EunJin szemszögéből:
Nem értem mi baja van Jiminnek az utóbbi napokban. Nem is igazán szól hozzám és a szemkontaktust is kerüli, vele együtt a közelségemet is, ami lassan kezd nagyon bosszantani és elszomorítani. Olyan mintha haragudna valami miatt rám, de fogalmam sincs mit csináltam, amivel ezt érdemlem. Az utóbbi időben mindenben a segítségére voltam, de jelenleg egy nagy adag levegő vagyok a számára, az egyetlen amit megbeszélt velem, hogy együtt vagy külön külön megyünk-e JeongGukhoz korrepetálni. Nem tudnám hagyni, hogy Jimin egyedül járjon ahhoz a vadbaromhoz. Bármikor bánthatja, ha nem vagyok ott és én azt nem akarom, ugyanakkor... Én se szívesen akarok vele kettesbhabogjaen lenni. Félek a múltkori miatt, hogy mi lesz ha megint együtt leszünk egy zárt térbe JeongGukkal. Így is elég aggasztó, hogy megtudta azt, amit egyáltalán nem akartam senki tudtára adni, hogy szűz vagyok. Bőven elég volt, hogy Jimin tudta és nem nevetett ki érte, de a többiek biztos nevetség tárgyának tartanának. Érzem, hogy el kellene mesélnem Jiminnek mi történt azon a reggelen, mivel nem hagy nyugodni, hogy nem tudja.
- Jimin. - nézek rá, amint kiérünk az iskola területéről és a buszmegállóba indulunk, hogy elérjük a belvárosba indulóbuszt, amivel hamarabb JeonGukhoz érhetünk. - Mondanom kellene valamit.
- Mondjad. - ül le a fa padra, azonban nem néz rám még egy pillanatra se.
- Figyelj Jimin, ha ezt csinálod az embernek egyáltalán nem lesz kedve veled beszélni. Mond már el miért haragszol rám, hogy legalább én is tisztában legyek vele mit csináltam. - nézek le rá határozottan, de hamar megbánom vele szembe ezt a hangsúlyt, így pár nehéz sóhaj után leguggolok elé és a szemeibe nézek. - Elmondod, mi a baj?
- Az, hogy... - kezd bele nehezen, majd azonnal el is fordítja a fejét. - Bejön neked JeongGuk?
- M-Micsoda? Jimin ez marhaság! Egy olyan ember mint... mint ő soha az életbe nem tudna bejönni nekem. Épp erről akartam beszélni veled, mivel nagyon bánom azt, ami az osztálykiránduláson történt. - tűröm a fülem mögé a hajam szégyenkezve. - Hidd el, hogy egy kicsit se gondoltam komolyan és csak... csak egy hiba volt.
- Mi? - kérdez vissza értetlenül.
- Meg... Meglestem JeongGukot... - veszek mély levegőt, természetesen neki túl erős a kijelentésem és hatalmasra nyílnak a mosolygó szemei. - Álmos voltam és felkeltettek. Elbambultam, és jó darabig néztem az izmos testét. Reggel pedig egyszerűen rám mászott mint valami perverz. Sajnos engedtem magamnak a csábításon mert egy hülye picsa vagyok...
- Igen. Igen az vagy. - áll fel és nem is néz rám. Gondoltam, hogy mérges rám, de hogy ennyire... - És neked biztos tetszett, hogy képes lett volna ott helyben lefeküdni veled, hogy élvezted. Csalódtam benned, mert pont tőled nem vártam volna, hogy ennyire megmozgat és haragszom, mert velem is ezt teszed te... - motyogja el. - Érted? - fordul hátra felém, mire én aprót bólintok. - És... Az az este... Hatalmas baromság volt. Barátok vagyunk, csak barátok.
- Értem és tudom. - hajtom kicsit le a fejem. - Sajnálom.
- Az ígéretet, pedig hagyjuk. Én azzal a lánnyal akarom elveszíteni, akit szeretek és az... az nem te vagy.
Könyörtelen szavai egyenesen a szívemet célozzák meg és legszívesebben sírva fakadnék. De miért? Érzek valamit iránta? Csak barátok vagyunk, jól mondta. Nem kellene rosszul éreznem magam azért amiért a szemembe mondta, hogy ő engem nem szeret.
- Igazad van... Már nem gyerekek vagyunk. - egyezek bele nehezen. - Nem engedhetjük, hogy a kamasz vágyaink és a felhevült hormonjaink irányítsanak minket. Hülyeség volt az egész.
- Örülök, hogy egyet tudsz velem érteni. - pillant az érkező busz irányába, ami hangos motor hanggal áll meg mellettünk a megállóban. - Menjünk. - indul el a buszra, majd felszáll akár csak én. Megveszi a jegyet és hátra felé veszi az irányt, azonban miután minden zsebem átkutattam, akkor se találok elegendő wont a jegyre.
- Jimin. - szólok utána. Kérdően és nehezen néz hátra. - Tudsz kölcsön adni?
Nem is mond semmi, csak vissza lép mellém és megveszi nekem a jegyet és ketten indulunk hátra, majd egymásmellé ülünk le. Szorosan az ablak mellett foglal helyet, majd be is fordul az üveg felé és kifelé kezd bámulni. Mély sóhajt hallatok miközben leülök mellé. Másodpercekre hunyom le a szemem, hogy sikerüljön erőt nyelnem, majd rá nézek.
- Ígérem vissza fizetem. - pislogok rá, azonban ő csak megvonja a vállát. - Jó. Tudod mit? - nézek rá majd felállok mellőle. - Baszd meg. - ülök le pár üléssel odébb. Velem senki se csinálja ezt, mert a végén én leszek az, aki a puszta kezével ver egy kis kedvességet ebbe az idiótába.
Leülök mögé, majd előkeresem a fülhallgatóm és bedugom a fülem, így szinte maximum kezd a fülembe szólni egy erős rock szám. Felpillantok a telefonom kijelzőjéről, természetesen azonnal Jimin kérdő tekintetébe akadok meg, amire még a kezével is rá segít, azonban én felemelem a kezem és a középső ujjammal intve mosolyodok el. Haragudjon JeongGukra, amiért évek óta képes megverni és folyamatosan szekálni. Csak barátok vagyunk, ezt ő is mondta, szóval ne játssza a féltékeny és megsértődött szerelmest. Bekaphatja.
Rámászva az ablakra hallgatok meg legalább hat számot, mikor megrezzen a telefonom, hogy üzenetem jött. Azonnal feloldom és meglesem az üzenet, mivel remélem, hogy JeongGuk az, hogy lemondja a tanuló kibaszott szakkört, de nem. Váratlan módon a "legjobb" barátnőm írt nekem, két hete először. Hamar átfutom a két soros üzenetet, amiben annyi áll, hogy muszáj lesz találkoznunk és beszélnünk az este, mert szörnyen hiányzok neki. Persze... Én meg egy kibaszott szarvas vagyok Mikulással a hátamon. Válaszképpen csak egy "rendben" szót küldök vissza és le is zárom a telefonom. A busz lassan áll meg és felállok, ahogy a pár sorral előrébb ülő Jimin is. Kénytelen vagyok kihúzni a fülemből a zenémet és rá néznem.
- Nem szeretem mikor ilyen vagy. - pillant szomorúan a szemembe. - Én vagyok most megsértődve.
- Ha nem akarod, hogy le dobjalak a mozgó buszról, akkor fogd be. - a szemem sarkából nézek rá másodpercek erejéig. Nagyot nyel és bátortalanul bólint rá a szavaimra, amik inkább fenyegetésképpen hangzanak a kis nyuszinak.
Leparkol a busz és gyalog indulunk tovább a hatalmas ház felé, ami sötétben korán sem volt ilyen oltári nagy, mint jelenleg. Régen láttam már fényes nappal ezt a házat, ezért is annyira furcsa és elképesztő újra látni az egész épületet, amiben több család is elférne, viszont ők csak hárman lakják.
- Baromi nagy ez az egész... - motyogja el Jimin. - Vagy... hatszor beleférne az egész házunk.
- Ne is mond. - sóhajtok hosszan a házat vizsgálva. Egytől egyig végig nézem a két szinted behemótot hatalmas ablakokkal és nagy kocsi bejáróval. A gyönyörű virág bokroktól és már sárguló földtől, amit a zöldülő fák lombkoronái már elleptek, tovább krém színű falon keresztül a sötét cserepes tetőig. Kislány koromban mindig is azt gondoltam, hogy én leszek Mrs. Jeong, aki ebben a hatalmas házban él, de most már a legrosszabb álmaim közé tartozik ez a képzelgés. Nem csak a személy miatt, akit magamhoz képzeltem, hanem az undorító mustáros színű ház miatt is.
- Fúj. - ejtem ki az ajkaim közül a rövid szót, erre Jimin azonnal rám kapja a tekintetét. - Csak... Felfordult a gyomrom. - húzom el a számat. - Menjünk inkább mielőtt kihányom a belemet... - indulok el a kapu felé amin hamar sikerül bejutnunk, majd a hátsó terasz felé vesszük az irányt, ahonnan nyugis zene szól. A zene hangját követve megyünk fel a lépcsőn arra a teraszra, ahol a bulis incidens történt, majd a nyitót terasz ajtó felé megyek Jimin előtt. A kanapén szemet szúr JeongGuk, aki kényelmesen elfolyva a kanapén egy száll cigit szív teljesen elkábulva.
- Kopp, kopp kettyós. - lépek be zsebre tett kezekkel a nappaliba, mire azonnal kipattan a szeme és felénk néz.
- Idióta vagy te. - vonja össze a szemeit és gúnyosan néz rám, miközben elnyomja a csikket.
- Meglepő, hogy ismered a kettyós kifejezést. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tágas a szókincsed. - csodálkozik Jimin a füstölő srácon, aki a mondatok után, dühösen áll talpra és lép Jimin felé, de be lépek elé.
- Csak, hogy tudjátok. - nézek mind kettőjükre felváltva. - Kurvára szar kedvemben vagyok, szóval vagy mind ketten lenyugodtok és mihamarabb végzünk, vagy papír lapokkal fogok eret vágni a hülyeségeitek miatt.
- Csak nem meg van kis csillag? - kuncog fel gúnyosan. azonban én nem tartom annyira viccesnek és tenyérrel vágom arcon, amin eléggé meglepődik és az ütéshez emeli a kezét.
- Na ide figyelj... - lököm vállba, mire sikeresen leül a kanapéra. - Vagy befogod a pofád és csak akkor beszélsz mikor valamelyikünk kérdez, vagy olyan jobbost kapsz a csajozós pofádba, hogy egy életre megutál minden nő.
- Jó. Értettem. Kemény vagy mint egy szikla. - védekezésképpen emeli fel a kezeit egy lágy sóhaj társaságában. - Mivel kezdjük?
- Matekkal. - vágja rá Jimin. - Ha az angol után kezdünk neki, akkor egyáltalán nem fogja érdekelni és semmi nem fog megmaradni. A nyelv jó kikapcsolódás lesz a számok után. - ül le az egyik fotelba szembe JeongGukkal. A Jimin melletti fotelba ülök és feldobom a lábaimat a karfára, majd telefonozni kezdek.
- Kikapcsolódás... A tanulás egyes szakaszai annyira pihentetőek, vagy szórakoztatóak. Juhé! - kezd mű örömbe, még kinyitja a matek füzetét, ami darabokban és össze firkálva tárul elénk. Jimin szemei fent akadnak és megrándul a keze a füzet láttán. Elnézve az övét, ami szép és rendezett meg is értem ezt a reakciót.
- Hogy a fenébe vagy képes ilyen igénytelen füzetet vezetni és... és... írni bele... koptatni a tolladat... Hozz egy új füzetet, ami üres és kezdjük. Meglátod, ha érted az egyenleteket és a fogalmakat, akkor élvezetes lesz megoldanod a feladatokat.
- Lószart. - áll fel és akárcsak mint egy hisztis óvodás felbaktat a szobájába, ahonnan egy teljesen üres füzettel tér vissza, amit Jimin elé dob a kis asztalra a többi cucc tetejére. - Tessék tanár bácsi. - vetődik le a kanapéra.
Jimin megnyugszik a szép, üres füzet jelenlétére és belekezdenek a tanulásba, ami mindössze egy és fél óráig tart kisebb szünetekkel megszakítva. Minden feladatot átvesznek, egészen elsőtől a mostani képletekig. Fáradtan dől hátra a kényelmes kanapén, majd hatalmas levegőt vesz.
- Eddig bírtad? - emeli fel a tekintetét a következő feladat körmöléséből Jimin. - Pedig már megírtam neked a következőt.
- Menj a francba... - dobja az asztalra a tollát JeongGuk, majd nyújtózkodásba kezd, amire minden izma teljesen megfeszül és felcsúszik a pólója a hasfalán. - Ha tovább folytatom, akkor erőm nem lesz az angolhoz. Nem eleget gyakoroltunk már, stréber?
- Hidd el. Neked még legalább még az életkorod felének az ötszöröse, az a negyvenöt év se lenne elegendő, hogy minden képletet sikeresen el tudj sajátítani. Egyáltalán értesz te valamihez?
