EunJin szemszögéből:
Lassú léptekkel követem az előttem jó kedvűen dalolászó, zsebre tett kezű TaeHyungot. Másodpercenként pillantok hátra Jiminre, aki elég idegesen tördeli a kezeit és semmi jót nem sejt ebből az egészből. Ahogy én sem és ahogy elnézem az előttem ballagó barmot, biztosra veszem, hogy ő tudja mi lesz, ha felérünk a hatalmas erkélyre. Mély levegőt veszek, ahogy felérünk a lépcsőn és azonnal észreveszem az egyik kanapén elfolyt, gúnyosan mosolygó JeongGukot, aki azonnal kihúzza magát és kibont egy sört.
- Én akkor magatokra hagylak titeket. - fordul felénk TaeHyung és miután alaposan végig mért Jimint vállon lökve távozik. Utána pillantok, és amint biztosan leért közelebb lépek, ahhoz a individualista seggfejhez.
- Nem gondoltam, hogy eljöttök... - pillant a hátam mögött álló Jiminre. - Főleg nem ennyire kirittyentve. Azt hiszed, hogy a szőke hajad és az új ruháid miatt nem fogom belőled kiverni a szart is?
- Ne beszélj vele így. - nézek mérgesen JeongGukra. - Nem tűröm, hogy egy taj paraszt szar darab ilyeneket mondjon neki. - a kijelentésemre felmegy benne a pumpa és az üveget félredobva áll talpra, majd lép közvetlen elém. Kénytelen vagyok rá felnézni, de nem riadok meg tőle. - Kurvára nem vágom, mi bajod van Jiminnel... Én hagytalak itt és nem ő. Ő a barátod volt és kiállt melletted... Ha egyszer rám voltál és vagy mérges miért ő a hibás...?
- Nem tartozom neked magyarázattal... Ahogy te se anno nekem. - sziszegi el dühösen. Tisztán érzem rajta a feszültséget és a haragot, na meg persze azt, hogy megint drogozott. A szeme vörös és tágak a pupillái. - Szóval fogd be a szádat... Ribanc...
- Ne hívd így! - szól rá Jimin és óvatosan löki messzebb tőlem, ami most a legrosszabb ötlet ami létezik. JeongGuk amúgy is egy agresszív állat, de most főleg az.
- Te végképp kussolj, kis pöcs! - a bunkó állat azonnal Jiminhez lépne, hogy megüsse, de lefogom a karját, vissza tartva barátomtól. Azonban a fiú, akinek a karját fogom le másodpercek alatt a hajamba markol és közelebb ránt magához. - Mi az cica?! - tépi a hajam és a derekamnál fogva ránt közelebb magához. - Beindít a vadságod...
- Vedd le rólam a kezed! - ordítok rá, de mintha meg se hallaná. Egyre feljebb ér a keze az oldalamon, hiába kiabálok vele, vagy húzódnék el.
Jimin a vállánál fogva rántja el tőlem, majd olyan dolgot tesz amit életemben nem gondoltam volna róla. Ököllel vágja arcon őt, Jeon JeongGukot. A számhoz emelem a kezeimet és hatalmasra nyílnak a szemeim, ahogy Jimin fájdalmasan ordít fel a keze miatt, a másik fiú pedig a korlátnak zuhan. Az arcát simogatva, dühösen néz a hősömre, megindulni készül felé, viszont a szőkített hajú fiú hozzá lép és mellkason löki. Átfordul a korláton és pár másodperc múlva hatalmas csobbanást hallunk lentről. Jimin mellé sietek és mind ketten le pillantunk a medencébe, ahol JeongGuk van elmerülve a körkörös hullámú vízben. Minden jelenlévő őt figyeli, ahogy kiúszik a medence szélére, ahol már TaeHyung várja. A fiú a kezét nyújtja neki, amit ő meg is fog, de csak azért, hogy haragjában berántsa a vízbe, majd ő kimásszon.
- Park Jimin! - ordítja teli torokból, dühösen és a haját hátra tűrve néz fel ránk. - Esküszöm mind kettőtöket megöllek!
Meg se várom, hogy elinduljon fel. Elkapom Jimin kezét és a hatalmas üvegajtón át a házba rohanunk, majd a főbejáraton távozunk is, természetesen rohanva. Egészen a házunk utcájáig rohanok vele. A sarkon állunk meg és hangosan kezdünk lihegni, majd egymás szemébe nézve fakadunk ki hangos nevetésben.
- Jimin-ah ez... Elképesztő volt! - ütöm meg barátian a vállát nevetés közben. - Nem tudtam, hogy erre is képes vagy!
- Én se. - túr bele a hajába lassan abba hagyva a nevetését, de azonnal fájdalmasan szisszen fel.
- Mutasd a kezed. - lépek közelebb hozzá és megfogom a férfias kezét. Alaposan szemügyre veszem a tömzsi, rövid ujjait, amik olyanok akár a kedves, husis arca. Gyengéden simítok végig a kézfején és azonnal felszisszen. - Azt hiszem be van dagadva egy kicsit. Tudod mozgatni? - az arcára pillantok, és megilletődve bólint. Piciket mozdít az ujjain. - Azt hiszem nem lett nagy baja. Feljössz hozzánk és teszek rá vizes ruhát és lejegelem.
- Haza kell mennem, EunJin. Anya meg fog ölni.
- Túl késő van már. Hívd fel, mond, hogy nálam alszol. - fogom meg a csuklóját és magam után húzom, hogy véletlenül se tudjon ellenkezni. Egészen hazáig húzom a sötét nappalin át a szobámig. Még elintéz egy gyors telefont, addig én átöltözök és megágyazok neki a földön. Pizsamába öltözök, vagyis egy rövid nadrágba és pólóba. Amint belép rá pillantok.
- Én akkor magatokra hagylak titeket. - fordul felénk TaeHyung és miután alaposan végig mért Jimint vállon lökve távozik. Utána pillantok, és amint biztosan leért közelebb lépek, ahhoz a individualista seggfejhez.
- Nem gondoltam, hogy eljöttök... - pillant a hátam mögött álló Jiminre. - Főleg nem ennyire kirittyentve. Azt hiszed, hogy a szőke hajad és az új ruháid miatt nem fogom belőled kiverni a szart is?
- Ne beszélj vele így. - nézek mérgesen JeongGukra. - Nem tűröm, hogy egy taj paraszt szar darab ilyeneket mondjon neki. - a kijelentésemre felmegy benne a pumpa és az üveget félredobva áll talpra, majd lép közvetlen elém. Kénytelen vagyok rá felnézni, de nem riadok meg tőle. - Kurvára nem vágom, mi bajod van Jiminnel... Én hagytalak itt és nem ő. Ő a barátod volt és kiállt melletted... Ha egyszer rám voltál és vagy mérges miért ő a hibás...?
- Nem tartozom neked magyarázattal... Ahogy te se anno nekem. - sziszegi el dühösen. Tisztán érzem rajta a feszültséget és a haragot, na meg persze azt, hogy megint drogozott. A szeme vörös és tágak a pupillái. - Szóval fogd be a szádat... Ribanc...
- Ne hívd így! - szól rá Jimin és óvatosan löki messzebb tőlem, ami most a legrosszabb ötlet ami létezik. JeongGuk amúgy is egy agresszív állat, de most főleg az.
- Te végképp kussolj, kis pöcs! - a bunkó állat azonnal Jiminhez lépne, hogy megüsse, de lefogom a karját, vissza tartva barátomtól. Azonban a fiú, akinek a karját fogom le másodpercek alatt a hajamba markol és közelebb ránt magához. - Mi az cica?! - tépi a hajam és a derekamnál fogva ránt közelebb magához. - Beindít a vadságod...
- Vedd le rólam a kezed! - ordítok rá, de mintha meg se hallaná. Egyre feljebb ér a keze az oldalamon, hiába kiabálok vele, vagy húzódnék el.
Jimin a vállánál fogva rántja el tőlem, majd olyan dolgot tesz amit életemben nem gondoltam volna róla. Ököllel vágja arcon őt, Jeon JeongGukot. A számhoz emelem a kezeimet és hatalmasra nyílnak a szemeim, ahogy Jimin fájdalmasan ordít fel a keze miatt, a másik fiú pedig a korlátnak zuhan. Az arcát simogatva, dühösen néz a hősömre, megindulni készül felé, viszont a szőkített hajú fiú hozzá lép és mellkason löki. Átfordul a korláton és pár másodperc múlva hatalmas csobbanást hallunk lentről. Jimin mellé sietek és mind ketten le pillantunk a medencébe, ahol JeongGuk van elmerülve a körkörös hullámú vízben. Minden jelenlévő őt figyeli, ahogy kiúszik a medence szélére, ahol már TaeHyung várja. A fiú a kezét nyújtja neki, amit ő meg is fog, de csak azért, hogy haragjában berántsa a vízbe, majd ő kimásszon.
- Park Jimin! - ordítja teli torokból, dühösen és a haját hátra tűrve néz fel ránk. - Esküszöm mind kettőtöket megöllek!
Meg se várom, hogy elinduljon fel. Elkapom Jimin kezét és a hatalmas üvegajtón át a házba rohanunk, majd a főbejáraton távozunk is, természetesen rohanva. Egészen a házunk utcájáig rohanok vele. A sarkon állunk meg és hangosan kezdünk lihegni, majd egymás szemébe nézve fakadunk ki hangos nevetésben.
- Jimin-ah ez... Elképesztő volt! - ütöm meg barátian a vállát nevetés közben. - Nem tudtam, hogy erre is képes vagy!
- Én se. - túr bele a hajába lassan abba hagyva a nevetését, de azonnal fájdalmasan szisszen fel.
- Mutasd a kezed. - lépek közelebb hozzá és megfogom a férfias kezét. Alaposan szemügyre veszem a tömzsi, rövid ujjait, amik olyanok akár a kedves, husis arca. Gyengéden simítok végig a kézfején és azonnal felszisszen. - Azt hiszem be van dagadva egy kicsit. Tudod mozgatni? - az arcára pillantok, és megilletődve bólint. Piciket mozdít az ujjain. - Azt hiszem nem lett nagy baja. Feljössz hozzánk és teszek rá vizes ruhát és lejegelem.
- Haza kell mennem, EunJin. Anya meg fog ölni.
- Túl késő van már. Hívd fel, mond, hogy nálam alszol. - fogom meg a csuklóját és magam után húzom, hogy véletlenül se tudjon ellenkezni. Egészen hazáig húzom a sötét nappalin át a szobámig. Még elintéz egy gyors telefont, addig én átöltözök és megágyazok neki a földön. Pizsamába öltözök, vagyis egy rövid nadrágba és pólóba. Amint belép rá pillantok.
- Maradhatok, de reggel sietnem kell haza. - mosolyog és leveszi a dzsekiét. - Átöltözök a fürdőben. - vesz kezébe pár dolgot és eltűnik. Még öltözik lesietek a konyhába, kiveszek egy üveg bort a hűtőből és a fagyasztó fiúkból jégkockákat, amiket egy zacskóban teszek és bekötöm. Nehézkesen bontom ki a finom, vörös alkoholt, majd vissza térek a szobámba és Jiminhez, aki szintén rövidnadrágban és pólóban ül az ágyam szélén a kezeit nézegetve, már szemüveggel. Hatalmasat nyelve mérem végig, az amúgy izmos combjait, nehezen vissza tartva a mocskos gondolatokat és a képzelgésemet arról, milyen lehet a bokszerja, vagy az ami alatta van.
- Itt vagyok. - mosolygok és felemelem a bort, mire elmosolyodik. Hozzá sétálok és mellé ülök. - Igyál csak. - adom neki oda.
- Nem tudom EunJin ez... Én nem szoktam. - nézegeti az üveget.
- Gyerünk. Igyál. - kuncogok rajta. Óvatosan emeli a szájához és beleiszik, majd kicsit ízlelgeti és lenyeli. - Nos? Mi a vélemény eme finom szeszes italról? - kérdezem az államat a magasba emelve, akár csak valami felsőbbrendű sznob.
- Nos... Úgy vélem elég ízletes és nemes. - követi ő is a példám ezzel bele csatlakozva a színjátékba. - Szerintem önnek is meg kellene kóstolnia ezt az isteni finomságot, ezzel fogózva a hangulatot és az ízlelő bimbói örömét. - kortyol bele újra az üvegbe magasra emelve a kisujját, majd nekem nyújtja az üveget.
- Nincs is jobb mint a győzelmi alkohol fogyasztás, egyet ért velem barátom? - iszok bele én is, úgy min ő az előbb.
- Természetesen. - bólint rá, majd ismét nevetésben törünk ki.
Az egész este így telik, még az üveg tartalma inkább csökken. Ez egész olyan mint anno, mikor nyolc évesek voltunk és tea délutánoztunk, illetve éjszakáztunk, csak hármasban. Soha nem felejtem el az egymásnál alvásokat, mikor bűn volt, hogy fél tizenegyig fent voltunk és sütit ettünk titokban. Azonban most úgy érzem minden ugyan olyan, de mégis minden megváltozott. Csak ketten ülünk az ágyamon, már fél kettő is elmúlt, tea helyett bort iszogatunk eldugott, régi süti nélkül tizennyolc évesen. A bor olyan ütemben fogy el, ahogyan a gyermekkorunk darabjai, a semmivé lesznek és eltűnnek az idő süllyesztőjében, igaz ehhez több év kellett, még a bornak csupán egy óra.
- Jövőre egyetemre megyünk... - terülünk el az ágyamon és a plafont kezdjük bámulni, még ő a kezét jegeli. - Itt hagyom Busant... - fejezi be a mondatát, ami természetesen egy kaparó érzést vált ki a torkomon és szomorúság tölt el.
- Hova mennél? - ülök fel és az arcára nézek.
- Azt hiszem Szöulba, de... Nem akarom itt hagyni anyát és papát. Papám a legjobb barátom és már elég öreg.
- Papát nagyon jó fej. - mosolyodok el és vissza fekszek mellé, majd folytatom a sötét plafon tanulmányozását.
- Beteg. Eléggé... beteg. - vesz mély szaggatott levegőt. - Nem akarták elmondani, de láttam az orvosi papírjait. Ő... Daganatos. Esetleg egy éve van még hátra... - ül fel mellőlem.
- Jimin... - ülök fel és magamhoz ölelem. A hátába nyomom az arcom és lehunyom a szemeimet. Mindig tudom mit mondjak, de most... Fogalmam sincs mit mondhatnék... Ötletem sincs... - Én... Annyira sajnálom...
- Ezen nem tudsz változtatni... Már nem tudjuk megmenteni a világot...
- Tudom...
JungKook szemszögéből:
A buli utolsó maradványait kezdem össze pakolászni, de csak nagyjából, nem vagyok én takarító személyzet, az majd holnap reggel jön, hogy teljesen össze pakoljon.
Még egyszer kicsavarom a vizes pólóm, amiből még mindig csöpög a víz, majd a hajamba túrok és a bárpultra kitett cigis dobozból veszek ki egy szálat, amire a napágyra ülve gyújtok rá, majd fáradtan szívok bele. A fejemet hátradöntve, lehunyva a szemeimet engedem ki a füstöt kicsit idegesen. Még mindig nem tudom elhinni, hogy az a két... idióta mekkora szégyenbe hoztak engem a többiek előtt. Amiért eddig harcoltam semmivé lett és kezdhetem újra a tekintetem kiépítését a többiekkel szemben.
- Hé! - hallok meg magam előtt egy mély férfias hangot. - Ázott kutya!
- Hmm...? - nyitom ki a fél szemem és három elég rendesen kigyúrt srácot pillantok meg. Felülök és kinyitom a szemem. - Vége van a bulinak, haver. Menjetek haza.
- Nem a buli miatt vagyunk itt, haver. - ismétli meg az egyik gúnyosan. - HaMin miatt jöttünk. Ismered, nem igaz?
- Mondjuk. - mosolyodok el gúnyosan és szívok a cigimből. - Mit akartok? Kell a száma? - nevetek fel és felállok.
A középen álló, jól megtermett srác arca azonnal dühösre változik és ökölbe szorul a keze. Nem telik el egy másodperc se, de már kapom a bal arccsontomra az újabb ütést, ami sokkal nagyobb és kegyetlenebb mint Jimin-é volt. Megszédülve esek vissza félig a napozóágyra, még a cigim teljesen földet ér. Kikerekedett szemekkel nézek magam elé, egészen addig még a másik srác fel nem állít a felkaromnál fogva, végül lefogja a kezeimet a hátam mögött, így az ütés okozója minden gond nélkül tudja folytatnia az arcom és a gyomrom "kezelését", anélkül, hogy össze esnék. Kegyetlen fájdalmak közt esek azonnal földre, miután megunják. A vérző számat törölgetve ülök fel, de nem nézek a három srácra.
- Ha még egyszer a húgom közelébe mész a nyakad töröm el, te rohadt kis féreg. Megértetted...? - hajol közelebb hozzám, mire én csak bólintok. - A pöcsödet kellene levágnom, te állat... - rúg még egyszer belém, így elfekszek a hideg földön. A csillagos eget kezdem bámulni, még ők nevetgélve hagyják el az udvarunkat. Nehezen lélegezve nyúlnék a telefonomért, ami méterekkel odébb van. Fájdalmasan ordítok fel, ahogy elérem. A gyomromra tett kezekkel kezdem hívni TaeHyungot.
- Bocs JeongGuk, de nem érek rá. Valami baj van? - kezd bele meg sem várva a köszönésem, vagy viszonyozva azt.
- Igen... Elég... nagy... - sziszegek fel a mondat végére.
- Képes vagy egyedül is megoldani nem, igaz? - kérdezi kicsit nevetve, mire a háttérből több vékony kuncogást is meghallok. Ez a barom a csajok miatt nem képes ide jönni? - Bocsi, de most mennem kell. Majd hívj mi van.
- Jó... - nyomom ki köszönés nélkül és dühösen vágom a földre a telefonom, ami darabokra törve pattan a vízbe és tűnik el akárcsak én a buli közepén. A fejemet hátra döntve figyelem az eget egyedül. Teljesen egyedül és magányosan.
- Mondjuk. - mosolyodok el gúnyosan és szívok a cigimből. - Mit akartok? Kell a száma? - nevetek fel és felállok.
A középen álló, jól megtermett srác arca azonnal dühösre változik és ökölbe szorul a keze. Nem telik el egy másodperc se, de már kapom a bal arccsontomra az újabb ütést, ami sokkal nagyobb és kegyetlenebb mint Jimin-é volt. Megszédülve esek vissza félig a napozóágyra, még a cigim teljesen földet ér. Kikerekedett szemekkel nézek magam elé, egészen addig még a másik srác fel nem állít a felkaromnál fogva, végül lefogja a kezeimet a hátam mögött, így az ütés okozója minden gond nélkül tudja folytatnia az arcom és a gyomrom "kezelését", anélkül, hogy össze esnék. Kegyetlen fájdalmak közt esek azonnal földre, miután megunják. A vérző számat törölgetve ülök fel, de nem nézek a három srácra.
- Ha még egyszer a húgom közelébe mész a nyakad töröm el, te rohadt kis féreg. Megértetted...? - hajol közelebb hozzám, mire én csak bólintok. - A pöcsödet kellene levágnom, te állat... - rúg még egyszer belém, így elfekszek a hideg földön. A csillagos eget kezdem bámulni, még ők nevetgélve hagyják el az udvarunkat. Nehezen lélegezve nyúlnék a telefonomért, ami méterekkel odébb van. Fájdalmasan ordítok fel, ahogy elérem. A gyomromra tett kezekkel kezdem hívni TaeHyungot.
- Bocs JeongGuk, de nem érek rá. Valami baj van? - kezd bele meg sem várva a köszönésem, vagy viszonyozva azt.
- Igen... Elég... nagy... - sziszegek fel a mondat végére.
- Képes vagy egyedül is megoldani nem, igaz? - kérdezi kicsit nevetve, mire a háttérből több vékony kuncogást is meghallok. Ez a barom a csajok miatt nem képes ide jönni? - Bocsi, de most mennem kell. Majd hívj mi van.
- Jó... - nyomom ki köszönés nélkül és dühösen vágom a földre a telefonom, ami darabokra törve pattan a vízbe és tűnik el akárcsak én a buli közepén. A fejemet hátra döntve figyelem az eget egyedül. Teljesen egyedül és magányosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése