Jimin szemszögéből:
Erősen hasít a fejembe az ütés, amit JungKooktól kapok. Hirtelen fel se tudom fogni az engem ért támadást. A fejemet előre billentve meredek a csap lefolyójába. Nehezen sikerül túltennem magam a dolgom és nagyot nyelek. Legszívesebben kérdőre vonnám, de egy hang se csúszik ki az ajkaimon hiába is erőlködök. Villámként ér az érzés, az az ismerős rossz érzés, amikor napi szinten bántott. Nem szoktam ezen agyalni, de most... lehet az alkohol miatt van, de szinte kiabálni tudnék vele, hogy mit tett velem. Lassan és eltorzult arccal nézek fel rá, dühösen. Elsőre kicsit meglepődik, majd komollyá válik az arca.
- Ne nézz így rám. Kaphattál volna sokkal nagyobbat is. - húzza el a száját, még a szemét is megforgatja.
- Már tudom. Ez még elég kicsi is volt a többihez képest, amit anno kaptam... - mondom többnyire gúnyosan. Fél lépést teszek felé és meglököm a vállát, de szinte azonnal elesnék, ha nem kapná el a karom, hogy megtartson. Hosszan fújtat és megtámaszt a pultnak.
- Nem tudom elhinni, hogy ezt tetted... Jimin te nem ilyen vagy. Túl jó vagy ahhoz, hogy más barátnőjét csókolgasd. És amúgy is... basszus. Életed első csókját részegen élted meg... egy olyan csajjal, akinek pasija van. - rázza meg a fejét.
- Ő nem egy csaj... ő EunJin...
- Legalább vissza csókolt? Történt valami érdekes? - könyököl mellém és engem figyel. Vissza csókolt-e? Vissza kellett volna? Mi?
- Én... csak szájon pusziltam.
- Az elég erősen nem csók. - nevet fel többnyire csalódottan. - Hidd el Jimin... Én is nagyon örülnék, ha EunJin nem azzal a birkával járna, de nem így kell ellene tenni, sőt. Az az idióta már így is tele pofázta a fejét a hazugságaival. Kétlem, hogy ezektől a dolgoktól csak még jobb lenne a helyzet.
- Tudom... - mosom meg újra az arcom, ami már sokkal nagyobb felfrissülést add. - Csak úgy megtörtént... Fogalmam sincs hogyan... Emlékszem, hogy, ideges volt mikor kijött. Aztán csak még dühösebb lett a telefonja megnézése után. Valamiről beszélgettünk, majd megtörtént... Kezd szörnyen sajogni a fejem és a fenekem is... Leakarok feküdni és csak aludni...
- Nem lesz ilyen nyugodt az éjszakád, hidd el. Több időt fogsz idekint tölteni, mint hinnéd. - veregeti meg a vállam. - Vedd ki a kontaktlencséd és gyere lefeküdni. Ma én alszom belül.
- És a matrac? - pillantok rá.
- Lószart fogunk mi az egerekkel aludni. Inkább legyen az össze bújás. - indul előre én pedig kicsit meglepődve nézek utána. Mély levegőt veszek mielőtt rendbe szedném magam. Fél óra alatt, és egy hányással később térek vissza a szobánkba szemüvegben. Ahhoz képest elég nagy a csend, pedig még biztos lent vannak a többiek, csak fél tizenkettő múlt, annyira késő sincs.
Lassan nyitok be a szobába, ahol csak EunJin fogad, de már ő is nyakig magára húzott takaróval alszik. Óvatos léptekkel sétálok egészen az ágyig, majd leereszkedem rá, amire azonnal megszédülök. Mély levegővel próbálom enyhíteni a rosszullétem, amikor mocorgás üti meg a fülem és mire oda pillantok már EunJin mered rám ülő helyzetben. Kicsit meghökkenek, majd nagyot nyelek.
- Sajnálom... Nem akartalak felkelteni... - szólalok meg halkan, még ő felkapcsolja a kis lámpáját és kényelmesen elhelyezkedik.
- Ugyan... Nem aludtam, nem vagyok fáradt. - húzza egészen a hasáig a takarót. Tényleg nem tűnik annak.
- Akkor miért vagy fent? A többiek még lent vannak. Tényleg... JeongGuk?