- A kémiát elég jól vágom. - húzza el a száját kicsit gúnyosan.
- Bizonyítsd. - kihívó szempárbaj veszi kezdetét a fiúk között. mire az elfáradt magolós elmosolyodik.
- Arzén, kén, flour, aktínium és... - gondolkodik el hosszan, azonban mi értetlenül nézzük. - Egy e betű. - mosolyodik el. - És ez nem csak kémia.
Jimin azonnal gondolkodásba kezd még én csak meredek ki a fejemből, mivel fogalmam sincs mi az istenről beszél.
- Seggarc? - kérdez vissza fáradtan Jimin, mire JeongGuk határozottan bólint. - Tényleg csak ennyire telik? Bár, be kell vallanom nem semmi, hogy fejből tudod a periódusos táblázatot és egy ilyen bonyolult angol szót. Nem hittem, hogy képes vagy ilyen nehéz feladatra.
- Hogyan sikerült neki ezekből össze pakolnia az "ass face" szót? - pislogok rájuk nagyra nyílt szemekkel.
- Látom neked is elférne egy kémia korrepetálás. - nevet fel gúnyosan JeongGuk. - A felsorolt kémiai elemek táblázatban lévő nevét használtam. As, S, F, Ac és egy szimpla e betű. - sorolja fel.
- Soha nem ment nekem a kémia, főleg ez a része... - nyitom ki az angol füzetemet.
- Talán angolból ennyire penge vagy? - hajol rá a térdére, mire én fel emelem a tekintetem és rá nézek.
- Két éve megcsináltam a vizsgát angolból. Be se kellene járnom az órára.
A hír hallatára mind ketten meglepődnek, és hitetlenkedve néznek rám. Nem szeretek ezzel dicsekedni, mivel miért is tenném? Ez az én dolgom, más se meséli el a akárkinek, hogy mennyi pénze van, vagy éppen hány illegálisan letöltött filmet őrizget a gépén.
- Tudtam, hogy jó vagy angolból, de hogy ennyire... - hitetlenkédig Jimin a fejét rázva, majd az eres, rövid és dundi ujjas kezével túr mélyen a hajába. - Mondhattad volna.
- Nem szeretek az ilyen dolgokról beszélni.
- Nem szeretsz arról beszélni amiben jó vagy? - kérdez vissza ironikusan JeongGuk, majd elő vesz egy cigit és elegánsan gyújt rá. Követem a példáját és előkeresem a sajátomat a zsebembe, de mielőtt kivehetném az előttem ülő emeli el a szájától a cigarettáját és nyújtja nekem. Szó nélkül veszem el és mélyet tüdőzök le belőle, még ő egy újra éget meg.
- Miért kellene? - vonok vállat gyerekesen.
- Mivel emberi szokás, hogy valaki eldicsekedik, azzal amivel rendelkezik, vagy amit birtokol. - Jimin fél szemmel pillant rám, még össze pakolja a matek cuccát, majd kényelmesen elhelyezkedik.
- Akkor én nem vagyok ember, mert engem ez az egész egyáltalán nem mozgat meg és nem okoz örömet, se extázisba kerülést. Én már csak ilyen vagyok. - szívom a cigarettát, még előrébb hajolok, akárcsak JeongGuk.
- Kibaszott fura vagy. - jegyzi meg az előttem ülő kis gerinctelen féreg teljesen elkomolyodva.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja, kettyós. - nyomom el az apró csikket, akárcsak ő.
Kis pihenő után kezdünk bele az angol tanulásba, ami borzalmasan megy neki. Nem tudom, hogy most a fáradság, vagy a nem akarás teszi az ilyen távoli viszonyáról az angol nyelvvel, vagy egyszerűen sík hülye ez a gyerek és teljesen felesleges bármennyi időt is elpazarolni a tanítására, de végül kínkeservesen hosszú időnek tűnően végzünk és felszabadultan állok fel, hogy kinyújtóztassam magam.
- Megyünk lassan? - Jimin tekintete a magasba emelkedik a telefonja kijelzőjéről egészen rám. - Fél tíz múlt és még haza kell mennünk innen, ami nem rövid idő.
- Haza viszlek titeket. - a talpára erőlteti magát JeongGuk és megkeresi a kocsikulcsát, azonban Jimin megijedve néz rám. Értetlenül nézünk egymásra fiú háta mögött, aki reménykedve egy korcsot se ivott az elmúlt időben. Jeon JeongGuk akar minket haza fuvarozni? - Van egy kis dolgom még a városban, szóval nem túl megerőltető.
- Hát... Ha nem ittál mióta haza jöttél, vagy egy füves cigit se szívtál el, akkor természetesen megköszönjük. - pakolok mindent bele a táskámba, közben kérdő pillantásokat vetek a fiú felé.
- Ittam egy korty sört, de annyira kész vagyok a tegnapi bebaszásom óta, hogy inkább ki öntöttem.
A nappaliban kezd szaladgálni, még meg nem találja a kereset tárgyat, ami jelen esetében egy szürke pulóver, amelybe azonnal belebúj. Jiminnel egymásra pillantunk és mély levegőt veszünk, majd csak tanácstalanul vállat vonok és össze szedjük magunkat. Lemegyünk a kocsihoz és hátra pakolunk be, ahova Jimin be is ül, így én előre ülök JeongGuk mellé az anyós ülésre. Alaposan végig mérem az egész autót belülről, még el nem indulunk. A motor hangjával egyszerre mordul fel a gyomrom az éhiségtől, mivel a mai nap folyamán csupán egy ártatlan toast kenyeret káposztával és sült tojással.
- Úgy hallom valaki éhes. - kuncog fel az arcán egy gúnyos mosollyal.
- Nem sokat ettem ma, de ha haza értem csinálok magamnak valamit. - igazítom meg a hajam a kinti vissza pillantó tükörbe, de inkább félbe is hagyom a szépítkezést, miután rájövök, hogy hiába.
- Nem csoda, hogy ennyire vékony vagy, ha semmit nem eszel. Szinte csont és bőr vagy, majd át szakadsz. - hajol át a két ülés között Jimin.
- Együnk valamit. - pillant ránk a volán mögött ülő fekete hajú fiú. - Majd... Lemondom a programomat. Úgy is...
- Meg akarod köszönni? - mosolygok rá gúnyosan és közelebb hajolok hozzá. - Meg is érdemeljük, mivel egy nulla vagy matekból és angolból. Fejfájást okoztál nekünk és zéró tudásoddal.
- Befogod, vagy itt helyben kiteszlek titeket. - az arca idegességet és haragot tükröz, de próbál uralkodni magán. - Ha egyszer kurva kedves akarok lenni, akkor ne merj kötözködni velem.
- Jól van. - kötöm be magam.
A belvárosba megyünk, azonban mikorra beérünk a tömött utakra már a nap rég az arany óra alatt jár és az utca lámpák sárgás fénye világít be mindent, az üzletek fényeivel. Egy kisebb gyors büfé előtt parkolunk le és szállunk ki. A büféből rock zene szól, amin kénytelen vagyok elmosolyodni, mivel pont annak a bandának a zenéi szólnak, amire a következő hónapban akartunk elmenni Tina-val és a többiekkel. Az üzletből folyamatosan vándorolnak a velünk egy idős srácok és lányok. Hárman sétálunk be a büfébe és egy asztalt foglalunk az egyik ablak mellett. Jiminnel egymás mellé ülünk le a sötét kék bőr ülésekre, amikre biztos rá tapadna a combom, ha most nem egy szűk, hosszú farmer lenne rajtam. Szavak nélkül kezdjük mind hárman bújni az étlapot, hogy megleljük a nekünk való vacsorát, de végül mind sajtburgert rendelünk, sült krumplival és fél literes kólával. Kihozzák és neki kezdünk az evésnek.
- És... - kezd bele a szája megtörlése után JeongGuk. - Mi hozott titeket így össze?
- Az, hogy napi szinten össze vertétek. Te és az agyatlan követőid. Azok után, hogy a legjobb barátod volt. - dobom oda neki félvállról két falat között. - Ez szörnyű ember vagy...
- Ne kezd te is... - fújtat mérgesen. - Elég, ha a nővérem hív annak...
- Miért? - kérdezi Jimin. - Ő annak hív?
- Nem igazán figyelek oda rá... Olyat mondtam neki, amit... amit nem kellett volna... De, mi a faszért mondom ezt pont nektek? A ti apátok egy gerinctelen mocsok, tehát nektek is van saját bajotok, ne az enyémmel foglalkozzatok.
- Az én apám nem egy gerinctelen mocsok! - csattan fel a mellettem ülő, aki eddig megpróbált a lehető legkevesebbet beszélni. - Csak... Már nem szereti anyát, ahogy ő se apát.
- Én bevallom, hogy az enyém az. - törlöm meg a számat, majd inni kezdek a kólámból. - Nem mindenki képes elhagyni a családját egy tizenkilenc éves ribancért.
- EunJin. - Jiminre pillantok, aki szintén megtörli a száját. - Elmegyek a vécébe. - válaszképpen csak bólintok, mire ő ki mászik mellőlem és elindulna, de hátulról lökök meg, mire egy srácnak ütközik, aki magára borítja a piáját. Idegesen emeli fel a tekintetét Jiminre, a kisebb csapatával. Kemény, balhézó társaságnak tűnnek, akik nem félnek senkibe se belekötni, viszont mind a hatan annyira tűnnek intelligensnek, mint egy kisebb zsák szárított molylepke.
- S-Sajnálom! - hadarja el Jimin és szinte derékbe törik meghajlás közben.
- Nézd már a kis buzit. - nevet fel az egyik. - Sajnálatképpen le akar szopni.
Össze ráncolom a homlokom és az asztal alatt szorítom ökölbe a kezem. Jimin lassan egyenesedik fel és néz a srácok szemébe.
- Tudod ki vagyok, kis görcs? - löki vállba Jimin a kólás foltos srác, mire a barátom hátrál egy lépést.
- Már bocsánatot kértem. Mit akartok még?
- Szét verni a fejed. - vágja ököllel arcon Jimin a srác, amire már mind ketten felállunk JeongGukkal. Jimin az egyik asztalnak támaszkodva marad talpon és az ütés helyét kezdi simogatni.
- Normális vagy? - lököm messzebb a nevető srácot. - Elment az eszed, seggarc?
- A kislány milyen stílusba beszél veled. - csodálkozik az egyik. - Azt hiszi nem mered megütni, csak mert mellei vannak. Meg kellene ezt a kettőt leckéztetni és lilára verni őket. Hagy lássa a ribanc és a buzi kikbe kötöttek bele.
Ütni készülne az egyik srác, azonban JeongGuk elkapja a karját és a hátához szorítja, majd fejjel nyomja az asztalhoz a nagy melákot. Jól láthatóan ijednek meg a többiek és hátrálnak fél lépést.
- Csak én ribancozhatom le a csajt és kizárólag én hívhatom kis buzinak azt a faszt, akit megismételve, csak is én verhetek agyon. - emeli feljebb a srác fejét, majd az asztalba veri. Meglepődve nézek az össze eső fiúra, majd fel JeongGukra, aki mély levegőt vesz és a fekete hajába túr.
- J-JeongGuk... - habog az egyik, majd felemeli védekezésképpen a kezeit. - A-Azt mi nem úgy gondoltuk.
- Igazán? - kérdez vissza és keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt. - Akkor?
- Csak egy kis vicc volt! - szólal fel egy másik srác. - Nem tudtuk, hogy velük vagy. Ha tudtuk volna...
- Fogjátok be és takarodjatok el. - biccent az ajtó felé a fejével, mire mind felállnak és az ajtó felé rohannak. Sikeresen mennek neki az ablaknak is, majd villám gyorsan rohannak ki. JeongGuk hatalmas nevetésbe tör ki, majd vissza ül az asztalhoz, aminél eddig is ültünk. Jimint dajkálva ülök le, még a "megmentőnk" letörli a kisebb vérfoltot, amit a srác orra hagyott itt.
- Mutasd. - fordulok Jimin felé, akinek a szeme alatt egy apró piros folt, és dagadás jelenik meg. - Nem vészes. Nagyon fáj?
- Nem. Annyira nem. JeongGuk nagyobbat üt. - mosolyodik el kicsit kínosan, mire felkuncogok. - Ő nagyobbat kapott, és valamiért kifejezetten jó volt nézni.
- Azt, hogy beleverem az arcát az asztalba? - nevet vissza fogottan JeongGuk, mire ő csak bólint. - Majd megmutatom, hogyan üss vissza és ne hajladozz faszért. Ezek a farkak nem érdemlik meg, hogy bocsánatukért esedezz. Jobb srác vagy ennél, Jimin-ah.
Eléggé meglepődök és felé fordulok, akárcsak a mellettem ülő. Kisfiús ártatlansággal néz egyenesen ránk, majd el pillant, ki az ablakon. Értetlenül figyelem a mozdulattalan arcát és mély barna szemeit. Nem tudom elhinni, hogy ezt tényleg ő mondta, vagy komolyan tette-e.
- Köszönöm, hogy kiálltatok mellettem. Mind ketten. - szólal meg Jimin.
- EunJinnek köszönd. Ő volt a király csaj. - mosolyog vissza ránk. - Tényleg király vagy. Nem sokan lettek volna ennyire bátrak, hogy így szembe szálljanak pár faszfejjel és... Sajnálom amit az osztálykiránduláson csináltam és mondtam... Azt is amit neked mondtam, Jimin... Amiket mondtam... Nem voltak igazak, egyáltalán nem.
- Már megbeszéltük EunJinnel. - vágja rá szinte azonnal. - Azért örülök, hogy őszinte vagy velem.
- Nem... Ez természetesnek kellene lennie. - vesz mély levegőt. - Egy pöcs voltam veletek. Hatalmas pöcs. Remélem megbocsájtotok nekem.
- Ami késik nem múlik, csak bírd kivárni. Azonban a mai után... Hiszem, hogy mihamarabb megbocsájtunk.
- Figyelj Jimin, ha ezt csinálod az embernek egyáltalán nem lesz kedve veled beszélni. Mond már el miért haragszol rám, hogy legalább én is tisztában legyek vele mit csináltam. - nézek le rá határozottan, de hamar megbánom vele szembe ezt a hangsúlyt, így pár nehéz sóhaj után leguggolok elé és a szemeibe nézek. - Elmondod, mi a baj?
- Az, hogy... - kezd bele nehezen, majd azonnal el is fordítja a fejét. - Bejön neked JeongGuk?
- M-Micsoda? Jimin ez marhaság! Egy olyan ember mint... mint ő soha az életbe nem tudna bejönni nekem. Épp erről akartam beszélni veled, mivel nagyon bánom azt, ami az osztálykiránduláson történt. - tűröm a fülem mögé a hajam szégyenkezve. - Hidd el, hogy egy kicsit se gondoltam komolyan és csak... csak egy hiba volt.
- Mi? - kérdez vissza értetlenül.
- Meg... Meglestem JeongGukot... - veszek mély levegőt, természetesen neki túl erős a kijelentésem és hatalmasra nyílnak a mosolygó szemei. - Álmos voltam és felkeltettek. Elbambultam, és jó darabig néztem az izmos testét. Reggel pedig egyszerűen rám mászott mint valami perverz. Sajnos engedtem magamnak a csábításon mert egy hülye picsa vagyok...
- Igen. Igen az vagy. - áll fel és nem is néz rám. Gondoltam, hogy mérges rám, de hogy ennyire... - És neked biztos tetszett, hogy képes lett volna ott helyben lefeküdni veled, hogy élvezted. Csalódtam benned, mert pont tőled nem vártam volna, hogy ennyire megmozgat és haragszom, mert velem is ezt teszed te... - motyogja el. - Érted? - fordul hátra felém, mire én aprót bólintok. - És... Az az este... Hatalmas baromság volt. Barátok vagyunk, csak barátok.
- Értem és tudom. - hajtom kicsit le a fejem. - Sajnálom.
- Az ígéretet, pedig hagyjuk. Én azzal a lánnyal akarom elveszíteni, akit szeretek és az... az nem te vagy.
Könyörtelen szavai egyenesen a szívemet célozzák meg és legszívesebben sírva fakadnék. De miért? Érzek valamit iránta? Csak barátok vagyunk, jól mondta. Nem kellene rosszul éreznem magam azért amiért a szemembe mondta, hogy ő engem nem szeret.
- Igazad van... Már nem gyerekek vagyunk. - egyezek bele nehezen. - Nem engedhetjük, hogy a kamasz vágyaink és a felhevült hormonjaink irányítsanak minket. Hülyeség volt az egész.
- Örülök, hogy egyet tudsz velem érteni. - pillant az érkező busz irányába, ami hangos motor hanggal áll meg mellettünk a megállóban. - Menjünk. - indul el a buszra, majd felszáll akár csak én. Megveszi a jegyet és hátra felé veszi az irányt, azonban miután minden zsebem átkutattam, akkor se találok elegendő wont a jegyre.
- Jimin. - szólok utána. Kérdően és nehezen néz hátra. - Tudsz kölcsön adni?
Nem is mond semmi, csak vissza lép mellém és megveszi nekem a jegyet és ketten indulunk hátra, majd egymásmellé ülünk le. Szorosan az ablak mellett foglal helyet, majd be is fordul az üveg felé és kifelé kezd bámulni. Mély sóhajt hallatok miközben leülök mellé. Másodpercekre hunyom le a szemem, hogy sikerüljön erőt nyelnem, majd rá nézek.
- Ígérem vissza fizetem. - pislogok rá, azonban ő csak megvonja a vállát. - Jó. Tudod mit? - nézek rá majd felállok mellőle. - Baszd meg. - ülök le pár üléssel odébb. Velem senki se csinálja ezt, mert a végén én leszek az, aki a puszta kezével ver egy kis kedvességet ebbe az idiótába.
Leülök mögé, majd előkeresem a fülhallgatóm és bedugom a fülem, így szinte maximum kezd a fülembe szólni egy erős rock szám. Felpillantok a telefonom kijelzőjéről, természetesen azonnal Jimin kérdő tekintetébe akadok meg, amire még a kezével is rá segít, azonban én felemelem a kezem és a középső ujjammal intve mosolyodok el. Haragudjon JeongGukra, amiért évek óta képes megverni és folyamatosan szekálni. Csak barátok vagyunk, ezt ő is mondta, szóval ne játssza a féltékeny és megsértődött szerelmest. Bekaphatja.
Rámászva az ablakra hallgatok meg legalább hat számot, mikor megrezzen a telefonom, hogy üzenetem jött. Azonnal feloldom és meglesem az üzenet, mivel remélem, hogy JeongGuk az, hogy lemondja a tanuló kibaszott szakkört, de nem. Váratlan módon a "legjobb" barátnőm írt nekem, két hete először. Hamar átfutom a két soros üzenetet, amiben annyi áll, hogy muszáj lesz találkoznunk és beszélnünk az este, mert szörnyen hiányzok neki. Persze... Én meg egy kibaszott szarvas vagyok Mikulással a hátamon. Válaszképpen csak egy "rendben" szót küldök vissza és le is zárom a telefonom. A busz lassan áll meg és felállok, ahogy a pár sorral előrébb ülő Jimin is. Kénytelen vagyok kihúzni a fülemből a zenémet és rá néznem.
- Nem szeretem mikor ilyen vagy. - pillant szomorúan a szemembe. - Én vagyok most megsértődve.
- Ha nem akarod, hogy le dobjalak a mozgó buszról, akkor fogd be. - a szemem sarkából nézek rá másodpercek erejéig. Nagyot nyel és bátortalanul bólint rá a szavaimra, amik inkább fenyegetésképpen hangzanak a kis nyuszinak.
Leparkol a busz és gyalog indulunk tovább a hatalmas ház felé, ami sötétben korán sem volt ilyen oltári nagy, mint jelenleg. Régen láttam már fényes nappal ezt a házat, ezért is annyira furcsa és elképesztő újra látni az egész épületet, amiben több család is elférne, viszont ők csak hárman lakják.
- Baromi nagy ez az egész... - motyogja el Jimin. - Vagy... hatszor beleférne az egész házunk.
- Ne is mond. - sóhajtok hosszan a házat vizsgálva. Egytől egyig végig nézem a két szinted behemótot hatalmas ablakokkal és nagy kocsi bejáróval. A gyönyörű virág bokroktól és már sárguló földtől, amit a zöldülő fák lombkoronái már elleptek, tovább krém színű falon keresztül a sötét cserepes tetőig. Kislány koromban mindig is azt gondoltam, hogy én leszek Mrs. Jeong, aki ebben a hatalmas házban él, de most már a legrosszabb álmaim közé tartozik ez a képzelgés. Nem csak a személy miatt, akit magamhoz képzeltem, hanem az undorító mustáros színű ház miatt is.
- Fúj. - ejtem ki az ajkaim közül a rövid szót, erre Jimin azonnal rám kapja a tekintetét. - Csak... Felfordult a gyomrom. - húzom el a számat. - Menjünk inkább mielőtt kihányom a belemet... - indulok el a kapu felé amin hamar sikerül bejutnunk, majd a hátsó terasz felé vesszük az irányt, ahonnan nyugis zene szól. A zene hangját követve megyünk fel a lépcsőn arra a teraszra, ahol a bulis incidens történt, majd a nyitót terasz ajtó felé megyek Jimin előtt. A kanapén szemet szúr JeongGuk, aki kényelmesen elfolyva a kanapén egy száll cigit szív teljesen elkábulva.
- Kopp, kopp kettyós. - lépek be zsebre tett kezekkel a nappaliba, mire azonnal kipattan a szeme és felénk néz.
- Idióta vagy te. - vonja össze a szemeit és gúnyosan néz rám, miközben elnyomja a csikket.
- Meglepő, hogy ismered a kettyós kifejezést. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tágas a szókincsed. - csodálkozik Jimin a füstölő srácon, aki a mondatok után, dühösen áll talpra és lép Jimin felé, de be lépek elé.
- Csak, hogy tudjátok. - nézek mind kettőjükre felváltva. - Kurvára szar kedvemben vagyok, szóval vagy mind ketten lenyugodtok és mihamarabb végzünk, vagy papír lapokkal fogok eret vágni a hülyeségeitek miatt.
- Csak nem meg van kis csillag? - kuncog fel gúnyosan. azonban én nem tartom annyira viccesnek és tenyérrel vágom arcon, amin eléggé meglepődik és az ütéshez emeli a kezét.
- Na ide figyelj... - lököm vállba, mire sikeresen leül a kanapéra. - Vagy befogod a pofád és csak akkor beszélsz mikor valamelyikünk kérdez, vagy olyan jobbost kapsz a csajozós pofádba, hogy egy életre megutál minden nő.
- Jó. Értettem. Kemény vagy mint egy szikla. - védekezésképpen emeli fel a kezeit egy lágy sóhaj társaságában. - Mivel kezdjük?
- Matekkal. - vágja rá Jimin. - Ha az angol után kezdünk neki, akkor egyáltalán nem fogja érdekelni és semmi nem fog megmaradni. A nyelv jó kikapcsolódás lesz a számok után. - ül le az egyik fotelba szembe JeongGukkal. A Jimin melletti fotelba ülök és feldobom a lábaimat a karfára, majd telefonozni kezdek.
- Kikapcsolódás... A tanulás egyes szakaszai annyira pihentetőek, vagy szórakoztatóak. Juhé! - kezd mű örömbe, még kinyitja a matek füzetét, ami darabokban és össze firkálva tárul elénk. Jimin szemei fent akadnak és megrándul a keze a füzet láttán. Elnézve az övét, ami szép és rendezett meg is értem ezt a reakciót.
- Hogy a fenébe vagy képes ilyen igénytelen füzetet vezetni és... és... írni bele... koptatni a tolladat... Hozz egy új füzetet, ami üres és kezdjük. Meglátod, ha érted az egyenleteket és a fogalmakat, akkor élvezetes lesz megoldanod a feladatokat.
- Lószart. - áll fel és akárcsak mint egy hisztis óvodás felbaktat a szobájába, ahonnan egy teljesen üres füzettel tér vissza, amit Jimin elé dob a kis asztalra a többi cucc tetejére. - Tessék tanár bácsi. - vetődik le a kanapéra.
Jimin megnyugszik a szép, üres füzet jelenlétére és belekezdenek a tanulásba, ami mindössze egy és fél óráig tart kisebb szünetekkel megszakítva. Minden feladatot átvesznek, egészen elsőtől a mostani képletekig. Fáradtan dől hátra a kényelmes kanapén, majd hatalmas levegőt vesz.
- Eddig bírtad? - emeli fel a tekintetét a következő feladat körmöléséből Jimin. - Pedig már megírtam neked a következőt.
- Menj a francba... - dobja az asztalra a tollát JeongGuk, majd nyújtózkodásba kezd, amire minden izma teljesen megfeszül és felcsúszik a pólója a hasfalán. - Ha tovább folytatom, akkor erőm nem lesz az angolhoz. Nem eleget gyakoroltunk már, stréber?
- Hidd el. Neked még legalább még az életkorod felének az ötszöröse, az a negyvenöt év se lenne elegendő, hogy minden képletet sikeresen el tudj sajátítani. Egyáltalán értesz te valamihez?
- A kémiát elég jól vágom. - húzza el a száját kicsit gúnyosan.
- Bizonyítsd. - kihívó szempárbaj veszi kezdetét a fiúk között. mire az elfáradt magolós elmosolyodik.
- Arzén, kén, flour, aktínium és... - gondolkodik el hosszan, azonban mi értetlenül nézzük. - Egy e betű. - mosolyodik el. - És ez nem csak kémia.
Jimin azonnal gondolkodásba kezd még én csak meredek ki a fejemből, mivel fogalmam sincs mi az istenről beszél.
- Seggarc? - kérdez vissza fáradtan Jimin, mire JeongGuk határozottan bólint. - Tényleg csak ennyire telik? Bár, be kell vallanom nem semmi, hogy fejből tudod a periódusos táblázatot és egy ilyen bonyolult angol szót. Nem hittem, hogy képes vagy ilyen nehéz feladatra.
- Hogyan sikerült neki ezekből össze pakolnia az "ass face" szót? - pislogok rájuk nagyra nyílt szemekkel.
- Látom neked is elférne egy kémia korrepetálás. - nevet fel gúnyosan JeongGuk. - A felsorolt kémiai elemek táblázatban lévő nevét használtam. As, S, F, Ac és egy szimpla e betű. - sorolja fel.
- Soha nem ment nekem a kémia, főleg ez a része... - nyitom ki az angol füzetemet.
- Talán angolból ennyire penge vagy? - hajol rá a térdére, mire én fel emelem a tekintetem és rá nézek.
- Két éve megcsináltam a vizsgát angolból. Be se kellene járnom az órára.
A hír hallatára mind ketten meglepődnek, és hitetlenkedve néznek rám. Nem szeretek ezzel dicsekedni, mivel miért is tenném? Ez az én dolgom, más se meséli el a akárkinek, hogy mennyi pénze van, vagy éppen hány illegálisan letöltött filmet őrizget a gépén.
- Tudtam, hogy jó vagy angolból, de hogy ennyire... - hitetlenkédig Jimin a fejét rázva, majd az eres, rövid és dundi ujjas kezével túr mélyen a hajába. - Mondhattad volna.
- Nem szeretek az ilyen dolgokról beszélni.
- Nem szeretsz arról beszélni amiben jó vagy? - kérdez vissza ironikusan JeongGuk, majd elő vesz egy cigit és elegánsan gyújt rá. Követem a példáját és előkeresem a sajátomat a zsebembe, de mielőtt kivehetném az előttem ülő emeli el a szájától a cigarettáját és nyújtja nekem. Szó nélkül veszem el és mélyet tüdőzök le belőle, még ő egy újra éget meg.
- Miért kellene? - vonok vállat gyerekesen.
- Mivel emberi szokás, hogy valaki eldicsekedik, azzal amivel rendelkezik, vagy amit birtokol. - Jimin fél szemmel pillant rám, még össze pakolja a matek cuccát, majd kényelmesen elhelyezkedik.
- Akkor én nem vagyok ember, mert engem ez az egész egyáltalán nem mozgat meg és nem okoz örömet, se extázisba kerülést. Én már csak ilyen vagyok. - szívom a cigarettát, még előrébb hajolok, akárcsak JeongGuk.
- Kibaszott fura vagy. - jegyzi meg az előttem ülő kis gerinctelen féreg teljesen elkomolyodva.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja, kettyós. - nyomom el az apró csikket, akárcsak ő.
Kis pihenő után kezdünk bele az angol tanulásba, ami borzalmasan megy neki. Nem tudom, hogy most a fáradság, vagy a nem akarás teszi az ilyen távoli viszonyáról az angol nyelvvel, vagy egyszerűen sík hülye ez a gyerek és teljesen felesleges bármennyi időt is elpazarolni a tanítására, de végül kínkeservesen hosszú időnek tűnően végzünk és felszabadultan állok fel, hogy kinyújtóztassam magam.
- Megyünk lassan? - Jimin tekintete a magasba emelkedik a telefonja kijelzőjéről egészen rám. - Fél tíz múlt és még haza kell mennünk innen, ami nem rövid idő.
- Haza viszlek titeket. - a talpára erőlteti magát JeongGuk és megkeresi a kocsikulcsát, azonban Jimin megijedve néz rám. Értetlenül nézünk egymásra fiú háta mögött, aki reménykedve egy korcsot se ivott az elmúlt időben. Jeon JeongGuk akar minket haza fuvarozni? - Van egy kis dolgom még a városban, szóval nem túl megerőltető.
- Hát... Ha nem ittál mióta haza jöttél, vagy egy füves cigit se szívtál el, akkor természetesen megköszönjük. - pakolok mindent bele a táskámba, közben kérdő pillantásokat vetek a fiú felé.
- Ittam egy korty sört, de annyira kész vagyok a tegnapi bebaszásom óta, hogy inkább ki öntöttem.
A nappaliban kezd szaladgálni, még meg nem találja a kereset tárgyat, ami jelen esetében egy szürke pulóver, amelybe azonnal belebúj. Jiminnel egymásra pillantunk és mély levegőt veszünk, majd csak tanácstalanul vállat vonok és össze szedjük magunkat. Lemegyünk a kocsihoz és hátra pakolunk be, ahova Jimin be is ül, így én előre ülök JeongGuk mellé az anyós ülésre. Alaposan végig mérem az egész autót belülről, még el nem indulunk. A motor hangjával egyszerre mordul fel a gyomrom az éhiségtől, mivel a mai nap folyamán csupán egy ártatlan toast kenyeret káposztával és sült tojással.
- Úgy hallom valaki éhes. - kuncog fel az arcán egy gúnyos mosollyal.
- Nem sokat ettem ma, de ha haza értem csinálok magamnak valamit. - igazítom meg a hajam a kinti vissza pillantó tükörbe, de inkább félbe is hagyom a szépítkezést, miután rájövök, hogy hiába.
- Nem csoda, hogy ennyire vékony vagy, ha semmit nem eszel. Szinte csont és bőr vagy, majd át szakadsz. - hajol át a két ülés között Jimin.
- Együnk valamit. - pillant ránk a volán mögött ülő fekete hajú fiú. - Majd... Lemondom a programomat. Úgy is...
- Meg akarod köszönni? - mosolygok rá gúnyosan és közelebb hajolok hozzá. - Meg is érdemeljük, mivel egy nulla vagy matekból és angolból. Fejfájást okoztál nekünk és zéró tudásoddal.
- Befogod, vagy itt helyben kiteszlek titeket. - az arca idegességet és haragot tükröz, de próbál uralkodni magán. - Ha egyszer kurva kedves akarok lenni, akkor ne merj kötözködni velem.
- Jól van. - kötöm be magam.
A belvárosba megyünk, azonban mikorra beérünk a tömött utakra már a nap rég az arany óra alatt jár és az utca lámpák sárgás fénye világít be mindent, az üzletek fényeivel. Egy kisebb gyors büfé előtt parkolunk le és szállunk ki. A büféből rock zene szól, amin kénytelen vagyok elmosolyodni, mivel pont annak a bandának a zenéi szólnak, amire a következő hónapban akartunk elmenni Tina-val és a többiekkel. Az üzletből folyamatosan vándorolnak a velünk egy idős srácok és lányok. Hárman sétálunk be a büfébe és egy asztalt foglalunk az egyik ablak mellett. Jiminnel egymás mellé ülünk le a sötét kék bőr ülésekre, amikre biztos rá tapadna a combom, ha most nem egy szűk, hosszú farmer lenne rajtam. Szavak nélkül kezdjük mind hárman bújni az étlapot, hogy megleljük a nekünk való vacsorát, de végül mind sajtburgert rendelünk, sült krumplival és fél literes kólával. Kihozzák és neki kezdünk az evésnek.
- És... - kezd bele a szája megtörlése után JeongGuk. - Mi hozott titeket így össze?
- Az, hogy napi szinten össze vertétek. Te és az agyatlan követőid. Azok után, hogy a legjobb barátod volt. - dobom oda neki félvállról két falat között. - Ez szörnyű ember vagy...
- Ne kezd te is... - fújtat mérgesen. - Elég, ha a nővérem hív annak...
- Miért? - kérdezi Jimin. - Ő annak hív?
- Nem igazán figyelek oda rá... Olyat mondtam neki, amit... amit nem kellett volna... De, mi a faszért mondom ezt pont nektek? A ti apátok egy gerinctelen mocsok, tehát nektek is van saját bajotok, ne az enyémmel foglalkozzatok.
- Az én apám nem egy gerinctelen mocsok! - csattan fel a mellettem ülő, aki eddig megpróbált a lehető legkevesebbet beszélni. - Csak... Már nem szereti anyát, ahogy ő se apát.
- Én bevallom, hogy az enyém az. - törlöm meg a számat, majd inni kezdek a kólámból. - Nem mindenki képes elhagyni a családját egy tizenkilenc éves ribancért.
- EunJin. - Jiminre pillantok, aki szintén megtörli a száját. - Elmegyek a vécébe. - válaszképpen csak bólintok, mire ő ki mászik mellőlem és elindulna, de hátulról lökök meg, mire egy srácnak ütközik, aki magára borítja a piáját. Idegesen emeli fel a tekintetét Jiminre, a kisebb csapatával. Kemény, balhézó társaságnak tűnnek, akik nem félnek senkibe se belekötni, viszont mind a hatan annyira tűnnek intelligensnek, mint egy kisebb zsák szárított molylepke.
- S-Sajnálom! - hadarja el Jimin és szinte derékbe törik meghajlás közben.
- Nézd már a kis buzit. - nevet fel az egyik. - Sajnálatképpen le akar szopni.
Össze ráncolom a homlokom és az asztal alatt szorítom ökölbe a kezem. Jimin lassan egyenesedik fel és néz a srácok szemébe.
- Tudod ki vagyok, kis görcs? - löki vállba Jimin a kólás foltos srác, mire a barátom hátrál egy lépést.
- Már bocsánatot kértem. Mit akartok még?
- Szét verni a fejed. - vágja ököllel arcon Jimin a srác, amire már mind ketten felállunk JeongGukkal. Jimin az egyik asztalnak támaszkodva marad talpon és az ütés helyét kezdi simogatni.
- Normális vagy? - lököm messzebb a nevető srácot. - Elment az eszed, seggarc?
- A kislány milyen stílusba beszél veled. - csodálkozik az egyik. - Azt hiszi nem mered megütni, csak mert mellei vannak. Meg kellene ezt a kettőt leckéztetni és lilára verni őket. Hagy lássa a ribanc és a buzi kikbe kötöttek bele.
Ütni készülne az egyik srác, azonban JeongGuk elkapja a karját és a hátához szorítja, majd fejjel nyomja az asztalhoz a nagy melákot. Jól láthatóan ijednek meg a többiek és hátrálnak fél lépést.
- Csak én ribancozhatom le a csajt és kizárólag én hívhatom kis buzinak azt a faszt, akit megismételve, csak is én verhetek agyon. - emeli feljebb a srác fejét, majd az asztalba veri. Meglepődve nézek az össze eső fiúra, majd fel JeongGukra, aki mély levegőt vesz és a fekete hajába túr.
- J-JeongGuk... - habog az egyik, majd felemeli védekezésképpen a kezeit. - A-Azt mi nem úgy gondoltuk.
- Igazán? - kérdez vissza és keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt. - Akkor?
- Csak egy kis vicc volt! - szólal fel egy másik srác. - Nem tudtuk, hogy velük vagy. Ha tudtuk volna...
- Fogjátok be és takarodjatok el. - biccent az ajtó felé a fejével, mire mind felállnak és az ajtó felé rohannak. Sikeresen mennek neki az ablaknak is, majd villám gyorsan rohannak ki. JeongGuk hatalmas nevetésbe tör ki, majd vissza ül az asztalhoz, aminél eddig is ültünk. Jimint dajkálva ülök le, még a "megmentőnk" letörli a kisebb vérfoltot, amit a srác orra hagyott itt.
- Mutasd. - fordulok Jimin felé, akinek a szeme alatt egy apró piros folt, és dagadás jelenik meg. - Nem vészes. Nagyon fáj?
- Nem. Annyira nem. JeongGuk nagyobbat üt. - mosolyodik el kicsit kínosan, mire felkuncogok. - Ő nagyobbat kapott, és valamiért kifejezetten jó volt nézni.
- Azt, hogy beleverem az arcát az asztalba? - nevet vissza fogottan JeongGuk, mire ő csak bólint. - Majd megmutatom, hogyan üss vissza és ne hajladozz faszért. Ezek a farkak nem érdemlik meg, hogy bocsánatukért esedezz. Jobb srác vagy ennél, Jimin-ah.
Eléggé meglepődök és felé fordulok, akárcsak a mellettem ülő. Kisfiús ártatlansággal néz egyenesen ránk, majd el pillant, ki az ablakon. Értetlenül figyelem a mozdulattalan arcát és mély barna szemeit. Nem tudom elhinni, hogy ezt tényleg ő mondta, vagy komolyan tette-e.
- Köszönöm, hogy kiálltatok mellettem. Mind ketten. - szólal meg Jimin.
- EunJinnek köszönd. Ő volt a király csaj. - mosolyog vissza ránk. - Tényleg király vagy. Nem sokan lettek volna ennyire bátrak, hogy így szembe szálljanak pár faszfejjel és... Sajnálom amit az osztálykiránduláson csináltam és mondtam... Azt is amit neked mondtam, Jimin... Amiket mondtam... Nem voltak igazak, egyáltalán nem.
- Már megbeszéltük EunJinnel. - vágja rá szinte azonnal. - Azért örülök, hogy őszinte vagy velem.
- Nem... Ez természetesnek kellene lennie. - vesz mély levegőt. - Egy pöcs voltam veletek. Hatalmas pöcs. Remélem megbocsájtotok nekem.
- Ami késik nem múlik, csak bírd kivárni. Azonban a mai után... Hiszem, hogy mihamarabb megbocsájtunk.
