EunJin szemszögéből:
Ölelő karok szorításában kelek fel minden bizonnyal reggel, mivel a szemeim nyitogatása közben hallom meg a kinti madarak csiripelését és pillantom meg az ablakon besütő nap sugarait a szoba bejárati ajtaján, majd Jimin izmos karján akad meg a szemem. Az ajkamra harapva bújok a karjához, mire megmozdul és kicsit rám fordul. Elmosolyodok és újra lehunynám a szemem, azonban halk köhögés üti meg a fülem HoSeok ágya felől. Óvatosan és lassan ülök fel, a hajamba túrva pillantok rá, ahogy fekszik a helyén és a telefonját nyomkodja. Fokozatosan fordul felém kicsit meglepődve, ennek következményképpen lezárja a telefonját.
- Ti is...? - motyogja el, majd folytatja. - Halkak voltatok.
- Nem... Nem mi nem... - suttogom el halkan nehogy felkeltsem Jimint aki mellettem fekszik. - Csak... JeongGuk és HaMin... Jobbnak láttam átjönni.
- Megértem. - bólint és feláll, majd a fürdőbe indul. - Én is így tettem volna. - amint belép a fürdőbe vissza mosolyog elég izgatottan és lassan zárja be az ajtót.
Jimin alvó arcára nézek és kénytelen vagyok elmosolyodni rajta. A felpuffadt arcába lógnak a szőke tincsei, amiket én egy könnyű kéz mozdulattal túrok ki a csukott szeméből. Óvatosan fekszem vissza mellé, azonban most szembe vele, közben pedig az ajkait figyelem, amiket résnyire nyitva tart. Mély levegőt veszek, közben másodpercekre lezárom a szemeimet, ráadásul egyre közelebb helyezkedek a szájához. Kihasználva, hogy jelenleg nincs magánál gyengéden csókolom meg az ajkait, miközben az arcára simítok. Egyre jobban felbátorodok az egyoldalú csókban, és nagyobb mozdulatokkal folytatom. Az ő ajkai is megmozdulnak, mire mind ketten vad csókba kezdünk, még ő magához húz, majd rá fordulok. Felette megtámaszkodva simogatja a testemet, de az érzéki, vad csókunk nem szakad meg egy pillanatra se. A levegő és oxigén hiány miatt mind ketten halk sóhajtozásba kezdünk, ami még jobban felizgat mind kettőnket.
- EunJin... - hallom meg magam elől a hangokat és rögvest kipattannak a szemeim, ezzel vissza térek a valóságba a perverz képzeletemből. Minden csak egy beteges látomás, egy érzelmi és erkölcsi álomkép volt, mely csak bűnt szül.
- Itt vagyok. - mosolyodok el a nevem hallatán, de a kedves mosoly csupán másodpercekig él, mivel bezáródik a szoba ajtaja, amire már csak reflexből ülők fel és kapom oda a fejem, de csak egy flegma nézéssel találkozok JeongGuk személyében.
- Gondoltam, hogy ide szöksz. - mosolyog rám kicsit gúnyosan, majd megáll. - De reménykedtem, hogy az én ágyamban fekszel majd és aludni fogsz...
- Kapd be... - bújok ki a takaró alól és lelógatom a lábam az ágyról. Két kézzel túrok a hajamba és mély levegőt veszek. - Miért nem hoztad át inkább ide? Szerettem volna aludni az este...
- Csatlakozhattál volna. - kezd el meztelenre vetkőzni, de azonnal elfordítom a fejem. - Mi az? Talán nem láttál még faszt? - kezd gúnyosan nevetni, de nem nézek rá vissza, csak elvörösödök és össze szorítom a szemem. A nevetése azonnal elhalkul, majd teljesen abba is hagyja. - Ne basz... Te még szűz vagy...
- É-És? - hajtom le a fejem. - Nem hiszem, hogy közöd lenne a nemi életemhez... - motyogom el, azonban nem válaszol, csak elém áll, majd megragadja a kezem és fel állít. Meztelenül fordít a falhoz és nyom neki. Zavarba esve emelem feljebb a fejem, hogy véletlenül se találkozzak a hím tagjával.
