EunJin szemszögéből:
Jiminnel végig járjuk az egész galériát, az összes képet végig nézve és folyamatosan a nyálamat csorgatom a szebbnél szebb képeken, közben pedig az én művészi inspirációm és elhivatottságom porba vész. Jimin látva rajtam végig biztatott és hajtogatja nekem, hogy az én képeim is nagyon királyok, valamint némelyiknél sokkal jobbak is.
A galéria után kapunk tíz percet a busz környékén nézelődni a városban, de természetesen felírja mindenki a szálloda címét, ha netán valaki eltévedne, vagy elveszne, akkor oda találjon a szálláshoz, ahol az osztály megszállt. Jimin remegve indul meg mellettem pár kisebb bolthoz és a szemei ide-óda járnak, mintha keresne valamit az utcákon.
- Neked mégis mi bajod van? - pillantok rá az egyik süteményes bolt kirakatáról.
- Figyelek, hogy nem-e akar leszólítani minket egy fekete szemű gyerek. - válaszolja nyugtalanul és a nyakát kezdi simogatni, majd felém fordul. - Nem szabad elfelejteni, amit mondott JiHoon. Ne válaszolj a kérdéseikre! - fogja meg a vállaimat.
- A buszon még nem hittél neki, de most már azonnal? - hessegetem le magamról a kezeit és megigazítom a világos zöld eső kabátom. - Ne aggódj már ilyen semmiség miatt. Még ha idejön egyszerűen elküldjük. - fordulok vissza a sütik felé, de Jimin azonnal vissza fordít maga felé.
- Ha egy démon akkor nem küldheted csak úgy el! - mered a szemeimbe aggódva. - Csak feldühítenéd és... és ki tudja mit csinálna velünk!
- Jimin-ah! Nem fog a pofánkba mászni egyetlen egy démon se! - emelem meg a hangom mire jó páran felfigyelnek ránk az utcán sétálok.
Hosszú és mély levegőt vesz, majd aprót bólint és lassan enged el, majd a hajába túr idegesen, de továbbra se sikerül teljesen lenyugodnia, mivel a szapora légzése nem változik meg. Ismét megigazítom a ruhám, végül hátra dobom a hajam és felmérem a sütik helyzetét és állagát, színét. Végül Jimin is csatlakozik és együtt nézegetjük a desszerteket, amiknek az árai az egekben vannak. Végre sikerülne teljesen a süteményre koncentrálni, amikor a mellettem álló fiú magas, szinte nőies hangon sikít fel és tesz kilencven fogós fordulás gyorsabban mint a villám, így én is hátra fordulnék, de amint meghallom a gúnyos nevetést, csak sóhajtok és hátra nézek.
- Pedig, hogy mondtad a dolgokat a buszon. Persze, te nem hitted el. Lószart! - nevet JeongGuk és a zsebébe dugja a kezeit. - Úgy sikítasz mint egy kis csaj.
- Mit akarsz? - bújtatom én is a zsebembe az ujjaimat, de mögé pillantva senkit nem látok. - Hol van a barátod? - csak megvonja a vállát és lassan mér végig engem. - Ha sokáig fojtatod az ujjammal nyomom ki a szemed.
- Hűha. - kuncog fel gúnyosan. - Megijedtem.
- N-Nem hagynál minket békén? - szólal meg halkan Jimin, mire mind ketten rá pillantunk.
- A végén megint lelöksz valahonnan? - lép közelebb a barátomhoz és kiemeli a jobb kezét a zsebéből, mire Jimin hátrál pár lépést. - Nem felejtettem el, hogy barmot csináltál belőlem... - kapja el a pólóját és feljebb emeli Jimint vele. Azonnal a karjára fogok, hogy engedje el, de csak fél pillantást vet rám azzal a bunkó mosolyával. - Örülhetsz, hogy kurva álmos vagyok... - löki el magától, majd elindul valamerre. Rögtön a barátom felé fordulok.
- Jól vagy? - igazítom meg a pólóját.
- Persze. - bólint aprót. - Talán tőle jobban félek, mint a gyerekektől...
- Nem is csodálom... Erőszakos állat... - túrok a hajamba és hosszan fújtatok. - Lassan induljunk vissza a buszhoz. Rendben?
Határozottan bólint, de csak másodpercekig lesz nyugodt a légkör, mert JeongGuk zsebre tett kezekkel jön vissza. Kérdően és enyhén flegmán pillantok rá.
