- JeongGuk... - kezd halkan pityeregni. - Kérlek... Engedj el... - rángatja meg a kezét. Elengedem a csuklóját és a hajába markolok bele, ezzel a földre rántva őt, így még hangosabban kezd zokogni előttem térdelve.
- Gondoltam veszekedés nélkül válhatunk el, de az előző miatt mérges lettem, szóval most jóvá teheted... - húzom le a nadrágom sliccét.
EunJin szemszögéből:
Egy és fél óra elteltével már Jimin szinte szőke haját szárítóm be egy hajformázó kefével. A puha tincsei között tűnik el időnként az ujjam és óvatosan "simogatom". Elképesztő mennyire puha és szép haja van ennek a srácnak. Nekem nincs ennyire tökélete, és töredezetlen mentes hajam, pedig oda figyelek rá.
Szépen, szinte egyenesre szárítom a haját, és megpróbálom valamilyen szinten beállítani, hogy ne csak a homlokára lapuljon, majd kikapcsolom a hajszárítót és lepakolok a kezemből. Alaposan nézem végig a munkám és büszkén mosolyodok el a végeredményen, ami több mint fantasztikus lett.
- Nálad vannak a kontaktlencsék? - szólalok meg tíz perc némaság után.
- Igen. A táskámban. - pillant fel rám. - Megnézhetem a hajam?
- Nem! Először a kontaktlencsét beteszem neked, majd felöltözöl és utána nézegetheted magad. - veszem le a szemüvegét, mire azonnal hunyorítani kezd. Halkan kuncogva veszem magamra - az amúgy nem is túl erős - szemüvegét, majd a szobámba sietek. Előkeresem a kontaktlencsét a táskájából, végül a fürdőben kötök ki. Elé térdelek és a szemébe nézek miután a szemüvegét a fejem tetejére tolom. Kiveszem az ujjamra helyezve az átlátszó lencsét, majd közelebb helyezkedek hozzá a tarkójára simítva. Kinyitja a szemét, azután pedig a látószervébe helyezem, mire könnyezni kezd és pislogni. Mind a kettő be tétele után egy jó darabig szokja, végül pedig rám néz.
- Milyen? - ülök a kád szélére.
- Furcsa, de... nem olyan rossz. - törölgeti a könnyes arcát. - Folyamatosan sírok. - kuncog fel halkan.
- Nem is vagy te olyan rossz pasi. - jegyzem meg és az arcomra húzom a szemüvegét. - Szerepet cseréltünk. - mosolygok szélesen.
Hangosan nevet fel rajtam, majd feláll és leveszi rólam és a szobámba indul, természetesen követem. Közösen kezdünk a most vett ruhadarabok között válogatni. Ő csak fej mozdulatokkal fejezi ki a véleményt, még én össze állítok egy szerelést. A kezébe nyomom és hátat fordítok neki az ágyon, majd elkezd átöltözni. Fél szemmel figyelem a a mellém érkező ruhadarabokat és szívesen fordulnék felé, hogy lássam bokszerban, de nem tehetem. Megvárom a mágikus "kész vagyok" kijelentést és felé fordulok. Elámulok rajta amint meglátom a fekete pólójában, ami a szűk nadrágjára van rá húzva. A nadrág a sport cipőjébe van bele tűrve, ami egy jó pont és az egyetlen amit sikerült jól megcsinálnia.
- Na várjál. - állok fel és elé lépek. - Szabad?
- P-Persze... - bólint kicsit elvörösödve, mély levegő vétel után oldalra pillant.
Feljebb húzom a pólóját és kigombolom a nadrágját, majd megpróbálom óvatosan betűrni a felsőjét, de végül ő segít. Vissza gombolja és még egy övet is fűzünk a nadrágjába, utoljára pedig rá adom a szabadidő felsőt. Elképesztően áll rajta ez a szűk farmer... Nem gondoltam, hogy Jiminnek ilyen combjai vannak, ilyen erős és férfias. Annyira sajnálom, hogy úszás órán nem tudom jobban szemügyre venni, pedig akkor teljesen meztelenül láthatnám ezeket a lábakat...
- Megnézhetem magam? - kérdezi miközben a kezeit tördeli az izgatottságtól. Mosolyogva lépek a nagy tükrömhöz, ő pedig felé fordul. Őt figyelve húzom le róla a takarót, amit már a legelején rá dobtam. Amint meglátja magát a szemei hatalmasra nyílnak, az álla pedig a földet kezdi súrolni. Hitetlenkedve nézi magát, végül a hajába túr és elmosolyodik.
- Nem tudom elhinni, hogy ez én vagyok. - szólal meg nevetés közben, de egy pillanatra se néz le magáról. - Anya kifog csinálni, ha meglátja a hajam!
- Papádnak tetszeni fog. - mosolygok és mellé lépek. - Nagyon helyes vagy, Jimin. - mosolygok rá a tükörből.
- Én... Fogalmam sincs mit mondjak. - néz egyenesen a szemembe. - Köszönöm.
- Á! - nevetek fel és a szekrényemhez lépek. - Ez csak hajfestés volt. magadnak köszönd, mert, ha nem lennél helyes, akkor nem néznél így ki.
- Lehet. - kuncog és továbbra is a tükör előtt marad egészen addig még ki nem választom mit vegyek fel. - Kimegyek még felöltözöl.
Beleegyezően bólintok és zsebre tett kézzel igyekszik ki. Bezárja maga után az ajtóm én pedig felveszem a kiválasztott fehér inget, amit a fekete csipkés szoknyámba tűrök. Óvatosan igazgatom el a lábaimon a sötét nejlon harisnyát, hogy a magassarkú bakancsom ne tépje ki a szálait. Kiszólok Jiminnek, aki azonnal benyit, de megtorpan, mikor meglátja, hogy a harisnyám igazgatom.
- Mi az? - nézek fel rá kérdően. A kipirult arca felet, az a két hatalmas szempár nagyra nyílva méregeti a harisnyámat, ugyanakkor a lábaimat. Őt nézve egyenesedek fel az ágy szélén ülve és oldalra billentem a fejem. - Hülyén nézek ki?
- Nem! - kezdi vadul rázni a fejét, majd a haját kezdi idegesen igazgatni. - Jól... Jól nézel ki.
- Ugyan... - állok fel és az író asztalomhoz lépek. Leülök elé és igazgatok a sminkemen. - A szobában egyedül te nézel ki jól. Én csak támogatlak.
- Dehogy is. - sóhajt hosszan. Valahol a hátam mögött áll meg, így a kis türkömből nézek rá hátra. - Pont fordítva. Lélegzet elállító vagy!
- Zavarba hozol Jimin-ah. A végén azt hiszem bókolni próbálsz a legjobb barátodnak. - mosolyodok el halványan.
- Legjobb barát? - kérdez vissza.
Megállok és lepakolok a kezemből. Hátra fordulok a székkel és rá nézek, természetesen ő hátrál pár fél lépést, így zsebre tett kézzel le tud rám nézni, még én nagy, csillogó szemekkel pillantok vissza rá a tekintetét keresve. Annyira más a szemüvege nélkül a szemeibe nézni... A tekintete annyira más, sokkal... közvetlenebb, hogy nem bújik el a láthatatlan védőfala mögé.
- Azok vagyunk... nem igaz?
- De... - mosolyodik el szélesen, ugyanakkor annyira hálásan, mint egy kiskutya amit most mentettem meg. - Legjobb barátok....
Felálltam a székből és közelebb léptem hozzá. Lassan fűztem át a karjaim a nyaka mellett és hozzá simultam. Szorosan öleltem magamhoz és csak azok után hunytam le a szemem, hogy kínzó lassúsággal viszonozta az ölelésem. Lábujjhegyre emelkedtem és talán annyira szorítottam mint még senkit. Lehunyt szemekkel lélegeztem be az ismerős illatát, ami gyerekkorunkban is mindig át járta az egész szobáját, ugyanakkor keveredett egy új illattal, amit leginkább a felnőtté válás gyötredelmes és fájdalmas szaga lengett át, a hajfestékével. Hihetetlennek tartom, hogy már nem az a kisfiú, aki volt... És az a másik idióta...
- Jimin... - szólalok meg szinte suttogva, megzavarva a kellemes csendet. - Mindent megfogok tenni, hogy JeongGuk szeressen téged... Úgy mint régen... Segítenünk kell neki, segítenünk kell kihúzni a gödörből...
- Tudom... Már egy ideje ezen dolgozok...
Fél óra elteltével már az elküldött cím felé tartottunk. A fekete farmer dzsekimben tartom a kezem és idegesen jár a kezem, pluszban fél percenként nyalom végig a számat, ami az idegességtől azonnal kiszárad. Talán jobban izgulok mint a mellettem sétáló Jimin, akin egyáltalán nem mutatkozik az idegesség jele, vagy legalább is nagyon jól titkolja, hogy legszívesebben haza rohanna és valami könyvet olvasna a szobája csendességében.
- Izgulsz? - kérdezem meg nyíltan.
- Dehogy is. - vágja rá, de nem néz rám.
- Milyen könyvet olvasnál most?
- Vagy fantasyt vagy krimit. - vallja be a félelmét egy hatalmas levegővétel társaságában. - Az útvesztőt szívesebben olvasnám jelenleg... Túl jól ismersz... - pillant rám. Mosolyogva vonom meg a vállaimat és rá fordulunk az utcára. A zene abban a pillanatban vált át, sötét és ízig vérig drogos zenére, amire az emberek nagy része öröm ordítással reagál. Célba vesszük a kaput, ahol két srác áll, de elég idősnek néznek ki, és túl igényesen vannak felöltözve ehhez a bulihoz. JeongGuknak saját biztonsági emberekre is telik, hogy ilyeneket állít a bejárathoz? Hozzájuk sétálunk és elő készítem a telefonom.
- Név? - kérdezi az egyik.
- Heo EunJin. - válaszolok, mire a másik átnézi a telefonját, majd pötyög és megcsörren a telefonom. Megnyitom a sms-t és felmutatom. Gyorsan futja át a két férfi.
- Mehettek. - engedne be.
Elkapom Jimin kezét és magam után húzom fel a lépcsőn egészen az épületig. Még mindig ugyanaz a ház, és ennyi idő alatt se változott egy kicsit se, csupán az ablakokban lévő virág ládák tűntek el, na meg persze az az édes kiskutya, ami régen itt szaladgált, de már a háza sincs a helyén.
- Nem is tudom mi ijesztőbb... - áll meg mellettem Jimin. - Hogy saját biztonsági emberek vannak, vagy, hogy újra itt vagyunk...
- Ne is mond. Ez az egész buli egy... Hihetetlen... - rázom meg a fejem és be pillantok az udvarba. Rengetegen vannak.
- Még haza mehetünk. - szólal meg a jó öreg Jimin. - Már eljöttünk idáig. Ez is valami. Elmondhatjuk magunkról, hogy JeongGuk hatalmas partiján voltunk.
- Épp ez az, Jimin. Ha már eljöttünk akkor, menjünk is be és igyunk valamit. Mértékkel.
- Én soha nem iszok.
- Akkor én iszok, te pedig figyelsz arra, hogy ne csináljak hülyeséget. - indulok el, ő pedig tartja velem a tempót és befordulunk a medencéhez, ahol tényleg sokan vannak.
A víz tele van felfújhatós matracokkal és félmeztelen, vagy fürdőruhás diákokkal, akik már most - este kilenckor - teljesen be vannak állva, vagy éppen totál részegek. Hatalmas tömeg áll a medence szélén és cigiznek, vagy iszogatnak, esetleg a zenére mozognak. Meghallom Jimin hangját és rá nézek, de nem hallok semmit a hangos zenétől.
- Azt kérdeztem, és most? - ismétli meg hangosabban.
- Beolvadunk. - válaszolok és azonnal közelebb lépek Jiminhez mikor a mellettem álló srácot a vízbe lökik a focisták. Ez egy kész őrület...
JungKook szemszögéből:
A teraszon ülve iszogatom a sörömet egy cigaretta, TaeHyung és pár csaj társaságában. A zenét hallgatom és néha lepillantok, hogy lássam mi történik, még Tae a lányokkal beszélget, vagy tapogatja őket.
- Szóval szűz vagy? - kérdezi az egyiktől és vissza nézek rá. A lány mosolyogva bólint, mire Tae a száját megnyalva húzza közelebb magához. - És...
- TaeHyung. - szólok rá. - Hozz még egy sört. Most. - adom ki az utasítást, aki szó nélkül áll fel és indul le a teraszról. - Lányok. Nincs jobb dolgotok?
- De... Természetesen. Ha szükséged van... - áll fel mellőlem az egyik fürdőruhás lány, de meg se várom, hogy befejezze a mondatát.
- Tudom. Tűnés. - biccentek a fejemmel a lépcső felé, természetesen mindannyian távoznak.
Izgatottan és türelmetlenül kezd járni a lábam, majd talpra állok és szét nézek fentről az itt lévők között. Nem fog eljönni... Biztosra veszem, ha pedig eljönne, vajon hozná magával a kis talpnyaló Jiminét? Az a mega lúzer be se tenné a lábát egy ilyen helyre. Még ha ide való lenne, de a kis gyík szemüvegében és lenyalt hajával, csak a medencében kötne ki, vagy éppen az öklöm alatt.
- JeongGuk! - siet fel Tae a lépcsőn, majd mellé lép és leteszi a korlátra a sört. - Itt van. Láttam egy sráccal.
- Sráccal? - nézek rá hitetlenkedve. - Park - kis pöcs - Jiminre gondolsz?
- Mi? Dehogy! Ez a srác eszméletlen dögös, ha csaj lennék biztos dugnék vele. Szőke haj és rohadt jó ruha. Olyan stílusa van a srácnak, hogy...
- Leszarom. - vágok közbe ingerülten. - Hol van?
- Ott. - mutat a tömegbe és észre veszem őket. Akaratom ellenére nyalom körbe a számat, ahogy meglátom EunJin-t szoknyában. Legszívesebben levenném azt az ártatlan bőrdzsekit és letépném róla, a rajta lévő összes ruha darabot. - Fogalmam sincs mi ez a srác.
- Ha látnám az arcát... - szorul ökölbe a kezem. Mi tagadás tényleg jó a srác stílusa és eléggé passzol EunJinhez, de kétlem, hogy járnának. Én egy ilyen lányról le se venném a kezem, mi több folyamatosan csókolgatnám, vagy már rég elvonultam volna vele. - Gyerünk te pöcs... - motyogom.
- Csak nem féltékeny vagy rá? - neveti el magát a mellettem álló barátom. - Most, hogy kidobtad HaMint, újra akcióba lépsz?
- Kussolj, vagy megmutatom milyen jól lehet innen leesni... - pillantok rá fél szemmel, persze azonnal hallgat, mert tudja, hogy én komolyan gondolom amit mondok. Legyen szó bármiről is.
Kitartóan figyelem a lent lévő lányt és az ismeretlen fiút, talán öt perc telik el mikor oldalra fordul a fiú, mikor SeokJin oda megy hozzájuk, de meg se tudok szólalni a döbbenettől. Ez...
- Édes faszom... - szólal meg TaeHyung. - Ez a srác... Park Jimin...
Jimin szemszögéből:
Bízva EunJinben, ő add nekem inni és kizárólag egy pohár kólát, biztosítva, hogy ez tényleg csak szénsavas üdítő ital. Lassan iszogatom még ő kibont egy sört és azt kezdi iszogatni. Félek, hogy ne legyen semmi komolyan baja, mert a piától még talán meg tudom óvni, de ha haza fele menet pár srácba botlunk és ő járni se bír, mind ketten rosszul jövünk ki belőle és én ezt nagyon nem akarom.
- Hé! EunJin! - hallok meg egy hangot magunk mellől. Egyszerre fordulunk oldalra és SeokJin mosolygós és eléggé meggyötört arcával találkozunk. - Öm... Sziasztok? Kim SeokJin. - nyújtja nekem a kezét.
- Ismerjük egymást. Jimin vagyok. - pislogok rá kicsit értetlenül. A sötét miatt nem ismer meg, a pia miatt amit elfogyasztott, vagy az új külső teszi?
- Baszki... Jimin én rád se ismertem! - kezd hangos nevetésbe és a combjára csap. - Elképesztő! - mér végig többször is. - Durva...
- Ebben EunJin keze van. - pillantok mosolyogva a mellettem álló lányra.
- Ugyan, ugyan! - legyint le és megissza a kezében lévő sört. - Csak segítettem ruhát választani és megcsináltam a haját. Ennyi.
- Nekem is segíthetnél. - néz végig magán. - Szar a stílusom, neked meg látom a másik erősséged.
- Megbeszéljük. - nevet fel ő is, majd leteszi az üres üveget. - Hagyunk bulizni.
- Rendben. Érezzétek jól magatok. - teszi a vállamra a kezét és lettünk között indul tovább.
Mosolyogva pillantok utána. Eddig elég kellemes ez a buli. Elképesztő az egész, a zene a füst és a hangulat. Minden annyira vad, teljesen más mint amiben eddig éltem, bár... a könyvek és a szobám néma csendje, ahol csak én vagyok és egy bögre tea... semmihez nem fogható.
- Jimin. Táncoljunk. - karol belém EunJin és a táncparkett közepére húz. - Én se tudok táncolni, szóval nem kell az a jó öreg kifogás, hogy te bizony képtelen vagy rá, mert két bal lábbal áldott meg az isten.
- Jó. - nevetek fel. - Táncoljunk.
Percekig "táncolunk" minden bizonnyal elég hülyén egy elég jó zenére, azonban amint vált egy sokkal erotikusabb és lassabb számra én megállok, majd odébb lépnék, de a táncpartnerem nem enged. Vissza húz és megfogja a csuklóm. Együtt kezdünk nevetve mozgatni a derekunk, majd hullámozni a dallamra. Végül EunJin hozzám lép és átkarolva a nyakam kezdünk mozogni. Hatalmasat nyelek még a szemeibe nézek, akár csak az ölelésben, mait indulás előtt kaptam a derekára teszem a kezem és lassan mozgunk. Szélesen mosolyodik el akárcsak én, de elvörösödök, hogy ilyen közel van hozzám, ahogy minden mozdulatnál hozzám simul. Bizseregni kezdek mint mindig, mikor közel van, de ez most... annyira más, mert sokkal erősebb. Lassan közeledünk egymás felé.
- Jimin! - cseng a fülemben egy rettenetesen ismerős hang. Hátrébb lépünk egymástól és az ijesztő, rossz emlékeket idéző kommunikációt kezdeményező fiúra nézek. Megrémülök TaeHyung elégedett mosolyától, így a bizsergés ami eddig bennem volt elillan, a helyét pedig félelem veszi át. - JeongGuk beszélni akar veletek.
- Mi az? - nézek fel rá kérdően. A kipirult arca felet, az a két hatalmas szempár nagyra nyílva méregeti a harisnyámat, ugyanakkor a lábaimat. Őt nézve egyenesedek fel az ágy szélén ülve és oldalra billentem a fejem. - Hülyén nézek ki?
- Nem! - kezdi vadul rázni a fejét, majd a haját kezdi idegesen igazgatni. - Jól... Jól nézel ki.
- Ugyan... - állok fel és az író asztalomhoz lépek. Leülök elé és igazgatok a sminkemen. - A szobában egyedül te nézel ki jól. Én csak támogatlak.
- Dehogy is. - sóhajt hosszan. Valahol a hátam mögött áll meg, így a kis türkömből nézek rá hátra. - Pont fordítva. Lélegzet elállító vagy!
- Zavarba hozol Jimin-ah. A végén azt hiszem bókolni próbálsz a legjobb barátodnak. - mosolyodok el halványan.
- Legjobb barát? - kérdez vissza.