- Nézd meg, kis lány... - vigyorodik el gúnyosan. - Ezzel fogom elvenni az ártatlanságod... - nem is kell nekem több, mivel azonnal elvörösödök és zavarba esek. Ökölbe szorítom a kezem, de nem pillantok le rá, helyette a plafont bámulom. - Tegnap tetszett amit láttál... igaz? - suttogja el és közelebb hajol hozzám. - Csak tudd... Végig rád gondoltam... És a nevedet nyögve élveztem el... - az ajka a bőrömet kezdi gyengéden simogatni, igaz csak éppen, de nehézkesen ellököm magamtól, ezzel menekülő utat nyerek és kirohanok a szobából egészen a sajátomba, amin HaMinnel osztozkodok. Amint belépek az ajtónak támaszkodok és szájon át kezdek levegőt venni, miközben a szívem ezerrel ver, valamint a pulzusom is az egekben járhat az előbb történtek miatt. Kevesebb mint fél nap alatt sikerült kétszer is megmozgatnia az agyam és olyan érzést kiváltani belőlem, amire eddig csak MinJun volt képes azon a bulin, amin... szerelmeskedtünk.... mondjuk.
- EunJin? - hallom meg HaMin hangját, így azonnal hátra fordulok felé. Az ágyán ücsörög teljesen felöltözve és egy magazint lapozgat. Kérdő pillantások százait küldi felém, nem mintha érdekelné, hogy mi van velem, csupán kíváncsi egy szaftos kis pletykára. - Mi van?
- A pasid egy mocskos kis... - szorul ökölbe a kezem, majd csak sóhajt és megvonja a vállát. Meglepődök a reakcióján és közelebb lépek hozzá. - Te... Te ezzel tisztában vagy...?
- Persze... - áll fel és elém lép. - Azért szakítottunk, mert megcsalt... Fogalmam sincs kivel, vagy kikkel, de meg csalt. Nem szeretetből jöttünk újra össze, csak a szex miatt. Nem tudnék szeretni egy olyan embert mint ő... Soha. Az egyetlen pozitívum abban az egoista gyökérben, hogy nagy a szerszáma és fantasztikusan használja. Én meg magasról teszek rá, ha végig a te nevedet nyögi közben, akárcsak tegnap este, ha képes olyan orgazmust adni, ami mindennél jobb. - mosolyog kicsit gúnyosan és a vállamra teszi a kezét. Tényleg igazat mondott... Egy másik lánnyal, a barátnőjével szexelt és közben... közben a nevemet... - Egyszer dughatnátok. Nem bánnád meg.
- Na még mit nem... - lököm le magamról a kezét. - Soha. Soha nem fogok egy olyan rohadékkal együtt hemperegni, aki egy ekkora féreg mint ő! És ne merjen egy ilyen kurva hozzám érni akárcsak egy ujjal se, mert felfordul a gyomrom és rögvest ide hányok. Itt mindenki ilyen kibaszott beteg?! - kapom a kezembe a cuccom és bezárkózok a mellékhelységbe, ahol azonnal a kád szélére ülök és a térdemre borulok.
Jimin szemszögéből:
A bejárati ajtó csapódására kelek fel teljesen a békés és kellemes álmomból, melyben EunJin kapta a főszerepet, ezzel pedig szinte rendesen érzem az enyhe merevedésem a ágyékomon, ami kínzó érzéssel lüktet. Lassan, halkan nyöszörögve ülök fel és törlöm meg a szemeimet, majd szinte rögvest a szemüvegemért nyúlok, amiről a tegnapi lány jut eszembe. Abban a pillanatban, mikor hozzám ért, minden olyan volt, mintha nem is valóság lenne. A bársonyos érintésébe a világ beleremegett, szinte minden össze folyt, akár egy túl vizezett akvarell festmény. Sajnálattal veszek tudomást róla, hogy már sehol sincs, pedig reménykedtem, hogy ugyan úgy fogunk ébredni mint anno. Vártam, hogy újra a karjaimba lesz, mint már jó párszor mikor nála töltöttem az estét. Érezni akartam az édes illatát ébredéskor és látni a zavartalan, nyugodt és egyben hófehér orcáját, melytől azonnal mosolyogni támad kedvem.
Hatalmas ásítások közepette pillantok JeongGuk ágyára, ahol ott ül egy száll alsóban és két kézzel a hajába túrva borul rá a térdeire. Nem szólalok meg, csak kifordulok az ágyon és leengedem a lábaimat a hideg fa padlóra, mire ő azonnal rám kapja a fejét.
- N-Nem láttad EunJint? - kérdezem meg a torkom megköszörülése után.
- Lelépett pár perce. - válaszol flegmán és végig mér többször is. - Csak sajnál téged. Semmi több. Ne gondold, hogy egy olyan csaj mint ő bele menne, hogy egy ilyen kis buzi vegye el a szüzességét mint te... A végén rossz helyre dugnád azt a csepp kis farkad. - nevet fel gúnyosan.
- Ő nem olyan, aki így viselkedne azzal akit megszán, vagy sajnál és inkább én mint te. Én legalább nem hordozok minden vírust magamon. - húzom el a szám és dühösen vonom össze a szemöldököm.
- Fogd már be... - sóhajt ingerülten. - Ne tudd meg mennyire idegesít, hogy ilyen okosnak hiszed magad. Csak jártatod a pofád, mintha annyira intelligens lennél, pedig kurvára nem vagy az.
- Mintha te az lennél. Mindenből majdnem megbuktál tavaly is és általánosban is. Neked soha nem ment az értelmesen gondolkodás és az elismerés. Mindig annyira felsőbb rangúnak hitted magad minden téren.
- Ezzel még is mire célzol? - fordul felém. A keze azonnal ökölbe rándul és az izmai kidagadnak a karján. Szúrós és mérges tekintette mered rám, pont mint régen mikor EunJin közelében voltunk és párokra kellett volna oszlanunk, vagy éppen csak a közelében akartunk lenni.
- EunJinnek mindig is én voltam a legjobb barátja és most is én vagyok, sőt... - állok fel az ágyról és elindulok a mellékhelység felé, de vissza fordulok. - Megígérte, hogy velem fog lefeküdni. Nem pedig veled, mert tőled hányingert kap...
- Nem tudom Jimin-shi... - mosolyodik el, azonban nem kedvességből, vagy barátságból. Az arcán ugyan az egoista, undorító és irritáló vigyor foglal helyet, amitől felfordul a gyomrom, főleg, hogy ugyan úgy hív mint régen... - Eléggé beindította tegnap, mikor látott meztelenül, akárcsak ma reggel. Szinte remegett a kezeim között, ahogy a falnak nyomva a nyakát csókolgattam. Ha nem lettél volna itt, biztosra veszem azonnal rám tapadt volna a gyönyörű ajkaival. - teljesen elképedek és szóhoz se tudok jutni. Tegnap még hozzám bújt és az én arcomat simogatta, nekem fogadta meg, hogy együtt fogunk túl lenni az egészen, most meg kiderül, hogy ma reggel fel... felizgult erre az állatra, aki csak kihasználná és félre dobná akárcsak egy használt törülközőt?
- Hazudsz... - rázom meg a fejem kétségbe esetten, mire ő felkuncog és feláll az ágyáról, majd mellém lép. - EunJin...
- Kajak azt hitted, hogy egy olyan lány, nem is... nő mint ő, majd egy olyan kis fiút választ mint te? Ne viccelj már Jimin... Ezt te se gondolhattad komolyan, vagy tényleg ilyen hülye vagy? Egy senki vagy a szemébe. Hidd el. Ő egy igazi férfira vágyik, nem rád. Fogadd el a tényt, annyira megijednél a meztelen, gyönyörű testétől, hogy már a látványától csapként folynál el és vajuk be... Én olyan első együttlétet adnék neki, amit nem felejt el egyhamar. - veregeti meg a vállam, végül pedig faképnél hagy engem egyedül a szobában, még ő eltűnik a mellékhelyiségben.
Dühösen szorul ökölbe a kezem JeongGuk mondataira, amikkel engem sértegetnek és veszik el minden önbizalmam, amit EunJin hetekig csiszolgatott, hogy végre megálljak a lábamon. Csalódott és megtört vagyok azok miatt amiket hallottam a lányról, aki a barátom. Tényleg azt gondolhatja rólam, hogy rosszabb vagyok mint JeongGuk? Igaza lenne, hogy egy senki vagyok és még rendesen el se tudnám venni a szüzességét? Nem sikerül tovább vissza tartanom a könnyeimet és azonnal eláztatják az egész arcom, amit már berögződve törölnék meg, de a szemövegembe ütközik a kezem. Dühtől telve kapom le a szemem elől az üveget, amivel látok, majd a földhöz vágom és mind két kezemmel kezdem törülgetni az arcom.
- Mekkora egy idióta vagyok... - ülök le a földre és a mellkasomhoz húzott lábakkal folytatom az akaratlan sírást, ami nem bír csillapodni.
JeongGuk szemszögéből:
A nap első fele gyorsan telik a csúszda parkban, de öröm láz kap el, látva, hogy Jimin már nem úgy viszonyul EunJinhez mint a kis beszélgetésünk előtt. Vissza ment ugyan olyan távolságtartóba, mint a lány érkezése előtt. Elképesztő, hogy az a kis hülye elhiszi amit mondok és még ellene se érvel, csupán beletörődik az egészbe. Mekkora idióta... Végül is... Én nem sok mindenben hazudtam neki, csak talán kicsit ki bővítettem a történetet, hogy kedvezőbb legyen nekem.
Az eltöltött pár óra után a csúszda parkban elindulunk a parkolóban álló buszhoz, hogy végre haza menjünk a jó öreg Busanba. TaeHyung társaságában igyekszünk a jármű felé és amint megközelítjük szállnánk is fel a már járó buszra, amikor sajnos az osztályfőnökünk nem enged Tae után. Kérdő és mérges pillantást vetek a férfi felé, aki inkább csak sóhajt, majd megrázza a fejét.
- Beszélnünk kellene, JeongGuk. - int a sofőrnek, aki megértően bólint és még vissza veszi maga elé az újságját.
- Mégis miről? - támaszkodok neki a busz oldalának.
- A jegyeid nem állnak túl fényesen, ha lehet így mondani, azt, hogy jelenleg minden tantárgyból bukásra állsz. Tudjuk, hogy a félévi jegyeid nem járulnak hozzá a tovább tanulásodhoz, azonban félő, hogy a tudásod is a jegyeid szintjén lehet és ha nem sikerül a féléves vizsga nem engedhetünk az utolsóra az év végén. Gondolom nem szeretnél évet ismételni, vagy ismétlő vizsgát tenni a nyáron.
- Dehogy akarok... - hajtom le egy kicsit a fejem és a hajamba túrok. Mély levegőt veszek és lassan emelem vissza a tekintetem a zsíros hajú tanár úrra. - Kapnék külön órákat?
- A matematika és az angol nyelv tanulásához elengedhetetlen lenne, ha valaki segítene, azonban a történelemmel te magad is eltudsz boldogulni. Arra gondoltam, hogy beszélek Park Jiminnel a matematika és Heo EunJinnel az angol korrepetálás miatt. - ecseteli nekem, a szemüvege igazgatása közepette.
- T-Tessék?! - akadok meg egy pillanatra. - Én s az a... nyomi? Nekem semmilyen segítség nem kell attól a szemüveges kis görénytől. A matematikával én is képes vagyok foglalkozni, sőt lefogadom EunJinnek is megy. Majd ő korepetál mind a kettőből, ha arról van szó.
- JeongGuk... Félre kell tenned jelenleg ezt a viselkedést és el kell fogadnod a segítséget mindkettőjüktől. Jimin az iskola legjobbja. A segítségedre lehetne, ha nem lennél ennyire elutasító.
Még mit nem! Én soha egy percig nem fogok tanulni attól a kis pápaszeműtől, mert csak felidegesítene. Azonban... EunJin mint tanárnéni? Őszintén megmondva tőle bármit szívesen tanulnék, főleg ha az én módszereimmel tanítana, de Jimin... Azt hinni sokkal okosabb mint én és teljesen ellenne szállva magától, vagy annyira be lenne tojva, hogy meg meg se merne mellettem szólalni, mi több moccanni. Mégis, ha jobban belegondolok csak kettesben tudok beszélni Jiminnel, vagyis, csak akkor tudom EunJin ellen hangolni és elérni, hogy akadjon le arról a lányról, akihez egyáltalán nem illik, se személyiségileg, se szexuálisan.
- Rendben. - egyezek bele nehezen. - De kérem ezt velük is beszélje meg, mivel én nem nagyon vagyok a szívük kedvence.
