18. Fejezet: Válassz egyet

EunJin szemszögéből:

Le se tudom venni a szemem a lefékező autóról és a mosolyom se csillapodik, sőt egyre szélesebb lesz, így a fiúk is követik az én tekintetemet. A kék konzerv doboz megáll nem messze tőlünk és azonnal nyílik az ajtaja, így a benne szóló zene és füst azonnal kitör a kocsi mélyéből. Fél pillanat telik el és egy fekete magassarkút viselő hosszú női láb bukkan elő, amit átlátszó, virág mintás nejlon harisnya véd a kellemes őszi levegőtől, ami alig tizennégy fok lehet. A hosszú lábak gazdája lassan bukkan elő a szűk fekete ruhájában, amit felül egy szőrös vörös pulóver fed.  Elegánsan pillant körbe, majd ahogy megakad rajtam a szeme elmosolyodik és mint akit rakétából lőttek ki, kezd felém rohanni, majd a karomba zuhan és szorosan ölel magához. Tisztán érzem rajta a tömény cigaretta és az olcsó parfüm szagot áraszt.
- Hogy a fenébe kerültök ide? - lépek hátrébb tőle és a szemeibe nézek, amint mint most is ki vannak fekete tussal húzva és kék kontaktlencse van az íriszén.
- Mondtam, hogy muszáj lesz találkoznunk, nem? Nos, mivel te nem jöttél ezért úgy döntöttünk, hogy mi jövünk el érted és elmegyünk szét baszni a fejünket a ma esti kurva jó koncerten. - ragadja meg a kezem, majd a mögöttem álló két fiúra pillant. - Oh. Barátaid?
- Igen. - fordulok a fiúk felé. Azt hiszem azok... - Ő Park Jimin és Jeon JeongGuk. - mutatom be a fiúkat, majd a mellettem álló lányra nézek, aki azonnal kezet fog mind a kettővel.
- Tina. Park Tina. - ráz kezet a fiúkkal hozzá képest elég illedelmesen.
- Nem hittem, hogy nálad nagyobb dohányos is van... - motyogja kellemetlenül Jimin a kezei tördelése közben.
- EunJin? - nevet fel Tina. - Ő hozzám képest semmi, ha cigizésről van szó. - szinte azonnal a szőrös kabátja zsebébe a fekete dobozos cigarettáját. Tina sok mindent meg von magától. Többek között a jó kaját, és a pénzt amit éppen fizetés, vagy a családjától kap, vagy ruhákra, esetleg cigire költi, mivel ő nem szív szart. Két szálat vesz ki és az egyiket a kezembe adja, majd a másikat a szájába teszi. Örülök, hogy most könyörgés nélkül is megkínál valószínűleg ez akar lenni az ő bocsánat kérése. Amint meggyújtjuk a cigit egyszerre fújjuk ki a füstöt.
- Tina! - hallom meg azt a rettenetesen rég hallott ordítást. - Megtaláltad már?
A kocsira pillantok, ahonnan szakadt nadrágjában, és rövid ujjú pólóban száll ki MinJun, így tökéletesen látszanak a karján és a lábán lévő teljes bőrfelületet elfoglaló tetoválások. Szinte érzem, hogy csillogó szemekkel és vörösödő arccal mérem végig, mire Tina kuncogva reagál.
- Hiányoztál neki... - jegyzi meg.
MinJun, ahogy észre vesz felém veszi az irányt és ahogy hozzám ér kiveszi a számból a cigit, valamint JeongGuk kezébe nyomja, így minden akadály nélkül az ölébe kap és az ajkamra tapad, amitől a szemeim hatalmasra nyílnak és teljesen értetlenül emelem a vállához a kezeimet. Tudom, hogy részeg voltam azon az este, de ezt a csókot soha életembe nem fogom elfelejteni. Vad és intenzív. Pont olyan amilyenre most nekem szükségem van, így minden agyalás nélkül csókolok vissza, amire elmosolyodik és lassan enged vissza a földre és vággyal telve, drog hatása nélkül néz a szemembe.
- H-Hé! - szólal meg JeongGuk, amire MJ felemeli a fejét és a mögöttem állóra pillant.
- Oh. Kösz. - veszi vissza a cigimet tőle és a szájába veszi. Úgy méregetem a tökéletes arcát és vastag ajkait, mintha egy kis gyerek lennék az új játékéval, azonban amint rám fújja a szájában lévő füstöt rá jövök, én vagyok a játék. Talán percekig bámulok a szemébe, még feldolgozom, hogy nem csak ketten vagyunk. - Kik a kis fiúcskák, barátaid? - kuncog és átkarolva, húz magához. Látom, hogy JeongGuk idegesen szorítja ökölbe a kezét és sziszeg el valamit, de Jimin hátrébb rántja. - Baek MinJun. A barátaimnak, csak MJ, de nektek MinJun Hyung.
- Kösz. A seggedet ne nyaljuk ki? - jegyzi meg JeongGuk és keresztbe fűzi a karját a mellkasa előtt.
- Húh... - lép el tőlem és közvetlen a "barátom" elé lép. - Kitalálom ki vagy. A suli kúrva menő gyereke. - nevet fel és kicsit berogyaszt a térdével. - A gazdag hülye gyerek, kibaszott sok pénzel. Ugye? - csapkodja meg kicsit az arcát, mire JungKook nem reagál túl jól. Elhúzódik és elüti MJ tetovált, gyűrűs kezét. - Te meg a kis okos? - kuncog és fel pöcköli Jimin orrát, mire ő felnyög és megtörli az orrát.
- MinJun... - nyúlok a keze után és vissza húzom. - Hagyd őket.
- Nehezen megy, ha mind ketten úgy néznek rám mintha kibaszottul levágtam volna egy ember fejét. Gondolom egyik se volt neked elég tökös, igaz? - fordul felém. - Remélem még mindig csak rám vársz... - suttog a fülembe. - Mert ha igen, ma csak a tiéd leszek...
Annyira meglepődök, hogy hatalmasra nyílnak a szemeim és az ajkaim elválnak egymástól. Nem is tudom, hogyan kellene kezelnem ezt az egész helyzetet. Amit mondott, amit a fülembe súgott, az... az egy elég invitálás volt.
- Beszéljünk, EunJin. - ragadja meg a kezem JeongGuk és elráncigál Jiminnel együtt messzebb Tináéktól, majd felém fordulnak mind ketten. - Nem mehetsz el velük. Az anyád kiakadna.
- Ne szóljatok bele abba amit csinálok. - vizsgálom mind a kettőjüket. - Ha elakarok menni elmegyek. Ez nem anyámtól és főleg nem tőletek függ.
- Geci... Az a srác úgy néz rád, mintha egy őszike lennél a szavannán és ő csak le akarna vadászni, majd jól megdugni. Ismerem az ilyen embereket EunJin... Érzés nélkül leitat, majd megdug és ennyi. Szerinted, ha egy kicsit is érdekelnéd, akkor nem jött volna el érted hamarabb? Egyáltalán hány éves? Napi szinten döntheti sorra a csajokat és már megbocsáss, de te még annyira szűz vagy mint kis pöcs Jimin. - mutat a mellette állóra, aki nem is reagál már a gúny névre. - Hidd el, ez a srác részegre inná magát és életed legrosszabb első szexét adná neked. Ne tedd már szét a lábad egy ilyen faroknak. Ne legyél ekkora hülye picsa.
A mondata végéra hatalmas pofon csattan az arcán, a kezem által. Mi mást várt volna ezután a kis monológ után? Nem kell senki tanácsa az életem terén. Az arcát kezdi dörzsölni, ami szép lassan vörösödik be.
- Kurvára leszarom a véleményed. Ne szólj bele az én dolgomba, mivel neked rohadtul semmi közöd hozzá. Nem kell egy olyan drogos tanácsa, mint a tiéd, aki szintén semmit nem tudd arról mit jelent szeretni. - egyenesen a szemébe nézve mondom el a véleményem, még a kezeim ökölbe szorulnak és nem enged a haragom.
- EunJin... Tényleg... Nem ezt kellene csinálnod. Ez a srác... Csak ki akar téged használni. Biztosra veszem, hogy az egyetlen, ami ma kell neki tőled, az... az a szex. Tényleg egy ilyen srác legyen neked az első...? - motyogja Jimin, mire az én kezdem újra ütne, de ez úttal Jimin törékeny arcát, de megáll a kezem, mielőtt hozzá érhetne. Rémülten szorítja össze a szemeit, az egész testével megrezzenve.
- Ti folyton engem vádoltok, mert nem írtam és hívtalak titeket. És ti? Mi a faszt csináltatok abban a négy éveben? - felváltva vizsgálom a két fiút. - Folyton én legyek a hibás, mikor ti is épp ugyan ezt csináltátok? Titeket érdekel az én problémám? Mert, ma egész nap kisírt szemekkel járkáltam és ti még észre se vettétek! - emelem meg a hangom. - Akadjatok le végre rólam! - lököm meg mind kettőjük vállát, ahogy elsétálok közöttük, majd a többieket veszem célba. - És az őszek nem a szavannán élnek, idióta! - szólok vissza.
Minden szó nélkül követem őket a kisbuszhoz és szállok be hátra, ahol még páran ülnek és nevetve fogadnak, majd kezdenek velem beszélgetésbe. Egy pillantást vetek a parkolóban álló két fiúra, akik lefagyva bámulják a kocsit, ami szép lassan gurul el. Be telt a pohár, hogy engem akarnak formálni és engem büntetnek, én vagyok a rossz és én vagyok az, aki a hibákat elköveti, holott ők se jobbak. Engem hibáztatnak, mert ők se voltak képesek engem hívni, vagy keresni miután eljöttem Busanból.
Ahogy átlépjük a város határát és elhagyjuk a a hatalmas "Viszlát" táblát egy furcsa ismerős érzés lesz úrrá rajtam. Újra elhagyom a szülő városom és Szöult veszem menetirányba, azonban most nem anya zokogása és hisztije zengi be a fejem, hanem a hangos zene, és a többiek nevetés, a cigi füst, ami már szinte fulladást okoz, de szerencsére a tető ablakot sikerül hármuknak kinyitniuk, így kicsit tisztul bent a levegő.
A nap már a földet súrolja a sugaraival, mikor meglátjuk Szöul fényeit és felhajtunk a feljárón a több sávos főútra. Tina megragadja a kezem és felállít, majd az egyik székre állva emelkedünk ki a tető ablakon. Hangosan kezd ordítani a barátnőm, majd én is ugyan azt teszem amit ő. Átkarolja a nyakam és szorosan ölel mosolyogva magához. Fogalmam sincs mikor éreztem már így magam. Szabadon és függetlenül, mintha az egész világ a miénk lenne, senki másé.
Az éjszaka köszönt ránk, ahogy egyre beljebb érünk a városban, egészen a Gangnam negyedig. A fények élesek és rikítóvá válnak az éjszakai kluboknál. Több helyről is hangos zene szűrődik ki, és az éjszakai bároknál hatalmas sorok tolakodnak a bejutásért. Nem messze az egyik szórakozó helytől pakolunk le. Minden cuccomat az autóban hagyom MinJun kérésére és Tinától kapott cuccokat veszem fel, miután mindenki kiszállt.
- Ma este nagyon dögösnek kell lenned. - mosolyog szélesen. - Tudom, hogy van nála gumi. Indulás előtt vette.
Azonnal felkapom a fejem a szűk rövid farmerről, amit össze gomboltam a derekamon. Ennek most örülnöm kellene? Hatalmas görcs csomó tekeredik a hasamban és kapar a torkom, a kezeim pedig Niagarát játszanak.
- Nem kell izgulni. - kuncog fel. - Már megbeszéltük ezerszer. Egy kicsit fájni fog az elején, aztán... - mér végig vigyorogva. - Könyörögni fogsz, hogy ne legyen vége.
- Kezdek egyre jobban rá görcsölni... - igazítom meg a fekete nejlon harisnyám, majd vissza veszem a sötétkék bakancsom.
- Mondtam már. Ha rá parázol, csak nehezebb lesz. - dobja nekem a táskájából elő halászott vörös inget, mire én megforgatom a szemeimet és a fehér pólómra veszem fel, aminek a végét már betűrtem a nadrágomba. - Lazulj el. Kicsit rúgj be, de csak annyira, hogy remekül élvezd magad.
Túl könnyen beszél. Lemerem fogadni anno mikor ő feküdt le először egy sráccal, akkor nem készült rá ennyire, de most... MinJun ma szó szerint felajánlotta magát nekem. A dolgoknak akkor ösztönösen kellene jönnie, igaz? Nagyon remélem, mert jelenleg, csak azon jár az agyam, hogy milyen szinten fogom magam leégetni mikor oda jutunk. Fogalmam sincs mégis mit kellene csinálnom az este. Neki esni és rámászni? Vadul, szenvedélyesen falni vonaglani alatta, vagy éppen felette, ha a helyzet úgy kívánja. Remeg a gyomrom, ahogy végig szalad az agyamon a ma esti közös programom azzal a sráccal, akiért oda vagyok és hónapok óta felnézek rá.
- Ezt még vedd fel. - pillant át a vállam felett a sofőr ülésre, mire én is oda kapom a fejem. MinJun szürke pulóverén akadnak meg a látószerveim, és szinte felcsillan a szemem. Azonnal a kezembe kapom és az orrom alá dugom, mivel muszáj beszívnom az édes illatát, ami eddig nem is tűnt fel a cigi miatt. - Neked hagyta itt.
- Milyen romantikus. - kuncogok és a hátamra kapom, majd szinte kiugrok a kocsiból a nyomomban Tinával. A hűvös késő őszi levegő azonnal megcsap és megremegek a hideg fuvallat ölelésére, amit MinJun meleg karjai váltanak fel. Az izmos felkarja a vállamra nehezedik és szinte azonnal felmelegíti az egész testem.
- Lehet lesz egy kis gond a bejutással. - rázza meg a fejét, mire egy kicsit eltűnik a mosolyom. - Nem vagy tizenkilenc.
- Akkor most mi lesz? - pillantok kicsit csalódottan körbe. Borzalmasan érezném maga, ha a cél előtt pár méterrel kellene megállnom és az egész koncertet idekint töltenem a hideg kocsiba, távol az otthonomtól, így sajnos haza se tudnék menni, ha MinJun úgy gondolja bent, hogy felszed mást.
- Megoldom. - nyomja el az ajkai között pihenő cigit, majd rá lép a fekete bakancsával és szét nyomja.
Megkönnyebbülve - egy nagyon picit - sétálunk a bejárathoz, ahol egy kétajtós kidobó srác figyeli a terepet, majd mikor meglát minket fel rántja a szemöldökét, érdeklődve figyelve minket, majd szinte azonnal rajtam áll meg  szeme.
- Igazolványok? - nyújtja felénk a kezét. Reflexből pillantok fel a srácra, aki még mindig átkarolva tart közel magához. Le pillant rám és megrázza a fejét, majd átnyújtja a személyijét a többiekkel együtt. Le ellenőrzi a képeket, igaz az egyik sráccal kötekedni kezd, mivel az igazolvány képén teljesen kopasz, még most hosszú kék tincsei takarják a szemét, de amint elfogadja azt jövök én. - Én te? Igazolványt.
- Még nem múlt el tizenkilenc. - válaszol Tina, amire a férfi sóhajt, bizonyára nem én vagyok az egyetlen a mai napon, aki be akar jutni és még nem múlt el tizenkilenc.
- Akkor sétáljon haza a kislány. Túl fiatal egy ilyen bulihoz. - biccent a fejével, mivel odébb kellene állnom.
- Haver. Többen is vagyunk és a barátunk. Nem fog baja esni. - ecseteli az egyik srác, mire a kopasz nagy darab megrázza a tetovált fejét. - Ne legyél már fasz...
- Nem hagyatom kint a kocsiban, mint egy kiskutyát, ember. - szólal meg MJ. - Haza se tudom vinni, mivel nem a szomszéd utcából jött. Egészen Busanik mentem a barátnőmért, hogy ma elhozzam ide. Kurvára azt akarod, hogy egy lányt az éjszaka közepén idekint hagyjak? Sokkal nagyobb biztonságban lenne mellettem, a közelemben.
Elképedve nézek fel az engem ölelő fiú arcára, aki határozottan beszél értem és egy pillanatra se hagy az körbefogó karja szorítása. Hitetlenkedve hallgatom a mondatait, amiben úgy beszél rólam mint a barátnőjéről. De mi a fene... A barátnőjének nevezett mindenki füle hallatára. Szinte elkezd feszülni a mellkasom a büszkeségtől és az örömtől, igaz tudom, hogy csak azért mondja, hogy bemehessek, de akkor is. Ha ennyire ki akar értem állni, akkor biztos fontos lehetek neki. Baszd meg JeongGuk és te is Jimin!
- Jó... De bent egy szóval se említsétek, hogy hány éves. A főnök kiakadna. - lép el az útból, valamint szabad utat kapunk az ajtóhoz, amin kettesével szökünk be MinJunnal utoljára.
Belépünk és bezárjuk a hatalmas ajtót. Érdeklődve pillantok körbe a fényes előtérben, ahol semmi nincs, csak pár tábla két folyosó és egy lépcső az emeletre, ahonnan vörös fény szűrődik le, még az egyik folyosóról zene. Elindulunk a zene irányába, de MinJun vissza húz és maga felé fordít. Meglepődve nézek a szemébe, mire elmosolyodik, majd felkuncog.
- Egy köszönöm-öt, azért kaphatnék, nem?
- Köszönöm, MinJun. - hajolok meg mosolyogva a hasamban egy kisebb görccsel, valószínűleg az izgalomtól, amibe bejátszik a zene és a kettesben lét azzal a fiúval, akiért oda vagyok évek óta. Eddig talán csak az incidenskor voltunk kettesben.
- Ennyivel nem fogom beérni. Csókolj meg.  - szorítja össze a száját vigyorogva, mire én is széles mosolygásba kezdek. - Na?
Nem mondok semmit, csak közelebb lépek hozzá és a szájára csókolok röviden, mire elmosolyodik, majd azonnal az ajkam után kap. Közelebb rántva magához ölel szorosan, ami elég kellemetlen és furcsa. A melleim a mellkasának nyomodnak, kezei lassan ereszkednek a fenekemre. - Most újra köszönt meg... Csak kérem a tiszteletet....
- Köszönöm... - surrogom a szájába, de ez neki nem elég, így gyengéden csap a fenekemre, mintha valami szamár lennék. Kellemetlenül és feszengve kapok a vállához, hogy a pólójába markoljak. - Köszönöm, Oppa... - ismétlem meg újra.
Nem szeretek alá rendelt lenni és nem is szokásom. Talán épp ezért tetszik Jimin ártatlan pillantása, vagy ölelése, mivel akkor én vagyok a dominánsabb fél, de jelenleg... Tényleg csak egy játéknak bizonyulok MinJun kezei között, amit kedve szerint markolhat, vagy fenekelhet meg, ha nem úgy van valami amit ő akar. Túl fiatalnak és szinte gyereknek érzem magam a közelébe. Egy buta kölyöknek, aki esedezve könyörög, hogy végre befejezze azt, amit egyszer már elkezdett. Akarom én ezt? Akarom, hogy egy ilyen srác legyen az, aki ma este... megdönt? Nem akarom... Nem szeretném, de vágyom rá, hogy valaki figyeljen rám és erre ő a legjobb személy. Lehet pont az a kemény kéz hiányzik nekem, ami anyámban nincs. Szükségem van arra, hogy valaki úgy kezeljen, mintha fontos lennék, de még is kioktasson... Mekkora baromság már ez...
- Ezzel elérted, hogy este újra felkészítselek előtte... - suttogja az ajkaimra. - Nem akarom, hogy részeg legyél... Józanon akarlak magamnak...

Jimin szemszögéből:

Szinte hitetlenkedve hallgatom végig amiket mond és a pólóm alját szorongatva fordulok utána elkeseredetten, mikor a távozására kerül sor. Határozott léptekkel igyekszik a kocsihoz, majd eltűnik a hangos nevetésben. A srác egy gúnyos pillantást vet felénk, azt követően pedig a volán mögé ül, azonnal beindul a motor és már hagyják is el a parkolót azzal a lánnyal, aki a hónapokban a legtöbbet jelentette nekem. Félek, hogy baja esik, vagy rosszul lesz, tudom, ha ezek megtörténnek szörnyen érezném magam, mivel hagytam, hogy beüljön abba a négy kerekű szemét halomba. Valóban Szöulba mehettek? Istenem... És még a saját édes anyjának se volt képes szólni.
A gyomrom görcsbe rándul, mivel a legrosszabb dolgok szaladnak át az agyamon. Bármi baja eshet, főleg ha amellett az állat mellett van, aki úgy méregeti, mint egy frissen sült marhahúst. Bárcsak vele mentem volna, még akkor is, ha képtelen vagyok megmenteni, de ő elszaladhatna még engem agyon vernek. Az pedig, hogy minden bizonnyal ma lefekszik vele, hatalmas űrrel tölt el, mivel egy ilyen remek lánynak nem így kellene megtörténnie az elsőnek. Romantikusnak kellene lennie és lágynak, finomnak tele érzelmekkel és szerelemmel, nem pedig kanos hódítással, ami csupán játék.
Sajnálkozva engedem ki a bent össze gyűlt levegőt, ami már egy ideje a lelkemet és a szívemet nyomja. Én mondtam neki, hogy nem kellene betartani az ígéretünket, de kezdem úgy érezni az én hibám, amiért ma... Akár mennyire is erősnek mutatja magát nem erősebb lelkileg egyik lánynál se. Ölelő és simogató kezekre lenne szüksége. Lágy, bársonyos érintésekre, amiket a filmekben láttunk és a testi szerelemre is a vágy mellett, de nem... helyette szorító és erőszakoló kezek fogják a karjaiba venni, tele kegyetlen, erőszakos ösztönökkel.
- Mi is lépjünk le. - hallom meg JeongGuk érdes hangját magam mellől, így rá pillantok. Kitartóan mered a már messze járó roncs után, a szája szélét harapdálva. Őt is bántja az egész akárcsak engem, de még se ugyan úgy. Én féltve gondolok rá, még ő... Csak az járhat az agyában, hogy ma és most már soha nem ő fogja elvenni a lányok egyik legnagyobb kincsét, hanem a domináns MinJun. Engem nem csak a teste eladása, hanem a szíve elvesztése is bánt, mert eddig is olyan volt, mintha bele lenne esve, de az este után, ez biztosra fog válni.
- Hova akarsz ilyenkor menni? - kérdezem a szemöldökömet ráncolva, mivel furcsállom, hogy éppen velem akar közös programot, ez a barom. - És miért velem?
- Tartozom a tegnapi után. - vesz mély levegőt, ami hatására megemelkedik a rendkívül izmos mellkasa, de szinte azonnal folytatja. - Bocsánat kérésképpen.
- Aztán megint megversz. Köszönöm, de nem kell, JeongGuk. Én amúgy se tehetem meg, hogy nem megyek be az órákra és ezt neked se kellene játszanod, mert magad alatt vágod a fát. - indulnék vissza az iskolába de elkapja a csuklóm, ezzel megtorpanásra késztet. Fél szemmel pillantok vissza a sötét íriszeibe, amivel engem tanulmányoz, akár egy fényképező gép, mikor éppen bemér.
- Neked és... és EunJinnek köszönhetően a legutóbbi dolgozataim négyesek voltak. Ezzel elég jól dobtak az átlagomon, valamint. Nekem is igazolják a hiányzásaimat, a szüleim pénze miatt, szóval, ha annyira akarod és bánt két igazolatlan, akkor holnap bemegyek az igazgatóiba és kiküzdöm neked. - az ujjai lassan eresztik el a csuklóm és a sötét pulcsim, így azt vissza rángatom a kulcscsontom felé, hogy nehogy megfázzak, amin ő felkuncog. - A végén még kiderül, hogy szexi vagy. Na gyere.
Lassú léptekkel a hátán a táskájával indul meg a méregdrága, fekete autója felé, amibe tegnap majdnem bele verte a fejemet. Kicsit dünnyögve sétálok utána, annak ellenére, hogy az agyam nagyon is ellent mond annak, hogy bárhová is menjek vele kettesben, de a szívem úgy érzi muszáj most azt tennem amit kér és mivel, azt akarom, hogy jóba legyünk kénytelen vagyok megbízni benne.
Beülve mellé a mosolygó tekintetével találkozok, amire én egy halk sóhajjal és szemforgatással reagálok. Jelenleg olyan, mintha ő nyitna felém, nem pedig fordítva. Az övemet becsatolva indulunk el és meg nem állunk a belvárosig, ahol most is zajlik az élet, pedig alig múlt dél. Egy nagyobb áruház csarnokánál állunk meg és döbbenten szállok ki.

- Mit akarunk itt? Vásárolni akarsz? - kérdezem a fiútól, aki mosolyogva száll ki és megrázza a fejét. - Akkor mit akarunk itt?

- Majd meglátod. 

- Kezdek felni... - vallom be őszintén, amit ő egy röhögést vissza fogó horkanással reagál le. Miért jöttünk mégis ide? Tudom, hogy Jeon JeongGuk mire képes és nem hazudnék, ha azt mondanám, hogy arra készül, hogy helyben hagyjon a tegnapi miatt.

Egymás mellett sétálunk be a hatalmas, színtiszta üveges épületbe, ahonnan a mozgó lépcsők és a liftek hangja szennyezi a levegőt, a furcsa szagról pedig csak a rengeteg gyors étterem okolható a másodikon. Nem egyszer voltam már itt anyával, ismerem ezt a helyet. 

A mechanikus lépcsővel tesszük meg az első szintre az utunkat, ahonnan JeongGuk határozottan indul el az egyik irányba cél egyenesen. Gyors léptekkel követem, mivel nincsenek olyan hosszú lábaim mint neki, pedig csak alig pár centivel magasabb. Szinte azonnal megáll egy bolt előtt, így a házába ütközök egy halk nyögést hallgatva. Kicsit ingerülten durrog egy sort, de utána rám néz, meg én a boltba pillantok és rögvest szemét szúrnak a kirakatban beépített ketrecek, amikben nyulak és hörcsögök rohangálnak. Komolyan egy állat boltba hozott engem? Állatokat akarunk nézegetni? Ez volt a nagy terve?

- Na gyere. - indul el, majd el tűnik a bentről kiáradó állat szagban. Már most megcsappant a vizes állat szőr és a hulladék kaja bűze. Bizonytalanul követem az állatok szemlelese közben. Virgoncan szaladgálnak fel-alá a kis mókusok és a többi apró rágcsáló, még más, mint például a tenyésztett fehér egerek az életükért próbálnak menekülni az akváriumban tekergő óriás kígyó elől. Megdermedve állok meg a hatalmas kígyó előtt és figyelem, ahogy sunyin megkörnyékezi az ártatlan, magas hangon cincogó kis fehérséget. Szinte az életéért könyörögve néz rám a kis piszok szemeivel. A gyomrom össze szorul a jelentéktelen tekintetében meredve, azonnal kikapnám a hatalmas kígyó fojtogató öleléséből, hogy megmentsem és szabadon engedjem, de hiába. Elkapja a végtelen állatot és eltünteti a hatalmas fogai között. Felfordul a gyomrom az undorító képsorok láttán. Szerencsétlen egér semmit nem tett, hogy erre a sorsra jutott, csupán rossz helyre született és már a fogantatás pillanatában eldőlt az ő sorsa.

- Mit nézel? - lep mellém JeongGuk és ő is az akváriumot kezdi bámulni. - Egy kurva nagy kígyó. Zsír! - kuncog fel. 

- Megevett egy élő egeret... - motyogom el még mindig rémülten, inkább lehajtom a fejem, hogy ne lássam a gyilkost.

- Jimin...? - pillant rám. - Mi van?

- Miért nem halott állatokkal, vagy csirke hússal etegik? Élve falt fel egy kis egeret, JungKook...

- Ő egy ilyen... Állat. Nem kényszerítheted rá, hogy halott állatot egyén, ha ő máshoz van szokva. Miért nézted, ha ennyire felkavart? 

- Mert... Megsajnáltam.

- De nem tudtal neki segíteni. Nem veheted el a kajájat, csak mert még esett a kis rágcsálon a szíved

Igaza van... Azzal, hogy végig néztem a kegyetlen halálát nem segítettem neki, sőt inkább bűnös tettes társ voltam a meggyilkolásában, akár mennyire is sajnáltam szegényt.

- Gyere inkább. - indul tovább én pedig szótlanul követem remélem valami kellemesebb látvány vár rám. - Itt is vagyunk. - áll meg egy kis ketrec mellét.

Apró, törékeny cica nyávogásokra leszek figyelmes a földön lévő kis ketrecből. Nagyra nyílt és döbbent szemekkel nézek a kis kölyök macskákra, akik azonnal két lábra állnak a ketrec szélén. Azonnal széles lesz a mosolyom és elfelejtetik velem a kis egeret. A térdemre esek, úgy kezdem simogatni a kis szőrgombócokat.

- Válassz egyet. - guggol mellém JeongGuk és az egyik macska orrához nyomja az ujját. Döbbent pillantás ezreivel lepem el a mellettem térdelő fiút. - Már régen is akartál egyet, csak apad miatt nem lehetett, de most nincs a képben, szóval. Válassz egyet.

- JungKook... Nekem nincs arra pénzem, hogy most egy csomó dolgot vegyek neki és almot, meg egy kaját.

- Majd én mindent megveszek neki bocsánat kérés képen. - simít végig az egyik kicsi, fehér macska fején. Erőtlen kis jószág, a legvékonyabb a testvérei között. Ellenkezhetnék, hogy nem kell, meg ne így próbáljon bocsánatot kérni, de nagyon szeretnék egy macskát, és ha már így alakult... Most az egyszer elfogadom az ajánlatát.

- Legyen ő. - nézem azt a kis cicát, ami erősen bújik a fiú kezébe. 

- Tuti? Nagyon kis vékony. - emeli fel óvatosan két kézzel, nehogy megnyomja a hasát, vagy a nyakát.

- Épp azért. - mosolygok szélesen. - Meglep, hogy emlékszel rá. - simogatom meg a cica fejét JeongGuk kezében.

- Régen napi szinten mondtad mennyire imádod a cicákat. Nehéz lett volna elfelejteni. - adja a kezembe és én azonnal az ölembe fogom. - Mi lesz a neve?

- Maxie. - vágom rá szinte azonnal, mivel már fiatalabb korom óta ezt a nevet választottam ki. JeongGuk felnevet, majd feláll. 

- Évek óta ezt tervezed, igaz? - állok fel lassan a kérdése, azonban le se veszem a macskáról a szemeimet. Az ölembe bújva kezd dorombolásba és gyengéd dagasztásba, mire a kis kölyök körmei a pulóverembe akadnak. 

- Meg szép.
JeongGuk mindent megvesz Maxie-nek. Tényleg mindent. A macska hordozótól kezdve egy alom tálig és több zacskó almot a cicának. Kis piros tálat választunk, ami elmondásé szerint illik Maxie választott nyakörvéhez, mivel az is piros és egy kis csengő lóg a nyakán.
A cuccokat a kocsiba pakolva vezet egészen hozzám. A szobámba cipeljük fel a dolgokat, miután anya és papa kicsodálkozták magukat a kis jövevényen. Anya nem örült, hogy JeongGuk vett mindent, sőt még maga Maxiet is, de papa vidám szavaira megbékél a helyzettel és beletörődik.
A szobámban pakoljuk ki a kis házát és a kaparó fáját, igaz, így nem sok hely marad bent, de nem baj. A lényeg Maxie a közelembe lehessen és hozzám bújhasson, a fülembe dorombolhasson, vagy éppen nyávogjon, ha már nagyon éhes.
- Túl kicsi a szobád. - fekszik el az ágyamon Maxie-vel a kezeiben. Kellemetlenül húzom el a szám és kezdem a kezeimet tördelni. Igaza van. Fele akkora sincs mint az övé és alig férni el benne. - De jobban tetszik mint az enyém. Fogalmam sincs mit pakolhatnék még bele, hogy ne legyen annyira üres. Lehet magamnak is veszek egy macskát, vagy egy kutyát, esetleg egy óriás teknőst. - a lábaihoz ülök és kuncogva hallgatom, még a macskámat - már csak az enyém, jogosan sajátítom ki - cirógatja.
- Vagy egy mókust, aminek lehetne egy hatalmas ketrece. - adok neki még több ötletet, de ezen már ő is felnevet. - Csak egy ötlet volt...
- Nem is annyira rossz ötlet. - ül feljebb, majd körbe pillant és gúnyosan mosolyodik el az ágy mellett papír zsebkendőket látva. - Hát ezek? - zavartan kapom oda, majd el a fejem. Félre érthető, de azok csak taknyos zsepik, mivel az utóbbi időben eléggé beteges vagyok a hideg idő miatt.
- A-Azok csak használt zsepik! - kapkodom fel a a földről és a pár méterre lévő kukába dobom őket.
- Feltűnt. - kuncog fel gúnyosan, mire én zavarba esek és a hajamba túrok. - Csak nem rosszalkodtál az este? Te ilyet is tudsz?
- Annyira meglepő lenne, ha azt mondanám, hogy igen és szoktam...? - motyogom bűntudatosan, mire ő határozottan rázza meg a fejét. - De ezek tényleg csak fikás zsepik.
- Szóval te is szoktál maszturbálni. Ez nem ciki, Jimin. - sóhajt hosszan, majd teljesen mellém ül. - Tizennyolc vagy és szinte férfi. Érti az ember, hogy magadhoz nyúlsz, ha fel áll. Na de mire is áll fel? A matek egyenletekre?
- Nagyon vicces. - nevetek fel gúnyosan és keserűen az idétlen viccén. Előszokott fordulni, hogy... beindul odalent a kémia és akkor nem tudok mit tenni. Képtelenség este úgy aludni, mivel nem csak a lábaim között indulnak be a dolgok, hanem az agyamban is, amit csak úgy tudok kiüríteni, ha... ha maszturbálok. Undorító és egyben bűnös dolog, még akkor is, ha nem vagyok vallásos, csak nagymamám szájából hallottam egykét dolgot.
Általában EunJinnel töltött beszédes este után hevül fel az alsó tagom, ami még inkább szitkozásra és mérgelődésre add okot, mivel ő az egyik legjobb barátom, de a hangja még is ilyen érzéseket vált ki belőlem. Szégyellem maga, hogy ő tehet az én helyzetemről ilyenkor, de próbálok közben nem rá gondolni, mivel így csak a hányinger kerülget a mocskos dolgok miatt. Még is soha nem a teste okozza ezt a vágyat, csupán a hangja, a becézése és a nevetése. Ez elég beteges. Nagyon is beteges, hogy felizgulok egy lány nevetésére, igaz?
A gondolatomba a telefonom csörgése zavar be, így szinte egyszerre kapjuk fejünket a villogó és rezgő mobilra. Azonnal felveszem, ahogy meglátom, hogy nem más mint, EunJin édes anyja neve világít a kijelzőn.
- Igen? Csókolom. - szólok bele, de köszönés helyett ijedt zihálás hallatszik.
- Veled van EunJin? Jimin mond, hogy veled van a lányom és azért nem veszi fel a telefonját. - kérdezi aggódóan és idegesen. Rekedtes hangáról arra merek következtetni, hogy a sírását folytja vissza a lánya hirtelen eltűnése miatt.
- Nincs... De azt hiszem, JeongGukkal tudjuk hol van.



Áh... Még soha nem köszöntem meg igazából senkinekhttps://www.instagram.com/01ksr/ semmit, de hát itt az ideje. Először is köszönöm MinJi-nek (remélem rá jössz, hogy rólad beszélek), hogy vezet és minden alkalommal a helyes úton tart az írásba, nem hagyva, hogy elkanászosodjak. Nagyon köszönöm!
És nem mellesleg a barátomnak, aki sokat segít, hogy a fiúk ne nőiesek, hanem tényleg férfi vonásokkal rendelkezzenek és úgy viselkedjenek, gondolkodjanak. Köszönöm, hogy azonnal segítesz, amikor tanácsot, vagy segítséget kérek. (Nem is beszélve, hogy egy szavamba került és te megtervezted a graffitit a kocsira). Köszönöm nektek a segítséget! Nagyon sokat jelent! Link!