Megállok és lepakolok a kezemből. Hátra fordulok a székkel és rá nézek, természetesen ő hátrál pár fél lépést, így zsebre tett kézzel le tud rám nézni, még én nagy, csillogó szemekkel pillantok vissza rá a tekintetét keresve. Annyira más a szemüvege nélkül a szemeibe nézni... A tekintete annyira más, sokkal... közvetlenebb, hogy nem bújik el a láthatatlan védőfala mögé.
- Azok vagyunk... nem igaz?
- De... - mosolyodik el szélesen, ugyanakkor annyira hálásan, mint egy kiskutya amit most mentettem meg. - Legjobb barátok....
Felálltam a székből és közelebb léptem hozzá. Lassan fűztem át a karjaim a nyaka mellett és hozzá simultam. Szorosan öleltem magamhoz és csak azok után hunytam le a szemem, hogy kínzó lassúsággal viszonozta az ölelésem. Lábujjhegyre emelkedtem és talán annyira szorítottam mint még senkit. Lehunyt szemekkel lélegeztem be az ismerős illatát, ami gyerekkorunkban is mindig át járta az egész szobáját, ugyanakkor keveredett egy új illattal, amit leginkább a felnőtté válás gyötredelmes és fájdalmas szaga lengett át, a hajfestékével. Hihetetlennek tartom, hogy már nem az a kisfiú, aki volt... És az a másik idióta...
- Jimin... - szólalok meg szinte suttogva, megzavarva a kellemes csendet. - Mindent megfogok tenni, hogy JeongGuk szeressen téged... Úgy mint régen... Segítenünk kell neki, segítenünk kell kihúzni a gödörből...
- Tudom... Már egy ideje ezen dolgozok...
Fél óra elteltével már az elküldött cím felé tartottunk. A fekete farmer dzsekimben tartom a kezem és idegesen jár a kezem, pluszban fél percenként nyalom végig a számat, ami az idegességtől azonnal kiszárad. Talán jobban izgulok mint a mellettem sétáló Jimin, akin egyáltalán nem mutatkozik az idegesség jele, vagy legalább is nagyon jól titkolja, hogy legszívesebben haza rohanna és valami könyvet olvasna a szobája csendességében.
- Izgulsz? - kérdezem meg nyíltan.
- Dehogy is. - vágja rá, de nem néz rám.
- Milyen könyvet olvasnál most?
- Vagy fantasyt vagy krimit. - vallja be a félelmét egy hatalmas levegővétel társaságában. - Az útvesztőt szívesebben olvasnám jelenleg... Túl jól ismersz... - pillant rám. Mosolyogva vonom meg a vállaimat és rá fordulunk az utcára. A zene abban a pillanatban vált át, sötét és ízig vérig drogos zenére, amire az emberek nagy része öröm ordítással reagál. Célba vesszük a kaput, ahol két srác áll, de elég idősnek néznek ki, és túl igényesen vannak felöltözve ehhez a bulihoz. JeongGuknak saját biztonsági emberekre is telik, hogy ilyeneket állít a bejárathoz? Hozzájuk sétálunk és elő készítem a telefonom.
- Név? - kérdezi az egyik.
- Heo EunJin. - válaszolok, mire a másik átnézi a telefonját, majd pötyög és megcsörren a telefonom. Megnyitom a sms-t és felmutatom. Gyorsan futja át a két férfi.
- Mehettek. - engedne be.
Elkapom Jimin kezét és magam után húzom fel a lépcsőn egészen az épületig. Még mindig ugyanaz a ház, és ennyi idő alatt se változott egy kicsit se, csupán az ablakokban lévő virág ládák tűntek el, na meg persze az az édes kiskutya, ami régen itt szaladgált, de már a háza sincs a helyén.
- Nem is tudom mi ijesztőbb... - áll meg mellettem Jimin. - Hogy saját biztonsági emberek vannak, vagy, hogy újra itt vagyunk...
- Ne is mond. Ez az egész buli egy... Hihetetlen... - rázom meg a fejem és be pillantok az udvarba. Rengetegen vannak.
- Még haza mehetünk. - szólal meg a jó öreg Jimin. - Már eljöttünk idáig. Ez is valami. Elmondhatjuk magunkról, hogy JeongGuk hatalmas partiján voltunk.
- Épp ez az, Jimin. Ha már eljöttünk akkor, menjünk is be és igyunk valamit. Mértékkel.
- Én soha nem iszok.
- Akkor én iszok, te pedig figyelsz arra, hogy ne csináljak hülyeséget. - indulok el, ő pedig tartja velem a tempót és befordulunk a medencéhez, ahol tényleg sokan vannak.
A víz tele van felfújhatós matracokkal és félmeztelen, vagy fürdőruhás diákokkal, akik már most - este kilenckor - teljesen be vannak állva, vagy éppen totál részegek. Hatalmas tömeg áll a medence szélén és cigiznek, vagy iszogatnak, esetleg a zenére mozognak. Meghallom Jimin hangját és rá nézek, de nem hallok semmit a hangos zenétől.
- Azt kérdeztem, és most? - ismétli meg hangosabban.
- Beolvadunk. - válaszolok és azonnal közelebb lépek Jiminhez mikor a mellettem álló srácot a vízbe lökik a focisták. Ez egy kész őrület...
JungKook szemszögéből:
A teraszon ülve iszogatom a sörömet egy cigaretta, TaeHyung és pár csaj társaságában. A zenét hallgatom és néha lepillantok, hogy lássam mi történik, még Tae a lányokkal beszélget, vagy tapogatja őket.
- Szóval szűz vagy? - kérdezi az egyiktől és vissza nézek rá. A lány mosolyogva bólint, mire Tae a száját megnyalva húzza közelebb magához. - És...
- TaeHyung. - szólok rá. - Hozz még egy sört. Most. - adom ki az utasítást, aki szó nélkül áll fel és indul le a teraszról. - Lányok. Nincs jobb dolgotok?
- De... Természetesen. Ha szükséged van... - áll fel mellőlem az egyik fürdőruhás lány, de meg se várom, hogy befejezze a mondatát.
- Tudom. Tűnés. - biccentek a fejemmel a lépcső felé, természetesen mindannyian távoznak.
Izgatottan és türelmetlenül kezd járni a lábam, majd talpra állok és szét nézek fentről az itt lévők között. Nem fog eljönni... Biztosra veszem, ha pedig eljönne, vajon hozná magával a kis talpnyaló Jiminét? Az a mega lúzer be se tenné a lábát egy ilyen helyre. Még ha ide való lenne, de a kis gyík szemüvegében és lenyalt hajával, csak a medencében kötne ki, vagy éppen az öklöm alatt.
- JeongGuk! - siet fel Tae a lépcsőn, majd mellé lép és leteszi a korlátra a sört. - Itt van. Láttam egy sráccal.
- Sráccal? - nézek rá hitetlenkedve. - Park - kis pöcs - Jiminre gondolsz?
- Mi? Dehogy! Ez a srác eszméletlen dögös, ha csaj lennék biztos dugnék vele. Szőke haj és rohadt jó ruha. Olyan stílusa van a srácnak, hogy...
- Leszarom. - vágok közbe ingerülten. - Hol van?
- Ott. - mutat a tömegbe és észre veszem őket. Akaratom ellenére nyalom körbe a számat, ahogy meglátom EunJin-t szoknyában. Legszívesebben levenném azt az ártatlan bőrdzsekit és letépném róla, a rajta lévő összes ruha darabot. - Fogalmam sincs mi ez a srác.
- Ha látnám az arcát... - szorul ökölbe a kezem. Mi tagadás tényleg jó a srác stílusa és eléggé passzol EunJinhez, de kétlem, hogy járnának. Én egy ilyen lányról le se venném a kezem, mi több folyamatosan csókolgatnám, vagy már rég elvonultam volna vele. - Gyerünk te pöcs... - motyogom.
- Csak nem féltékeny vagy rá? - neveti el magát a mellettem álló barátom. - Most, hogy kidobtad HaMint, újra akcióba lépsz?
- Kussolj, vagy megmutatom milyen jól lehet innen leesni... - pillantok rá fél szemmel, persze azonnal hallgat, mert tudja, hogy én komolyan gondolom amit mondok. Legyen szó bármiről is.
Kitartóan figyelem a lent lévő lányt és az ismeretlen fiút, talán öt perc telik el mikor oldalra fordul a fiú, mikor SeokJin oda megy hozzájuk, de meg se tudok szólalni a döbbenettől. Ez...
- Édes faszom... - szólal meg TaeHyung. - Ez a srác... Park Jimin...
Jimin szemszögéből:
Bízva EunJinben, ő add nekem inni és kizárólag egy pohár kólát, biztosítva, hogy ez tényleg csak szénsavas üdítő ital. Lassan iszogatom még ő kibont egy sört és azt kezdi iszogatni. Félek, hogy ne legyen semmi komolyan baja, mert a piától még talán meg tudom óvni, de ha haza fele menet pár srácba botlunk és ő járni se bír, mind ketten rosszul jövünk ki belőle és én ezt nagyon nem akarom.
- Hé! EunJin! - hallok meg egy hangot magunk mellől. Egyszerre fordulunk oldalra és SeokJin mosolygós és eléggé meggyötört arcával találkozunk. - Öm... Sziasztok? Kim SeokJin. - nyújtja nekem a kezét.
- Ismerjük egymást. Jimin vagyok. - pislogok rá kicsit értetlenül. A sötét miatt nem ismer meg, a pia miatt amit elfogyasztott, vagy az új külső teszi?
- Baszki... Jimin én rád se ismertem! - kezd hangos nevetésbe és a combjára csap. - Elképesztő! - mér végig többször is. - Durva...
- Ebben EunJin keze van. - pillantok mosolyogva a mellettem álló lányra.
- Ugyan, ugyan! - legyint le és megissza a kezében lévő sört. - Csak segítettem ruhát választani és megcsináltam a haját. Ennyi.
- Nekem is segíthetnél. - néz végig magán. - Szar a stílusom, neked meg látom a másik erősséged.
- Megbeszéljük. - nevet fel ő is, majd leteszi az üres üveget. - Hagyunk bulizni.
- Rendben. Érezzétek jól magatok. - teszi a vállamra a kezét és lettünk között indul tovább.
Mosolyogva pillantok utána. Eddig elég kellemes ez a buli. Elképesztő az egész, a zene a füst és a hangulat. Minden annyira vad, teljesen más mint amiben eddig éltem, bár... a könyvek és a szobám néma csendje, ahol csak én vagyok és egy bögre tea... semmihez nem fogható.
- Jimin. Táncoljunk. - karol belém EunJin és a táncparkett közepére húz. - Én se tudok táncolni, szóval nem kell az a jó öreg kifogás, hogy te bizony képtelen vagy rá, mert két bal lábbal áldott meg az isten.
- Jó. - nevetek fel. - Táncoljunk.
Percekig "táncolunk" minden bizonnyal elég hülyén egy elég jó zenére, azonban amint vált egy sokkal erotikusabb és lassabb számra én megállok, majd odébb lépnék, de a táncpartnerem nem enged. Vissza húz és megfogja a csuklóm. Együtt kezdünk nevetve mozgatni a derekunk, majd hullámozni a dallamra. Végül EunJin hozzám lép és átkarolva a nyakam kezdünk mozogni. Hatalmasat nyelek még a szemeibe nézek, akár csak az ölelésben, mait indulás előtt kaptam a derekára teszem a kezem és lassan mozgunk. Szélesen mosolyodik el akárcsak én, de elvörösödök, hogy ilyen közel van hozzám, ahogy minden mozdulatnál hozzám simul. Bizseregni kezdek mint mindig, mikor közel van, de ez most... annyira más, mert sokkal erősebb. Lassan közeledünk egymás felé.
- Jimin! - cseng a fülemben egy rettenetesen ismerős hang. Hátrébb lépünk egymástól és az ijesztő, rossz emlékeket idéző kommunikációt kezdeményező fiúra nézek. Megrémülök TaeHyung elégedett mosolyától, így a bizsergés ami eddig bennem volt elillan, a helyét pedig félelem veszi át. - JeongGuk beszélni akar veletek.