- Valamilyen szinten érthető, JeongGuk... - enged fel a buszra maga előtt. Elmosolyodva sétálok a jármű végébe, ahol Jimin és EunJin ülnek, mögöttük pedig Tae egy üres székkel maga mellett. Hozzá érve azonnal a mellé vágódok és mosolyogva hajolok át a két jó madárhoz. - Jövő héttől ti lesztek a tanárjaim. Már vágom a külön angol és matek órákat.
- Mi van? - akad fent a még vizes hajú lány. Felháborodva néz bele egyenesen a szemembe, de nekem nem sikerül a pupilláiba merülnöm, mivel a fürdőruhás és a reggeli incidens képe lebeg előttem.
- Te fogsz angolból korrepetálni, cica. - mosolygok rá szélesen.
- Meg a lószart. Kérj meg mást. - fordul el tőlem, mire hosszan sóhajtok.
- Ha a reggeli miatt vagy kiakadva, ne izgulj. Megígérem folytatjuk, ha átjössz tanítani. - kuncogok fel, majd megharapom az alsó ajkam. Jimin dühösen pillant rám, de nem is mond semmit, csak megrázza a fejét.
- Kapd be.
Halkan kuncogva dőlök vissza TaeHyung mellé, aki értetlenkedve néz rám a nagy szemeivel. Válasz adásképpen csak megvonom a vállamat és már keresem is elő a táskám mélyéből a fülhallgatómat.
Jimin szemszögéből:
A bejárati ajtó csapódására kelek fel teljesen a békés és kellemes álmomból, melyben EunJin kapta a főszerepet, ezzel pedig szinte rendesen érzem az enyhe merevedésem a ágyékomon, ami kínzó érzéssel lüktet. Lassan, halkan nyöszörögve ülök fel és törlöm meg a szemeimet, majd szinte rögvest a szemüvegemért nyúlok, amiről a tegnapi lány jut eszembe. Abban a pillanatban, mikor hozzám ért, minden olyan volt, mintha nem is valóság lenne. A bársonyos érintésébe a világ beleremegett, szinte minden össze folyt, akár egy túl vizezett akvarell festmény. Sajnálattal veszek tudomást róla, hogy már sehol sincs, pedig reménykedtem, hogy ugyan úgy fogunk ébredni mint anno. Vártam, hogy újra a karjaimba lesz, mint már jó párszor mikor nála töltöttem az estét. Érezni akartam az édes illatát ébredéskor és látni a zavartalan, nyugodt és egyben hófehér orcáját, melytől azonnal mosolyogni támad kedvem.
Hatalmas ásítások közepette pillantok JeongGuk ágyára, ahol ott ül egy száll alsóban és két kézzel a hajába túrva borul rá a térdeire. Nem szólalok meg, csak kifordulok az ágyon és leengedem a lábaimat a hideg fa padlóra, mire ő azonnal rám kapja a fejét.
- N-Nem láttad EunJint? - kérdezem meg a torkom megköszörülése után.
- Lelépett pár perce. - válaszol flegmán és végig mér többször is. - Csak sajnál téged. Semmi több. Ne gondold, hogy egy olyan csaj mint ő bele menne, hogy egy ilyen kis buzi vegye el a szüzességét mint te... A végén rossz helyre dugnád azt a csepp kis farkad. - nevet fel gúnyosan.
- Ő nem olyan, aki így viselkedne azzal akit megszán, vagy sajnál és inkább én mint te. Én legalább nem hordozok minden vírust magamon. - húzom el a szám és dühösen vonom össze a szemöldököm.
- Fogd már be... - sóhajt ingerülten. - Ne tudd meg mennyire idegesít, hogy ilyen okosnak hiszed magad. Csak jártatod a pofád, mintha annyira intelligens lennél, pedig kurvára nem vagy az.
- Mintha te az lennél. Mindenből majdnem megbuktál tavaly is és általánosban is. Neked soha nem ment az értelmesen gondolkodás és az elismerés. Mindig annyira felsőbb rangúnak hitted magad minden téren.
- Ezzel még is mire célzol? - fordul felém. A keze azonnal ökölbe rándul és az izmai kidagadnak a karján. Szúrós és mérges tekintette mered rám, pont mint régen mikor EunJin közelében voltunk és párokra kellett volna oszlanunk, vagy éppen csak a közelében akartunk lenni.
- EunJinnek mindig is én voltam a legjobb barátja és most is én vagyok, sőt... - állok fel az ágyról és elindulok a mellékhelység felé, de vissza fordulok. - Megígérte, hogy velem fog lefeküdni. Nem pedig veled, mert tőled hányingert kap...
- Nem tudom Jimin-shi... - mosolyodik el, azonban nem kedvességből, vagy barátságból. Az arcán ugyan az egoista, undorító és irritáló vigyor foglal helyet, amitől felfordul a gyomrom, főleg, hogy ugyan úgy hív mint régen... - Eléggé beindította tegnap, mikor látott meztelenül, akárcsak ma reggel. Szinte remegett a kezeim között, ahogy a falnak nyomva a nyakát csókolgattam. Ha nem lettél volna itt, biztosra veszem azonnal rám tapadt volna a gyönyörű ajkaival. - teljesen elképedek és szóhoz se tudok jutni. Tegnap még hozzám bújt és az én arcomat simogatta, nekem fogadta meg, hogy együtt fogunk túl lenni az egészen, most meg kiderül, hogy ma reggel fel... felizgult erre az állatra, aki csak kihasználná és félre dobná akárcsak egy használt törülközőt?
- Hazudsz... - rázom meg a fejem kétségbe esetten, mire ő felkuncog és feláll az ágyáról, majd mellém lép. - EunJin...
- Kajak azt hitted, hogy egy olyan lány, nem is... nő mint ő, majd egy olyan kis fiút választ mint te? Ne viccelj már Jimin... Ezt te se gondolhattad komolyan, vagy tényleg ilyen hülye vagy? Egy senki vagy a szemébe. Hidd el. Ő egy igazi férfira vágyik, nem rád. Fogadd el a tényt, annyira megijednél a meztelen, gyönyörű testétől, hogy már a látványától csapként folynál el és vajuk be... Én olyan első együttlétet adnék neki, amit nem felejt el egyhamar. - veregeti meg a vállam, végül pedig faképnél hagy engem egyedül a szobában, még ő eltűnik a mellékhelyiségben.
Dühösen szorul ökölbe a kezem JeongGuk mondataira, amikkel engem sértegetnek és veszik el minden önbizalmam, amit EunJin hetekig csiszolgatott, hogy végre megálljak a lábamon. Csalódott és megtört vagyok azok miatt amiket hallottam a lányról, aki a barátom. Tényleg azt gondolhatja rólam, hogy rosszabb vagyok mint JeongGuk? Igaza lenne, hogy egy senki vagyok és még rendesen el se tudnám venni a szüzességét? Nem sikerül tovább vissza tartanom a könnyeimet és azonnal eláztatják az egész arcom, amit már berögződve törölnék meg, de a szemövegembe ütközik a kezem. Dühtől telve kapom le a szemem elől az üveget, amivel látok, majd a földhöz vágom és mind két kezemmel kezdem törülgetni az arcom.
- Mekkora egy idióta vagyok... - ülök le a földre és a mellkasomhoz húzott lábakkal folytatom az akaratlan sírást, ami nem bír csillapodni.
JeongGuk szemszögéből:
A nap első fele gyorsan telik a csúszda parkban, de öröm láz kap el, látva, hogy Jimin már nem úgy viszonyul EunJinhez mint a kis beszélgetésünk előtt. Vissza ment ugyan olyan távolságtartóba, mint a lány érkezése előtt. Elképesztő, hogy az a kis hülye elhiszi amit mondok és még ellene se érvel, csupán beletörődik az egészbe. Mekkora idióta... Végül is... Én nem sok mindenben hazudtam neki, csak talán kicsit ki bővítettem a történetet, hogy kedvezőbb legyen nekem.
Az eltöltött pár óra után a csúszda parkban elindulunk a parkolóban álló buszhoz, hogy végre haza menjünk a jó öreg Busanba. TaeHyung társaságában igyekszünk a jármű felé és amint megközelítjük szállnánk is fel a már járó buszra, amikor sajnos az osztályfőnökünk nem enged Tae után. Kérdő és mérges pillantást vetek a férfi felé, aki inkább csak sóhajt, majd megrázza a fejét.
- Beszélnünk kellene, JeongGuk. - int a sofőrnek, aki megértően bólint és még vissza veszi maga elé az újságját.
- Mégis miről? - támaszkodok neki a busz oldalának.
- A jegyeid nem állnak túl fényesen, ha lehet így mondani, azt, hogy jelenleg minden tantárgyból bukásra állsz. Tudjuk, hogy a félévi jegyeid nem járulnak hozzá a tovább tanulásodhoz, azonban félő, hogy a tudásod is a jegyeid szintjén lehet és ha nem sikerül a féléves vizsga nem engedhetünk az utolsóra az év végén. Gondolom nem szeretnél évet ismételni, vagy ismétlő vizsgát tenni a nyáron.
- Dehogy akarok... - hajtom le egy kicsit a fejem és a hajamba túrok. Mély levegőt veszek és lassan emelem vissza a tekintetem a zsíros hajú tanár úrra. - Kapnék külön órákat?
- A matematika és az angol nyelv tanulásához elengedhetetlen lenne, ha valaki segítene, azonban a történelemmel te magad is eltudsz boldogulni. Arra gondoltam, hogy beszélek Park Jiminnel a matematika és Heo EunJinnel az angol korrepetálás miatt. - ecseteli nekem, a szemüvege igazgatása közepette.
- T-Tessék?! - akadok meg egy pillanatra. - Én s az a... nyomi? Nekem semmilyen segítség nem kell attól a szemüveges kis görénytől. A matematikával én is képes vagyok foglalkozni, sőt lefogadom EunJinnek is megy. Majd ő korepetál mind a kettőből, ha arról van szó.
- JeongGuk... Félre kell tenned jelenleg ezt a viselkedést és el kell fogadnod a segítséget mindkettőjüktől. Jimin az iskola legjobbja. A segítségedre lehetne, ha nem lennél ennyire elutasító.
Még mit nem! Én soha egy percig nem fogok tanulni attól a kis pápaszeműtől, mert csak felidegesítene. Azonban... EunJin mint tanárnéni? Őszintén megmondva tőle bármit szívesen tanulnék, főleg ha az én módszereimmel tanítana, de Jimin... Azt hinni sokkal okosabb mint én és teljesen ellenne szállva magától, vagy annyira be lenne tojva, hogy meg meg se merne mellettem szólalni, mi több moccanni. Mégis, ha jobban belegondolok csak kettesben tudok beszélni Jiminnel, vagyis, csak akkor tudom EunJin ellen hangolni és elérni, hogy akadjon le arról a lányról, akihez egyáltalán nem illik, se személyiségileg, se szexuálisan.
- Rendben. - egyezek bele nehezen. - De kérem ezt velük is beszélje meg, mivel én nem nagyon vagyok a szívük kedvence.
- Valamilyen szinten érthető, JeongGuk... - enged fel a buszra maga előtt. Elmosolyodva sétálok a jármű végébe, ahol Jimin és EunJin ülnek, mögöttük pedig Tae egy üres székkel maga mellett. Hozzá érve azonnal a mellé vágódok és mosolyogva hajolok át a két jó madárhoz. - Jövő héttől ti lesztek a tanárjaim. Már vágom a külön angol és matek órákat.
- Mi van? - akad fent a még vizes hajú lány. Felháborodva néz bele egyenesen a szemembe, de nekem nem sikerül a pupilláiba merülnöm, mivel a fürdőruhás és a reggeli incidens képe lebeg előttem.
- Te fogsz angolból korrepetálni, cica. - mosolygok rá szélesen.
- Meg a lószart. Kérj meg mást. - fordul el tőlem, mire hosszan sóhajtok.
- Ha a reggeli miatt vagy kiakadva, ne izgulj. Megígérem folytatjuk, ha átjössz tanítani. - kuncogok fel, majd megharapom az alsó ajkam. Jimin dühösen pillant rám, de nem is mond semmit, csak megrázza a fejét.
- Kapd be.
Halkan kuncogva dőlök vissza TaeHyung mellé, aki értetlenkedve néz rám a nagy szemeivel. Válasz adásképpen csak megvonom a vállamat és már keresem is elő a táskám mélyéből a fülhallgatómat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése