt. - Egy lánynak a haja a legfontosabb, hidd el nem akarok semmit. - biccent a padra a fejével, így kénytelen vagyok helyet foglalni, ő pedig elkezdi kifésülni, majd össze fogni. - Ha többet nem szólsz bele a stréberrel történő balhéba, akár barátok is lehetnénk, főleg, hogy JeongGuk maci nem szeretné, hogy kikapjam a szemed. - ezen eléggé meglepődök és ezt a mögöttem álló szörnyeteg is észre veszi, majd felkuncog. - Én se értem, miért mondta, hogy egy ujjal se nyúlhatok hozzád, de ha közeledsz felé, nem fogom hagyni, hogy rá tedd a mocskos kezed a tulajdonomra. - veszi ki a kezemből a hajgumim és össze fogja a hajam.
- Eszem ágában sincs, akár csak bottal hozzá nyúlni a játék szeredhez. - fordulok felé amint kész van, majd újra két lábra állok és a szemébe nézek. Nem mintha annyira rossz srác lenne JeongGuk, de amilyen  mostanában a barátaival, azt csak úgy tudom jellemezni, hogy rosszabb a szarnál is. - Megnyugodhatsz.
- Reméltem is. - mosolyog rám és a kezét nyújtja nekem.
- Na még mit nem. - pillantok először a kezére, de végül vissza találok a szemébe és megvető pillantást vetek felé, amire eléggé megdöbben és lassan engedi le a kezét. - Felőlem kikaparhatod a szemem, de nem fogom engedni, hogy te, vagy az élő vibrátorod bántsátok.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni, kurva... - húzza el a száját, mi több ingerülten sóhajt.
- Nem te vagy, ribanc. - mosolyodok el.
A fogait csikorgatva hagy magamra, azonban tisztán hallom a fejében a nekem szóló szitkozódásokat és átkokat. Nem fordítok rá gondot, sokkal inkább folytatom az öltözést, és magamra veszem a szűk, fekete úszódresszt, majd amint végeztem elpakolom a cuccaimat, de előtt még el megyek vécére, de addigra már mindenki az öltözőbe ér, sőt sokan már azonnal ki indulnak  medencékhez.

JungKook szemszögéből:

Alapos elbeszélgetés után HaMinnel tovább állok az öltözök felé, ahol már mindenki bent van és hangosan nevetgélve öltöznek, vagy éppen egymást csapkodják meztelenül a törülközőjükkel, azonban amint belépek megfagy a levegő és mindenki elhalkul, majd felöltöznek. TaeHyung mellé ülök le miután elő vettem a táskámat és öltözni kezdek.
- Ez a kedvenc órám az összes közül. - jegyzi meg a barátom az úszónadrágja gumiját igazgatva kajlán vigyorogva. - Kíváncsi vagyok az új, kis vadmacskára.
- EunJinre? - dobok felé egy pillantást a pólóm levétele közben, mire ő az ajkára harapva bólogat. - Felejtsd el öreg. - Vetkőzök le meztelenre, majd a sötét kék úszógatyámba bújok.
- Miért? - pakolja össze a cuccát, és a szekrényéhez totyog a papucsában. - Csak nem te akarod megfektetni? HaMin mit fog hozzá szólni? - nevet fel elég hangosan.
- Dehogy akarom. Annyira nem jó csaj, hogy kipróbáljam. Még bottal se érnék hozzá a csajhoz. - nevetek fel és neki dobom a cuccaimat, természetesen beteszi őket a helyükre. Ezért is szeretem ezt a talpnyaló köcsögöt... Ha azt mondanám neki, hogy térdeljen le és szopjon le szó nélkül megtenné, csak maradjon a "barátom". Én is inkább lennék a seggnyalóm, mint az akit mindennap elverek. Még akkor is, ha az akit bokszzsáknak használok a régi legjobb barátom. A gondolat menetem közben pillantok a pár padra odébb ülő Park - kis pöcs - Jiminre, aki idegesen markolássza a nadrágját. - Mi az kis homár? - szólok oda neki nevetve, természetesen megremeg és lassan néz fel rám. - Feláll az a pici is, ha csak rá gondolsz?
Mint mindig most se szól vissza, inkább én állok talpra és nevetve indulok ki TaeHyunggal a medencékhez, ahol már az összes lány kint van. Jó heteróhoz híven Tae azonnal méregetni kezdi a csajokat és besorolja őket miután az összeset lepontozta egy tízes ranglistán.
- Hihetetlen, hogy ebben az osztályban egy tízes csajt sem talál az ember. - billenti oldalra a fejét és gondolkodásképpen a hüvelykujjár harap. - Egyedül HaMin az, aki üti a nyolcat, csak mert a te csajod.
- Még. - mérem végig a rózsaszín úszódresszes barátnőm. - Olyan akár egy Ázsiai Barbi baba... Kezdek rosszul lenni tőle, pedig nagyon próbálkozik.
- A kedvedre akar tenni, JeongGuk. - kuncog fel TaeHyung. - Akkor az engedélyeddel lejjebb viszem hetesre.
- Csak nyugodtan. - vonom meg a vállaimat, majd a tarkómra simítok és kifelé kezdek bámulni a hatalmas üveg ablakokon. Már hallom is a sok pletykát, hogy a suli leghelyesebb sráca és az egyik legdögösebb lánya szakítottak. Nem mintha akkora fájdalom lenne dobni egy olyan lányt, akit életemben nem is szerettem és még megelégedve se voltam vele, csupán a szex volt az egyetlen dolog ami tűzben tartott minket, viszont úgy érzem, hogy már ez se igazán képes felizgatni.
- Azt a kurva... - engedi le maga mellé a kezét a barátom, mire én kérdően pillantok az arcára, ugyanakkor amint észre veszem, hogy valamit kitartóan néz hatalmasra nyílt szemekkel és résnyire nyitott szájjal én is arra nézek ahova ő. - Meg van az osztályunk... Nem is... a sulink legjobb csaja...
Ledöbbenve mérem végig a hosszú, hófehér lábakat, a teljesen elütő fekete fürdőruháig, ami elképesztően tökéletes testet takar. A kiálló csípőcsontoktól, a vékony derekán át, a méretes, mégis nem olyan nagy mellekig. Elakadó lélegzettel győződök meg róla, hogy az a test EunJinhez tartozik és amint az arcára érek a végig mérése után minden testrészem bele rándul, még a nemességem is és kénytelen vagyok végig nyalni a már száradás szélén álló ajkaimat. Be kell vallanom, hogy hazudtam mikor azt mondtam, bottal se nyúlnék hozzá, mert jelenleg itt helyben képes lennék megdugni... 

6. Fejezet: Miért nem veszel egy nyalókát?

JungKook szemszögéből:

Pont ebédszünetre érek a sulihoz a kocsival és fájó fejjel. A fejemet támasztva gyújtok rá egy cigire, annak ellenére, hogy tudom egyáltalán nem segít a migrénes fájáson. Napszemüveggel a szememen figyelem az udvarra áramló diákokat, majd amint elszívom a cigit kiszállok és kiveszem a táskám. A vállamra dobom a szinte üres táskát és az étkezőbe indulok. Amint beérek azonnal kiszúrom TaeHyungot, akinek ugyan olyan jó a szeme mint nekem, és integetéssel kezd invitálni maga felé. Napszemüveggel a fejemen megyek indulok az asztalunkhoz, ahol mint mindig ugyan azok a srácok és csajok ülnek, a haverok akikkel lógni szoktunk. Ahogy az asztalhoz érek helyet csinálnak nekem, de mielőtt leülnék meglátom a pár asztallal odébb helyett foglaló két szürke egeret. Kicsit idegesít, hogy ezek ketten ilyen jól megvannak... Régen is én voltam EunJin legjobb barátja, Jimin csak a kis nyomorék, aki folyamatosan velünk lógott.

Hosszan sóhajtok és leülök TaeHyung mellé, aki eléggé gúnyosan mosolyodik el, főleg amikor ráveszem magam, hogy levegyem a szemüvegem, majd megtámasztom a fejem.

- De szarul fest valaki. - nevet fel. - Este szívtál?

- És ittam is... - sóhajtok ismét és a hajamba túrok, majd az orrnyergemet kezdem masszírozni.

- Miért hét közben füvezel? - kezdi a combomat simogatni a barátnőm, de jelenleg kicsit se kívánom a közelségét. A hangja csak még inkább fokozza a fejfájásom és a fülem zúgását. A hanga alap járaton megöl, mindegy, hogy ittam-e előtte való nap vagy nem. Fogalmam sincs, hogy mi a fenéért járok HaMinnel, ezzel a szőkített hajú szörnyeteggel, de ha nagyon mondanom kellene három dolgot, akkor az egyik a mellei, a másik a feneke és a harmadik dolog a szex lenne.

- Kérlek, cica most fogd be a szád egy kicsit... Jelenleg hallani se akarom a nyávogó hangod... - pillantok rá. A kijelentésemre eléggé megdöbben, majd aprót bólint és elhúzza a combomról a kezét. A zsebembe nyúlok és kiveszem a pénztárcám, majd kiveszek belőle kétezer wont (kb. 500ft) és a lánynak nyújtom. - Vegyél valamit nekem enni.

Nehezen fordul ki a padról és lassú léptekkel indul meg a büfé felé. Egy jó darabig nézem a fenekét, majd lehajtom a fejem és sóhajtok.

- Ma elverjük azt a kis gyökeret? - néz rám TaeHyung. - Tegnap mázlija volt, hogy a kis barátnője megvédte. - pillant az asztaluk felé és okvetlenül megnyalja a száját. - Valljuk be... Ez a csaj eszméletlen dögös és amilyen feneke van abban a nadrágban. - vesz mély levegőt. - Hani se semmi, de EunJin... Messze jobb mint a barátnőd. Lehet le kellene cserélned.

- Igaz, EunJin dögös és kurva nagy szája van, nagyobb mint HaMinnek, de ő legalább nem nyitja ki oktalanul mint ez a szőke.

- Szerintetek más is menne neki beszéden kívül? - emeli a szájához a kezét Jackson, majd maszturbálásra hasonlító mozdulatokat végez a kezével. - Biztos nagy kurva lehet. - nevet fel.

- Nem. - rázom meg a fejem. - Még biztos szűz. - pillantok rá és egy pillanatra nagyra nyílnak a szemeim. Pont azt csinálja mint régen, mindegy hány darab van a pizzán belőle, de az összes ananászt leszedi róla.

- És nem bírja az ananászt se. - néz EunJinre Tae. - Viszont ha szűz... Ez a csaj egy csiszolatlan gyémánt lehet. Ilyen testtel és ártatlansággal...

- Fogd be, TaeHyung. - fordítom el a fejem.

A barátom halkan sóhajt, majd az előtte lévő kaját kezdi piszkálni és lassan eszi. Percek múlva jelenik meg a barátnőm a kezében egy tálcával, majd vissza sétál az asztalunkhoz és leteszi elém. Megnézek a krumplit és az apró hús darabokat, majd enni kezdek és egy "köszi"-t dobok a barátnőmnek. Megtámasztja a fejét és engem néz, ahogy enni kezdek, azonban a második falatnál valaki hátba lök és a számban lévő falat félre csúszik. Ingerülten csapom le a villámat és fordulok hátra. 

- Mi a faszt képzelsz magadról?! - emelem meg a hangom és a nevetségesen öltözött lányt nézem, aki teljesen meghajol és megrezzen amint felállok. 

- Sajnálom én... Nem akartam... - motyogja a kis pisis és a szoknyája aljába markol, de továbbra se néz fel rám. 

- Nézz a szemembe, te kis görcs! - lépek közelebb hozzá azonban amint elkapnám a karját, valaki elém pördül és a mellkasomnál lök messzebb. 

- Hozzá ne merj érni, JeongGuk... - sziszegi el az előttem álló magas lány. Mély barna szemeivel egyenesen az enyémbe mered, így kénytelen vagyok az ajkamra harapni és megemelem a kezem, azonban mielőtt megütném újra megszólal. - Gyerünk, te féreg... Mutasd meg mekkora férfi vagy, hogy megütsz egy nőt. - sziszegi el és egy pillanatra se rezzen meg. 

- Bekaphatod, EunJin... - mosolyodok el gúnyosan. - Menj és töröld meg a kis haverod szemüvegét. 

- Nekem ne beszéljen egy olyan idióta, aki a hét közepén füvezik... - suttogja el a végét. A gúnyos mosoly az ő arcára kerül át az enyémről és teljesen ledöbbenek. Ennyire látszik rajtam, hogy tegnap elszívtam egy szálát? - Vörös a szemed, barom... - hátrál a lányhoz és átkarolja a már egyenesen álló lányt. - Rendben vagy Kiyo? - néz a lány arcára, mire az aprót bólint, majd lassan sétál el. Vissza pillant rám kicsit csalódottan, majd halkan sóhajt. - Csalódtam benned... Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen erőszakos állat leszel... - fordít nekem hátat és lassú léptekkel indul kifelé az ebédlőből. Jimin néz a szemembe, majd semmit se mond és csak utána siet. Ketten hagyják el az étkezőt és mire észbe kapok mindenki engem néz. 

- Kurvára nincs jobb dolgotok?! - nézek körbe, majd vissza ülök az asztalhoz és a fejemet támasztva folytatom az evést. - Büdös kis... 

- Ő nyert. Megint. - kuncog TaeHyung. - Ismered? 

- Nem... 

EunJin szemszögéből:

Egészen a suli melletti parkolóba megyek és a kerítésre ülök le, majd gyújtok rá. Mélyet szívok a cigibe, majd felemelem a fejem és az eget bámulva engedem ki. 

- Ideges vagy? - foglal mellettem helyet Jimin és az arcomat nézi. Rá pillantok, majd leengedem a fejem és a cigit kezdem nézni. Nehezen bólintok egy aprót. - Miért nem veszel egy nyalókát? Ha ennyire a szádban akarsz tartani valamit akkor lehetne nyalóka is. Annak jó az íze. 

- Cigiztél valaha, Jimin? - mérem végig az arcát. Azonnal megrázza a fejét és a kezemben lévő cigarettára pillant. - Szívj bele egyet. - emelem fel neki. 

Kicsit habozva, ügyetlenül veszi el tőlem, alapos szemre vétel után viszi rá a lélek, hogy a szájába vegye és aprót szívjon belőle lehunyt szemekkel, de szinte azonnal köhögni kezd, és vissza nyújtja nekem, mire elmosolyodok és vissza veszem tőle. 

- Elsőre letüdőzted. Bátor dolog. - kuncogok. - Milyen volt? 

- Legyen annyi elég, hogy maradok a nyalókánál és a cigi rágónál... - köszörüli meg a torkát és tőle egész váratlan módon kép maga mellé. - Ez a keserű íz egész nap a számba fog maradni? - grimaszol kicsit szomorúan, majd megszagolja a kezét. - Fúj... 

- Párszor megmosod és eltűnik a szag a kezedről, a szád... hát az egy jó darabig ilyen lesz. - nevetek fel. - De veszek neked hazafelé menet egy nyalókát. Mondjuk... lilát.

- Nem lehetne kék? 

- Ne legyél válogatós, Jimin-ah! - lököm nevetve vállba, majd vissza veszem a számba a cigim. 

- Jól van na. - nevet fel, majd a hajába túr. - Ismered a lányt, akit majdnem bántott JeongGuk? 

- Igen. Reggel beszéltünk, mert kiraktam neki egy szakkőr információs lapot. Akkor mutatkoztunk be egymásnak. - nyomom el a cigit, majd eldobom. 

- És, ha nem mutatkozik be, akkor segítesz neki? 

- Nem neki segítettem, hanem JeongGuknak... Épp eszű, normális ember nem megy neki egy lánynak, csak így. Tegnap este biztos füvezett és még most is... teljesen kész volt, ha kárt tesz a lányban biztos az igazgatóiba kerül és teljesen mindegy, hogy ki az apja, kirúgják.  Így is eléggé lehúzta az életét, nem akarom, hogy még jobban. 

JungKook: 

Befejezem a kaját és minden szó nélkül állok fel, majd hagyom ott a barátaimat és a barátnőm. Kimegyek a suliból és vissza mennék a kocsimhoz, hogy kivegyem a bent hagyott telefonom, de egy beszélgetés állít meg és a hangfelismerése után azonnal a falnak húzódok, majd a csevegést hallgatom.
- Nem neki segítettem, hanem JeongGuknak... Épp eszű, normális ember nem megy neki egy lánynak, csak így. Tegnap este biztos füvezett és még most is... teljesen kész volt, ha kárt tesz a lányban biztos az igazgatóiba kerül és teljesen mindegy, hogy ki az apja, kirúgják.  Így is eléggé lehúzta az életét, nem akarom, hogy még jobban.
A mondat végére teljesen megdermedek és meg se tudok mozdulni, a levegő vételről is elfeledkezek és csak magam elé bámulok.
Nehezen sikerül összezárnom a szám és dühösen kezdek vicsorogni, majd ökölbe rándul a kezem. Mit gondol magáról ez a csaj?! Valami kisgyerek vagyok, aki szülői felügyeletet igényel?! Azonnal tovább indulok és haraggal telve sétálok EunJin elé, aki kicsit meglepődik, még Jimin teljesen megijed a jelenlétemtől.
- Hány évesnek nézel, hogy segíteni akarsz nekem? - lököm meg EunJin vállát egy kicsit, de azonnal odébb söpri a kezem.
- Mi bajod van? - néz rám komolyan, de rosszul leszek ettől a pillantástól amit felém irányít. Ugyan az a lenéző nézés, mintha a segítségére szorulnék, mint egy hátrányos helyzetű. A hideg kiver attól, hogy azt hiszi olyan nagy veszteség ért engem a szüleim miatt, vagy hogy füvezek.
- Akadj le rólam, Heo EunJin! Nem kell ez az aggódás és segítség! Amikor kellett volna te elhúztál!

5. Fejezet: Kérem vissza a gyerekkorom!

Tíz évvel ezelőtt egy forró nyári napon: 

Tisztán emlékszem a arra a forró szélre, ami lágyan kapott bele a puha, hosszú és egyben fekete hajamba és lökte le a fejemen lévő kalapot, amit JeongGuk nyomott a fejemre még két percre. Lassan fordultam az elvesztette tárgy után, de mielőtt érte nyúlhattam volna, már más rég megtette és mosolyogva nyújtotta felém. 

- Ne hagyd el. - mosolygott rám az előbb említett fiú, így képtelen voltam én is elvigyorogni, de amint a kalapért nyúltam, elhúzta és ő nyomta a fejemre. - Tökéletes. Pont illik egy szülinaposhoz. - mért végig a barna szemeivel, a már akkor egész bosszantó fiú, de még is annyira kedvesen viselkedett, hogy nem lehetett szó nélkül tűrni.

- Köszönöm, JeongGuk-ah. - igazítottam meg a kalapot a hajammal együtt és körbe pillantottam, hogy Jimin hol lehetett már. Elvégre már akkor jócskán elkezdődött a bulim. - Jimin-ah? Nem láttad? 

- Mikor jöttem akkor elmentem érte, de azt mondta, hogy még nincs minden kész és, hogy a biciklije teljesen leeresztett, így minden bizonnyal, vagy sétál és akkor több idő, vagy kocsival hozzák. - lépett az asztalon lévő ajándékos szatyrokhoz és dobozhoz, majd azokat kezdte pakolászni. - Ne izgulj. - mosolyog szélesen magában. - Biztos megjön lassan. 

Nem is kellett sok, amint kimondta azt a mondatott Jimin lépett ki a ház ajtaján és sietett le a lépcsőn a füves udvarra. A homlokáról folyt a víz és csupán lihegni tudott, mivel jól tudtuk mindhárman, hogy ő nincs hozzá szokva az ekkora testmozgásoz és a tíz méter futáshoz, főleg nem akkora ajándékkal amit cipelt. 

- Sajnálom... Nagyon sajnálom EunJin-ah... JeongGuk-ah... - emelte ránk fel a fejét és a hosszú frufruja alatt törölte meg a homlokát. Mindig is érdekesnek tartottam, hogy Jiminnek tipikus jófiú frizurája volt. A szokásos bubi haj, még JeongGuk már egy éve megszabadult akkor a hosszú hajától és  váltott egy fokkal rövidebb, felfelé állított hajra, ami csak még ördögibbé tette a kinézetét és azonnal felismerhetővé, hogy milyen "lázadó". 

- Idáig futottál ezzel a hatalmas dobozzal, Jimin-shi...? (A shi-t sokkal nagyobb tisztelettel adáskor használjuk) - mérte végig gúnyos arckifejezéssel a ajándékot, ami éppen, hogy nagyobb volt mint amit ő hozott. A sérelem nem a késő fiúhoz szánta, inkább csak az ajándékhoz. Mindig ment a vetélkedés kettőjük között mindenben, igaz az iskolában JeongGuk nem jeleskedett annyira mint Jimin, de ez fordítva is igaz volt a sportokra. 

- Igen... - bólintott aprót és mély levegőt véve folytatta. - A biciklim kereke teljesen leeresztett és apáék nem értek rá, hogy elhozzanak. Papának volt egy kis... balesete, de jól van. - nehezen mosolyodott el és rám emelte a tekintetét. - Boldog születésnapot, Eunei. - nyújtotta át az ajándékot. 

- Köszönöm. - mosolyogtam teljesen kábulatba esve. Szinte azonnal a földre ültem nem is foglalkozva azzal, hogy a szoknyám koszos lesz. Jimin térdelve foglalt helyet mellettem és várta, hogy kibontsam, de JeongGuk se akart lemaradni, így azonnal a kezébe kapta a sajátját és Jiminé mellé tette, majd törökülésbe ült le. Gyorsan bontottam ki a dobozt és hatalmas örömbe törtem ki ahogy megláttam a szürke-kék plüss macit. Azonnal a fiú nyakába borultam és egy puszit is kapott a rengeteg köszönöm mellé. JeongGuk először meglepődve meredt a macira, majd az orrom alá tolta az ő ajándékos dobozát. Szó nélkül bontották ki és hatalmas nevetésbe törtem ki, amint megláttam az ugyan olyan plüss macik igaz ennek kék és szürke színe volt, pont ellenkezője Jiminenek. Az előbb említett fiú is nevetni kezdett, egyedül JeongGuk érezte kínosan magát, lehet ez nem lett volna, ha az ő ajándékát bontom ki, de nem így történt. 

- Nevess már, JeongGuk-ah! - szólt az egyik fiú a másiknak, de az csak vállat vont és megrázta a fejét.Gyorsan hajoltam hozzá és nyomtam egy puszit a sima arcára amire már kénytelen volt elmosolyodni. 

- Most van két iker macid. - kuncogott halkan Jimin, majd mind kettőt a kezébe vette és alaposan átvizsgálta. JeongGuk kicsit elszomorodva méregette a két macit és próbálta elfedni a csalódottságát. Gyorsan pattantam fel és rohantam be a házunkba, annak is az én részemre, a szobámba. A kezembe kaptam egy vékony hegyű alkoholos filc tollat és vissza siettem. Kikaptam Jimin kezéből a macikat és arra amit az egyiktől kaptam, arra a másik nevét írtam, így JeongGuk macijára került Jimin neve és Jiminére JeongGuké. 
- Hát ez? - pislogott nagy szemekkel az előbb említett. Nem értették mit csinálok, csak elképedve néztek rám. 
- Egyszerű. Így mindig kiegészítitek egymást és mindig velem lesztek. 

- Mi történt miután elmentem? - nézek döbbenten Jimin arcára, aki nehezen szedi össze magát és emeli fel a tekintetét a képről.

- JeongGuk apjának a cégje eléggé belendült és ő is teljesen megváltozott. - áll fel a ágyamról és járkálás közben folytatja. - Talán az fordította, így ki magából, hogy új holmikat kapott és ennek hatására sokkal több barátja lett. Akár csak a cuccait, engem is lecserélt új és sokkal menőbb barátokra, és az is rá tett egy lapáttal, hogy az apja elkezdett nőkkel találkozni az anyja háta mögött. Megviselte JeongGukot, mikor elmentél. - fordul felém. - Mind ketten teljesen ki voltunk és nem is találkoztunk annyit mint régen.  Elhidegültünk egymástól és... rá ment a barátságunk.

- Annyira sajnálom... Itt hagytalak titeket, ha nem megyek el, akkor nem történik meg mindez... Az egész az én hibám... 

- Ne mondj hülyeséget. - ül vissza mellém és a szemeimbe néz. - Te nem tehetsz semmiről. JeongGuk nem tudott felnőni az apja pénzéhez és a szülei helyzetéhez. Elszállt vele a ló és most méterekkel felettünk jár. - sóhajt hosszan. - De legalább te itt vagy... Soha meg sem fordult a fejemben, hogy vissza jössz, de tévedtem. Viszont... annyira más lettél... Olyan mintha nem lennék teljesen önmagad. 

- Soha nem akartam más lenni... 

- Akkor most miért nem vagy ön magad? - méri végig az arcom. 

- Mert az már nem létezik az apám miatt... 

A kijelentésemen eléggé megdöbben és kikerekednek a szemei. Soha senki nem tudta, hogy mégis miért költöztünk el a városból egy teljesen másikba. Anya szégyellte bárkinek is elmondani, hogy apa egy nála sokkal fiatalabbal csalta meg és hagyta ott az egész családját. Egy fiatal csinos lányért, aki alig volt idősebb mint most én, de apát elcsábította a kerek melle és a formás feneke. 

- Mi történt? Ő volt az oka, hogy elmentetek... igaz? - kérdezi csalódottan. 

- Igen... Megcsalta anyát az akkori bébicsősszel és anya megaláztatásában elmenekült Szöulba velem, még apa Amerikába ment a csodálatos és fiatal nőjével, vagy inkább lányával. - nyúlok a táskámért, amit az ölembe húzok és előkeresem a cigarettás dobozom, majd kiveszek egy szálat és azonnal rágyújtok. 

- Miért nem mondtad el? Megírhattad volna levélben vagy... Felhívhattál volna. - kezdi a kezeit tördelni Jimin. 

- Anya nem engedte nekem. Pedig annyira hiányoztatok. - szívom a cigit, majd az éjjeli szekrényen lévő üveg tányérért nyúlok, amit a combomra teszem és abba hamuzok.
- Te is... - mosolyodik el halványan a mellettem ülő. - Lehet én megyek. Már elég késő van és várnak otthon.
- Lekísérlek. - nyomom el a cigit. Lepakolok az ölemből, majd felállok.
Lemegyünk a földszintre, Jimin azonnal elkezdi felvenni a cipőjét, majd nyitnám az ajtót, de az magától nyílik ki és anya lép be rajta. Meglepődik egy idegen jelenlétén, de szinte azonnal felismeri a fiút, de meglepettsége nem tűnik el.
- Sziasztok. - köszön, amint bezárja maga mögött az ajtót. - Jimin? Hirtelen fel sem ismertelek.
- Csókolom. - hajol meg a mögöttem álló fiú és azzal a lendülettel a kezébe veszi a táskáját.  - Köszönöm a mait, Eunei. - mosolyog rám és elindul kifelé. - Remélem, majd beszélünk még Mrs. Heo.
- Jimin, te még mindig olyan figyelmes vagy. - teszi a vállára a kezét anya és elmosolyodok. - Tanulhatna tőled EunJin. - pillant rám kicsit lenézően, mire én lehajtom a fejem. - Vigyázz magadra haza fele menet. Szia.
- Viszlát. - hagyja el a házat Jimin, majd anya bezárja az ajtót.
- Rád fér, hogy egy ilyen rendes fiúval barátkozol mint ő. - fordul felém. - Talán kicsit észhez térit...


Reggel gyalog indulok a suliba, annak ellenére, hogy szeptember hatodika van még mindig elég meleg az idő. Épp ideális ahhoz, hogy rövid, magas derekú farmert vegyek fel és egy nagyobb méretű pólót, amit a nadrágomba tűrtem. A suli felé menet veszek egy doboz cigit és elszívok egyet a régi dobozból. A kis fahídra fordulok és egy utolsó slukkot veszek, majd ledobom a földre és a magassarkú bakancsommal nyomom össze. Lassú léptekkel sétálok be az iskola udvarára.
- Hé! - hallom meg az ismerős ordítást. - Labda mágnes. - rohan hozzám SeokJin. - Rég láttalak.
- Én is. Ti folyton gyakoroltok? - pillantok a füvön lévő srácokra, akik kicsit türelmetlenül várják, hogy a csapatkapitányuk vissza menjen hozzájuk.
- Muszáj. Pénteken meccs és nem akarunk veszteni. - igazítja meg az elég rövid focis nadrágját. - Igaz, hogy elég durván össze szólalkoztál JeongGukkal? - eléggé meglep, hogy tudd róla.
- Itt ilyen gyorsan terjednek a pletykák? - sóhajtok hosszan. - Honnan tudod?
- Az egyik srác az évfolyamon jóban van TaeHyunggal, azzal a magas vézna gyerekkel, aki folyton JeongGukkal lóg. Min YoonGi pedig kosarazik a kosárcsapatban és elég sokat dumálunk. Ő mondta nekem. Na de pontosan mi volt?
- Csak megakarta verni Jimint. Park Jimint én pedig a szemébe mondtam, hogy egy farok.
- Park... Jimin? Ide jár? - néz rám nagy szemekkel. Fogalma sincs kiről beszélek.
- Az osztálytársam, akár csak JeongGuknak. - ecsetelem neki, de így se sikerül felfognia. Mély levegőt veszek. - Ő az a szemüveges nyomi, aki minden szünetben egyedül eszik.
- Áh! Az a Park Jimin! - nevet fel. - A kis lúzer, aki úszáson nem mer bejönni a vízbe. Most vele lógsz? Nem olyannak tűnsz aki gyíkokkal lóg.
- Lehet kicsit kocka, de nem gyík. - indulok el a bejárat felé ő pedig jön velem. - Csak okos.
- Láttam ezt a nevet a félévi értékelések első helyén. Kitűnő félévi vizsgát tett, az enyém alig lett háromszáz pontos az ötszázból, szerencse, hogy focizok így plusz hetven pontot kaptam.
- És JeongGuk? - állok meg és felé fordulok. - Róla mit tudsz?
- Ha jól emlékszem hetvennégyen voltunk az évfolyamon és JeongGuk a hatvan valahányadik helyen volt. Százötven és kétszáz pont körül volt az eredménye. - teljesen ledöbbenek. JeongGuk sose volt ennyire rossz tanuló. Ennyire kikészíttette a szülei helyzete?  - Reméljük mindenkinek jobb lesz a novemberi teszt. Én viszont megyek mágnes lány, EunJin. - mosolyog szélesen.
- Reméljük. - bólintok aprót. - Szia.
Lassan kocog vissza a többiekhez és folytatják a játékot, miután jól hátba veregetik Jint. Bemegyek az épületbe és a hatalmas táblához sietek. Megkeresem a végzősök eredményeit és teljesen lefagy a mosolyom. Jimin a sor legelején  pirossal, még JeongGuk a papír szinte legalján. Nem tudom elhinni...
- Hát te? - bökdös vállba valaki. A vékony lány hang irányába nézek és meglátok egy nálam fél fejjel alacsonyabb elég érdekesen öltözködő lányt. Meglepődve nézek rá. Utoljára egy animében láttam ehhez hasonló szerzeményt. Derékig érő szúkés barna haja egész loknis. A frufruja felett egy erősen rózsaszín sapka helyezkedik el és az egész öltözéke olyan mint egy életnagyságú Marionak. - Odább állnál, vagy ezt feltennéd a falra? - nyújt nekem egy papírt.
- Persze. - veszem el tőle és a falra nyomom. - Pixel klub? - olvasom el a papír címét. - Ti valami videojátékos szakkör vagytok? - fordulok vissza a lány felé, mire mosolyogva bólint. - Ezért vagy egy női Super Marionak öltözve?
- Super Mario? - néz magára. - Dehogy is! Én mindig így öltözködök. - mosolyog rám szélesen.
- Irritáló... - sóhajtok fel. - De azért játszotok, nem? Call of Duty? Overwatch?
- Nem. - rázza meg a fejét. - Mi ilyenekkel nem játszunk, inkább a hagyományos MMO-kat szeretjük.
- Azok a japán szerepjátékok, nem? Vannak romantikusak is, amikor választani kell egy párbeszédben.
- Van japán és nem japán. - indul el velem. - Azok a randijátékok. Egyébként. - torpan meg a lépcső tetején. Fukuda Kiyo vagyok.
- Szóval japán. - mosolyodok el. - Heo EunJin. - rázok vele kezet.
- Nem szeretnél csatlakozni, EunJin? - néz rám nagy szemekkel. - örömmel várunk minden újoncot a nap végén négy órától péntekenként az infóteremben, még hétfőn és szerdán a nagy előadóiban.
- Sajnálom Kiyo, de ez valahogy nem az én világom.
- Megértem, te túl rossznak nézel ki. - nevet és vállba lökdös. Komolyan pillantok a kezére, majd az arára. Megijed a nézésemen és azonnal elhúzódik. - Bocsi. Túl közvetlen. Értettem. - szívja be a száját és bólint. - Én akkor megyek. Történelemmel kezdünk és ha nem érek be, akkor elég nagy bajban leszek. - kezd végig rohanni a folyosón. - Majd beszélünk! - szól vissza.
Egy darabig nézek utána, majd megrázom a fejem és tovább sétálok fel a termünkbe. Az első, hogy belép a jelenleg elég csendes terembe, hogy megkeresem Jimint és rá mosolygok. Azonnal üdvőzöl egy édes mosollyal, amire kénytelen vagyok az alsó ajkamra harapni.
- Dagadék! - emeli meg a hangját a szőke hajú boszorka, név szerint HaMin, majd a terem végében ülő elég nagydarab sráchoz lép, aki a dundi ujjaival eszi a sajtos csipszet. Az ujjai teljesen narancssárgák a keményre sütött krumplira szórt portól.  Nincs is jobb mint a reggeli előtt elfogyasztott olajos, glükózszirup, színezékek és ízfogózók.  Mindent a kockahasért! - Ha továbbra is így tömöd magad te leszel a legnagyobb szárazföldi állat, te zsír agy.
A fiú eléggé elszégyelli magát és lehajtja a fejét. Nem értem miért hunyászkodik meg ennyire a csaj előtt. Ha a helyében lennék először megtörölném a kezem a tényleg elképesztően gyönyörű selyem ingében, basszus, de jó az a felső... Majd egy akkora pofont adnék a medve kezeimmel, hogy a fal fogná fel a tepsi pofáját. Amikor pedig földet ért, behúznám azt a gyönyörűrt, ami a rusnya testét fedi. Soha nem lesznek olyan ruháim, mint az ilyen fajta hálátlan ribancoknak... Ő annyit költ ruhára, mint anya egész éves fizetése.
Megrázom a fejem és a helyemre sétálok, leülök Jimin mellé, aki kicsit értetlenül néz rám, majd hátra pillant a srácra, aki amint elfordulnak tőle a lányok folytatja az evést.
- Az ilyen mutálódott afrikai elefántoknak mint te sose lesz barátnőjük. - nevetnek fel a lányok. - De talán, ha felveszel egy szemüveget, akkor EunJin megszán.
- Ne vedd magadra. - sóhajt picit Jimin.
- Ugyan... Már meg sem hallom... Csak azt nem értem, hogy egy gonosz ribinek, miért lehetnek ilyen ruhái... és nekem miért nem. - támasztom meg a fejem.
- Neked a te öltözködésed jobban tetszik. - lök vállba a mellettem ülő Jimin. - Sokkal... menőbb.
- Szóval menő vagyok? - mosolyodok el szélesen.
- Csak azt mondtam a ruhád. Te nem. - kuncog halkan.
- Jimin-ah. - szólok rá. - Idősebb vagyok. Beszélj velem tisztességesen.
Nevetve rázza meg a fejét és az asztalra dől. Az egyik kezével túr bele a sötét barna tincseibe és magában nevet. Már fogalmam se volt róla, hogy mikor nevettek ilyen jól. Jiminnel minden olyan mint régen, ugyan akkor... ott az a kis apróság, hogy JeongGuk évek óta veri a régi legjobb barátját, sőt... valószínű, hogy egyszer én is olyan sorsra jutok majd mint ő, de én nem fogok szótlanul tűrni...