EunJin szemszögéből:
Mire észbe kapunk a harmadik üres boros üveg kerül a sarokba, TaeHyung pedig egy laza csukló mozdulattal tekeri feljebb a lassan idegeket tépő zenét, ami a basszusok miatt tomboló módon pusztítja a hallásunkat. A hangos zene miatt, azonban egyikünk se panaszkodik, mert az elfogyasztott alkohol mennyiség már nagyon is tüntet az ilyen fölösleges és bonyolult tettek miatt. Mély sóhajok közepette pillantok a tevékenykedő HoSeokra, aki az arcán egy halvány vigyorral tekeri le a frissen bontott vodka tetejét, hogy a kipakolt poharakba sorba öntsön mindannyiunknak. Körbe pillantva, már nem lenne szükségünk az újabb adag szeszre, de ezt se hangoztatja senki és több mint biztos, hogy nem én leszek az, aki ez ellen felszólal. Ennél durvább bulikban is volt már részem Szöulban. Jól bírja a májam és a gyomrom, hála azoknak a barátnak nevezett mocskoknak...
- Poharakat a kezekbe! - adja ki az utasítást TaeHyung, aki válogatás nélkül ragadja meg az egyik poharat, ami szinte csordultig van. Sorban teszünk mi is így és ragadunk meg egyesével egy-egy adagot. - Háromra mindenki lehúzza ezt a borzalmat és elkezdjük az igazi bulit! - kezdi vadul, dob módjára verni a fotel oldalát amin hé derezik az elmúlt egy teljes órában. Hangosan, ritmusban maradva kezdi meg a számlálást és amint a végére ér mind egyszerre hajtjuk fel az italt, amit többen is fancsali pofával fogadnak. Mély levegőt véve túrok a hajamba még vissza teszem a poharat az asztalra, majd hátra dőlök a kanapén. SeokJin azonnal átkarol és közel húz magához. Őszintén bevallva, nem tetszik a közelsége, az alkohol annyira érződik rajta, hogy úgy érzem magam mint egy alkoholista. Nem túlzok, ha azt mondom, szinte mindenki felöntött a garatra, kivéve engem és ChaeYoungot. Fél pillantást vetek Jiminre, akinek a kezében egy újabb sörös doboz pihen, amit lassan húz meg, azonban látható rajta, hogy a gyomra egyre kevésbé bírja befogadni az alkohol tartalmát. A tekintete homályos, valamint rettenetesen zavaros. Kijelenthetem, hogy teljesen berúgott és valószínűleg, már fogalma sincs arról, hol is van. De miért foglalkozok én vele? Jelenleg haragszom rá! Amiket mondott SeokJinről, nem tudom elképzelni, nem akarom. Jimin nem segítene másnak, főleg nem így. Zavaros ez az egész...
- Most... - nyel nagyot TaeHyung. - hogy mindenki minimálisan, vagy jobban ittas elkezdhetünk beszélgetni. Minden kínos dolgot hallani akarok. - kuncog fel önfeledten a mondata végén a fiú.
- Engem érdekelne, hogy ti miért nem szexeltetek még. - pillant ránk JiHoon - Válaszokat várunk.
- Csak még nem volt rá rendes alkalmunk, valaki mindig közbe avatkozik. - kezd bele minden hezitálás nélkül Jin. Meglepve kapom rá a fejem és vizsgálom az arcát. - Meg hát... Nem akarunk kapkodni.
- Mert szűz a kis hősünk? - kuncog fel vidáman Tae, azonban mielőtt válaszolhatna SeokJin közbe szólok.
- És te Tae? Még meg van a farkad? Olyan sokat hemperegsz másokkal, hogy más embernek már rég leesett volna. Lapos tetű? Szifilisz? Tripper? - nézek rá mérgesen. - Hadd halljuk miket szedtél eddig össze a kis szexpartnereidtől.
- Csak lapos tetűm volt, de az hamar elmúlt és nem az én hibám volt! - húzza el az ajkát. Jól látszódik rajta, hogy amint kimondta azonnal meg is bánta. Valamilyen szinten meglep a hír, pedig gondoltam, hogy volt már neki. A többiek egyszerre adnak hangot a meglepődésüknek, amit jó néhányunk kuncogása kísér. Egyedül JeongGuk hallgatja fájdalmas és döbbent arccal a barátját. Beletelik egy kis időbe, mire sikerül feldolgoznia a dolgokat és reagál.
- Haver... Nem is tudom hányszor használtad úszás után a törülközőm... - a barátjára pillant, aki megrántja a vállait.
- Örülj, hogy nem kaptad el. Nem kell emiatt már rinyálni. Sikeresen elmúlt miután kaptam rá kenőcsöt.
- Ezek után most már biztos, hogy a közelembe se jöhetsz. - rázom meg a fejem és inkább öntök magamnak még egy pohár édes vörös bort. Legszívesebben felmennék és lefeküdnék aludni, örömömet se találom abban, hogy itt maradjak és ezzel a társasággal részegre igyam magam. Bár... a Szöuli eset után inkább tartok mértéket, minthogy teljesen darabokra hulljak.
- Amúgy se... - simít végig a combomon, ami csak arra késztet, hogy egy húzásra leöntsem a bort a torkomon. Miért undorodom az érintésétől, a közelségétől, amikor a barátom, akit szeretnem kellene. Élveznem kellene, hogy velem van, ahogy rám néz és megcsókol. Kívánnom kellene a testét. a forró szexet, de semmi. Nem érzek semmi aktivitást iránta, csupán a homályos bizalmat és a nyugalmat. Rideg számomra, mint egy internetes ismerős, akivel beszélgetek, de nem találkozok. Talán fontos nekem, de az se igazán...
- Olyan mintha forrna a levegő köztetek, de csak jég falakat látok. - festi le tökéletesen a kapcsolatunkat HoSeok, amire legszívesebben egy hangos "úgy van" felkiáltással reagálnék, de inkább hallgatok és forgatom meg a szemeimet.
- A mi kapcsolatunk nem fagyos. - kezd bele SeokJin a már ittas hangsúlyozással. A szavait megnyújtja, az arcán pedig az az idegesítő vigyor ékeskedik.
- Csak olyan mintha a húgodat szopogatnád. - nevet fel JiHoon az ölében ülő AeMinnel, aki apró bólintásokkal add igazat a barátjának.- Valljuk be. Helyesek vagytok együtt, de ami nem megy azt nem szabad erőltetni.
SeokJin egy szót se mond a minket ért vádakra, csupán az állam alá nyúlva fordítja a fejem maga felé, hogy vadul birtokba vegye az ajkaimat, majd akár egy szajhát falni kezd. Nem tetszik a helyzet, az, hogy másik előtt így csókol még akkor is ha járunk. Nem ezt jelenti egy kapcsolat, ez kizárólag kettőnkre tartozik, nem mindenkire.
Amint megunja a csókot elhajol és bambán mered rám ittas tekintettel, amitől csak még jobban kiráz a hideg. A szemeibe veszve csak a MinJungos este jut eszembe, a szavai, hogy bármilyen érzelem nélkül képes lett volna megdugni, mint egy tárgyat, majd elzavarni. Rossz érzés fut rajtam végig és azonnal elnézek róla. A srácokra pillantok, akik fél szemmel figyelnek minket, azonban feltűnik az ember hiány. Akárhányszor nézem őket végig nem találom Jimin arcát. Gondolom a csók közben mehetett el...
- Kimegyek... Elszívok egy cigit. - állok fel és magamra veszem a pulóverem, aminek leellenőrizem a zsebeit, hogy nálam van-e a cigim és a telefonom. Meg se várom SeokJin reakcióját, az ajtó fele veszem az irányt, majd kimegyek rajta és a számba helyezem a cigit. Fél kézzel gyújtok rá még teljesen magamon kívül veszem elő a telefonom és olyat teszek amire még nem volt példa. Az ujjaim maguktól kezdenek mozogni a kijelzőn és írom be a közösségi oldal keresőjébe MinJung nevét. A mobil internetemnek hála másodpercek alatt tölti be az oldalát, ahol friss képek fogadnak. Behúzom magam után a terasz ajtót és az oldalt kezdem lapozgatni. Eleinte csak koncert képekkel van tele, amik ma kerültek ki, de ahogy haladok egyre lejjebb ismerős arcokat látok meg. Meg akad az egyik fényképen a szemem, ahol az a büdös görény Tinát csókolgatja. Túl friss kép és ahogy haladok tovább újabb képeket látok róluk időnként ruhában, vagy éppen anélkül. Talán a féltékenység, vagy a szimpla harag teszi, de dühösen sziszegek fel a mellkasom nyomódása miatt, így mélyet szívok a cigibe. A "legjobb" barátnőm azt a srácot falja szinte meztelenül az interneten, akiért én mindent megtettem volna, és ők ezt jól tudták. Fogadok, hogy mai napig jót röhögnek rajtam és már számtalanszor kibeszélték az estét, amikor otthagytam. Dühösen zárom le a telefonom és dobom félre az ajtó melletti asztalra egy halk káromkodás kíséretében. Miért érzek féltékenységet? Nekem is van egy nagyon helyes, sportos barátom, akinek legalább vannak tervei, csak... nem vagyok mellette boldog... Tina és MinJung annyira boldog az összes képükön, annyira jól érzik magukat együtt én meg menekülök SeokJin elől, hogy fél percre se maradjunk együtt.
A számba véve a cigit túrok bele a hajamba, hogy ne lógjon az arcomba, majd a füst kifújása közben hajolok az asztalhoz, hogy hamuzzak a hamusba mikor meglátom Jimint, aki csendben üldögél az asztal túloldalán és szótlanul figyel. Végig itt ült? Miért nem bírt legalább megmozdulni, vagy valamilyen hangot kiadni?
- Ideges vagy? - szólal meg pár másodpercnyi néma szemezés után.
- Most hirtelen érdekellek? - sóhajtok és a terasz korlátjához sétálok, amire rá könyökölök. Lassú mozdulatokkal juttatom el a cigit a számig. Mélyet szívok belőle, mielőtt olyat mondanék neki, amit később tuti megbánnék. Nehezen fogom vissza az engem őrlő belső hangokat, amikkel bombázni tudnám a lassan mellém sétáló Jimint, aki megbotlik, majd a korlátba kapaszkodik meg. Nyíltan jelenthetem ki, az előbbi bamba nézése és a mostani kis botlása után ő a buli legrészegebb embere. Talán ha most bármit is a fejére olvasnék, akkor se igazán emlékezne rá holnap.
- Eddig is érdekeltél... - szólal meg nehézkesen. A hangja a szokásosnál sokkal mélyebb még is annyira nyávogós. Mondjuk nem is csodálkozom, mert elég jól csúsztak neki bent a felesek. Életében nem ivott még ennyit és már akkor is becsiccsentet mikor kibontottunk egy bort a szobámba, aminek a nagyját én ittam meg. - Csak... Nem tetszik, hogy SeokJinnel... vagy. Nem hozzád illik, mert ő... tudod... más. - kuncog fel a mondandója végén.
- Azta... Te már csak tudod ki hozzám való, nem igaz? - nyomom el a cigit magam mellett a korláton, a csikket pedig ott hagyom. - Mert annyira okos vagy... Akkor mond csak. Ki való hozzám?
- Például én. - fekszik el a korláton. A fenekét ki tolja és szinte édesen kuncog fel mellőlem. A kijelentésén eléggé meglepődök, talán még levegőt is elfelejtek venni fél percig. Csak a szemeit nézem, amik lehunyódnak. Kiegyenesedek és elfordítom tőle a fejem. Teljesen meg van örülve... Ő jelentette nekem ki a buszmegállóban pár hete, hogy köztünk semmi nem lehet és jobb is így, most meg itt próbál kioktatni ezzel kapcsolatban. Meg van örülve.
- Dilis vagy és részeg. - fújtatok idegesen. - Be kellene menned, mert meg fogsz fázni. Túl hideg van ahhoz, hogy te egy száll rövid ujjúban idekint heverész.
- Én komolyan beszélek... - húzza ő is ki magát és közelebb lép hozzám. Teljesen kiráz a hideg és félve pillantok rá. - Meg kellene próbálnom jobbnak lenni hozzád... - a szavait kísérve fel se tudom fogni azt, ami ez után történik. Ajkai váratlanul tapadnak az enyémre minden kezdeményezés, vagy jel nélkül. A forró puha ajkai az enyémnek tapadnak én pedig csak állok előtte mint valami farönk, mozdulatlanul. Nem ittam túl sokat, de érzem, hogy engem is megütött, de az, hogy ezt behaluzzam, több mint lehetetlen... Jimin az ajkamra tapadva áll előttem, nem csókol, nem mozdít az ajkán, csukán az enyémnek nyomja, ami... ami voltaképpen melegséggel és egy kis bizsergéssel tölt el. Forrók az ajkai és puhák, még így is, hogy nem érezhetem őket teljesen. Minden annyira hosszúnak és mozdulatlannak tűnik, mintha az idő körülöttünk megfagyott volna, vagy legalább is teljesen lelassult volna.
Fogalmam sincs pontosan mennyi idő telik el, de lassan válunk el egymástól és nézünk egyenesen egymás szemeibe. Teljesen váratlanul nyalja meg az ajkait, majd nagyot nyel. Mint aki tisztában lenne azzal, hogy erkölcsileg rossz amit tett hatalmasat nyel és két kézzel túr bele a hajába. Követve őt, megnyalom az ajkam, majd a kezemmel törlöm meg, de szinte azonnal meg bánom. Nem akarok menekülni, nem akarom elfelejteni, semmisé tenni a "csókunk". Hiába rossz, tilos, de nem tud érdekelni. Csak újra akarom, rendesen, nyálasan. Érezni akarom a mozdulatait, azt ahogy a levegőt veszi. Miért tűnik annyira távolinak, mikor itt áll előttem, ködös tekintettel? Tudom, hogy akarja ő is, épp annyira mint én, ha csak nem jobban. Én is megakarom próbálni, de a szavak nem jönnek a számra.
- Kell még egy sör. - jegyzi meg a hallgatás után, majd rám mosolyogva háttal indul meg az ajtó felé és amint sikerül kinyitnia, hogy behátráljon rajta megakad a lába. Hanyatt borul el a padlón, majd könnyedén bukfencezik hátra és áll talpra, igaz nehezen megtartva magát. Bent hatalmas ujjongás tör ki és tapsvihar. Vissza szerezve a telefonom, megyek én is utána és magam mögött behúzom az ajtót. SeokJinre pillantva semmi rossz érzés nem lesz úrrá rajtam, sem lelkiismeret, se más. Ellentétben vele. Látom rajta, hogy forrong, féltékenység ül az arcán és nyugtalanság. Mint aki sejt valamit, de kétlem, hogy mióta kimentem ő megmozdult volna.
- Megmosom az arcom. - szólal meg a hosszas szemezésünk után, majd talpra erőlteti magát és megindul. Imbolyogva lép, de azonnal el is vágódna, ha nem kapnék a keze után és húznám vissza. Magamhoz rántva áll meg a lábain a segítségemmel, majd miután átkarolja a nyakam együtt indulunk ki a konyhába, ahol csupán NamJoon van. A gépét nyomkodja maga mellett egy sörös dobozzal. Megilletődve pillantunk egymásra, majd amint meglátja Jint felpattan és átvenné tőlem.
- Hagyjad. - szólok rá. - Elintézem.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire bevadultok. - sóhajt hosszan. Érezni rajta, hogy kezdi megbánni, hogy ide hívott minket.
- Én nem is. - döntöm a pultnak SeokJint, aki az arcára simít, majd a szemeire. - Valakik nem tudják mi a határ... Én se örülök, hogy ez így elfajult.
- Azonnal vissza is megyek hozzátok, csak ezt a levelet muszáj volt megírnom. - zárja le a laptopját. Fél pillantást tudok vetni a gépe képernyőjére, amin csak pár sort sikerült elolvasnom. Az igazgatónőnek írt levelet, de mivel kapcsolatban? Valamire kérni akarja, de mire? Basszus, csak fél perccel hamarabb kellett volna oda néznem, hogy lássam az egészet... - Ha intézkedsz vele kapcsolatban, akkor én vissza megyek a többiekhez. De ha baj van szólj.
- Csak kicsit túlzásba esett. Megmossa az arcát és azonnal jobban lesz. - mosolyodok el, ami őt is egy halványabb mosolyra készteti. Az asztalon hagyva a gépet sétál vissza a nappaliba, ahol a többiek közösen ordítanak valamilyen számot.
A csaphoz lépek SeokJinnel és azonnal megengedem a hideg vizet. Magának kezdi megmosni az arcát, de hiába. Látom, hogy az állapota nem javul, csak a csap fölött könyököl meggyötörten. Nem szokásom ilyet tenni még magammal se, de a helyzet jelenleg ezt kívánja, nekem pedig nincs más választásom. Közelebb lépek hozzá és az arcára simítok, mire rám pillant. Hamar rá jön mit is akarok így mielőtt bármit is mondana lehunyja a szemeit. Visszafordítom a fejét a csaphoz és lejjebb kényszerítem, mielőtt lenyomnám a torkán a középső ujjam. Hamar sikerül meghányatnom és minden, amit elfogyasztott a csapban ér földet. Felfordul a gyomrom a vörös színű hányástól, de nem engedem magam az undornak és inkább csak gyorsan lemosom a csapot, majd a kezem.
- Jobb? - simogatom végig nyugtatásképpen a hátát, még megmossa az arcát. Aprót bólint, majd megtámaszkodik mind két kezével. Mély levegőt vesz mielőtt bármit is mondana.
- Nem szoktam ennyit inni... Soha... Ez az első, hogy...
- Nem értem ezt akkor miért most kellett. - ülök le az asztalhoz. A fa táblára könyökölve támasztom meg a fejem és én is hangosan fújtatok. A szeme sarkából pillant rám, majd fordul teljesen felém és megtörli a száját. - Mit akarsz mondani?
- Miből gondolod, hogy bármit is akarok? Csak nézlek.
- Halljam...
- Miért voltatok ilyen sokáig kint Jiminnel? Kettesben. Történt valami?
- Persze... Össze vesztünk a boltban most meg úgy ahogy megbeszéltük. Elszívtam egy cigit és ennyi. Megvárt.
- Jó. Értem. - bólint. - Én nem akarok semmilyen teóriát gyártani, csak...
- Csak? Nem akarsz, akkor ne csináld. Beszélgettünk. - rántok vállat. - Tőle kell a legkevésbé tartanod. Mondtam már... Nem hiszem el amit mond, és ennyi.
- Rendben. Oké. - emeli fel védekezésképpen a kezeit. - Csak...
- Semmi csak, SeokJin. Szeretnék kicsit egyedül lenni. Szóval ha...
Szavak nélkül hagy magamra a konyhában és csatlakozik újra a fiúkhoz oda kint. Egyedül maradok a gondolataimmal a kaja szagú konyhában a laptoppal, ami folyamatosan villog. Az a baj, hogy a teraszon történtek után kezdek kételkedni abban amit mondott. Lehet, hogy valójában tényleg Jimin adta az összes ötletet neki? Túl vak voltam... Az érzéseimre foghatnám, de akkor hazudnék magamnak... Csak magammal foglalkoztam, azzal, hogy ne legyek egyedül.
Az asztalra könyökölök és megtámasztom a fejemet. Próbálom kikapcsolni az agyam és megszüntetni a körülöttem lévő világot, a hangos zenét és a nevetgélést. Azonban minden hiába, nem megy. A szemem sarkát üti meg az asztalon hagyott laptop világítása, hogy alvó üzemmódban van. Nem tudom mi vesz rá. Az alkohol, vagy a "csók" amit kint kaptam, de magamhoz húzom a laptopot és fél pillantást vetve a konyha ajtóra felnyitom a tetejét. Nagyot nyelek, amint a gép nem kér tőlem jelszót az ébredéshez, semmi nem akar vissza tartani, az email fiókjába belépve maradt, a levelei pedig pont előttem tornyosulnak. Mély levegőt veszek a kisebb bűntudat miatt, ami már a lelkemet markolássza, pedig csak egy itt hagyott laptopba nézek bele, a megcsalás pedig semmit nem váltott ki belőlem...
Gondolkodás nélkül nyitom meg az elküldött üzenetet az igazgatónőnek és azonnal olvasni kezdem. A benne olvasottak pedig teljesen meglepnek. Szóval ez az egész kis kiruccanás azért volt, hogy NamJoon megfigyeljen minket? "Felmértem a tanulok helyzetét és egyenlőre nem állnak készen a félévi nagy dolgozat megírására, a történtek után pedig egyáltalán nem csodálom, azt ami a fejükben zajlik. Szükségük van a pihenésre." Teljesen elképedek a leírt szavakon, és megmozdulni se tudok. Átfutva ez első bekezdést azonnal a következőre ugrok, ahol már más is megüti a szemem. NamJoon megköszöni az igazgatónőnek, hogy nem tett feljelentést az iskola nevében Fukuda Kiyo miatt, sőt... támogatni akarja, hogy megtalálják azokat, akik ezt művelték vele. "Mind a kép készítőjét és az elkövető fiúkat meg kell találni és intézkedni kell ellenük, mielőtt ez megismétlődne. Ha bármiben segíthetek szívesen teszem. Tudom, monda, hogy vannak bajos fiúk az iskolában, köztük Kim TaeHyung és Jeon JeongGuk, de az eltöltött idő után kétlem, hogy bármelyiküknek is köze lenne a történtekhez. A megérzései nem voltak jók a srácokkal kapcsolatban. Szerencsére."
Egyszerűen teljesen elképedek. Az igazgatónő képes volt JeongGukot és TaeHyungot bűnösnek állítani? Olyannak, akik megerőszakolnak egy ilyen fiatal és ártatlan lányt. Mind kettőjük elég érdekes és furcsa, de nem ilyenek. Ezt én is állíthatom. Ismerem már őket.
Lassan hajtom le gép tetejét és tolom vissza oda, ahonnan elvettem. Miért olvastam bele a levelezésbe? Most csak még több minden nyomja a lelkem, és még több dolog van, amit senkinek nem mondhatok el...
Jimin szemszögéből:
Teljesen felszabadultan ülök vissza a fotelba JeongGuk, aki érdeklődve pillant rám, keresve nincs-e valami bajom, vagy tényleg jól vagyok-e. Mi bajom is lehetne?! Rohadt jól érzem magam! Nem is értem, hogy eddig ezt miért nem próbáltam ki. Szabadabbnak és kötetlenebbnek érzem magam. Teljesen kibújtam a bőrömből és valaki más szállt meg. A szemeimmel követem SeokJint és EunJint a konyhába, majd hosszan szisszenek fel és túrok a hajamba. Nem teljesen tiszta minden amit csinálok, valami homályos és valami teljesen kiesett. Fogalmam sincs, hogy jutottam el az erkélyen lévő széktől idáig, a nappaliba. Az nem kis távolság, főleg, hogy érzem sajogni a fenekem.
Mire felfoghatnám, hogy Jin és Eunni elmentek kettesben újra bővülünk. Rossz kedvűen tér vissza közénk a felügyelőtisztünk. Mióta elkezdődött a buli, csak azt hajtogatja, hogy lassítsunk, tartsunk mértéket, és ne essünk túlzásba. Mi a fene köze van ahhoz, hogy mennyit iszok?! Majd én eldöntöm!
- Mi a helyzet itt? - bont ki végre ő is egy üveg fehér bort, majd azonnal tölt magának és még pár másik talpas pohárba, amikre azonnal le is csapnak a többiek, többek között én is. Ezt a jó létet fent kell tartani, sőt! Növelni kell! Ha tudom, hogy ez ennyire ott van a szeren gyakrabban nyúlok piához.
- Rá jöttem, hogy rossz havert választottam magamnak. - kuncog fel TaeHyung, aki olyan szinten lehet mint én, csak valamiért az ő kezében sokkal több pohár és üveg fordult meg mint az enyémben, nem is értem, hogy a fenébe bírja. - ha tudtam volna, hogy Jimin-sshi ilyen jó fej piával, esküszöm mind a négy évemet rá szentelem, hogy teljesen tönkre tegyem. - nevet fel hangosan, még átnyúlva JeongGukon megpaskolja a combom. Ezt hallva mosolyogva iszom meg az édes fehér bort, majd leteszem a tömött asztalra a karcsú üvegpoharat. Egyre jobban forog velem a virág, szinte teljesen magamon kívül érezem magam, a boldogság pedig egyre hatalmasabb rajtam, ami teljesen idegen. Ez az egész érzés teljesen idegen, de nagyon tetszik... Teljesen szabadnak érzem magam, akit senki nem állíthat meg. Tae egy újabb számot indít el, ami sokkal pörkösebb mint az eddigiek. Magamon kívül állok fel és kezdek a zenére ugrálni, ami minden körülöttünk ülőt meg nevettet.
- Régen jobban ment. - jegyzi meg mosolyogva JeongGuk és kibontani készül egy újabb sört.
- Régen? - néznek rá a többiek meglepődve, ami belőlem csak nevetést vált ki, így az arcomat eltakarva a karommal dőlök hátra, majd ülök inkább vissza a fenekemre.
- Anno, még vagy hat éve járt valami... balettra. - hinti el a választ és mint, aki még életében nem hallott a tánc művészetről legyint egyet, a szemeit pedig körbe forgatja.
- Nem is balett volt. - csapok játékosan a karjára, amint csak felhorkant. - Modern tánc volt. Olyan... kortárs stílusú. - ecsetelem magamon kívül.
- A lényeg, hogy fekete harisnyában ugráltál ide oda. - vonja meg a vállát mosolyogva. Mindenki hangos nevetésben tör ki, én pedig menekülésképpen a kuncogásom közepette a karjába bújok. Szinte percek telnek és lassan nézek fel, majd megszabadulva a nevetés kiváltotta könnyeimtől pillantok fel. Az eddig üres helyen újra megpillantom SeokJint, aki szédülten figyeli minden mozdulatom, az arcán egyetlen mosollyal se ékeskedve. Feszes és szinte a lelkembe lát, a tekintetéből pedig arra merek következtetni, mintha tudná, hogy mit tettem kint a teraszon... várjunk csak... Mit tettem a teraszon?
- Mond csak, Jimin-sshi. - pillant le az asztalra, ahol az egyik üres üveget megpörgetve kezd a mondandójába, in medias res, a közepébe vágva a témának. - Neked milyen lányok jönnek be?
- Milyen lányok? - a vissza kérdezésemre, csak gúnyosan mosolyogva bólint. - Hát... Igazából nem is tudom... Soha nem gondolkodtam még ezen...
- Itt az ideje. - szólal fel nevetve TaeHyung, aki bátorításképpen felém nyújtja a felbontott italos üveget. Nyúlnék is vígan érte, de a mellettem ülő JungKook nem hagyja. Elveszi a fiú kezéből és az asztal túl oldalára teszi, hogy ne érjem el olyan könnyen. Elhúzva az ajkam nézek rá mérgesen, valamit csöppet csalódottan. Miért szól bele mennyit ihatok? Semmi köze nincs hozzá!
- Na... Engem is érdekel. - mosolyog rám kedvesen NamJoon, ami enyhe jókedvvel, és bátorsággal tölt el. - Milyen a lánynak a személyisége?
- Hát... - gondolkodok el és hanyatt dőlök a széken, a plafont kezdem vizsgálni, hogy össze tudjam szedni mit is akarok mondani.
- Nem muszáj válaszolnod, Jimin. - a barátom hangja az ami kiránt a gondolkodásból. Nem muszáj, de akarok rá válaszolni.
- De igenis muszáj! - kuncog fel JiHoon. - Én nagyon is tudni akarok, hogy neki milyen lányok jönnek be. Mióta itt vagyunk egy pillantást se vett AeMinre. Pedig a legdögösebb csaj jelenleg, már bocsánat. - pillant ChaeYoungra, akinek meg se kottyan az enyhe sértés. - Kezdem azt hinni, hogy te is meleg vagy, ami félre értés ne essék, nem baj. - kuncog fel.
- Nem vagyok meleg. Számomra az ideális lány olyan, aki... aranyos és nagyon erős személyiségű. Hatalmas és meleg szíve van, segít ha bármi baj van és nem akaratos és kicsit se rámenős, inkább... rideg... - pillantok fel és megpillantom a konyha ajtóban álló EunJint, aki az ajtókeretnek támaszkodva, maga előtt össze font karokkal áll és figyeli mit mondok. Hosszan nézünk egymás szemébe és valami erős émelygés járja át a testem. A gyomrom felkavarodik, kitörésre készül és nem is telik el olyan hosszú idő, a szám elé kapva az egyik csipszes zacskót töltöm meg a vissza térő elfogyasztott alkohollal és szilárd darabos, megrágott étellel. Szinte azonnal mindenki döbbenten figyel engem, még én elemelem a számtól a zacskót, majd egy tiszta szalvétával megtörlöm magam.
- Na neked itt ért véget a buli. - veszi ki a kezemből a "csomagot", amit óvatosan tesz egy zacskóba.
- Azt hiszem... én is felmegyek. - szólal meg EunJin és kijjebb lép a nappaliba. - JeongGuk...
- Tudom. Majd megmosom az arcát. - áll fel ő is és a karomba karol. - Na gyere. - húz fel állásba. Nehezen sikerül megállnom a lábaimon, de szerencsémre JeongGuk megtart.
A folyamatos hányinger kezdi gyötörni a gyomrom és a torkom, hogy a bennem felgyűlt alkohol utat küzdhessen. A magas röptű jólétből hirtelen zuhantam mélyre, ami a rosszul léttel, az erőteljes hányingerrel jár. Meg akarok ettől az egésztől szabadulni, a nyomástól, ami egyre jobban gyötör. Mire észbe kapok a fenti fürdő melletti falnak vagyok döntve és a falnak nyomva a fejem figyelem, ahogy kinyitja a fürdőszoba ajtaját. Ismét a karomnál fogva ránt magához és lassan lépked be velem, amint pedig meglátom a vécét elengedem és térdre rogyva kezdek magamból mindent szépen vissza adni a természetnek, vagyis a fehér toalettnek.
- Hányjál csak. - jegyzi meg két hullám között, miközben bezárja az ajtót. - Ha kijön jobb lesz. Csak tudnám mi a fenéért ittál ennyit... Jó... persze értem, hogy megviselt a veszekedés EunJinnel, de haver... csaj miatt soha nem iszunk ilyet, mert csak ez lesz a vége. - a kis történet közben a vécé ülőkére könyökölve hallgatom a tanácsait, amik kicsit se segítenek a rosszullétemen, csak még inkább felkavarodik a gyomrom. A hajamba túrok, mielőtt lassan állnék fel a segítségével. Lehúzza helyettem a vécét egy enyhe undorral az arcán, még én a mosdó kagylóhoz lépek és elkezdem megmosni az arcom hideg vízzel. Legalább ez valamennyire segít a helyzetemen és a szédülés is csillapodik, még a világ folyamatosan forog velem. - A kontaktlencsédet is ki kellene venned, nem aludhatsz benne.
- Jó... Majd kiveszem... - szólalok meg nehezen, próbálva értelmes szavakat össze rakni. A hideg víz hatására egyre jobban felfrissül a bőröm és az eddig zavaros gondolatok kezdenek kitisztulni a fejembe, ami csak még rosszabbá teszi az egészet. - Lehet... hogy nagy hülyeséget csináltam...
- Még pedig? Melyikre gondolsz? A táncolásra, az esésedre, vagy a zacskóba hányásra? - kacag fel jókedvűen még megtámaszkodik mellettem és engem figyel. - Ugyan Jimin... Alig pár percig nem voltál a szemem előtt, mi mást csinálhattál volna addig, ami annyira bűn?
- Én... Megcsókoltam EunJint... - vallom be a csobogó vizet figyelve, de mielőtt feleszmélhetnék egy kéz csattan a tarkómon.
EunJin szemszögéből:
A nyomomban SeokJinnel érünk fel a hálóba. Az ágyra ülve pillantok rá, még ő körbe pillant többször is, hogy felmérje a helyzetet. Zavar, hogy részeg. Nem szeretem mikor ilyen állapotba kerül valaki, talán épp ezért zavar az amit Jimin tett a teraszon. Annyira... fantasztikus volt, de csak az alkohol hatása tette, félek, hogy ez magától eszébe se jutott volna... Végtére is. Én nem vagyok az esete, ő mondta egyenesen a szemembe, de lent pár perce... Hogy lehet ez a srác ennyire idióta...? Egész életemben azt hallgattam anyámtól, hogy én soha nem tudom eldönteni mit akarok, de ha egyszer sikerül, biztos valaki a választásomba kontárkodik... Választottam. SeokJint és Jimin beleszól, mikor már semmi köze hozzám. Már? Basszus... Mikor is volt hozzám köze? A szex... csak egy ajánlat volt, egy rohadt idióta ajánlat, de...
- Rendben vagy? - lép beljebb hozzám. Megfogva a kezem huppan le mellém az ágyra. Miért érzem magam csapdában, mikor mellettem van? Főleg most. Csak az este jut eszembe MinJunnal, aki minden bizonnyal most is Tinával van... Hányszor röhöghetnek rajtam, hogy mekkora idióta voltam...?
- Mondjuk... Nagyon álmos vagyok és... jó lenne pihenni egy kicsit. Jimin miatt amúgy is érdekes lesz az este.
- Mi lenne, ha ma a mi szobánkban aludnál? Elférnél az ágyamon. Igaz... szűkösen lennénk, de hát... Az nem baj... - mosolyog rám. - Legalább egy kicsit érezhetnélek is... - hajol minden előzmény nélkül a nyakamhoz, amit lágyan csókol meg, majd érdes nyelvével nyal végig. Minden ok nélkül hunyom le a szemem és halkan engedem ki a bent megrekedt levegőt. Nem esik jól... lelkileg éget az egész, de annyira forró. A testem minden porcikája kívánja, talán csak ezzel akarom magam nyugtatni, hogy nem vagyok rosszabb mint Tina, én is kaphatok olyat, amit ő. Én is élvezhetem a szexet, vagy bármilyen testi cselekményt. Jár nekem ennyi... Akarom, hogy járjon, hogy valaki engem is szeressen, hozzám érjen, csókoljon.
- SeokJin... - fújtatom hosszan a nevét, amire ő csak még nagyobb csókokkal kezdi nyugtatni a bőröm, a testemben lévő fájdalmat. - Részeg vagy... - fogalmam sincs mi vesz rá arra, hogy ezt mondjam, mert nem akarom leállítani. Csinálja csak. Nem tud érdekelni, ha ez kell ahhoz, hogy jobban érezzem magam, akkor csak tessék. Nem ellenkezek, még talán élvezni is fogom, de a szám... még mindig Jimin ajkától ég, az ő gondolatai futnak át az agyamon és azt mondom ami helyes, pedig piszkosul mást akarok.
- És...? Hidd el ilyenkor csak még jobb vagyok... - suttogja ajkaival édesen a fülembe. - Bezárom az ajtót és az enyém leszel... Már annyira akarlak... Teljesen meg akarlak kapni.
- Nem akarom úgy, hogy nem vagy saját magad. - dőlök el a párnák közé, hogy elszakadjak az ajkától. Lassan pillantok fel az arcára, az elmosott tekintetéhez, amivel engem méreget, és valószínű több száz, több ezer piszkos gondolat szalad át a fején, amiben én és ő játszunk főszerepet. - Nem itt akarom... Nem így.
- Mit is képzeltem? - kap a fejéhez és mint egy rossz gyerek kezdi a haját piszkálni, majd mint amit elvágnak áll talpra és fújtat idegesen. - Téged soha nem kaphatlak meg, mert folyton van valami kifogásod.
- Alig egy hete járunk, SeokJin. - ülök feljebb. Mérgesen ráncolom össze a homlokom és őt figyelem, ahogy idegesen kezd járkálni fel s alá a kis szobában. - Hidd el, én is akarom a szexet. Nagyon is érdekel tényleg milyen lehet, de itt... Bárki ránk nyithat és tele van a ház, sőt még egy "tanár" is itt van. Én nem fogom magam ennyire megalázni mások előtt.
- Kurva jó a beszélőkéd. Ha a rajz pálya nem is jön be, politikusnak, vagy ügyvédnek igazán elmehetnél... Hazudni is ennyire tudsz? Soha még csak meg se csókoltál! - emeli meg a hangját. Ingerült és remeg a dühtől, ami csak még jobban nyomasztani kezd és marcangolni belülről. Őt is tönkre teszem... Magamhoz kötöm és egy vágyát se elégítem ki. Szó nélkül pattanok fel és követlen elé lépve csókolok az ajkára, amit ő kis hezitálás után azonnal viszonoz és rögtön magához ölel, hogy véletlenül se menekülhessek most tőle. Óvatosan fordít rajtam, hogy vissza ülhessen az ágyra, engem az ölébe húzva, így a combjain helyezkedek el még egy pillanatra se válok el az ajkától, csak falom lehunyt szemekkel. Azonban hiába érzem a forróságot a bőrömön, érzem az ajkán az alkohol és a menta keveredését, de csak Jimin puha párnái járnak a fejembe. Szinte felforr a vérem, ahogy az ő ölébe képzelem magam, a tömzsi ujjai szorítása, és simogatása között. Azok a forró, puha ajkak, amik szintén az alkohol kellemetlen szagát árasztották, elnyomva az övét, ami csak még inkább bűnbe visz. A csókol lassan gyengül el és gyengéden túrok a hajába a tarkóján, de azonnal szét perek minden képzelgésem. Ez nem Jimin... A haja nem olyan puha és dús, más a tapintása és a vágása...
- Tiszteletben tartom amit kértél... - suttogja az ajkamra SeokJin. Kezével óvatosan simít végig az arcomon. Lassan pillantok a szemeibe, amik úgy csillognak mint még soha. Ennyire kívánna és ilyen könnyen leáll...? - Halasszuk... Úgy is lesz rá még alkalmunk. - mosolyog rám kedvesen, ami minden rosszat elfeledtetne velem, ha nem emlékeznék folyamatosan Jiminre és az elképesztő tettére, amibe még most is beleborzongok. Soha nem gondoltam volna, hogy képes lesz erre...
- Biztos vagy benne?
- Teljesen.
- Poharakat a kezekbe! - adja ki az utasítást TaeHyung, aki válogatás nélkül ragadja meg az egyik poharat, ami szinte csordultig van. Sorban teszünk mi is így és ragadunk meg egyesével egy-egy adagot. - Háromra mindenki lehúzza ezt a borzalmat és elkezdjük az igazi bulit! - kezdi vadul, dob módjára verni a fotel oldalát amin hé derezik az elmúlt egy teljes órában. Hangosan, ritmusban maradva kezdi meg a számlálást és amint a végére ér mind egyszerre hajtjuk fel az italt, amit többen is fancsali pofával fogadnak. Mély levegőt véve túrok a hajamba még vissza teszem a poharat az asztalra, majd hátra dőlök a kanapén. SeokJin azonnal átkarol és közel húz magához. Őszintén bevallva, nem tetszik a közelsége, az alkohol annyira érződik rajta, hogy úgy érzem magam mint egy alkoholista. Nem túlzok, ha azt mondom, szinte mindenki felöntött a garatra, kivéve engem és ChaeYoungot. Fél pillantást vetek Jiminre, akinek a kezében egy újabb sörös doboz pihen, amit lassan húz meg, azonban látható rajta, hogy a gyomra egyre kevésbé bírja befogadni az alkohol tartalmát. A tekintete homályos, valamint rettenetesen zavaros. Kijelenthetem, hogy teljesen berúgott és valószínűleg, már fogalma sincs arról, hol is van. De miért foglalkozok én vele? Jelenleg haragszom rá! Amiket mondott SeokJinről, nem tudom elképzelni, nem akarom. Jimin nem segítene másnak, főleg nem így. Zavaros ez az egész...
- Most... - nyel nagyot TaeHyung. - hogy mindenki minimálisan, vagy jobban ittas elkezdhetünk beszélgetni. Minden kínos dolgot hallani akarok. - kuncog fel önfeledten a mondata végén a fiú.
- Engem érdekelne, hogy ti miért nem szexeltetek még. - pillant ránk JiHoon - Válaszokat várunk.
- Csak még nem volt rá rendes alkalmunk, valaki mindig közbe avatkozik. - kezd bele minden hezitálás nélkül Jin. Meglepve kapom rá a fejem és vizsgálom az arcát. - Meg hát... Nem akarunk kapkodni.
- Mert szűz a kis hősünk? - kuncog fel vidáman Tae, azonban mielőtt válaszolhatna SeokJin közbe szólok.
- És te Tae? Még meg van a farkad? Olyan sokat hemperegsz másokkal, hogy más embernek már rég leesett volna. Lapos tetű? Szifilisz? Tripper? - nézek rá mérgesen. - Hadd halljuk miket szedtél eddig össze a kis szexpartnereidtől.
- Csak lapos tetűm volt, de az hamar elmúlt és nem az én hibám volt! - húzza el az ajkát. Jól látszódik rajta, hogy amint kimondta azonnal meg is bánta. Valamilyen szinten meglep a hír, pedig gondoltam, hogy volt már neki. A többiek egyszerre adnak hangot a meglepődésüknek, amit jó néhányunk kuncogása kísér. Egyedül JeongGuk hallgatja fájdalmas és döbbent arccal a barátját. Beletelik egy kis időbe, mire sikerül feldolgoznia a dolgokat és reagál.
- Haver... Nem is tudom hányszor használtad úszás után a törülközőm... - a barátjára pillant, aki megrántja a vállait.
- Örülj, hogy nem kaptad el. Nem kell emiatt már rinyálni. Sikeresen elmúlt miután kaptam rá kenőcsöt.
- Ezek után most már biztos, hogy a közelembe se jöhetsz. - rázom meg a fejem és inkább öntök magamnak még egy pohár édes vörös bort. Legszívesebben felmennék és lefeküdnék aludni, örömömet se találom abban, hogy itt maradjak és ezzel a társasággal részegre igyam magam. Bár... a Szöuli eset után inkább tartok mértéket, minthogy teljesen darabokra hulljak.
- Amúgy se... - simít végig a combomon, ami csak arra késztet, hogy egy húzásra leöntsem a bort a torkomon. Miért undorodom az érintésétől, a közelségétől, amikor a barátom, akit szeretnem kellene. Élveznem kellene, hogy velem van, ahogy rám néz és megcsókol. Kívánnom kellene a testét. a forró szexet, de semmi. Nem érzek semmi aktivitást iránta, csupán a homályos bizalmat és a nyugalmat. Rideg számomra, mint egy internetes ismerős, akivel beszélgetek, de nem találkozok. Talán fontos nekem, de az se igazán...
- Olyan mintha forrna a levegő köztetek, de csak jég falakat látok. - festi le tökéletesen a kapcsolatunkat HoSeok, amire legszívesebben egy hangos "úgy van" felkiáltással reagálnék, de inkább hallgatok és forgatom meg a szemeimet.
- A mi kapcsolatunk nem fagyos. - kezd bele SeokJin a már ittas hangsúlyozással. A szavait megnyújtja, az arcán pedig az az idegesítő vigyor ékeskedik.
- Csak olyan mintha a húgodat szopogatnád. - nevet fel JiHoon az ölében ülő AeMinnel, aki apró bólintásokkal add igazat a barátjának.- Valljuk be. Helyesek vagytok együtt, de ami nem megy azt nem szabad erőltetni.
SeokJin egy szót se mond a minket ért vádakra, csupán az állam alá nyúlva fordítja a fejem maga felé, hogy vadul birtokba vegye az ajkaimat, majd akár egy szajhát falni kezd. Nem tetszik a helyzet, az, hogy másik előtt így csókol még akkor is ha járunk. Nem ezt jelenti egy kapcsolat, ez kizárólag kettőnkre tartozik, nem mindenkire.
Amint megunja a csókot elhajol és bambán mered rám ittas tekintettel, amitől csak még jobban kiráz a hideg. A szemeibe veszve csak a MinJungos este jut eszembe, a szavai, hogy bármilyen érzelem nélkül képes lett volna megdugni, mint egy tárgyat, majd elzavarni. Rossz érzés fut rajtam végig és azonnal elnézek róla. A srácokra pillantok, akik fél szemmel figyelnek minket, azonban feltűnik az ember hiány. Akárhányszor nézem őket végig nem találom Jimin arcát. Gondolom a csók közben mehetett el...
- Kimegyek... Elszívok egy cigit. - állok fel és magamra veszem a pulóverem, aminek leellenőrizem a zsebeit, hogy nálam van-e a cigim és a telefonom. Meg se várom SeokJin reakcióját, az ajtó fele veszem az irányt, majd kimegyek rajta és a számba helyezem a cigit. Fél kézzel gyújtok rá még teljesen magamon kívül veszem elő a telefonom és olyat teszek amire még nem volt példa. Az ujjaim maguktól kezdenek mozogni a kijelzőn és írom be a közösségi oldal keresőjébe MinJung nevét. A mobil internetemnek hála másodpercek alatt tölti be az oldalát, ahol friss képek fogadnak. Behúzom magam után a terasz ajtót és az oldalt kezdem lapozgatni. Eleinte csak koncert képekkel van tele, amik ma kerültek ki, de ahogy haladok egyre lejjebb ismerős arcokat látok meg. Meg akad az egyik fényképen a szemem, ahol az a büdös görény Tinát csókolgatja. Túl friss kép és ahogy haladok tovább újabb képeket látok róluk időnként ruhában, vagy éppen anélkül. Talán a féltékenység, vagy a szimpla harag teszi, de dühösen sziszegek fel a mellkasom nyomódása miatt, így mélyet szívok a cigibe. A "legjobb" barátnőm azt a srácot falja szinte meztelenül az interneten, akiért én mindent megtettem volna, és ők ezt jól tudták. Fogadok, hogy mai napig jót röhögnek rajtam és már számtalanszor kibeszélték az estét, amikor otthagytam. Dühösen zárom le a telefonom és dobom félre az ajtó melletti asztalra egy halk káromkodás kíséretében. Miért érzek féltékenységet? Nekem is van egy nagyon helyes, sportos barátom, akinek legalább vannak tervei, csak... nem vagyok mellette boldog... Tina és MinJung annyira boldog az összes képükön, annyira jól érzik magukat együtt én meg menekülök SeokJin elől, hogy fél percre se maradjunk együtt.
A számba véve a cigit túrok bele a hajamba, hogy ne lógjon az arcomba, majd a füst kifújása közben hajolok az asztalhoz, hogy hamuzzak a hamusba mikor meglátom Jimint, aki csendben üldögél az asztal túloldalán és szótlanul figyel. Végig itt ült? Miért nem bírt legalább megmozdulni, vagy valamilyen hangot kiadni?
- Ideges vagy? - szólal meg pár másodpercnyi néma szemezés után.
- Most hirtelen érdekellek? - sóhajtok és a terasz korlátjához sétálok, amire rá könyökölök. Lassú mozdulatokkal juttatom el a cigit a számig. Mélyet szívok belőle, mielőtt olyat mondanék neki, amit később tuti megbánnék. Nehezen fogom vissza az engem őrlő belső hangokat, amikkel bombázni tudnám a lassan mellém sétáló Jimint, aki megbotlik, majd a korlátba kapaszkodik meg. Nyíltan jelenthetem ki, az előbbi bamba nézése és a mostani kis botlása után ő a buli legrészegebb embere. Talán ha most bármit is a fejére olvasnék, akkor se igazán emlékezne rá holnap.
- Eddig is érdekeltél... - szólal meg nehézkesen. A hangja a szokásosnál sokkal mélyebb még is annyira nyávogós. Mondjuk nem is csodálkozom, mert elég jól csúsztak neki bent a felesek. Életében nem ivott még ennyit és már akkor is becsiccsentet mikor kibontottunk egy bort a szobámba, aminek a nagyját én ittam meg. - Csak... Nem tetszik, hogy SeokJinnel... vagy. Nem hozzád illik, mert ő... tudod... más. - kuncog fel a mondandója végén.
- Azta... Te már csak tudod ki hozzám való, nem igaz? - nyomom el a cigit magam mellett a korláton, a csikket pedig ott hagyom. - Mert annyira okos vagy... Akkor mond csak. Ki való hozzám?
- Például én. - fekszik el a korláton. A fenekét ki tolja és szinte édesen kuncog fel mellőlem. A kijelentésén eléggé meglepődök, talán még levegőt is elfelejtek venni fél percig. Csak a szemeit nézem, amik lehunyódnak. Kiegyenesedek és elfordítom tőle a fejem. Teljesen meg van örülve... Ő jelentette nekem ki a buszmegállóban pár hete, hogy köztünk semmi nem lehet és jobb is így, most meg itt próbál kioktatni ezzel kapcsolatban. Meg van örülve.
- Dilis vagy és részeg. - fújtatok idegesen. - Be kellene menned, mert meg fogsz fázni. Túl hideg van ahhoz, hogy te egy száll rövid ujjúban idekint heverész.
- Én komolyan beszélek... - húzza ő is ki magát és közelebb lép hozzám. Teljesen kiráz a hideg és félve pillantok rá. - Meg kellene próbálnom jobbnak lenni hozzád... - a szavait kísérve fel se tudom fogni azt, ami ez után történik. Ajkai váratlanul tapadnak az enyémre minden kezdeményezés, vagy jel nélkül. A forró puha ajkai az enyémnek tapadnak én pedig csak állok előtte mint valami farönk, mozdulatlanul. Nem ittam túl sokat, de érzem, hogy engem is megütött, de az, hogy ezt behaluzzam, több mint lehetetlen... Jimin az ajkamra tapadva áll előttem, nem csókol, nem mozdít az ajkán, csukán az enyémnek nyomja, ami... ami voltaképpen melegséggel és egy kis bizsergéssel tölt el. Forrók az ajkai és puhák, még így is, hogy nem érezhetem őket teljesen. Minden annyira hosszúnak és mozdulatlannak tűnik, mintha az idő körülöttünk megfagyott volna, vagy legalább is teljesen lelassult volna.
Fogalmam sincs pontosan mennyi idő telik el, de lassan válunk el egymástól és nézünk egyenesen egymás szemeibe. Teljesen váratlanul nyalja meg az ajkait, majd nagyot nyel. Mint aki tisztában lenne azzal, hogy erkölcsileg rossz amit tett hatalmasat nyel és két kézzel túr bele a hajába. Követve őt, megnyalom az ajkam, majd a kezemmel törlöm meg, de szinte azonnal meg bánom. Nem akarok menekülni, nem akarom elfelejteni, semmisé tenni a "csókunk". Hiába rossz, tilos, de nem tud érdekelni. Csak újra akarom, rendesen, nyálasan. Érezni akarom a mozdulatait, azt ahogy a levegőt veszi. Miért tűnik annyira távolinak, mikor itt áll előttem, ködös tekintettel? Tudom, hogy akarja ő is, épp annyira mint én, ha csak nem jobban. Én is megakarom próbálni, de a szavak nem jönnek a számra.
- Kell még egy sör. - jegyzi meg a hallgatás után, majd rám mosolyogva háttal indul meg az ajtó felé és amint sikerül kinyitnia, hogy behátráljon rajta megakad a lába. Hanyatt borul el a padlón, majd könnyedén bukfencezik hátra és áll talpra, igaz nehezen megtartva magát. Bent hatalmas ujjongás tör ki és tapsvihar. Vissza szerezve a telefonom, megyek én is utána és magam mögött behúzom az ajtót. SeokJinre pillantva semmi rossz érzés nem lesz úrrá rajtam, sem lelkiismeret, se más. Ellentétben vele. Látom rajta, hogy forrong, féltékenység ül az arcán és nyugtalanság. Mint aki sejt valamit, de kétlem, hogy mióta kimentem ő megmozdult volna.
- Megmosom az arcom. - szólal meg a hosszas szemezésünk után, majd talpra erőlteti magát és megindul. Imbolyogva lép, de azonnal el is vágódna, ha nem kapnék a keze után és húznám vissza. Magamhoz rántva áll meg a lábain a segítségemmel, majd miután átkarolja a nyakam együtt indulunk ki a konyhába, ahol csupán NamJoon van. A gépét nyomkodja maga mellett egy sörös dobozzal. Megilletődve pillantunk egymásra, majd amint meglátja Jint felpattan és átvenné tőlem.
- Hagyjad. - szólok rá. - Elintézem.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire bevadultok. - sóhajt hosszan. Érezni rajta, hogy kezdi megbánni, hogy ide hívott minket.
- Én nem is. - döntöm a pultnak SeokJint, aki az arcára simít, majd a szemeire. - Valakik nem tudják mi a határ... Én se örülök, hogy ez így elfajult.
- Azonnal vissza is megyek hozzátok, csak ezt a levelet muszáj volt megírnom. - zárja le a laptopját. Fél pillantást tudok vetni a gépe képernyőjére, amin csak pár sort sikerült elolvasnom. Az igazgatónőnek írt levelet, de mivel kapcsolatban? Valamire kérni akarja, de mire? Basszus, csak fél perccel hamarabb kellett volna oda néznem, hogy lássam az egészet... - Ha intézkedsz vele kapcsolatban, akkor én vissza megyek a többiekhez. De ha baj van szólj.
- Csak kicsit túlzásba esett. Megmossa az arcát és azonnal jobban lesz. - mosolyodok el, ami őt is egy halványabb mosolyra készteti. Az asztalon hagyva a gépet sétál vissza a nappaliba, ahol a többiek közösen ordítanak valamilyen számot.
A csaphoz lépek SeokJinnel és azonnal megengedem a hideg vizet. Magának kezdi megmosni az arcát, de hiába. Látom, hogy az állapota nem javul, csak a csap fölött könyököl meggyötörten. Nem szokásom ilyet tenni még magammal se, de a helyzet jelenleg ezt kívánja, nekem pedig nincs más választásom. Közelebb lépek hozzá és az arcára simítok, mire rám pillant. Hamar rá jön mit is akarok így mielőtt bármit is mondana lehunyja a szemeit. Visszafordítom a fejét a csaphoz és lejjebb kényszerítem, mielőtt lenyomnám a torkán a középső ujjam. Hamar sikerül meghányatnom és minden, amit elfogyasztott a csapban ér földet. Felfordul a gyomrom a vörös színű hányástól, de nem engedem magam az undornak és inkább csak gyorsan lemosom a csapot, majd a kezem.
- Jobb? - simogatom végig nyugtatásképpen a hátát, még megmossa az arcát. Aprót bólint, majd megtámaszkodik mind két kezével. Mély levegőt vesz mielőtt bármit is mondana.
- Nem szoktam ennyit inni... Soha... Ez az első, hogy...
- Nem értem ezt akkor miért most kellett. - ülök le az asztalhoz. A fa táblára könyökölve támasztom meg a fejem és én is hangosan fújtatok. A szeme sarkából pillant rám, majd fordul teljesen felém és megtörli a száját. - Mit akarsz mondani?
- Miből gondolod, hogy bármit is akarok? Csak nézlek.
- Halljam...
- Miért voltatok ilyen sokáig kint Jiminnel? Kettesben. Történt valami?
- Persze... Össze vesztünk a boltban most meg úgy ahogy megbeszéltük. Elszívtam egy cigit és ennyi. Megvárt.
- Jó. Értem. - bólint. - Én nem akarok semmilyen teóriát gyártani, csak...
- Csak? Nem akarsz, akkor ne csináld. Beszélgettünk. - rántok vállat. - Tőle kell a legkevésbé tartanod. Mondtam már... Nem hiszem el amit mond, és ennyi.
- Rendben. Oké. - emeli fel védekezésképpen a kezeit. - Csak...
- Semmi csak, SeokJin. Szeretnék kicsit egyedül lenni. Szóval ha...
Szavak nélkül hagy magamra a konyhában és csatlakozik újra a fiúkhoz oda kint. Egyedül maradok a gondolataimmal a kaja szagú konyhában a laptoppal, ami folyamatosan villog. Az a baj, hogy a teraszon történtek után kezdek kételkedni abban amit mondott. Lehet, hogy valójában tényleg Jimin adta az összes ötletet neki? Túl vak voltam... Az érzéseimre foghatnám, de akkor hazudnék magamnak... Csak magammal foglalkoztam, azzal, hogy ne legyek egyedül.
Az asztalra könyökölök és megtámasztom a fejemet. Próbálom kikapcsolni az agyam és megszüntetni a körülöttem lévő világot, a hangos zenét és a nevetgélést. Azonban minden hiába, nem megy. A szemem sarkát üti meg az asztalon hagyott laptop világítása, hogy alvó üzemmódban van. Nem tudom mi vesz rá. Az alkohol, vagy a "csók" amit kint kaptam, de magamhoz húzom a laptopot és fél pillantást vetve a konyha ajtóra felnyitom a tetejét. Nagyot nyelek, amint a gép nem kér tőlem jelszót az ébredéshez, semmi nem akar vissza tartani, az email fiókjába belépve maradt, a levelei pedig pont előttem tornyosulnak. Mély levegőt veszek a kisebb bűntudat miatt, ami már a lelkemet markolássza, pedig csak egy itt hagyott laptopba nézek bele, a megcsalás pedig semmit nem váltott ki belőlem...
Gondolkodás nélkül nyitom meg az elküldött üzenetet az igazgatónőnek és azonnal olvasni kezdem. A benne olvasottak pedig teljesen meglepnek. Szóval ez az egész kis kiruccanás azért volt, hogy NamJoon megfigyeljen minket? "Felmértem a tanulok helyzetét és egyenlőre nem állnak készen a félévi nagy dolgozat megírására, a történtek után pedig egyáltalán nem csodálom, azt ami a fejükben zajlik. Szükségük van a pihenésre." Teljesen elképedek a leírt szavakon, és megmozdulni se tudok. Átfutva ez első bekezdést azonnal a következőre ugrok, ahol már más is megüti a szemem. NamJoon megköszöni az igazgatónőnek, hogy nem tett feljelentést az iskola nevében Fukuda Kiyo miatt, sőt... támogatni akarja, hogy megtalálják azokat, akik ezt művelték vele. "Mind a kép készítőjét és az elkövető fiúkat meg kell találni és intézkedni kell ellenük, mielőtt ez megismétlődne. Ha bármiben segíthetek szívesen teszem. Tudom, monda, hogy vannak bajos fiúk az iskolában, köztük Kim TaeHyung és Jeon JeongGuk, de az eltöltött idő után kétlem, hogy bármelyiküknek is köze lenne a történtekhez. A megérzései nem voltak jók a srácokkal kapcsolatban. Szerencsére."
Egyszerűen teljesen elképedek. Az igazgatónő képes volt JeongGukot és TaeHyungot bűnösnek állítani? Olyannak, akik megerőszakolnak egy ilyen fiatal és ártatlan lányt. Mind kettőjük elég érdekes és furcsa, de nem ilyenek. Ezt én is állíthatom. Ismerem már őket.
Lassan hajtom le gép tetejét és tolom vissza oda, ahonnan elvettem. Miért olvastam bele a levelezésbe? Most csak még több minden nyomja a lelkem, és még több dolog van, amit senkinek nem mondhatok el...
Jimin szemszögéből:
Teljesen felszabadultan ülök vissza a fotelba JeongGuk, aki érdeklődve pillant rám, keresve nincs-e valami bajom, vagy tényleg jól vagyok-e. Mi bajom is lehetne?! Rohadt jól érzem magam! Nem is értem, hogy eddig ezt miért nem próbáltam ki. Szabadabbnak és kötetlenebbnek érzem magam. Teljesen kibújtam a bőrömből és valaki más szállt meg. A szemeimmel követem SeokJint és EunJint a konyhába, majd hosszan szisszenek fel és túrok a hajamba. Nem teljesen tiszta minden amit csinálok, valami homályos és valami teljesen kiesett. Fogalmam sincs, hogy jutottam el az erkélyen lévő széktől idáig, a nappaliba. Az nem kis távolság, főleg, hogy érzem sajogni a fenekem.
Mire felfoghatnám, hogy Jin és Eunni elmentek kettesben újra bővülünk. Rossz kedvűen tér vissza közénk a felügyelőtisztünk. Mióta elkezdődött a buli, csak azt hajtogatja, hogy lassítsunk, tartsunk mértéket, és ne essünk túlzásba. Mi a fene köze van ahhoz, hogy mennyit iszok?! Majd én eldöntöm!
- Mi a helyzet itt? - bont ki végre ő is egy üveg fehér bort, majd azonnal tölt magának és még pár másik talpas pohárba, amikre azonnal le is csapnak a többiek, többek között én is. Ezt a jó létet fent kell tartani, sőt! Növelni kell! Ha tudom, hogy ez ennyire ott van a szeren gyakrabban nyúlok piához.
- Rá jöttem, hogy rossz havert választottam magamnak. - kuncog fel TaeHyung, aki olyan szinten lehet mint én, csak valamiért az ő kezében sokkal több pohár és üveg fordult meg mint az enyémben, nem is értem, hogy a fenébe bírja. - ha tudtam volna, hogy Jimin-sshi ilyen jó fej piával, esküszöm mind a négy évemet rá szentelem, hogy teljesen tönkre tegyem. - nevet fel hangosan, még átnyúlva JeongGukon megpaskolja a combom. Ezt hallva mosolyogva iszom meg az édes fehér bort, majd leteszem a tömött asztalra a karcsú üvegpoharat. Egyre jobban forog velem a virág, szinte teljesen magamon kívül érezem magam, a boldogság pedig egyre hatalmasabb rajtam, ami teljesen idegen. Ez az egész érzés teljesen idegen, de nagyon tetszik... Teljesen szabadnak érzem magam, akit senki nem állíthat meg. Tae egy újabb számot indít el, ami sokkal pörkösebb mint az eddigiek. Magamon kívül állok fel és kezdek a zenére ugrálni, ami minden körülöttünk ülőt meg nevettet.- Régen jobban ment. - jegyzi meg mosolyogva JeongGuk és kibontani készül egy újabb sört.
- Régen? - néznek rá a többiek meglepődve, ami belőlem csak nevetést vált ki, így az arcomat eltakarva a karommal dőlök hátra, majd ülök inkább vissza a fenekemre.
- Anno, még vagy hat éve járt valami... balettra. - hinti el a választ és mint, aki még életében nem hallott a tánc művészetről legyint egyet, a szemeit pedig körbe forgatja.
- Nem is balett volt. - csapok játékosan a karjára, amint csak felhorkant. - Modern tánc volt. Olyan... kortárs stílusú. - ecsetelem magamon kívül.
- A lényeg, hogy fekete harisnyában ugráltál ide oda. - vonja meg a vállát mosolyogva. Mindenki hangos nevetésben tör ki, én pedig menekülésképpen a kuncogásom közepette a karjába bújok. Szinte percek telnek és lassan nézek fel, majd megszabadulva a nevetés kiváltotta könnyeimtől pillantok fel. Az eddig üres helyen újra megpillantom SeokJint, aki szédülten figyeli minden mozdulatom, az arcán egyetlen mosollyal se ékeskedve. Feszes és szinte a lelkembe lát, a tekintetéből pedig arra merek következtetni, mintha tudná, hogy mit tettem kint a teraszon... várjunk csak... Mit tettem a teraszon?
- Mond csak, Jimin-sshi. - pillant le az asztalra, ahol az egyik üres üveget megpörgetve kezd a mondandójába, in medias res, a közepébe vágva a témának. - Neked milyen lányok jönnek be?
- Milyen lányok? - a vissza kérdezésemre, csak gúnyosan mosolyogva bólint. - Hát... Igazából nem is tudom... Soha nem gondolkodtam még ezen...
- Itt az ideje. - szólal fel nevetve TaeHyung, aki bátorításképpen felém nyújtja a felbontott italos üveget. Nyúlnék is vígan érte, de a mellettem ülő JungKook nem hagyja. Elveszi a fiú kezéből és az asztal túl oldalára teszi, hogy ne érjem el olyan könnyen. Elhúzva az ajkam nézek rá mérgesen, valamit csöppet csalódottan. Miért szól bele mennyit ihatok? Semmi köze nincs hozzá!
- Na... Engem is érdekel. - mosolyog rám kedvesen NamJoon, ami enyhe jókedvvel, és bátorsággal tölt el. - Milyen a lánynak a személyisége?
- Hát... - gondolkodok el és hanyatt dőlök a széken, a plafont kezdem vizsgálni, hogy össze tudjam szedni mit is akarok mondani.
- Nem muszáj válaszolnod, Jimin. - a barátom hangja az ami kiránt a gondolkodásból. Nem muszáj, de akarok rá válaszolni.
- De igenis muszáj! - kuncog fel JiHoon. - Én nagyon is tudni akarok, hogy neki milyen lányok jönnek be. Mióta itt vagyunk egy pillantást se vett AeMinre. Pedig a legdögösebb csaj jelenleg, már bocsánat. - pillant ChaeYoungra, akinek meg se kottyan az enyhe sértés. - Kezdem azt hinni, hogy te is meleg vagy, ami félre értés ne essék, nem baj. - kuncog fel.
- Nem vagyok meleg. Számomra az ideális lány olyan, aki... aranyos és nagyon erős személyiségű. Hatalmas és meleg szíve van, segít ha bármi baj van és nem akaratos és kicsit se rámenős, inkább... rideg... - pillantok fel és megpillantom a konyha ajtóban álló EunJint, aki az ajtókeretnek támaszkodva, maga előtt össze font karokkal áll és figyeli mit mondok. Hosszan nézünk egymás szemébe és valami erős émelygés járja át a testem. A gyomrom felkavarodik, kitörésre készül és nem is telik el olyan hosszú idő, a szám elé kapva az egyik csipszes zacskót töltöm meg a vissza térő elfogyasztott alkohollal és szilárd darabos, megrágott étellel. Szinte azonnal mindenki döbbenten figyel engem, még én elemelem a számtól a zacskót, majd egy tiszta szalvétával megtörlöm magam.
- Na neked itt ért véget a buli. - veszi ki a kezemből a "csomagot", amit óvatosan tesz egy zacskóba.
- Azt hiszem... én is felmegyek. - szólal meg EunJin és kijjebb lép a nappaliba. - JeongGuk...
- Tudom. Majd megmosom az arcát. - áll fel ő is és a karomba karol. - Na gyere. - húz fel állásba. Nehezen sikerül megállnom a lábaimon, de szerencsémre JeongGuk megtart.
A folyamatos hányinger kezdi gyötörni a gyomrom és a torkom, hogy a bennem felgyűlt alkohol utat küzdhessen. A magas röptű jólétből hirtelen zuhantam mélyre, ami a rosszul léttel, az erőteljes hányingerrel jár. Meg akarok ettől az egésztől szabadulni, a nyomástól, ami egyre jobban gyötör. Mire észbe kapok a fenti fürdő melletti falnak vagyok döntve és a falnak nyomva a fejem figyelem, ahogy kinyitja a fürdőszoba ajtaját. Ismét a karomnál fogva ránt magához és lassan lépked be velem, amint pedig meglátom a vécét elengedem és térdre rogyva kezdek magamból mindent szépen vissza adni a természetnek, vagyis a fehér toalettnek.
- Hányjál csak. - jegyzi meg két hullám között, miközben bezárja az ajtót. - Ha kijön jobb lesz. Csak tudnám mi a fenéért ittál ennyit... Jó... persze értem, hogy megviselt a veszekedés EunJinnel, de haver... csaj miatt soha nem iszunk ilyet, mert csak ez lesz a vége. - a kis történet közben a vécé ülőkére könyökölve hallgatom a tanácsait, amik kicsit se segítenek a rosszullétemen, csak még inkább felkavarodik a gyomrom. A hajamba túrok, mielőtt lassan állnék fel a segítségével. Lehúzza helyettem a vécét egy enyhe undorral az arcán, még én a mosdó kagylóhoz lépek és elkezdem megmosni az arcom hideg vízzel. Legalább ez valamennyire segít a helyzetemen és a szédülés is csillapodik, még a világ folyamatosan forog velem. - A kontaktlencsédet is ki kellene venned, nem aludhatsz benne.
- Jó... Majd kiveszem... - szólalok meg nehezen, próbálva értelmes szavakat össze rakni. A hideg víz hatására egyre jobban felfrissül a bőröm és az eddig zavaros gondolatok kezdenek kitisztulni a fejembe, ami csak még rosszabbá teszi az egészet. - Lehet... hogy nagy hülyeséget csináltam...
- Még pedig? Melyikre gondolsz? A táncolásra, az esésedre, vagy a zacskóba hányásra? - kacag fel jókedvűen még megtámaszkodik mellettem és engem figyel. - Ugyan Jimin... Alig pár percig nem voltál a szemem előtt, mi mást csinálhattál volna addig, ami annyira bűn?
- Én... Megcsókoltam EunJint... - vallom be a csobogó vizet figyelve, de mielőtt feleszmélhetnék egy kéz csattan a tarkómon.
EunJin szemszögéből:
A nyomomban SeokJinnel érünk fel a hálóba. Az ágyra ülve pillantok rá, még ő körbe pillant többször is, hogy felmérje a helyzetet. Zavar, hogy részeg. Nem szeretem mikor ilyen állapotba kerül valaki, talán épp ezért zavar az amit Jimin tett a teraszon. Annyira... fantasztikus volt, de csak az alkohol hatása tette, félek, hogy ez magától eszébe se jutott volna... Végtére is. Én nem vagyok az esete, ő mondta egyenesen a szemembe, de lent pár perce... Hogy lehet ez a srác ennyire idióta...? Egész életemben azt hallgattam anyámtól, hogy én soha nem tudom eldönteni mit akarok, de ha egyszer sikerül, biztos valaki a választásomba kontárkodik... Választottam. SeokJint és Jimin beleszól, mikor már semmi köze hozzám. Már? Basszus... Mikor is volt hozzám köze? A szex... csak egy ajánlat volt, egy rohadt idióta ajánlat, de...
- Rendben vagy? - lép beljebb hozzám. Megfogva a kezem huppan le mellém az ágyra. Miért érzem magam csapdában, mikor mellettem van? Főleg most. Csak az este jut eszembe MinJunnal, aki minden bizonnyal most is Tinával van... Hányszor röhöghetnek rajtam, hogy mekkora idióta voltam...?
- Mondjuk... Nagyon álmos vagyok és... jó lenne pihenni egy kicsit. Jimin miatt amúgy is érdekes lesz az este.
- Mi lenne, ha ma a mi szobánkban aludnál? Elférnél az ágyamon. Igaz... szűkösen lennénk, de hát... Az nem baj... - mosolyog rám. - Legalább egy kicsit érezhetnélek is... - hajol minden előzmény nélkül a nyakamhoz, amit lágyan csókol meg, majd érdes nyelvével nyal végig. Minden ok nélkül hunyom le a szemem és halkan engedem ki a bent megrekedt levegőt. Nem esik jól... lelkileg éget az egész, de annyira forró. A testem minden porcikája kívánja, talán csak ezzel akarom magam nyugtatni, hogy nem vagyok rosszabb mint Tina, én is kaphatok olyat, amit ő. Én is élvezhetem a szexet, vagy bármilyen testi cselekményt. Jár nekem ennyi... Akarom, hogy járjon, hogy valaki engem is szeressen, hozzám érjen, csókoljon.
- SeokJin... - fújtatom hosszan a nevét, amire ő csak még nagyobb csókokkal kezdi nyugtatni a bőröm, a testemben lévő fájdalmat. - Részeg vagy... - fogalmam sincs mi vesz rá arra, hogy ezt mondjam, mert nem akarom leállítani. Csinálja csak. Nem tud érdekelni, ha ez kell ahhoz, hogy jobban érezzem magam, akkor csak tessék. Nem ellenkezek, még talán élvezni is fogom, de a szám... még mindig Jimin ajkától ég, az ő gondolatai futnak át az agyamon és azt mondom ami helyes, pedig piszkosul mást akarok.
- És...? Hidd el ilyenkor csak még jobb vagyok... - suttogja ajkaival édesen a fülembe. - Bezárom az ajtót és az enyém leszel... Már annyira akarlak... Teljesen meg akarlak kapni.
- Nem akarom úgy, hogy nem vagy saját magad. - dőlök el a párnák közé, hogy elszakadjak az ajkától. Lassan pillantok fel az arcára, az elmosott tekintetéhez, amivel engem méreget, és valószínű több száz, több ezer piszkos gondolat szalad át a fején, amiben én és ő játszunk főszerepet. - Nem itt akarom... Nem így.
- Mit is képzeltem? - kap a fejéhez és mint egy rossz gyerek kezdi a haját piszkálni, majd mint amit elvágnak áll talpra és fújtat idegesen. - Téged soha nem kaphatlak meg, mert folyton van valami kifogásod.
- Alig egy hete járunk, SeokJin. - ülök feljebb. Mérgesen ráncolom össze a homlokom és őt figyelem, ahogy idegesen kezd járkálni fel s alá a kis szobában. - Hidd el, én is akarom a szexet. Nagyon is érdekel tényleg milyen lehet, de itt... Bárki ránk nyithat és tele van a ház, sőt még egy "tanár" is itt van. Én nem fogom magam ennyire megalázni mások előtt.
- Kurva jó a beszélőkéd. Ha a rajz pálya nem is jön be, politikusnak, vagy ügyvédnek igazán elmehetnél... Hazudni is ennyire tudsz? Soha még csak meg se csókoltál! - emeli meg a hangját. Ingerült és remeg a dühtől, ami csak még jobban nyomasztani kezd és marcangolni belülről. Őt is tönkre teszem... Magamhoz kötöm és egy vágyát se elégítem ki. Szó nélkül pattanok fel és követlen elé lépve csókolok az ajkára, amit ő kis hezitálás után azonnal viszonoz és rögtön magához ölel, hogy véletlenül se menekülhessek most tőle. Óvatosan fordít rajtam, hogy vissza ülhessen az ágyra, engem az ölébe húzva, így a combjain helyezkedek el még egy pillanatra se válok el az ajkától, csak falom lehunyt szemekkel. Azonban hiába érzem a forróságot a bőrömön, érzem az ajkán az alkohol és a menta keveredését, de csak Jimin puha párnái járnak a fejembe. Szinte felforr a vérem, ahogy az ő ölébe képzelem magam, a tömzsi ujjai szorítása, és simogatása között. Azok a forró, puha ajkak, amik szintén az alkohol kellemetlen szagát árasztották, elnyomva az övét, ami csak még inkább bűnbe visz. A csókol lassan gyengül el és gyengéden túrok a hajába a tarkóján, de azonnal szét perek minden képzelgésem. Ez nem Jimin... A haja nem olyan puha és dús, más a tapintása és a vágása...
- Tiszteletben tartom amit kértél... - suttogja az ajkamra SeokJin. Kezével óvatosan simít végig az arcomon. Lassan pillantok a szemeibe, amik úgy csillognak mint még soha. Ennyire kívánna és ilyen könnyen leáll...? - Halasszuk... Úgy is lesz rá még alkalmunk. - mosolyog rám kedvesen, ami minden rosszat elfeledtetne velem, ha nem emlékeznék folyamatosan Jiminre és az elképesztő tettére, amibe még most is beleborzongok. Soha nem gondoltam volna, hogy képes lesz erre...
- Biztos vagy benne?
- Teljesen.