- Szerintem elment a busz. - áll meg mellettünk, de véletlenül se nézne Jiminre. - Merre van a szálloda?
- Okos vagy, nem? Találd ki. - indulok el valamerre, mivel kedvem sincs vele egy levegőt szívni. - Jimin. Menjünk.
- Cica. - szól utánunk JeongGuk. - Arra a múzeum van. A másik irányba kell menni, szerintem.
- Ne szólíts így! - nézek rá hátra. - És honnan tudnád merre menjünk, mikor az előbb kérdezted tőlünk? - hadonászok a kezemmel, de ő mély elmélet szerkesztésbe kezd és végül vállat von.
- A legjobb az lenne, ha együtt maradnánk. - áll meg kettőnk között Jimin és felváltva pillant kettőnkre. - Ha hárman megyünk, akkor nem tűnik el senki.
- Igaz. - sétálok vissza hozzá és elő veszem a telefonom, hogy beírjam a címet a telefonomba, de az adat keretem a földet veri. - Baszki... Nincs netem. - nézek JeongGukra.
- Rám ne nézz. Csontra lemerültem. Pár perce kapcsolt ki a vécébe indulásom előtt és sajnos a buszban van a külső aksim. Kis pöcs? - fordul nehezen Jimin felé.
- Ne hívj így... - motyogja el zavartan, majd folytatja egy nagy levegő vétel után. - Nincs mobil netem, csak hívni tudok. - húzza elő a farzsebéből a telefonját, majd nyomkodni kezdi. - Nincs térerő.
- Akkor magunkra maradtunk. - indulok el, a két srác pedig követni kezd az utcákon. - Ha ennyire gazdag vagy, miért nem mész be egy boltba és veszel küldő aksit? - nézek JeongGukra.
- Mert a bankkártyám a buszban van és a telefonommal se tudok fizetni. Hidd el gondoltam rá, de nem megvalósítható. - ecseteli nekem a lányok figyelése közben. - Miért nem kérdezünk meg valakit?
- Gyerünk. - torpanok meg. Több se kell neki és kiszúr egy csapat lányt, akiken a helyi iskola egyenruhája van. Amint beszélgetni kezdenek a lányok nevetésben és nyávogós kuncogásban törnek ki, mintha nedves lenne a bugyijuk egy... egy elég helyes srác látványától, aki izmos és jó képű... Úristen EunJin! Ez eszedbe se jusson! Jó képű? Nyálas és egy barom! Egy hangya életét nem adnám a kezébe, mert képes lenne globális pusztítást okozni vele. - Még jó, hogy nem fekteti meg őket az utca közepén... Csak egy rohadt útba igazítás kell...
- Hagyjuk... Legalább kiéli magát és nem lesz idegbeteg... - húzza el a száját Jimin, majd keresztbe fűzi a karját. - Miért vannak oda érte ennyire? Annyira... Nem is helyes... - fel rántom a szemöldököm és úgy nézek Jiminre, akiből árad a féltékenység, ahogy Jeongukot figyeli a lányok társaságában.
- Féltékeny vagy rá, Jimin-ah? - lépek közelebb hozzá, mire ő elvörösödve aprót bólint. - Sokkal okosabb és helyesebb vagy... - simítok végig a vállán biztatásképpen, mire elmosolyodik.
- Na. - sétál vissza hozzánk JeongGuk. - A lányok azt mondták fent van valami erdő szerűségben, innen húsz vagy harminc percre. - számolgat pár kis cetlit a kezében, majd kettőt Jiminnek nyújt. - Ezt az a két csaj küldi neked. - mutat a csapat lány felé, ahonnan két elég csinos lány integet Jiminnek. A számra harapok és dühösen karolok a barátom karjába, aki teljesen zavarba esve intene vissza a lányoknak.
- Menjünk! - kezdem húzni JeongGuk után, aki egészen addig az emelkedőig vezet minket, ahol minden bizonnyal a szálloda van. - Leülünk egy kicsit? - foglalok helyet a lépcsőn és a zsebembe nyúlok. Elő veszem a cigis dobozom és kiveszek egy szálat, majd a számba teszem és meggyújtom.
- Öm... - ül le mellém JeongGuk. - Adj egyet.