- Pont emiatt jöttem fel, hogy senki ne szóljon hozzám. - fújtat hosszan mint akinek nagyon is elege van mindenkiből. Vajon ez SeokJinre is igaz, vagy ő kivételt élvez ez alól? - Lassan vissza ér, csak keres neked tiszta vizet és valami lavórt, hogy ne keljen folyton kirohangálnod vécére. Remélem rendben vagy. Eléggé...
- Túlzásba estem, igen tudom. - bólintok nehézkesen. - Soha többet eszembe se fog jutni ennyit inni... Így is alig maradt meg valami az estéből.
- Igen... Az lehetséges. Nem meglepő. Nekem is sokszor előfordult, hogy nem tudtam hogyan kerültem haza. Nagyon borzasztó érzés, és ami másnap vár... Majd reggelire össze dobok valamilyen levest, mert mindenki teljesen kész lesz és én nagyon nem akarom elrontani az utolsó napot. A túrát emlegettük a lányokkal, van messze egy tó, azt megnézhetnénk.
Vártam, hogy felhozza azt, ami odakint történt, de semmi. Még csak említést se tesz róla. Lehetséges, hogy... azt hiszi nem emlékszem rá? Rendben, értem, hogy részeg voltam, de nem ennyire. Nem tudnám elfelejteni azt, hogy... megpusziltam. Bánja...? Mit is bánhatna... inkább csak beszélni se akar róla, mert semmit nem érez. Én idióta...
- Csak ne igyunk holnap este... Nem hiszem, hogy bírnám újra. - kezdem keresgélni a pizsama pólóm és nadrágom. Megtalálva azonnal öltözködni kezdek, lassan felállok és hátat fordítva EunJinnek veszem le a pólóm és cserélem ki. A nadrágomat venném le, és le is tolom a bokámig, amikor megbillenek és lehuppanok az ágyban fekvő lány mellé. Azonnal kap utánam, hogy megtámasszon. Az arcára pillantva ijedséget vélek felfedezni, ami kicsit melegséggel önt el. Annyira örülök, hogy ilyen velem... Gondoskodó...
- Rendben vagy? - szólal meg még lassan végig simít a karomon, én pedig látványosan remegek bele a tettébe. Ha lenne bennem elég alkohol talán képes lennék megcsókolni, rendesen. Miért olyan nehéz...? Mire észbe kapok az ajkamat harapva bólintok aprót a kérdésére, amin ő halványan mosolyodik el. Tudnia kellene, hogy emlékszem a csókra. Illetve...
- Jimin. - toppan be JeongGuk. Egyszerre kapjuk rá a fejünket EunJinnel. - Ömm... Megzavartam valamit? - ez a kérdés szívig hatol és teljesen elvörösödök. Hogy zavarhatná meg a semmit...
- Csak elestem. - válaszolom halkan, a nadrágomat pedig elrúgom magamtól, hogy többet, ha két lábra erőltetem magam ne tudjak elzuhanni. Nehezen mély levegővételek közepette állok fel két lábra, majd azzal a lendülettel le is ülök a sajátunkra. A hajamba túrok, miközben JeongGuk közelebb lép hozzánk. Kirángatja a matracot az ágy mellől és leengedi a földre a lilás színű lavórt.
- Csak ebbe. Ne más hova. - dobja az ágyra a vizes flakont. - Ne sokat, csak fél kortyot, értetted?
- Igen. - fekszem el lassan, magamra húzva a takarót, hogy takarjam az alsónadrágom. - Aludhatok most már...? - fordítok hátat a szobákban lévőknek.
- Igen, de szólj ha bármi baj van.
