JeongGuk szemszögéből:
Halvány fény üti meg a zárt szemeimet, ami azonnal ébredésre késztet, azonban az orromat apró pihe puha hajszálak kezdik irritálni. Fintorra húzva az arcom próbálok hátrébb evickélni, de hiába. Jimin szokásosnál is erősebb karjai ölelnek szorosan közel magáz, hogy véletlenül se tudjak hátrébb menni tőle. Nem hiszem el, hogy úgy ölelget mint egy kislány!
- Jimin-sshi... - kezdem szólongatni, hátha sikerül annyira felébresztenem, hogy elengedhessen és végre levegőt kaphassak. - Ahh... Az istenit...
További szólongatásokra se reagál, nem mozdul és nem szólal meg. Végül a fejét hátrébb tolva kezdem magam kiszabadítani a karjai fogságából vigyázva a begipszelt kezére, ami hatására végre felmordul, majd motyogni kezd. Ezek után fenéket fog velem egy ágyban aludni... Inkább alszok azzal a szőrös egérrel a földön, mint egy adag hajjal az ágyon, aki álmában a szuszt is kiöleli belőle. Hátat fordít nekem, így én sikeresen ülök fel és túrok mind két kezemmel a hajamba, hogy vissza kapjam az erőm, amit Jimin elvett tőlem az ölelgetéssel. Lemászok az ágyról, ügyelve, hogy nehogy felkeltsem. Elő szedek pár tiszta göncöt, majd amint megbizonyosodok róla, hogy a lányok már nincsenek itt átöltözök. Nem mintha zavarna, hogy meztelenül látnak, viszont fordítva valószínű igen kellemetlen lenne.
Megigazgatva az anyagot a hasamon pillantok Jiminre, aki az öltözködésem alatt a hasára fordult és a párnába nyomja a felpuffadt arcát. Magamban kuncogok fel az arcán és a fekvő pozícióján, majd magamhoz véve a telefonom kilépek a szobából és lesétálok a nappaliba, ahol már hangoskodnak a többiek. Páran elég hamar kelhettek, mivel egyre intenzívebbé válik a finom tojás és sonka illata. Oda intek a kanapén ücsörgő YoonGinak és HoSeoknak, akik mosolyogva viszonyozzák a "kedves" gesztusom, majd az utam tovább vezet a konyhába, ahol SeokJin szorgoskodik.
- Ömm... Jó reggelt? - köszönök oda neki, aki kicsit megrémülve pillant rám hátra, majd elmosolyodik.
- Szívbajt hoztál rám, JeongGuk. - nevet fel kínosan. - Jó reggelt.
- Reggelit csinálsz? - lépek mellé és a serpenyőbe pillantok, majd a tányérra, ahol már nagy adagokban áll a kaja. - Egy fél hadseregnek?
- Igazából EunJinnek akartam csinálni, de... - sóhajt fel és megtörli a homlokát. - A srácok is kértek belőle, valamint +név+ is. Aztán lenézett NamJoon is, szóval...
- Akkor nem nagy kérés, ha én is megkérlek, hogy csinálj nekem is. Sőt. Jiminnek is. Tudom, hogy éhes lesz, ha lejön.
- Mi van veletek? Jártok vagy mi? - nevet fel, amit én csak dühös nézéssel reagálok le. Menj a picsába... - Tegnap este is együtt jártatok vécére.
- Vicces vagy. - veregetem meg a vállát. Legszívesebben arcon mosnám, hogy a feje belekenődjön a sült tojásba, de nem tehetek ilyet EunJin... pasijával. Miért ilyen undorító mikor csak végig gondolok az egész helyzeten. Jiminnek kellene vele járnia, nem... ennek. Bár. Ha jobban bele gondolok, SeokJin olyan vele, mint ahogy Jimin tanácsolta neki, szóval... - Inkább csináld a kaját. Éhes vagyok. - fordulok sarkon és elhagynám a konyhát, ha nem botlanék bele EunJinbe.
- Te fent vagy? - mosolyodik el. - Jól aludtál?
- Jól, de jobb lett volna, ha velem alszol. - jegyzem meg hangosan. - Bár így is közelebb aludtál hozzám, mint SeokJin-hez. - pillantok hátra, ám EunJin egy erőteljes karon vágással díjaz, mire fel jajgatok és a fájó részemhez kapom a kezem. Lehet csúnya volt, de ha ő sértegethet, akkor én idegesíteni fogom. Az előttem álló dühös lány mély levegőt vesz, hogy fennhangon kezdjen el velem veszekedni, azonban nincs ideje belekezdeni, mert NamJoon lép be a helyiségbe.
- Mi a veszekedés tárgya? - áll meg mellettünk, azonban egyikünk se szól egy szót se, csak némán nézünk időnként rá, majd egymásra. - Jól van... - kuncog fel a kínos csendünkön, még mi továbbra is szólalunk meg. - Ha ma bulizni akartok valakinek el kellene mennie vásárolni az estére.
- Majd én elmegyek. - szólal meg az ajtóból Jimin. Jól látszik az arcán és az egész kinézetén, hogy nem most kelt. A haja és a ruhája rendezett és a szemüvege sincs rajta. - Csak kell valaki akinek kocsija van.
- Majd én elviszlek reggeli után. - fordulok meg és leereszkedek a konyhában lévő asztalhoz. - Mikor jöttünk láttam egy kis boltot. Az jó lesz.
- Nem lenne jobb, ha más menne? - kérdezi NamJoon. - Fel kellene cipelni pár cuccot a garázsból és nem akarom, hogy EunJin cipekedjen. Mi lenne, ha te maradnál és EunJin elugrana Jiminnel, meg azzal aki menni akar? - a pillantása négyünk között kezd cikázni, majd végül mindenki kicsit habozva, de vállat von. Ez nem is rossz ötlet. Így legalább beszélhetnek egymással.
- Akkor reggeli után elindulunk. - fűzi keresztbe a karjait a lány. Nem tudom hova tenni ezt a reakciót. Nem akar Jiminnel kettesben lenni? Vagy más van a háttérben?
Jimin szemszögéből:
Az anyós ülésen foglalom el a helyem, bekötöm magam, majd a combomon kezdem pihentetni a begipszelt kezem. A visszapillantóból tekintek hátra a két utastársamra, ChaeYoung és YoonGira. Türelmesen ülve várjuk a SeokJintől búcsúzkodó EunJint. Mintha örökre elmennénk... De komolyan. Pacsizzon le vele és menjünk végre, csak kibírnak egymás nélkül két órát, vagy nem? Nem is tudom mi zavar jobban... Az, hogy már mióta ölelgetik egymást - illetve SeokJin EunJint - vagy az, hogy két másodpercenként ide pillantanak, egyenesen rám. Mind a kettő frusztrál és nagyon is bosszant, de egyikkel se tudok mit tenni.
- Szerintetek ma még vissza érünk? - szólal meg az eddig néma YoonGi és a szavai mintha varázsszóként hatnának a párosra. Szétválnak, majd végre hozzánk sétál a lány és beül mellém. Próbálok nem rá nézni, nem akarok kérdezősködni, vagy megjegyzéseket tenni, pedig nagyon is tudnék...
- Már úgy voltunk, hogy elindulunk nélküled. - kuncog fel a sötétbarna hajú lány mögülem. - Igaz, egyikünknek sincs jogsija, de ez nem okozott volna nagy problémát.
- Aztán a bozótba kötöttetek volna ki. - nevet fel és beköti magát, majd beindítja az autót. - És este nem buliznánk, hanem kórházba mennénk.
- Vagy temetőbe. - teszi hozzá csendesen YoonGi.
Halkan kuncogok fel, egyedül én és sajnos rá kell jönnöm, hogy ez annyira nem is vicces mint én azt gondoltam. Az ajkamat beharapom és vissza fojtom, majd elnyomom a nevetést és megrázom a fejem. Szavak nélkül, puszta csendben indulunk el vissza a városba. A csendes percek lassan illannak el, szinte véget nem érőnek tűnnek, az anyós ülésről megfigyelt az események. Kevesebb mint fél óra alatt érünk le a legközelebbi vegyesboltba, aminek a környékén sikerül parkoló helyet találni.
- Mi elintézzük a rágcsákat és a kaját ChaeYounggal, ti pedig akkor az italokat. - szállunk ki egyszerre és YoonGi azonnal szétossza a feladatokat, amikre mi bólintva válaszolunk. Bár amennyire én értek az italokhoz, nem leszek túl nagy segítség, főleg mivel cipekedni se vagyok most igazán képes.
Kisebb hordaként vonulunk be a kis vegyesboltba, ahol csupán az eladó, valamint egy idősebb vásárló van. Ketté osztódva kezdjük keresni a számunkra kiosztott dolgokat, amiket elég hamar meg is találunk. Az italos pult előtt megállva mérjük végig a bolt méretéhez elég nagy alkohol választékot. Gondolom vannak olyan emberek, akik ezeket az italokat már elég rendesen ismerik, és tudják mi mennyire jó. Az épp kezemmel túrok gondolkodásképpen a hajamba, még az arcom - akár egy pufók hal - felfújódik, és még a szőke tincseim vissza hullanak a homlokomra a levegő távozik az ajkaim közül.
- Te tudod mit vegyünk? - pillantok EunJinre, aki már a kezébe vett egy üveg italt, a színe fakó, szinte átlátszó, azonban még is halvány narancsos színt ölt. - Gondolom...
- A röviditalok hamarabb ütnek. Azokból nem kell sok, még sörből és borból, esetleg likőrökből, de azok inkább női italok. - válaszolja egyhangúan. Meglepődök a hangján és azon, hogy véletlenül se néz rám, csak a kosárba helyez két üveget. - Veszünk pár üveg bort és négy karton sört. Szerintem ennyi bőven elég lesz.
- Mi a baj? - lépek közelebb hozzá, mire ő hátrál egy fél lépést. Meghökkenek és meg se bírok szólalni. Ez... Most mi? Mit tettem, amiért ezt érdemlem? Mondtam volna valamit, ami rosszul jött volna ki? Nem is beszéltem vele ma még négyszemközt.
- Miért hallgatóztatok utánunk JeongGukkal? Jin látott titeket tegnap. Komolyan kérdezem, mit akartok JeongGukkal, mert kezd nagyon elegem lenni, hogy mindenki lenézi a kapcsolatunkat SeokJinnel.
- Az... Csak... JungKook ötlete volt! Nem az enyém, komolyan! A kíváncsiság hajtott minket, mi nem akarunk nektek rosszat, én segítettem SeokJinnek is, hogy...
- Na elég! - szól azonnal közbe a kezeit feltartva és szünetre intve engem. - Pont ezt mondta! Hogy ezt fogod mondani. Persze... Mindent te mondtál el neki, igaz? Csak beszéltetek rólam, semmi több.
- Ez nem igaz. - nézek rá dühösen. - Nem hiszed, hogy igenis én mondtam neki mindent rólad? Ő elit étterembe vitt volna. - veszek le pár üveg bort és mérgesen pakolom meg a kosárba. Hallom, hogy a hátam mögül dühösen szisszen fel és ő is be tesz az üvegekhez még párat. A kezembe veszem a kosarat, de ő kikapja az ujjaim közül és határozott léptekkel indul a kassza felé. - Én viszem! - indulok utána.
- Persze... majd a másik kezedet is eltöröd. Amennyire ügyes vagy... - érünk a pénztárakhoz, ahol már várnak ránk.
- Akkor kérd meg SeokJint, hogy segítsen neked, mert én erre is képtelen vagyok. - csapom le idegesen a pénzt a földre amit a többiektől gyűjtöttünk össze az ételekre és az italokra. Gyors léptekkel sietek ki a szűk kassza mellett és hagyom el a boltot. A pulóveremet össze húzva magamon érek a kocsihoz, aminek neki dőlök. Hogy tudott SeokJin ilyeneket mondani neki? Telebeszélte a fejét hülyeségekkel, ellenem fordította. Én soha nem gondoltam volna, hogy ekkora szemét, de az... De még mekkora... Sírhatnékom van, hogy ki nem állhat jelenleg az a lány, akit rettenetesen szeretek...
JeongGuk szemszögéből:
A kezemmel, lassú mozdulatokkal legyezem el az arcomba lógó pókhálókat, amiket már rég belepett a por. Hunyorítva közelítem meg a villany kapcsolót, hogy semmi ne menjen bele a szemembe. Idegesen sóhajtok fel minden lépés után, ahogy az árnyékom eltakarja lépésenként az előttem lévő tárgyakat. Örülök, hogy SeokJin segít a telefonja vakújával, csak sajnos semmit nem ér. Az erős sportember, aki boldogan és önszántából vállalta el, hogy majd ő világít. mert hát megerőltető feladat a dobozok között csúszkálni és időnként odébb tolni párat.
- Látod már? - kérdezi, enyhe sóhaj kíséretében, mint akinek nagyon fárasztó lenne a munka, türelmetlen, pedig lószart se csinál.
- Nem... Semmit nem látok. - szólok ki és hátra fordulok felé. Szintén a szememhez emelem a karom, hogy ne égesse ki teljesen a szemem a telefonja. - Kikapcsolnád? Enélkül is sikerülne megtalálnom azt a rohadt kapcsolót, és csak idegesít.
- Jól van már. - nyomja ki és könnyű mozdulattal teszi el a pulóvere zsebébe. - Siethetnél, egyre hidegebb van idelent.
- Komolyan mondod? - folytatom a keresést. Egyre beljebb és beljebb érek a sötétben bízva, hogy talán odébb megtalálom az emeletről lefelé vezető lépcsőnél a kapcsolót. Sokkal egyszerűbb dolgunk lett volna, ha beverjük azt a rohadt ablakot a lépcső alján és ott bemászunk a kapcsolóért, de nem. NamJoon nem engedte meg tökéletes ötletem.
Az ötleteimbe veszve haladok befelé, átgázolva a pókhálókon, valamint a poros dobozokon, amik az utamba kerülnek. Fél perc se telik el az egyik izmosabb doboz odébb tolása után, a lámpák felvillannak, egy kisebb pukkanással, ami hatására azonnal bezuhanok az egyik dobozba, amiben koszos, valamint rettenetesen dohos darabok vannak, csupa porral és pókhálóval. Ingerülten kezdek köhögni, még az a majom meg nem áll felettem és kuncog fel jókedvűen.
- Kényelmes? - kérdezi széles mosollyal az arcán, majd a kezét nyújtja nekem, amit én dühösen lökök félre és kezdek magamtól kievickélni.
- Hol találtál lámpa kapcsolót? - állok nehezen talpra, és amint sikerül magamat kezdem leporolni.
- Ott volt az ajtó mellett. - mutat vissza az ajtóra, ahol bejöttünk. - Neki volt döntve az egyik matrac.
- De azt mondta NamJoon, hogy nem működik és ne is nyúljunk hozzá. - söpröm le a hajam. Magam mellé hullatom a magamról leszedett pókhálókat.
- Csak le volt esve róla a védő tok.
- Fasza...
Forgatom meg a szemeimet. A holmikat kezdem keresni, még Jin is körbe pillant. Valami világítástechnikai dolgoknak kellene lenniük az egyik dobozban. Nem értem egy kis házibuli miatt miért kell felcipelnünk ezt az egészet, úgy se fogja senki se értékelni, hogy pár lézerfény cikázik a falon.
- Azt hiszem meg van. - fordulok hátra SeokJin felé, aki egy kinyitott doboznál áll. Azonnal mellé lépek és be pillantok a karton lappok közé, amik érdekes, valószínű világító tárgyakat vesznek körül. Elhúzom a szám és a mellette lévőt is kinyitom. - Beszarás, mennyi cucc van itt. Ezek több száz ezreket érnek. Az egy füstgép. - mutat a másikba. - Eh... Ilyen dolgai vannak és ő egy rohadt iskolában tanít?
- Ha őt ez teszi boldoggá. - vonom meg a vállaimat. - Nézzük meg nincs-e több ilyen doboz, aztán vigyük ezeket fel.
Amiket megtaláltunk kivisszük az ajtó elé és sorba rendezzük a dobozokat. Mindössze három dobozt találunk, ami számunkra jelenleg hasznos, semmi többet. Igazat megvallva ezt a nagy sportoló egyedül is felhordhatta volna, nem lett volna szükség rám.
A kezeimet törölgetve lépek ki a halványan sütő napsugarak közé. Egyre hidegebb és hidegebb van. Mire vissza kell mennünk a suliba már hordhatjuk is a nagy kabátot, amiben így is megfogok fagyni legyen akármilyen meleg. Elrejtem a kezeimet a pulóverem zsebeibe és SeokJinre pillantok, aki utánam lép ki, még lecsapja a lámpát. Szemmel láthatóan ideges valami miatt, gondolom a dobozok az okai.
- Ehhez mi a fenének kellettünk mind ketten? - csapja be az ajtót, amin eléggé megdöbbenek és kérdő pillantásokkal lepem el a dühöngő srácot. Azért nem volt ennyire durva ez a szituáció, hogy emiatt szét keljen zúzni a garázst.
- Nem háborúzni jöttünk, csupán dobozokat hordani, SeokJin. - veszem a kezembe az egyiket azonnal, még ő haboz egy darabig miután kulcsra zárja a hatalmas, eblakos ajtót, amint már hónapok óta beszőtt az egyik nagyobb pók. Többször enged maga elé gyenge, némiképp erőltet sóhajokat, ami valamilyen szinten bosszantani kezd, nem bírom, ha valaki ennyire szenved, főlek feleslegesen. - Mi bajod? De komolyan! Ezek csak cseszett dobozok. Nem halunk bele.
- Hát nem... Éppenséggel EunJin is segíthetett volna, te pedig mehettél volna... Jiminnel. - akad ki ismét, valamint megint azzal a fárasztó sóhajjal fejezi be. Szóval voltaképpen ez a baja. - Végre kettesben lehettünk volna, de nem, mert ő lány. Mert Jimin annyi mindenben tudd segíteni a vásárlásnál. Persze... Én vagyok a hülye.
- Mert annyira romantikus egy koszos pincében dobozokat pakolni és cipelni. Komolyan mondom áll a farkam... - forgatom meg a szemem, amire persze nem mond semmit, csak fel kap egyet a földről és határozott léptekkel indul meg felfelé, ami hagy bennem némi kérdést. Mit hitt? Hogy EunJin, majd úgy dönt, hogy lefekszik vele egy mocskos és undorító garázsban, ahol többször hallottunk rágás és cincogást? Felmerült bennem a gyanú, hogy ez a srác egy vérbeli idióta, aki csak egy lyukat lát abban a lányban, akiben Jimin egy igazi angyalt és én is...
Lassan indulok utána, de minden lépésnél, ahogy elmerülők a széles vállában és hatalmas hátában, csak egy dolgon tudnak pörögni az agyamban a fogas kerekek ezrei. Arra készült, hogy ezen a kis kiruccanáson lefekteti őt? Az ujjaim oroszlán módjára marnak bele a doboz széleibe, ahogy feljebb érek a lépcsőn. Úgy feszülnek meg a karizmaim, mint szex közben, azonban nyögés helyett jelenleg inkább rúgnám le a lépcső legfelső fokáról. Undorító és mocskos amin az agya jár, igaz... az enyém is ezen kattog hetek, illetve hónapok óta, de már teljesen másért mint először. Szeretem azt a kis hülyét és csupán az érzelmeim csillapítása érdekében bújnék vele össze. Jimin is mondta. Talán épp ezzel lehet a legjobban kifejezni az érzelmeket, ha tényleg szereti egymást két ember, más különben nincs semmi értelme az egésznek. Mennyivel másabb lenne a világ, ha tényleg csak azzal a személlyel szeretkezne az ember, akit igazán szeret... Furcsa belegondolni és valamilyen szinten rettenetes is. Szeretem a szexet és valószínű, jobb lenne, ha olyannal csinálnám, akit szeretek, de jelenleg és később se lesz lehetséges, szóval marad a vágyak mocskos kielégítése.
Belépek a lakásba teljesen lemaradva SeokJintől, aki már doboztalanul áll a nappali kellős közepén, még NamJoon letérdel és kutakodni kezd. Az arca mosolyba rándul, amint sorra emeli ki a drágábbnál drágább darabokat. Azt hiszem hasonló eszközök voltak bérelve a tizenhatodik szülinapomra, mivel apám nem szívesen akart a bulimmal foglalkozni. Az is tisztán a fejemben van, hogy dühömben az egyik ilyen kütyüt - amit nem tudok pontosan mire is kellett használni - a medencébe vágok, ami zseniálisan rövidzárlatot okozott az egész utcában, valamint kis híján megölte a medence szélén ülőket. Nem rémlik mi miatt volt ez az amúgy rohadtul idióta tett, de... az nap mindenki hamar haza ment.
- Úristen milyen régóta megakartam már őket találni. - pillant felváltva ránk.
- Ugyan.
- Még lent van egy doboz, gyorsan leszaladok érte. - teszem le a sajátomat, majd mielőtt csúnyát mondanék Jinnek kifordulok az ajtón. Hamar leérek a lépcsőn a fokok kettesével szelése miatt, így hamar a markomba kapom az alig egy kilót nyomó dobozt, amikor EunJin kocsija fordul be a ház elé. A motor azonnal leáll és behúzza a kéziféket, majd sorra szállnak ki mindannyian, de mielőtt bármit is mondhatnék a fekete hajú angyal robog felém, kikapja a kezemből a dobozt és már el is tűnik. Nagyokat pislogva pillantok Jiminre, aki a fejét rázva jelzi, hogy jobb ha nem tudom. Pedig nagyon is érdekel. A két újonc kezdi kipakolni a szatyrokat, amikben bőven van pia, valamint ropogtatni való. Veszem a bátorságot és kinyitva a sofőr ajtót nyúlok be a kulcsért, amit trehány módon hajított az ülésére.
- Szóval... mi is történt? - teszem fel a kérdést, amint eltűnik a két jó madár és kettesben maradok a barátommal. Kimászok és hátra lépek hozzá a csomagtartóhoz. Jól láthatóan dühös és valószínű nagyon azon van, hogy ne kezdjen el sírni nekem. Nem mintha zavarna. Már ki se csúfolnám, mivel érett felnőtt férfi vagyok... aki egy lánynak bújva zokogott egy üres sikátorban, miután a hülyesége miatt majdnem agyon verték. - Jimine...?
- Mi történt volna? Látták, hogy hallgatózunk, aztán megkaptam, hogy én hazudok, semmit nem mondtam SeokJinnek, minden az ő ötlete volt. - szakadnának ki a könnyei, de TaeHyung, valamint a HoSeok érkezése közbe zavar, így az ajkait össze szorítva szív hatalmasat. Most már tudom. Apám miatt került az a bizonyos ketyere a medencébe... mikor neki kezdett az osztálytársnőimmel flörtölni.
Megigazgatva az anyagot a hasamon pillantok Jiminre, aki az öltözködésem alatt a hasára fordult és a párnába nyomja a felpuffadt arcát. Magamban kuncogok fel az arcán és a fekvő pozícióján, majd magamhoz véve a telefonom kilépek a szobából és lesétálok a nappaliba, ahol már hangoskodnak a többiek. Páran elég hamar kelhettek, mivel egyre intenzívebbé válik a finom tojás és sonka illata. Oda intek a kanapén ücsörgő YoonGinak és HoSeoknak, akik mosolyogva viszonyozzák a "kedves" gesztusom, majd az utam tovább vezet a konyhába, ahol SeokJin szorgoskodik.
- Ömm... Jó reggelt? - köszönök oda neki, aki kicsit megrémülve pillant rám hátra, majd elmosolyodik.
- Szívbajt hoztál rám, JeongGuk. - nevet fel kínosan. - Jó reggelt.
- Reggelit csinálsz? - lépek mellé és a serpenyőbe pillantok, majd a tányérra, ahol már nagy adagokban áll a kaja. - Egy fél hadseregnek?
- Igazából EunJinnek akartam csinálni, de... - sóhajt fel és megtörli a homlokát. - A srácok is kértek belőle, valamint +név+ is. Aztán lenézett NamJoon is, szóval...
- Akkor nem nagy kérés, ha én is megkérlek, hogy csinálj nekem is. Sőt. Jiminnek is. Tudom, hogy éhes lesz, ha lejön.
- Mi van veletek? Jártok vagy mi? - nevet fel, amit én csak dühös nézéssel reagálok le. Menj a picsába... - Tegnap este is együtt jártatok vécére.
- Vicces vagy. - veregetem meg a vállát. Legszívesebben arcon mosnám, hogy a feje belekenődjön a sült tojásba, de nem tehetek ilyet EunJin... pasijával. Miért ilyen undorító mikor csak végig gondolok az egész helyzeten. Jiminnek kellene vele járnia, nem... ennek. Bár. Ha jobban bele gondolok, SeokJin olyan vele, mint ahogy Jimin tanácsolta neki, szóval... - Inkább csináld a kaját. Éhes vagyok. - fordulok sarkon és elhagynám a konyhát, ha nem botlanék bele EunJinbe.
- Te fent vagy? - mosolyodik el. - Jól aludtál?
- Jól, de jobb lett volna, ha velem alszol. - jegyzem meg hangosan. - Bár így is közelebb aludtál hozzám, mint SeokJin-hez. - pillantok hátra, ám EunJin egy erőteljes karon vágással díjaz, mire fel jajgatok és a fájó részemhez kapom a kezem. Lehet csúnya volt, de ha ő sértegethet, akkor én idegesíteni fogom. Az előttem álló dühös lány mély levegőt vesz, hogy fennhangon kezdjen el velem veszekedni, azonban nincs ideje belekezdeni, mert NamJoon lép be a helyiségbe.
- Mi a veszekedés tárgya? - áll meg mellettünk, azonban egyikünk se szól egy szót se, csak némán nézünk időnként rá, majd egymásra. - Jól van... - kuncog fel a kínos csendünkön, még mi továbbra is szólalunk meg. - Ha ma bulizni akartok valakinek el kellene mennie vásárolni az estére.
- Majd én elmegyek. - szólal meg az ajtóból Jimin. Jól látszik az arcán és az egész kinézetén, hogy nem most kelt. A haja és a ruhája rendezett és a szemüvege sincs rajta. - Csak kell valaki akinek kocsija van.
- Majd én elviszlek reggeli után. - fordulok meg és leereszkedek a konyhában lévő asztalhoz. - Mikor jöttünk láttam egy kis boltot. Az jó lesz.
- Nem lenne jobb, ha más menne? - kérdezi NamJoon. - Fel kellene cipelni pár cuccot a garázsból és nem akarom, hogy EunJin cipekedjen. Mi lenne, ha te maradnál és EunJin elugrana Jiminnel, meg azzal aki menni akar? - a pillantása négyünk között kezd cikázni, majd végül mindenki kicsit habozva, de vállat von. Ez nem is rossz ötlet. Így legalább beszélhetnek egymással.
- Akkor reggeli után elindulunk. - fűzi keresztbe a karjait a lány. Nem tudom hova tenni ezt a reakciót. Nem akar Jiminnel kettesben lenni? Vagy más van a háttérben?
Jimin szemszögéből:
Az anyós ülésen foglalom el a helyem, bekötöm magam, majd a combomon kezdem pihentetni a begipszelt kezem. A visszapillantóból tekintek hátra a két utastársamra, ChaeYoung és YoonGira. Türelmesen ülve várjuk a SeokJintől búcsúzkodó EunJint. Mintha örökre elmennénk... De komolyan. Pacsizzon le vele és menjünk végre, csak kibírnak egymás nélkül két órát, vagy nem? Nem is tudom mi zavar jobban... Az, hogy már mióta ölelgetik egymást - illetve SeokJin EunJint - vagy az, hogy két másodpercenként ide pillantanak, egyenesen rám. Mind a kettő frusztrál és nagyon is bosszant, de egyikkel se tudok mit tenni.
- Szerintetek ma még vissza érünk? - szólal meg az eddig néma YoonGi és a szavai mintha varázsszóként hatnának a párosra. Szétválnak, majd végre hozzánk sétál a lány és beül mellém. Próbálok nem rá nézni, nem akarok kérdezősködni, vagy megjegyzéseket tenni, pedig nagyon is tudnék...
- Már úgy voltunk, hogy elindulunk nélküled. - kuncog fel a sötétbarna hajú lány mögülem. - Igaz, egyikünknek sincs jogsija, de ez nem okozott volna nagy problémát.
- Aztán a bozótba kötöttetek volna ki. - nevet fel és beköti magát, majd beindítja az autót. - És este nem buliznánk, hanem kórházba mennénk.
- Vagy temetőbe. - teszi hozzá csendesen YoonGi.
Halkan kuncogok fel, egyedül én és sajnos rá kell jönnöm, hogy ez annyira nem is vicces mint én azt gondoltam. Az ajkamat beharapom és vissza fojtom, majd elnyomom a nevetést és megrázom a fejem. Szavak nélkül, puszta csendben indulunk el vissza a városba. A csendes percek lassan illannak el, szinte véget nem érőnek tűnnek, az anyós ülésről megfigyelt az események. Kevesebb mint fél óra alatt érünk le a legközelebbi vegyesboltba, aminek a környékén sikerül parkoló helyet találni.
- Mi elintézzük a rágcsákat és a kaját ChaeYounggal, ti pedig akkor az italokat. - szállunk ki egyszerre és YoonGi azonnal szétossza a feladatokat, amikre mi bólintva válaszolunk. Bár amennyire én értek az italokhoz, nem leszek túl nagy segítség, főleg mivel cipekedni se vagyok most igazán képes.
Kisebb hordaként vonulunk be a kis vegyesboltba, ahol csupán az eladó, valamint egy idősebb vásárló van. Ketté osztódva kezdjük keresni a számunkra kiosztott dolgokat, amiket elég hamar meg is találunk. Az italos pult előtt megállva mérjük végig a bolt méretéhez elég nagy alkohol választékot. Gondolom vannak olyan emberek, akik ezeket az italokat már elég rendesen ismerik, és tudják mi mennyire jó. Az épp kezemmel túrok gondolkodásképpen a hajamba, még az arcom - akár egy pufók hal - felfújódik, és még a szőke tincseim vissza hullanak a homlokomra a levegő távozik az ajkaim közül.
- Te tudod mit vegyünk? - pillantok EunJinre, aki már a kezébe vett egy üveg italt, a színe fakó, szinte átlátszó, azonban még is halvány narancsos színt ölt. - Gondolom...
- A röviditalok hamarabb ütnek. Azokból nem kell sok, még sörből és borból, esetleg likőrökből, de azok inkább női italok. - válaszolja egyhangúan. Meglepődök a hangján és azon, hogy véletlenül se néz rám, csak a kosárba helyez két üveget. - Veszünk pár üveg bort és négy karton sört. Szerintem ennyi bőven elég lesz.
- Mi a baj? - lépek közelebb hozzá, mire ő hátrál egy fél lépést. Meghökkenek és meg se bírok szólalni. Ez... Most mi? Mit tettem, amiért ezt érdemlem? Mondtam volna valamit, ami rosszul jött volna ki? Nem is beszéltem vele ma még négyszemközt.
- Miért hallgatóztatok utánunk JeongGukkal? Jin látott titeket tegnap. Komolyan kérdezem, mit akartok JeongGukkal, mert kezd nagyon elegem lenni, hogy mindenki lenézi a kapcsolatunkat SeokJinnel.
- Az... Csak... JungKook ötlete volt! Nem az enyém, komolyan! A kíváncsiság hajtott minket, mi nem akarunk nektek rosszat, én segítettem SeokJinnek is, hogy...
- Na elég! - szól azonnal közbe a kezeit feltartva és szünetre intve engem. - Pont ezt mondta! Hogy ezt fogod mondani. Persze... Mindent te mondtál el neki, igaz? Csak beszéltetek rólam, semmi több.
- Ez nem igaz. - nézek rá dühösen. - Nem hiszed, hogy igenis én mondtam neki mindent rólad? Ő elit étterembe vitt volna. - veszek le pár üveg bort és mérgesen pakolom meg a kosárba. Hallom, hogy a hátam mögül dühösen szisszen fel és ő is be tesz az üvegekhez még párat. A kezembe veszem a kosarat, de ő kikapja az ujjaim közül és határozott léptekkel indul a kassza felé. - Én viszem! - indulok utána.
- Persze... majd a másik kezedet is eltöröd. Amennyire ügyes vagy... - érünk a pénztárakhoz, ahol már várnak ránk.
- Akkor kérd meg SeokJint, hogy segítsen neked, mert én erre is képtelen vagyok. - csapom le idegesen a pénzt a földre amit a többiektől gyűjtöttünk össze az ételekre és az italokra. Gyors léptekkel sietek ki a szűk kassza mellett és hagyom el a boltot. A pulóveremet össze húzva magamon érek a kocsihoz, aminek neki dőlök. Hogy tudott SeokJin ilyeneket mondani neki? Telebeszélte a fejét hülyeségekkel, ellenem fordította. Én soha nem gondoltam volna, hogy ekkora szemét, de az... De még mekkora... Sírhatnékom van, hogy ki nem állhat jelenleg az a lány, akit rettenetesen szeretek...
JeongGuk szemszögéből:
A kezemmel, lassú mozdulatokkal legyezem el az arcomba lógó pókhálókat, amiket már rég belepett a por. Hunyorítva közelítem meg a villany kapcsolót, hogy semmi ne menjen bele a szemembe. Idegesen sóhajtok fel minden lépés után, ahogy az árnyékom eltakarja lépésenként az előttem lévő tárgyakat. Örülök, hogy SeokJin segít a telefonja vakújával, csak sajnos semmit nem ér. Az erős sportember, aki boldogan és önszántából vállalta el, hogy majd ő világít. mert hát megerőltető feladat a dobozok között csúszkálni és időnként odébb tolni párat.
- Látod már? - kérdezi, enyhe sóhaj kíséretében, mint akinek nagyon fárasztó lenne a munka, türelmetlen, pedig lószart se csinál.
- Nem... Semmit nem látok. - szólok ki és hátra fordulok felé. Szintén a szememhez emelem a karom, hogy ne égesse ki teljesen a szemem a telefonja. - Kikapcsolnád? Enélkül is sikerülne megtalálnom azt a rohadt kapcsolót, és csak idegesít.
- Jól van már. - nyomja ki és könnyű mozdulattal teszi el a pulóvere zsebébe. - Siethetnél, egyre hidegebb van idelent.
- Komolyan mondod? - folytatom a keresést. Egyre beljebb és beljebb érek a sötétben bízva, hogy talán odébb megtalálom az emeletről lefelé vezető lépcsőnél a kapcsolót. Sokkal egyszerűbb dolgunk lett volna, ha beverjük azt a rohadt ablakot a lépcső alján és ott bemászunk a kapcsolóért, de nem. NamJoon nem engedte meg tökéletes ötletem.
Az ötleteimbe veszve haladok befelé, átgázolva a pókhálókon, valamint a poros dobozokon, amik az utamba kerülnek. Fél perc se telik el az egyik izmosabb doboz odébb tolása után, a lámpák felvillannak, egy kisebb pukkanással, ami hatására azonnal bezuhanok az egyik dobozba, amiben koszos, valamint rettenetesen dohos darabok vannak, csupa porral és pókhálóval. Ingerülten kezdek köhögni, még az a majom meg nem áll felettem és kuncog fel jókedvűen.
- Kényelmes? - kérdezi széles mosollyal az arcán, majd a kezét nyújtja nekem, amit én dühösen lökök félre és kezdek magamtól kievickélni.
- Hol találtál lámpa kapcsolót? - állok nehezen talpra, és amint sikerül magamat kezdem leporolni.
- Ott volt az ajtó mellett. - mutat vissza az ajtóra, ahol bejöttünk. - Neki volt döntve az egyik matrac.
- De azt mondta NamJoon, hogy nem működik és ne is nyúljunk hozzá. - söpröm le a hajam. Magam mellé hullatom a magamról leszedett pókhálókat.
- Csak le volt esve róla a védő tok.
- Fasza...
Forgatom meg a szemeimet. A holmikat kezdem keresni, még Jin is körbe pillant. Valami világítástechnikai dolgoknak kellene lenniük az egyik dobozban. Nem értem egy kis házibuli miatt miért kell felcipelnünk ezt az egészet, úgy se fogja senki se értékelni, hogy pár lézerfény cikázik a falon.
- Azt hiszem meg van. - fordulok hátra SeokJin felé, aki egy kinyitott doboznál áll. Azonnal mellé lépek és be pillantok a karton lappok közé, amik érdekes, valószínű világító tárgyakat vesznek körül. Elhúzom a szám és a mellette lévőt is kinyitom. - Beszarás, mennyi cucc van itt. Ezek több száz ezreket érnek. Az egy füstgép. - mutat a másikba. - Eh... Ilyen dolgai vannak és ő egy rohadt iskolában tanít?
- Ha őt ez teszi boldoggá. - vonom meg a vállaimat. - Nézzük meg nincs-e több ilyen doboz, aztán vigyük ezeket fel.
Amiket megtaláltunk kivisszük az ajtó elé és sorba rendezzük a dobozokat. Mindössze három dobozt találunk, ami számunkra jelenleg hasznos, semmi többet. Igazat megvallva ezt a nagy sportoló egyedül is felhordhatta volna, nem lett volna szükség rám.
A kezeimet törölgetve lépek ki a halványan sütő napsugarak közé. Egyre hidegebb és hidegebb van. Mire vissza kell mennünk a suliba már hordhatjuk is a nagy kabátot, amiben így is megfogok fagyni legyen akármilyen meleg. Elrejtem a kezeimet a pulóverem zsebeibe és SeokJinre pillantok, aki utánam lép ki, még lecsapja a lámpát. Szemmel láthatóan ideges valami miatt, gondolom a dobozok az okai.
- Ehhez mi a fenének kellettünk mind ketten? - csapja be az ajtót, amin eléggé megdöbbenek és kérdő pillantásokkal lepem el a dühöngő srácot. Azért nem volt ennyire durva ez a szituáció, hogy emiatt szét keljen zúzni a garázst.
- Nem háborúzni jöttünk, csupán dobozokat hordani, SeokJin. - veszem a kezembe az egyiket azonnal, még ő haboz egy darabig miután kulcsra zárja a hatalmas, eblakos ajtót, amint már hónapok óta beszőtt az egyik nagyobb pók. Többször enged maga elé gyenge, némiképp erőltet sóhajokat, ami valamilyen szinten bosszantani kezd, nem bírom, ha valaki ennyire szenved, főlek feleslegesen. - Mi bajod? De komolyan! Ezek csak cseszett dobozok. Nem halunk bele.
- Hát nem... Éppenséggel EunJin is segíthetett volna, te pedig mehettél volna... Jiminnel. - akad ki ismét, valamint megint azzal a fárasztó sóhajjal fejezi be. Szóval voltaképpen ez a baja. - Végre kettesben lehettünk volna, de nem, mert ő lány. Mert Jimin annyi mindenben tudd segíteni a vásárlásnál. Persze... Én vagyok a hülye.
- Mert annyira romantikus egy koszos pincében dobozokat pakolni és cipelni. Komolyan mondom áll a farkam... - forgatom meg a szemem, amire persze nem mond semmit, csak fel kap egyet a földről és határozott léptekkel indul meg felfelé, ami hagy bennem némi kérdést. Mit hitt? Hogy EunJin, majd úgy dönt, hogy lefekszik vele egy mocskos és undorító garázsban, ahol többször hallottunk rágás és cincogást? Felmerült bennem a gyanú, hogy ez a srác egy vérbeli idióta, aki csak egy lyukat lát abban a lányban, akiben Jimin egy igazi angyalt és én is...
Lassan indulok utána, de minden lépésnél, ahogy elmerülők a széles vállában és hatalmas hátában, csak egy dolgon tudnak pörögni az agyamban a fogas kerekek ezrei. Arra készült, hogy ezen a kis kiruccanáson lefekteti őt? Az ujjaim oroszlán módjára marnak bele a doboz széleibe, ahogy feljebb érek a lépcsőn. Úgy feszülnek meg a karizmaim, mint szex közben, azonban nyögés helyett jelenleg inkább rúgnám le a lépcső legfelső fokáról. Undorító és mocskos amin az agya jár, igaz... az enyém is ezen kattog hetek, illetve hónapok óta, de már teljesen másért mint először. Szeretem azt a kis hülyét és csupán az érzelmeim csillapítása érdekében bújnék vele össze. Jimin is mondta. Talán épp ezzel lehet a legjobban kifejezni az érzelmeket, ha tényleg szereti egymást két ember, más különben nincs semmi értelme az egésznek. Mennyivel másabb lenne a világ, ha tényleg csak azzal a személlyel szeretkezne az ember, akit igazán szeret... Furcsa belegondolni és valamilyen szinten rettenetes is. Szeretem a szexet és valószínű, jobb lenne, ha olyannal csinálnám, akit szeretek, de jelenleg és később se lesz lehetséges, szóval marad a vágyak mocskos kielégítése.
Belépek a lakásba teljesen lemaradva SeokJintől, aki már doboztalanul áll a nappali kellős közepén, még NamJoon letérdel és kutakodni kezd. Az arca mosolyba rándul, amint sorra emeli ki a drágábbnál drágább darabokat. Azt hiszem hasonló eszközök voltak bérelve a tizenhatodik szülinapomra, mivel apám nem szívesen akart a bulimmal foglalkozni. Az is tisztán a fejemben van, hogy dühömben az egyik ilyen kütyüt - amit nem tudok pontosan mire is kellett használni - a medencébe vágok, ami zseniálisan rövidzárlatot okozott az egész utcában, valamint kis híján megölte a medence szélén ülőket. Nem rémlik mi miatt volt ez az amúgy rohadtul idióta tett, de... az nap mindenki hamar haza ment.
- Úristen milyen régóta megakartam már őket találni. - pillant felváltva ránk.
- Ugyan.
- Még lent van egy doboz, gyorsan leszaladok érte. - teszem le a sajátomat, majd mielőtt csúnyát mondanék Jinnek kifordulok az ajtón. Hamar leérek a lépcsőn a fokok kettesével szelése miatt, így hamar a markomba kapom az alig egy kilót nyomó dobozt, amikor EunJin kocsija fordul be a ház elé. A motor azonnal leáll és behúzza a kéziféket, majd sorra szállnak ki mindannyian, de mielőtt bármit is mondhatnék a fekete hajú angyal robog felém, kikapja a kezemből a dobozt és már el is tűnik. Nagyokat pislogva pillantok Jiminre, aki a fejét rázva jelzi, hogy jobb ha nem tudom. Pedig nagyon is érdekel. A két újonc kezdi kipakolni a szatyrokat, amikben bőven van pia, valamint ropogtatni való. Veszem a bátorságot és kinyitva a sofőr ajtót nyúlok be a kulcsért, amit trehány módon hajított az ülésére.- Szóval... mi is történt? - teszem fel a kérdést, amint eltűnik a két jó madár és kettesben maradok a barátommal. Kimászok és hátra lépek hozzá a csomagtartóhoz. Jól láthatóan dühös és valószínű nagyon azon van, hogy ne kezdjen el sírni nekem. Nem mintha zavarna. Már ki se csúfolnám, mivel érett felnőtt férfi vagyok... aki egy lánynak bújva zokogott egy üres sikátorban, miután a hülyesége miatt majdnem agyon verték. - Jimine...?
- Mi történt volna? Látták, hogy hallgatózunk, aztán megkaptam, hogy én hazudok, semmit nem mondtam SeokJinnek, minden az ő ötlete volt. - szakadnának ki a könnyei, de TaeHyung, valamint a HoSeok érkezése közbe zavar, így az ajkait össze szorítva szív hatalmasat. Most már tudom. Apám miatt került az a bizonyos ketyere a medencébe... mikor neki kezdett az osztálytársnőimmel flörtölni.