- Nem. - vágom rá és mélyet szívok a cigiből. - Ha így mondod, biztos nem adok.
- Jó... Kérlek adj egy szál cigit. - sóhajt hosszan, mivel annyira nehezére esik kedvesnek lennie, így a szavakat is nehezen sikerül kimondania. Felé nyújtom a dobozt és kivesz egyet, de nem fogja meg az öngyújtót, helyette, maga felé fordítja a fejem, mikor a számba veszem a cigarettát, és hozzá nyomja a sajátját. Kikerekednek a szemeim és elhúzódnék a bársonyosnak ható érintésétől. Lassan hajol el, majd mosolyogva fújja rám a füstöt. Elfordulok tőle és mérgesen hessegetem el a füstöt. - El is felejtettem. A nővérem üdvözöl titeket. - támaszkodik a térdére és úgy szívja a dohányt.
- JeongHwa? - kérdezi vigyorogva Jimin, majd közelebb lép hozzánk. - Jól van?
- Ja... Mondjuk - válaszol neki a mellettem ülő.
- Mindig is szeretted Hwat. - kuncogok a barátomon, aki a tarkójára simít és a földre pillant. - Mind annyian szeretjük. - mosolygok rá, majd JeongGukra nézek. - Minden rendben van vele?
- Hát... Igazából, azt hiszem. Van most egy barátja, vagy jegyese, elég öreg hapsi, de szeretik egymást. - vonja meg a vállát és a combomra teszi a kezét, mintha ez annyira természetes lenne, viszont én szó nélkül lököm le magamról és állok fel. - Mi van?
- Láttalak beszélni a barátnőddel. Ez az egyik. A másik, hogy pont a te érintésedre vágyok a legkevésbé. - lendítem hátra a hajam és tovább szívom a cigit, mire ő csak gúnyosan mosoly, majd gyorsa szívja el a cigit és Jimin felé pöcköli a maradék füst szűrt, aki ijedten ugrik ki előle, majd rá lép. - Soha senki nem mondta neked, hogy az erősben ne dobáld el a csikkedet? Felgyújtod az erdőt és az egész város leég.
- Nagy cucc... - indul tovább zsebre tett kézzel. - Majd vissza adom a cigit.
Hosszan sóhajtva nézek utána a számban a bagóval, majd ledobom a földre és eltaposom. Méterekre lemaradva tőle indulunk tovább Jiminnel felfelé, ami egy öt esetleg tíz percet vesz igénybe és amint felérünk meglátjuk a szállásunkat, ahova hatalmas örömmel lépünk be mind a hárman és alapos dorgálás után a tanároktól elkezdődik a szobába osztás, azonban, hogy ne legyen baj este páran neveket húznak.
- A lányok és fiúk nem lehetnek egy szobában. - dobálja bele a kinyomtatott és szét vágott neveket az osztály főnökünk egy sapkába, majd össze rázza és páran azonnal húznak. - Négy kettes szoba van, a többi három fős.
Éppen húzni készülnék valamelyik srác sapkájából, mikor HaMin magas hangján sikít fel, természetesen azonnal rá kapjuk a fejünket.
- Mi az HaMin? - kérdezi izgatottan JiHoon. - Pókot láttál, vagy démoni gyereket?
- Nem... Rosszabb... - nézi undorral a lapját, majd rám néz. - EunJinnel kell egy szobába lennem... Valaki csak kihúzta az én nevem és csatlakozik hozzánk...
Hosszan sóhajtok és bele nyúlok a sapkába. Kihúzom a kis cetlit, majd óvatosan nyitom szét, de az én arcomra is ugyan az a undor telepszik.
- Szívás hercegnő, de miénk az egyik kettes szoba. - mutatom neki a papírt, mire a fiúk felnevetnek, majd sokan megjegyzik, hogy szívesen cserélnének valamelyikünkkel, vagy éppen csatlakozna hozzánk.
- Mi a fasz?! - szól közbe a beszélgetésbe JeongGuk, aki megilletődve nézi a papír lapot.
- Jeon JeongGuk! - szól rá az egyik felügyelő tanár.
- Tanár úr se örülne, ha Park kis pöcs Jiminnel kellene egy szobán osztoznia. - dobja maga mögé a papír lapot, közben pedig idegesen keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt. - Nos farok? Te kit húztál? - pillant Jimin kezébe. - Oh, hogy nyaljak faszt! - csattan fel ismét, azonban már egyik tanár se mond semmit, csak megingatják a fejüket.
- Kit húztál, Jimin-ah? - kérdezi az egyik srác.
- HoSeok. - pillant körbe a szálloda előcsarnokában a barátom.
Őszintén megmondva nekem semmi bajom nincs a fiúval, csak időnként túlságosan fel van pörögve és nagyon hangos. Talán meg értem JeongGuk reakcióját, hogy őt kapta, de Jimin elég jó alvó és csendes. Szívesebben aludnék vele, mint ezzel a boszorkánnyal. Végül mindenki össze szedi a cuccát és megkapjuk a kulcsokat, majd felmegyünk a szobákba.
- Enyém ez az ágy. - dobja le a cuccát az ajtó felé lévő ágyon, így nekem a belső ágy marad, az ablak mellett. Szerencsére a két ágy legalább egy méterre van egymástól, így nem okoz akkora bajt.
- Remélem csendes lesz az éjszakánk. - ülök le az ágyra és rá nézek.
- Nem hiszem. - mosolyog szélesen és egy csipkés fehérneműt készít ki az ágyára.
Jimin szemszögéből:
JeongGuk vezetésével sétálunk fel a szobánkba, és nyugtatásképpen meggyőződök róla, hogy EunJin-ék is ugyan ezen a szinten vannak, mindössze három szobára innen. Belépünk a szobába, mire az alfa hím szó nélkül foglalja el a jobb oldalon lévő szélső ágyat, majd azonnal felteszi töltőre a mobilját. A bal oldalon lévő külön álló ágyat foglalom el, még HoSeok a JeongGuk mellettit. Mind ketten felfekszenek az ágyra és a telefonjukat nyomkodják. Elő veszem az egyik könyvem a táskámból, és török ülésben foglalok helyet az ágyam tetején, miután lerúgtam a cipőm. Kényelmesen elhelyezkedve kezdek bele az olvasásba és ez tart addig, még nem dörömbölnek az ajtónkon, majd TaeHyung lép be rajta pár sráccal. Teljesen megrémülök a hirtelen jött fiúktól, így koncentrálni se vagyok képes a leírt szövegre a könyvben. Mély levegőt veszek és másodpercekre lezárom a szemem.
- Jól meg szívtad. - kuncog Taehyung és leöklözik JeongGukkal, majd az ágy lábához ül és rám néz kicsit gúnyosan mosolyogva. - Meg dugtad már?
- T-Tessék? - nézek fel, de leginkább eltűnnék a szobából, mivel legalább. öt szemár figyel engem és a válaszomat. - Nem... Én... Mi... Nem.
- Ne mond már nekünk, hogy csak barátok vagytok és semmi több. Olyan nincs. - nevet fel gúnyosan TaeHyung. - Egyszer csak meg dugtad.
- Nem. - rázom meg a fejem. - Csak barátok vagyunk és beszélgetünk.
- Uncsi... - csóválja meg a fejét az egyik srác. - Én rongyosra keféltem volna a helyedben. Tudod. Barátság egy kis extrával. EunJin túl jó csaj, hogy állni hagyd.
- Ez az! Simán üti HaMint. - helyesel TaeHyung, majd JeongGukra néz. - Kibékültél vele?
- Annyira, hogy ma már áthívott magához este. - kuncog gúnyosan. - De szívesebben másznék más bugyijába, csak sajnos EunJin annyira ellenálló.
- Nektek miért minden a szex körül forog? Nem is szeretitek azt, akivel... lefeküdtök? - motyogom halkan.
- A szex az csak szex. - vonnak vállat. - Nincs is jobb mint hetente, vagy akár naponta dugni egy jót. Mindegy kivel.
- De... A szex, csak egy lépés. Nem építő kő, amire kapcsolatot kell alapítani, vagy ezzel szeretetet kifejezni. Vagyis... Ennek csak egy köretnek kellene lennie. Nem ezt kellene a másikban szeretni, hanem a közös beszélgetési témát, a belső szépséget és az örömet abba ha együtt vagytok.
Mind annyian felvont szemöldökkel merednek rám, mintha nem is Koreaiul beszélnék nekik, hanem valami teljesen idegen nyelven, vagy egy primitív fajnak akarnám elmagyarázni a matematika és a fizika legmélyebb titkait, vagy csak, hogy kell bekapcsolni a mikrohullámú sütőt.
- Szóval JeongGuk. - fordul a barátja felé TaeHyung, miután nem tud mit tenni azzal amit mondtam nekik. - Ma átszöksz a "barátnődhöz"?
- Igen. - bólint mosolyogva. - Lehet még EunJin is beszáll... - harap az ajkára. Azt kétlem haver... Ő az enyém lesz.
EunJin szemszögéből:
A hajamat törölgetve sétálok ki a kicsi fürdőből, mikor HaMin meztelen alfele fogad, majd felém fordul, mikor meghallja és az arcomba villannak a hatalmas, feszes mellei.
- Volt még meleg víz? - fordul vissza az ágya felé.
- Igen. - sétálok a saját nyughelyemhez és rá ülök törölközőbe tekerve. - És akkor átmész te? Vagy lesz egy saját szobátok?
- Nem. - rázza meg mosolyogva a fejét, majd felveszi a csipke bugyiját, így egy pillanat erejére a meztelen szemérdek dombjára pillantok, amin egy ártatlan szőrszál sincs. - JeongGuk átjön, de majd halkak leszünk.
- I-Itt akartok... Komolyan? - lepődök meg, mire ő csak bólint. - HaMin... Figyelj... Én aludni akarok. Nyugalomban. Nem lehetne, hogy máshol, vagy máskor csináljátok a kis hancurt?
- Kizárt. Ez lesz a békülő szexünk. A bulija óta rosszban vagyunk és ez az este újra beindítja a kapcsolatunk lángoló tűzét, ezért is gondoskodtam magamról. Még zuhanyoztál gyantáztam és hajat vasaltam. Viszont. Mi lenne, ha ma te is csinálnál valami olyat mit nem szoktál? Mondjuk... Vegyél részt egy orgiában Tae-éknél. Gondolom jó vagy a szexben, végül is bevallom csinos vagy és Szöulban éltél. - ennyiből kikövetkeztette, hogy egy szex gép vagyok? Már értem, hogy az ilyen fajta emberek miszerint mondanak véleményt a másikról. A nagy büdös semmi alapján, csak kész tényeget rak egymás mellé és közben az agyát is járatja, majd kreál a másiknak egy történetet.
- Nem. - csóválom meg a fejem, majd fel állok és a táskámhoz lépek.
- Miért? Ha az intim részed zavar, akkor van még nálam gyanta, vagy epiláló.
- Nem akarom ezt túl tárgyalni... - veszem le neki háttal magamról a törülközöm, majd keresek egy tiszta fehérneműt, ami jelenleg egy fekete francia bugyi és egy bő póló, majd egy rövid nadrág. Elkezdene nekem tovább beszélni, de meg se hallom és neki kezdek a hajam szárításának. Teljesen szárazra szárítom, majd felteszem töltőre a telefonom és az ágyba fekszek. HaMinnek háttal fekszek az oldalamra, szerencsémre azonnal sikerül elaludnom, amint lehunyom a szemem. Fogalmam sincs nagyjából meddig alszok, mert halk kuncogásra és suttogásra kelek fel, amiről elsősorban próbálok nem venni tudomást, de amikor meghallok egy halk nyögést végig fut a hátamon a hideg.
- JeongGukh... - nyögi a szomszéd ágyról HaMin.
Lassan fordulok a hátamra és ülök fel, majd az ágyra pillantok és teljesen zavarba esek, de nem bírom nem nézni a fiú izmos karjait és hátát, a folyamatosan lassan, hullámozva mozgó csípőjét és az időnként kivillanó fenekét a paplan alól. Tudatomon kívül harapok rá az ajkamra és markolok a saját takarómba, mikor JeongGuk is felnyög. Mély levegőt veszek és kínzó lassúsággal engedem ki a fogaim közül az ajkam. Megrázom a fejem és felállok, majd elhagyom a szobát. Háttal dőlök kívülről az ajtónak és hátra nyomom a fejem. Percekig állok az ajtónak dőlve, közben pedig vissza gondolok JeongGuk mozgására és hangjára, amitől folyamatosan kiráz a hideg. Lassú léptekkel indulok el a folyosón Jimin szobájáig, amin hárman osztozkodnak. Halkan kopogok és másodpercek múlva jön is a válasz Jimin személyében.
- Ki az...? - suttogja el az ajtó túl oldaláról.
- Én. EunJin. Beengedsz?
Szó nélkül nyitja ki az ajtót és megkönnyebbülve,azonban még is hófehér arccal mér végig, hogy tényleg én vagyok-e az. Lassan lépek be a teljesen sötét szobába, igaz az egyik ágy melletti lámpa halványan világít.
- Zavarok? - pillantok a szemébe a szemüvegén keresztül és halkan suttogom, miután meggyőződök róla, hogy HoSeok alszik. - Felkeltettelek?
- Nem... Nem tudok aludni. - sétál vissza az ágyához miután bezárta utánam az ajtót. Leül és elteszi a könyvét. - Tudod... A gyerekek. - kicsit elmosolyodva bólintok. - Gondolom JeongGuk át ment.
- Igen... - állok meg előtte, majd mellé ülök. - Itt maradhatok?
- Persze. Legalább úgy menne az alvás. - mosolyog rám, majd az ágy búj és félig betakarja magát és látom az izmos lábait. - Alszol JeongGuk ágyában vagy...
- Szabad? - dőlök mellé a hátamra és kicsit rá mosolygok. Magamra húzom a takarót még ő végig néz a lábamtól a szememig. - Lekapcsolhatom a lámpát? - vezetem a tekintetem a szájára, mire ő aprót bólint. Leöltöm magam mellett a lámpát, majd felé fordulok és az arcára simítok, mire bele remeg az érintésembe. Óvatosan simítom végig a bőrét, mire lehunyja a szemét és akár egy kis cica a kezembe bújik. Gyönyörködve mérem végig az arcát, mely olyan sima és puha... A vastag ajkait, amik szinte csalogatva hívnak egy csókba. Az ajkamra harapok és közelebb hajolok hozzá annyira, hogy majdnem össze ér a szánk, de nem csókolom meg, mivel a józan eszem ránt vissza a földre. Óvatosan veszem le a fejéről és az éjjeli szekrényre teszem, de ahogy vissza fordulok hozzá már nyitva vannak a szemei.
- Átölelhetlek...? - suttogja el.
- Igen... - fordítok neki hátat és azonnal átkarol. Az engem ölelő karján simítok végig, majd megfogom a kéz fejét és jobban magamhoz ölelem. A légzése a nyakamnál megszaporodik és megremeg, vagy éppen feszül a karja. A bőre lángol az izgalomtól, ami engem se hagy nyugodni és őszintén kimondta felizgulok a közelségére, akár csak ő az enyémre.
- Enyém ez az ágy. - dobja le a cuccát az ajtó felé lévő ágyon, így nekem a belső ágy marad, az ablak mellett. Szerencsére a két ágy legalább egy méterre van egymástól, így nem okoz akkora bajt.
- Remélem csendes lesz az éjszakánk. - ülök le az ágyra és rá nézek.
- Nem hiszem. - mosolyog szélesen és egy csipkés fehérneműt készít ki az ágyára.
Jimin szemszögéből:
JeongGuk vezetésével sétálunk fel a szobánkba, és nyugtatásképpen meggyőződök róla, hogy EunJin-ék is ugyan ezen a szinten vannak, mindössze három szobára innen. Belépünk a szobába, mire az alfa hím szó nélkül foglalja el a jobb oldalon lévő szélső ágyat, majd azonnal felteszi töltőre a mobilját. A bal oldalon lévő külön álló ágyat foglalom el, még HoSeok a JeongGuk mellettit. Mind ketten felfekszenek az ágyra és a telefonjukat nyomkodják. Elő veszem az egyik könyvem a táskámból, és török ülésben foglalok helyet az ágyam tetején, miután lerúgtam a cipőm. Kényelmesen elhelyezkedve kezdek bele az olvasásba és ez tart addig, még nem dörömbölnek az ajtónkon, majd TaeHyung lép be rajta pár sráccal. Teljesen megrémülök a hirtelen jött fiúktól, így koncentrálni se vagyok képes a leírt szövegre a könyvben. Mély levegőt veszek és másodpercekre lezárom a szemem.
- Jól meg szívtad. - kuncog Taehyung és leöklözik JeongGukkal, majd az ágy lábához ül és rám néz kicsit gúnyosan mosolyogva. - Meg dugtad már?
- T-Tessék? - nézek fel, de leginkább eltűnnék a szobából, mivel legalább. öt szemár figyel engem és a válaszomat. - Nem... Én... Mi... Nem.
- Ne mond már nekünk, hogy csak barátok vagytok és semmi több. Olyan nincs. - nevet fel gúnyosan TaeHyung. - Egyszer csak meg dugtad.
- Nem. - rázom meg a fejem. - Csak barátok vagyunk és beszélgetünk.
- Uncsi... - csóválja meg a fejét az egyik srác. - Én rongyosra keféltem volna a helyedben. Tudod. Barátság egy kis extrával. EunJin túl jó csaj, hogy állni hagyd.
- Ez az! Simán üti HaMint. - helyesel TaeHyung, majd JeongGukra néz. - Kibékültél vele?
- Annyira, hogy ma már áthívott magához este. - kuncog gúnyosan. - De szívesebben másznék más bugyijába, csak sajnos EunJin annyira ellenálló.
- Nektek miért minden a szex körül forog? Nem is szeretitek azt, akivel... lefeküdtök? - motyogom halkan.
- A szex az csak szex. - vonnak vállat. - Nincs is jobb mint hetente, vagy akár naponta dugni egy jót. Mindegy kivel.
- De... A szex, csak egy lépés. Nem építő kő, amire kapcsolatot kell alapítani, vagy ezzel szeretetet kifejezni. Vagyis... Ennek csak egy köretnek kellene lennie. Nem ezt kellene a másikban szeretni, hanem a közös beszélgetési témát, a belső szépséget és az örömet abba ha együtt vagytok.
Mind annyian felvont szemöldökkel merednek rám, mintha nem is Koreaiul beszélnék nekik, hanem valami teljesen idegen nyelven, vagy egy primitív fajnak akarnám elmagyarázni a matematika és a fizika legmélyebb titkait, vagy csak, hogy kell bekapcsolni a mikrohullámú sütőt.
- Szóval JeongGuk. - fordul a barátja felé TaeHyung, miután nem tud mit tenni azzal amit mondtam nekik. - Ma átszöksz a "barátnődhöz"?
- Igen. - bólint mosolyogva. - Lehet még EunJin is beszáll... - harap az ajkára. Azt kétlem haver... Ő az enyém lesz.
EunJin szemszögéből:
A hajamat törölgetve sétálok ki a kicsi fürdőből, mikor HaMin meztelen alfele fogad, majd felém fordul, mikor meghallja és az arcomba villannak a hatalmas, feszes mellei.
- Volt még meleg víz? - fordul vissza az ágya felé.
- Igen. - sétálok a saját nyughelyemhez és rá ülök törölközőbe tekerve. - És akkor átmész te? Vagy lesz egy saját szobátok?
- Nem. - rázza meg mosolyogva a fejét, majd felveszi a csipke bugyiját, így egy pillanat erejére a meztelen szemérdek dombjára pillantok, amin egy ártatlan szőrszál sincs. - JeongGuk átjön, de majd halkak leszünk.
- I-Itt akartok... Komolyan? - lepődök meg, mire ő csak bólint. - HaMin... Figyelj... Én aludni akarok. Nyugalomban. Nem lehetne, hogy máshol, vagy máskor csináljátok a kis hancurt?
- Kizárt. Ez lesz a békülő szexünk. A bulija óta rosszban vagyunk és ez az este újra beindítja a kapcsolatunk lángoló tűzét, ezért is gondoskodtam magamról. Még zuhanyoztál gyantáztam és hajat vasaltam. Viszont. Mi lenne, ha ma te is csinálnál valami olyat mit nem szoktál? Mondjuk... Vegyél részt egy orgiában Tae-éknél. Gondolom jó vagy a szexben, végül is bevallom csinos vagy és Szöulban éltél. - ennyiből kikövetkeztette, hogy egy szex gép vagyok? Már értem, hogy az ilyen fajta emberek miszerint mondanak véleményt a másikról. A nagy büdös semmi alapján, csak kész tényeget rak egymás mellé és közben az agyát is járatja, majd kreál a másiknak egy történetet.
- Nem. - csóválom meg a fejem, majd fel állok és a táskámhoz lépek.
- Miért? Ha az intim részed zavar, akkor van még nálam gyanta, vagy epiláló.
- Nem akarom ezt túl tárgyalni... - veszem le neki háttal magamról a törülközöm, majd keresek egy tiszta fehérneműt, ami jelenleg egy fekete francia bugyi és egy bő póló, majd egy rövid nadrág. Elkezdene nekem tovább beszélni, de meg se hallom és neki kezdek a hajam szárításának. Teljesen szárazra szárítom, majd felteszem töltőre a telefonom és az ágyba fekszek. HaMinnek háttal fekszek az oldalamra, szerencsémre azonnal sikerül elaludnom, amint lehunyom a szemem. Fogalmam sincs nagyjából meddig alszok, mert halk kuncogásra és suttogásra kelek fel, amiről elsősorban próbálok nem venni tudomást, de amikor meghallok egy halk nyögést végig fut a hátamon a hideg.
- JeongGukh... - nyögi a szomszéd ágyról HaMin.
Lassan fordulok a hátamra és ülök fel, majd az ágyra pillantok és teljesen zavarba esek, de nem bírom nem nézni a fiú izmos karjait és hátát, a folyamatosan lassan, hullámozva mozgó csípőjét és az időnként kivillanó fenekét a paplan alól. Tudatomon kívül harapok rá az ajkamra és markolok a saját takarómba, mikor JeongGuk is felnyög. Mély levegőt veszek és kínzó lassúsággal engedem ki a fogaim közül az ajkam. Megrázom a fejem és felállok, majd elhagyom a szobát. Háttal dőlök kívülről az ajtónak és hátra nyomom a fejem. Percekig állok az ajtónak dőlve, közben pedig vissza gondolok JeongGuk mozgására és hangjára, amitől folyamatosan kiráz a hideg. Lassú léptekkel indulok el a folyosón Jimin szobájáig, amin hárman osztozkodnak. Halkan kopogok és másodpercek múlva jön is a válasz Jimin személyében.
- Ki az...? - suttogja el az ajtó túl oldaláról.
- Én. EunJin. Beengedsz?
Szó nélkül nyitja ki az ajtót és megkönnyebbülve,azonban még is hófehér arccal mér végig, hogy tényleg én vagyok-e az. Lassan lépek be a teljesen sötét szobába, igaz az egyik ágy melletti lámpa halványan világít.
- Zavarok? - pillantok a szemébe a szemüvegén keresztül és halkan suttogom, miután meggyőződök róla, hogy HoSeok alszik. - Felkeltettelek?
- Nem... Nem tudok aludni. - sétál vissza az ágyához miután bezárta utánam az ajtót. Leül és elteszi a könyvét. - Tudod... A gyerekek. - kicsit elmosolyodva bólintok. - Gondolom JeongGuk át ment.
- Igen... - állok meg előtte, majd mellé ülök. - Itt maradhatok?
- Persze. Legalább úgy menne az alvás. - mosolyog rám, majd az ágy búj és félig betakarja magát és látom az izmos lábait. - Alszol JeongGuk ágyában vagy...
- Szabad? - dőlök mellé a hátamra és kicsit rá mosolygok. Magamra húzom a takarót még ő végig néz a lábamtól a szememig. - Lekapcsolhatom a lámpát? - vezetem a tekintetem a szájára, mire ő aprót bólint. Leöltöm magam mellett a lámpát, majd felé fordulok és az arcára simítok, mire bele remeg az érintésembe. Óvatosan simítom végig a bőrét, mire lehunyja a szemét és akár egy kis cica a kezembe bújik. Gyönyörködve mérem végig az arcát, mely olyan sima és puha... A vastag ajkait, amik szinte csalogatva hívnak egy csókba. Az ajkamra harapok és közelebb hajolok hozzá annyira, hogy majdnem össze ér a szánk, de nem csókolom meg, mivel a józan eszem ránt vissza a földre. Óvatosan veszem le a fejéről és az éjjeli szekrényre teszem, de ahogy vissza fordulok hozzá már nyitva vannak a szemei.
- Átölelhetlek...? - suttogja el.
- Igen... - fordítok neki hátat és azonnal átkarol. Az engem ölelő karján simítok végig, majd megfogom a kéz fejét és jobban magamhoz ölelem. A légzése a nyakamnál megszaporodik és megremeg, vagy éppen feszül a karja. A bőre lángol az izgalomtól, ami engem se hagy nyugodni és őszintén kimondta felizgulok a közelségére, akár csak ő az enyémre.