EunJin szemszögéből:
Reggel a szokásosnál is hamarabb kelek, így mindenki előtt jutok le sértetlenül a konyhába, miután rendbe szedtem maga, kényelmes farmert és bő pulcsit vettem fel. Jimin lavórját valószínűleg az este JeongGukkal közösen ürítettük, mert amikor én felkeltem többször is, vagy tele volt, vagy üres volt, mi több három fele még a fürdőben is találkoztunk, ahogy álmos fejjel mosogatta a koszos lavórt. Már a gondolat is megmosolyogtad. JungKook tényleg megbánta azt amit Jiminnel tett. Kezdődött a ruhavásárlással, és most - miután rá jött, hogy a pénz nem minden - tettekkel engeszteli ki a barátját. A mosolyomat véletlenül se leplezve keresem elő a leveshez valókat. Hús hiányában levesport veszek elő és zöldségeket. Mindent a vízbe öntök és hagyom melegedni őket, addig pedig az asztalhoz ülök és a telefonomat kezdem nyomkodni. Fogalmam sincs meddig üldögélek egyedül, mikor végre elkezdenek a többiek leszivárogni. Sorban jelennek meg a többiek, némelyikük fejfájásra, hányásra, vagy épp mind a kettőre panaszkodva. Az utolsók között érkezik le Tae, aki előkapva a hűtőből egy doboz sört kezdi a másnaposságát orvosolni. Fél tizenkettő után halljuk meg a hiányzó láncszem, Jimin lépteit, aki torz, puffadt arccal és teljesen kócos hajjal kerül elő. Aranyosan emeli a kezeit a szája elé, hogy egy óriási ásítást engedjen szabadjára. Nagyon aranyos, így is másnaposan, azonban őt látva csak az este jut az eszembe. A pillanat, amikor kis híján szerelmet vallott és megcsókolt. Vajon képben lehet azzal ami történt...? Ahogy lefekvés előtt beszélt róla, kétlem. Nagyon részeg volt, nem emlékezhet rá és talán jobb is így. Nekem is sokkal jobb lenne, ha nem emlékeznék rá, csak egy álomkép maradna. Jobbat érdemel mint én, ez nem kérdés és ha az kell, hogy jobban érezze magát, nem mondom el neki, beszélni se beszélek róla, csak a kettőnk titka. Jobban mondva az enyém.
- Mit iszol? - ül le lassan TaeHyung mellé Jimin, aki a szemüvegét igazgatva próbálja elolvasni a sörös üveget. - Sör? - az arca hirtelen vált undorba és messze hajol a fiútól, aki csak vállat rántva reagálja le a helyzetet.
- Jó másnaposság ellen. Próbáld ki. - tolná elé, de Jimin azonnal ellenkezni kezd.
- Nincs az az isten... Már a gondolatától is felkavarodik a gyomrom... Inkább ennék valamit. - állna fel, de még időben teszem a vállára a kezem.
- Ha valaki segít, akkor aki nagyon szenved kaphat egy kis levest. Szöulban bulizás után másnap elhanyagolhatatlan volt. - elsőre Jimin megdermed és rám nézve torzul el az arca. - Hidd el ízleni fog.
JeongGuk segítségével adunk mindenkinek egy kis adag levest és szinte azonnal enni is kezdik. A saját adagommal ülök fel a pultra SeokJin mellé, ami szintén nyúzott arccal kezdi eszegetni a levest. Jóleső hangot add az élvezetének, akárcsak a többiek.
- Megmondtam. Gyorsan szedjétek össze magatokat, mert ma túrázni megyünk.
Össze szedve a kis csapatot lassan indulunk el NamJoon vezetésével a közeli tóhoz. Szorosan összehúzva magamon a széldzsekimet sétálok közvetlenül SeokJin mellett, aki átkarolva kísér. Elég hűvös már az idő... Végül is lassan december lesz. A tudat pedig, hogy a félévi dolgozatok csúsznak, vagy teljesen elmaradnak csak még jobban megnyugtat. Bárcsak a többieknek is elmondhatnám, de egyenlőre róla még nekem se kellene tudni. Ha NamJoon megtudná, hogy a laptopjába néztem... biztos megölne, sőt. Tanár segéd... és én túl messzire mentem. Magamba kell tartanom a levélben írtakat, hiába idegesítenek annyira. Legszívesebben az igazgató képébe vágnám, hogy TaeHyung és JeongGuk soha nem erőszakolnának meg senkit, de ezt sajnos nem tehetem.
- Mikor érünk oda? - kezd nyávogásba JiHoon. - Fájnak a lábaim...
- Alig húsz perce indultunk el. - szól hátra YoonGi, aki egyre idegesebb és idegesebb a srác miatt. Már az este próbléma volt kettőjük között és ez az egész ma reggel, indulás előtt tetőzött. Hihetetlen, hogy úgy tudtak vitatkozni mint a kislányok. Sipítoztak egymásra az ordítások között, és vajon miért? Egy hülye márkás cipő miatt, mert félre cserélték őket. Nevetséges...
- Elég kellemes ez a hely, nem? - szólal meg SeokJin. Válaszképpen rá nézek és mosolyogva bólintok. - Többször kellene eljönnünk ide. Apámnak is van a közelben egy nyaralója, akár egy hétvégére is eljöhetnénk kettesben.
- Hát... - pillantok el róla. Ez az egész... Kettesben egy hétvégére SeokJinnel, aki mindennél jobban vár arra, hogy csak az övé legyek. Még most is érzem, hogy mennyire vonzódik hozzám, de én... Borzalmas vagyok. - Biztos nagyon jó lenne.
- Tudom, hogy a tegnapi után sok, de szerintem élvezetes lenne. Szex nélkül is... - suttogja a fülembe édes hangon. - Csak össze bújnánk, együtt aludnánk. A csókodra kelhetnék és aludhatnék el.
Hatalmasat nyelek és óriási gombóc ül a torkomba. Nem akarok vele sehova se menni, hiába a barátom, élveznem kellene, hogy kettesben vagyok vele, de... de nem.
- Ezt majd még meg beszéljük, csak legyünk túl a vizsgákon. - mosolygok rá kedvesen, amire ő csak apró bólintással reagál. Mit kellene mondanom...? Nem közölhetem vele, hogy nincs kedvem.
Fogalmam sincs mekkora távot teszünk meg, de amint meglátom a tavat kénytelen vagyok mosolyogva sóhajtani. Többet kellene mozognom és kevesebbet cigiznem. Nem sok séta volt idáig, de a levegőt nehezen kapok. Átkozott cigaretta.
- Na ez azért elég jól néz ki. - jegyzi meg kuncogva NamJoon. - Nyáron nagyon jó vize szokott lenni a tónak. - dobja le a táskáját a fűre, majd mellé térdel és kikapja belőle a plédet, amit magával hozott. Egy nagy mozdulattal teríti le a földre, az ő példáját pedig mi is követve vesszük elő a kis takarókat, amiket rá dobálunk, ha valaki fázna, akkor tudjunk mivel takarózni.
- Szóval akkor nyáron lehet benne fürdeni? - kérdez vissza ChaeYoung, aki leereszkedik a hatalmas plédre.
- Persze. - bólint mosolyogva NamJoon. - Nagyon tiszta a vize, szóval baj se szokott történni.
- Muszáj leszek nyáron is eljönni ide. - nevet fel SeokJin, aki a vállamnál átkarolva húz magához. - Nos, akkor mivel kezdjük? Akarunk tüzet?
- Hát még szép! - csattannak fel a többiek. - Kezdünk éhezni.
- Akkor én elmegyek fát gyűjteni. - ajánlom fel a segítségemet, amire Jin is azonnal jelentkezne, de JeongGuk közbe szól.
- Majd én segítek neki. A másnaposok pedig gyűjtsenek köveket. - veregeti meg Jimin hátát, aki nehezen küszködve a fejével ül le a lány mellé a plédre. - Jobban járunk. - indul befelé az erdőbe. Nem tehetek mást; fél pillantást vetve a barátomra indulok JungKook után, aki akkora már a fák között kezd keresgélni. Becsatlakozva hozzá apró gallyakat veszek az ölembe, amit könnyen tudok cipelni, így a gyűjtögetéssel egészen bentre elérünk, ahol már ritkábban hallani a többieket.
- Jól érezted magad tegnap? - dobja be a beszéd témát. - Nem ittál túl sokat.
- Nem szoktam annyit inni, és ha sikerül is nem vagyok az a fajta, aki fél pohártól berúg. Jól éreztem magam, mondjuk, de nem mindig vagyok ráhangolva a nagy bulikra.
- Hát... Ez messze állt egy JeongGuk fajta nagy bulitól. - nevet fel, amin én kénytelen vagyok elmosolyodni és megrázni a fejem. - Szóval. Mi volt tegnap? Elmesélted már SeokJinnek?
Teljesen lemerevedek, még a fa ágak is kiesnek a kezeim közül. Lemeredve figyelem JeongGukot, aki idő közben fogja fel, hogy mereven figyelem. Lassan pillant rám, én pedig továbbra is csak meredek rá.
- Sajnálom... Nem akartalak felkelteni... - szólalok meg halkan, még ő felkapcsolja a kis lámpáját és kényelmesen elhelyezkedik.
- Ugyan... Nem aludtam, nem vagyok fáradt. - húzza egészen a hasáig a takarót. Tényleg nem tűnik annak.
- Akkor miért vagy fent? A többiek még lent vannak. Tényleg... JeongGuk?
- Pont emiatt jöttem fel, hogy senki ne szóljon hozzám. - fújtat hosszan mint akinek nagyon is elege van mindenkiből. Vajon ez SeokJinre is igaz, vagy ő kivételt élvez ez alól? - Lassan vissza ér, csak keres neked tiszta vizet és valami lavórt, hogy ne keljen folyton kirohangálnod vécére. Remélem rendben vagy. Eléggé...
- Túlzásba estem, igen tudom. - bólintok nehézkesen. - Soha többet eszembe se fog jutni ennyit inni... Így is alig maradt meg valami az estéből.
- Igen... Az lehetséges. Nem meglepő. Nekem is sokszor előfordult, hogy nem tudtam hogyan kerültem haza. Nagyon borzasztó érzés, és ami másnap vár... Majd reggelire össze dobok valamilyen levest, mert mindenki teljesen kész lesz és én nagyon nem akarom elrontani az utolsó napot. A túrát emlegettük a lányokkal, van messze egy tó, azt megnézhetnénk.
Vártam, hogy felhozza azt, ami odakint történt, de semmi. Még csak említést se tesz róla. Lehetséges, hogy... azt hiszi nem emlékszem rá? Rendben, értem, hogy részeg voltam, de nem ennyire. Nem tudnám elfelejteni azt, hogy... megpusziltam. Bánja...? Mit is bánhatna... inkább csak beszélni se akar róla, mert semmit nem érez. Én idióta...
- Csak ne igyunk holnap este... Nem hiszem, hogy bírnám újra. - kezdem keresgélni a pizsama pólóm és nadrágom. Megtalálva azonnal öltözködni kezdek, lassan felállok és hátat fordítva EunJinnek veszem le a pólóm és cserélem ki. A nadrágomat venném le, és le is tolom a bokámig, amikor megbillenek és lehuppanok az ágyban fekvő lány mellé. Azonnal kap utánam, hogy megtámasszon. Az arcára pillantva ijedséget vélek felfedezni, ami kicsit melegséggel önt el. Annyira örülök, hogy ilyen velem... Gondoskodó...
- Rendben vagy? - szólal meg még lassan végig simít a karomon, én pedig látványosan remegek bele a tettébe. Ha lenne bennem elég alkohol talán képes lennék megcsókolni, rendesen. Miért olyan nehéz...? Mire észbe kapok az ajkamat harapva bólintok aprót a kérdésére, amin ő halványan mosolyodik el. Tudnia kellene, hogy emlékszem a csókra. Illetve...
- Jimin. - toppan be JeongGuk. Egyszerre kapjuk rá a fejünket EunJinnel. - Ömm... Megzavartam valamit? - ez a kérdés szívig hatol és teljesen elvörösödök. Hogy zavarhatná meg a semmit...
- Csak elestem. - válaszolom halkan, a nadrágomat pedig elrúgom magamtól, hogy többet, ha két lábra erőltetem magam ne tudjak elzuhanni. Nehezen mély levegővételek közepette állok fel két lábra, majd azzal a lendülettel le is ülök a sajátunkra. A hajamba túrok, miközben JeongGuk közelebb lép hozzánk. Kirángatja a matracot az ágy mellől és leengedi a földre a lilás színű lavórt.
- Csak ebbe. Ne más hova. - dobja az ágyra a vizes flakont. - Ne sokat, csak fél kortyot, értetted?
- Igen. - fekszem el lassan, magamra húzva a takarót, hogy takarjam az alsónadrágom. - Aludhatok most már...? - fordítok hátat a szobákban lévőknek.
- Igen, de szólj ha bármi baj van.
EunJin szemszögéből:
Reggel a szokásosnál is hamarabb kelek, így mindenki előtt jutok le sértetlenül a konyhába, miután rendbe szedtem maga, kényelmes farmert és bő pulcsit vettem fel. Jimin lavórját valószínűleg az este JeongGukkal közösen ürítettük, mert amikor én felkeltem többször is, vagy tele volt, vagy üres volt, mi több három fele még a fürdőben is találkoztunk, ahogy álmos fejjel mosogatta a koszos lavórt. Már a gondolat is megmosolyogtad. JungKook tényleg megbánta azt amit Jiminnel tett. Kezdődött a ruhavásárlással, és most - miután rá jött, hogy a pénz nem minden - tettekkel engeszteli ki a barátját. A mosolyomat véletlenül se leplezve keresem elő a leveshez valókat. Hús hiányában levesport veszek elő és zöldségeket. Mindent a vízbe öntök és hagyom melegedni őket, addig pedig az asztalhoz ülök és a telefonomat kezdem nyomkodni. Fogalmam sincs meddig üldögélek egyedül, mikor végre elkezdenek a többiek leszivárogni. Sorban jelennek meg a többiek, némelyikük fejfájásra, hányásra, vagy épp mind a kettőre panaszkodva. Az utolsók között érkezik le Tae, aki előkapva a hűtőből egy doboz sört kezdi a másnaposságát orvosolni. Fél tizenkettő után halljuk meg a hiányzó láncszem, Jimin lépteit, aki torz, puffadt arccal és teljesen kócos hajjal kerül elő. Aranyosan emeli a kezeit a szája elé, hogy egy óriási ásítást engedjen szabadjára. Nagyon aranyos, így is másnaposan, azonban őt látva csak az este jut az eszembe. A pillanat, amikor kis híján szerelmet vallott és megcsókolt. Vajon képben lehet azzal ami történt...? Ahogy lefekvés előtt beszélt róla, kétlem. Nagyon részeg volt, nem emlékezhet rá és talán jobb is így. Nekem is sokkal jobb lenne, ha nem emlékeznék rá, csak egy álomkép maradna. Jobbat érdemel mint én, ez nem kérdés és ha az kell, hogy jobban érezze magát, nem mondom el neki, beszélni se beszélek róla, csak a kettőnk titka. Jobban mondva az enyém.
- Jó másnaposság ellen. Próbáld ki. - tolná elé, de Jimin azonnal ellenkezni kezd.
- Nincs az az isten... Már a gondolatától is felkavarodik a gyomrom... Inkább ennék valamit. - állna fel, de még időben teszem a vállára a kezem.
- Ha valaki segít, akkor aki nagyon szenved kaphat egy kis levest. Szöulban bulizás után másnap elhanyagolhatatlan volt. - elsőre Jimin megdermed és rám nézve torzul el az arca. - Hidd el ízleni fog.
JeongGuk segítségével adunk mindenkinek egy kis adag levest és szinte azonnal enni is kezdik. A saját adagommal ülök fel a pultra SeokJin mellé, ami szintén nyúzott arccal kezdi eszegetni a levest. Jóleső hangot add az élvezetének, akárcsak a többiek.
- Megmondtam. Gyorsan szedjétek össze magatokat, mert ma túrázni megyünk.
Össze szedve a kis csapatot lassan indulunk el NamJoon vezetésével a közeli tóhoz. Szorosan összehúzva magamon a széldzsekimet sétálok közvetlenül SeokJin mellett, aki átkarolva kísér. Elég hűvös már az idő... Végül is lassan december lesz. A tudat pedig, hogy a félévi dolgozatok csúsznak, vagy teljesen elmaradnak csak még jobban megnyugtat. Bárcsak a többieknek is elmondhatnám, de egyenlőre róla még nekem se kellene tudni. Ha NamJoon megtudná, hogy a laptopjába néztem... biztos megölne, sőt. Tanár segéd... és én túl messzire mentem. Magamba kell tartanom a levélben írtakat, hiába idegesítenek annyira. Legszívesebben az igazgató képébe vágnám, hogy TaeHyung és JeongGuk soha nem erőszakolnának meg senkit, de ezt sajnos nem tehetem.
- Mikor érünk oda? - kezd nyávogásba JiHoon. - Fájnak a lábaim...
- Alig húsz perce indultunk el. - szól hátra YoonGi, aki egyre idegesebb és idegesebb a srác miatt. Már az este próbléma volt kettőjük között és ez az egész ma reggel, indulás előtt tetőzött. Hihetetlen, hogy úgy tudtak vitatkozni mint a kislányok. Sipítoztak egymásra az ordítások között, és vajon miért? Egy hülye márkás cipő miatt, mert félre cserélték őket. Nevetséges...
- Elég kellemes ez a hely, nem? - szólal meg SeokJin. Válaszképpen rá nézek és mosolyogva bólintok. - Többször kellene eljönnünk ide. Apámnak is van a közelben egy nyaralója, akár egy hétvégére is eljöhetnénk kettesben.
- Hát... - pillantok el róla. Ez az egész... Kettesben egy hétvégére SeokJinnel, aki mindennél jobban vár arra, hogy csak az övé legyek. Még most is érzem, hogy mennyire vonzódik hozzám, de én... Borzalmas vagyok. - Biztos nagyon jó lenne.
- Tudom, hogy a tegnapi után sok, de szerintem élvezetes lenne. Szex nélkül is... - suttogja a fülembe édes hangon. - Csak össze bújnánk, együtt aludnánk. A csókodra kelhetnék és aludhatnék el.
Hatalmasat nyelek és óriási gombóc ül a torkomba. Nem akarok vele sehova se menni, hiába a barátom, élveznem kellene, hogy kettesben vagyok vele, de... de nem.
- Ezt majd még meg beszéljük, csak legyünk túl a vizsgákon. - mosolygok rá kedvesen, amire ő csak apró bólintással reagál. Mit kellene mondanom...? Nem közölhetem vele, hogy nincs kedvem.
Fogalmam sincs mekkora távot teszünk meg, de amint meglátom a tavat kénytelen vagyok mosolyogva sóhajtani. Többet kellene mozognom és kevesebbet cigiznem. Nem sok séta volt idáig, de a levegőt nehezen kapok. Átkozott cigaretta.
- Na ez azért elég jól néz ki. - jegyzi meg kuncogva NamJoon. - Nyáron nagyon jó vize szokott lenni a tónak. - dobja le a táskáját a fűre, majd mellé térdel és kikapja belőle a plédet, amit magával hozott. Egy nagy mozdulattal teríti le a földre, az ő példáját pedig mi is követve vesszük elő a kis takarókat, amiket rá dobálunk, ha valaki fázna, akkor tudjunk mivel takarózni.
- Szóval akkor nyáron lehet benne fürdeni? - kérdez vissza ChaeYoung, aki leereszkedik a hatalmas plédre.
- Persze. - bólint mosolyogva NamJoon. - Nagyon tiszta a vize, szóval baj se szokott történni.
- Muszáj leszek nyáron is eljönni ide. - nevet fel SeokJin, aki a vállamnál átkarolva húz magához. - Nos, akkor mivel kezdjük? Akarunk tüzet?
- Hát még szép! - csattannak fel a többiek. - Kezdünk éhezni.
- Akkor én elmegyek fát gyűjteni. - ajánlom fel a segítségemet, amire Jin is azonnal jelentkezne, de JeongGuk közbe szól.
- Majd én segítek neki. A másnaposok pedig gyűjtsenek köveket. - veregeti meg Jimin hátát, aki nehezen küszködve a fejével ül le a lány mellé a plédre. - Jobban járunk. - indul befelé az erdőbe. Nem tehetek mást; fél pillantást vetve a barátomra indulok JungKook után, aki akkora már a fák között kezd keresgélni. Becsatlakozva hozzá apró gallyakat veszek az ölembe, amit könnyen tudok cipelni, így a gyűjtögetéssel egészen bentre elérünk, ahol már ritkábban hallani a többieket.
- Jól érezted magad tegnap? - dobja be a beszéd témát. - Nem ittál túl sokat.
- Nem szoktam annyit inni, és ha sikerül is nem vagyok az a fajta, aki fél pohártól berúg. Jól éreztem magam, mondjuk, de nem mindig vagyok ráhangolva a nagy bulikra.
- Hát... Ez messze állt egy JeongGuk fajta nagy bulitól. - nevet fel, amin én kénytelen vagyok elmosolyodni és megrázni a fejem. - Szóval. Mi volt tegnap? Elmesélted már SeokJinnek?
Teljesen lemerevedek, még a fa ágak is kiesnek a kezeim közül. Lemeredve figyelem JeongGukot, aki idő közben fogja fel, hogy mereven figyelem. Lassan pillant rám, én pedig továbbra is csak meredek rá.
- Láttál minket? - kérdezek rá hosszú perceknek tűnő másodpercek után. - Én nem láttalak...
- Dehogy láttalak titeket. Jimin tálalt ki nekem miután kihányta magát. - rántja fel a szemöldökét, amire én is csak így tudok reagálni. Jimin... Emlékszik rá? tegnap ahogy beszélt róla pedig nagyon nem úgy tűnt... - Azt hitted nem emlékszik? Ez az egyetlen dolog, ami elég tiszta nála.
- Én... Teljesen azt hittem... - hajolok le lassan, hogy újra össze szedjem az ágakat. - Tegnap azt ecsetelte nekem, hogy minden kiesett neki, én azt hittem...
- EunJin... hogy a fenébe? Most komolyan... - fújtat idegesen, azonban mielőtt komolyabban belemehetnénk a témába gyorsan vált. - Elmondtad SeokJinnek?
- Nem... én nem... - maradok a földön térdelve és előre billentem a fejem. - Fölösleges tudnia róla... Nem jelentett semmit...
- Ahha. Ha nem jelentett volna semmit, akkor már rég elmondtad volna neki. titkolod előle. - nevet fel enyhén gúnyosan, ami csak kisebb haragot vált ki belőlem. Talpra állva dobom meg egy gallyal, ami azonnal eléri a karját és halkan szisszen fel.
- Egy apró puszi volt, semmi lényeges.
- Az az apró puszi már innen nézve is jobban bejött neked, mint a sztárfocista csókjai. Szóval hiába dobálózol faágakkal, mind ketten tudjuk, hogy ez az igazság, valld be!
- És ha ez az igazság?! - fakadok ki idegesen, majd a maradékot is hozzá vágom. - Neked van a legkevesebb beleszólásod abba, hogy mi van a szerelmi életemmel.
- Már megint kezded? - fújtat ő is idegesebben. - Nem beleszólok, csak tudatom veled, hogy akivel "jársz" kicsit se SeokJin. Hadd találjam ki. Fekete liliomot kaptál tőle az első randin, aztán elvitt pizzázni a hegyekbe, ami köztudott, nem SeokJin kedvenc időtöltése, mivel jobban bírja a drága helyeket, ahol sült marhát, valamint lazacot ehet. Ha nekem nem hiszel, akkor kérdezd meg a többieket! Minden Jimin ötlete volt... Csak olyan naiv, hogy mindent elmondott neki.
Hirtelen megszólalni se tudok, csak teljesen szétesve állok előtte, még ő halál komolyan magyaráz nekem. Tényleg ilyen hülye lennék...? És én nem hittem Jiminnek, akiben semmi rossz szándék nem volt. Édes istenem... És én haragudtam Jiminre, pedig végig SeokJin volt a hibás, aki hazudott és manipulált engem én pedig... lefeküdtem volna vele tegnap...
- Ahha. Ha nem jelentett volna semmit, akkor már rég elmondtad volna neki. titkolod előle. - nevet fel enyhén gúnyosan, ami csak kisebb haragot vált ki belőlem. Talpra állva dobom meg egy gallyal, ami azonnal eléri a karját és halkan szisszen fel.
- Egy apró puszi volt, semmi lényeges.
- Az az apró puszi már innen nézve is jobban bejött neked, mint a sztárfocista csókjai. Szóval hiába dobálózol faágakkal, mind ketten tudjuk, hogy ez az igazság, valld be!
- És ha ez az igazság?! - fakadok ki idegesen, majd a maradékot is hozzá vágom. - Neked van a legkevesebb beleszólásod abba, hogy mi van a szerelmi életemmel.
- Már megint kezded? - fújtat ő is idegesebben. - Nem beleszólok, csak tudatom veled, hogy akivel "jársz" kicsit se SeokJin. Hadd találjam ki. Fekete liliomot kaptál tőle az első randin, aztán elvitt pizzázni a hegyekbe, ami köztudott, nem SeokJin kedvenc időtöltése, mivel jobban bírja a drága helyeket, ahol sült marhát, valamint lazacot ehet. Ha nekem nem hiszel, akkor kérdezd meg a többieket! Minden Jimin ötlete volt... Csak olyan naiv, hogy mindent elmondott neki.
Hirtelen megszólalni se tudok, csak teljesen szétesve állok előtte, még ő halál komolyan magyaráz nekem. Tényleg ilyen hülye lennék...? És én nem hittem Jiminnek, akiben semmi rossz szándék nem volt. Édes istenem... És én haragudtam Jiminre, pedig végig SeokJin volt a hibás, aki hazudott és manipulált engem én pedig... lefeküdtem volna vele tegnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése