Jimin szemszögéből:
Halk lihegések közt meredten figyelek magam elé, az előttem dolgozó JeongGukot nézve, ahogy a karjai folyamatosan, minden mozdulatnál megfeszülnek, az erei pedig kidagadnak. Erősen markolja a kezei alatt lévő fémrudat és levegőért zihál. Elképedve figyelem, hogy már hanyadszor húzza fel magát, majd szépen engedi le. Már lassan több mint egy órája folyamatosan edzünk és ő még mindig bírja, igaz már egyre jobban folyik róla a víz és nehezebben megy neki, de kitart. Fogalmam sincs mikor ugrik le és töri meg az ujjait, majd nyújt a karján és fordul felém. Felrántja a szemöldökét és a hajába túr.
- Hát te? - kérdezi lihegve. - Mióta ücsörögsz ott? Kész van a nyolcvan felülés? - áll meg felettem, mire én mély levegőt veszek és vállat vonok. Igen... Nyolcvan kellett volna, de nem megy. Nem az, hogy nincs erőm, csak lusta vagyok. - Basszus Jimin... Ne csináld már. A kezed miatt így is kiesik a húzódzkodás, fekvő és a súly emelés és te még ennyit se tudsz megtenni?
- Már egy órája edzünk, JungKook... Ma már futottam és bicikliztem. Nem elég? - nyújtom ki a lábaimat és rá dőlök.
- Nem. Alakulnak az izmaid és muszáj folyton rá edzeni, szóval gyerünk. - térdel le elém. - Majd én számolom. Kilencven.
- Eddig még nyolcvan volt. - fekszem hanyatt és felhúzom a térdeimet. - Ne változtass...
- Hisztizel felmegy százra és már nem azért, de simán mennie kell. - térdel rá a lábaimra én pedig elkezdem a felüléseket. Folyamatosan csinálom, még ő a térdemen tartja a kezeit. - Mellesleg. Beszéltem reggel EunJinnel. - ezt hallva ülésben maradok és nagy szemekkel figyelek rá. - De... Nem arról amiről a múltkor. Ő keresett, mert van valami a csajnak az ügyében, aki majdnem lelőtte magát. Szóba se nagyon kerültél, csak megkérdezte, hogy rendben vagy-e. A múltkori után... Szerintem nem nagyon tudja mit kellene neked mondania.
- Elrontottam...?
- Mi? Dehogy! Ne hülyéskedj Jimin. Ideje volt már... De... beszélnetek kellene, mert ez már nekem sok. SeokJin egy paraszt és ideje lenne, ha a sarkadra állnál végre.
- Jó... oké... és elmondanád miről beszéltetek? - fújtatok idegesen és folytatom amit elkezdtem.
- Hülye magán nyomozásba akar fogni, csak sajnos én nem érek rá csütörtökönként, mivel valakinek korrepetálni kell azokból a tárgyakból, amiket ti nem tanítottátok. Szóval jövőhét csütörtökön ő bent akar maradni egyedül a suliba este.
- Ez őrültség... Kitalálta ma, hogy ő csak úgy bele kezd ebbe?
- Ennek már lassan több mint egy hete, de velem is csak tegnap közölte és már képtelenség lebeszélni róla, mert te is tudod milyen. Inkább azt vedd örültségnek, hogy nem keresitek egymást a buli óta. Az az igazán nagy őrültség.
- Jó! - ülök fel és kinyújtom a lábam. - Holnap úgy is látni fogjuk egymást. Kénytelen lesz velem beszélni és én is vele. Kellemetlen neki, mert még mindig járnak SeokJinnel... Pedig te beszéltél vele és ez se törte meg... - hajtom le a fejem. - Jin az én személyemben jár vele... Nem tudom elhinni, hogy...
- Na... Egy ideje vele se beszélt és ez jelent valamit. Sőt! Biztos mérges. Láttam, hogy milyen volt mikor elmondtam neki. - ül le velem szembe a fenekére. - Jimin... EunJin oda és vissza van érted.
- Vagy csak mérges, hogy csalódnia kellett egy olyan álom pasiban mint Jin, mert egy olyan szar tanácsolt neki mindent mint én. Csak ez lehet a baj és most még rá jött ez a magán nyomozásos hülyeség, amire... Elmehetnék vele. Beszélhetnénk és este csak ketten lennénk. Megtudnánk beszélni a dolgokat, igaz?
- Még szép! - nevet fel. - Jimin ez egy kurva jó ötlet. Ketten a sötétben... - mosolyog rám huncutul, mire én vállba lököm és felnevetek zavarba esve. - Most miért? Bármi megtörténhet. A pillanat hevében egymásnak estek és...
- Fejezd már be! - ütöm meg újra, majd eltakarom az arcom. Nagyot nyelek, ahogy az agyamon végig fut amit mond. Legszívesebben hideg zuhanyt vennék, hogy a rossz és mocskos gondolatok kimenjenek a fejemből.
- Ne az arcodat takargasd. A kis Jimin nyújtózkodni próbál. - csap rá a nadrágomra, amire én reflexből csapom össze a lábaimat és dühösen nézek rá.
- Ilyet többet meg ne merj próbálni. - csúszok hátrébb és lassan állok fel, miközben a kezemmel takarom magam. Idegesen fújtatok és mély levegőt veszek. - Fogok vele beszélni, ha nem is holnap, de csütörtökig biztosan. Nem akarom, hogy egyedül oda menjen, mert csak baja esne... Legalább én megtudom védeni, ha történik valami...
Kora reggel hamar össze készülök még arra is van időm, hogy játsszak Maxievel egy kicsit, aki már most szemmel láthatóan nőt, igaz nem sokat. Mire elkészülök már csörög is a telefonom, hogy JeongGuk és TaeHyung felvegyenek kocsival. Elköszönve nagyapától sietek ki az ajtón a kezemben a pulcsimmal és a táskámmal, majd hátra pattanok be a kocsiba. Hangosan és egyszerre köszöntenek a fiúk, majd el is indulunk a suli felé, a rádió hallgatása közben.
- Nem ugrunk be venni egy kávét a kisboltba? - kérdezi TaeHyung, aki azon ügyködik, hogy melegebbre vegye a fűtést.
- A suliban is van. - üti félre a barátja kezeit és azonnal feljebb vesz rajta egy kicsit. - Az nem elég jó?
- De... Jó, ha nem teszel egy kis kitérőt a kedvemért.
- Amúgy is késésben vagyunk. Eddig soha jöttetek értem ilyen későn. - veszem magamra a pulóverem, hogy ne kelljen kiszállás után magammal cipelni.
- TaeHyung hibája. - vágja rá a volán mögött ülő JeongGuk. - Nagyjából húsz percet ácsorogtam előttük és vártam, hogy elkészüljön.
- Elaludtam, jó? - fújtat idegesen, amin kénytelen vagyok felkuncogni, mire ő azonnal hátra fordul és a combomra csap. - Mi olyan vicces?
- Semmi. - rázom meg a fejem és a hajamba túrok. Furcsa és nevetséges, hogy ő milyen hisztit tud csapni, ha mi esetleg később érünk hozzá, hogy felvegyük. Múltkor is egész úton az ő hangját hallgattuk, ahogy mondja a magáért, mert mi nem vagyunk pontosak. Be kell vallanom... Kim TaeHyung egy más faj.
JeongGuknak köszönhetően hamar beérünk az iskolába és a szokáson helyen parkolunk le, majd együtt szállunk ki és szinte azonnal meghalljuk a focis fiúkat a pályáról. SeokJint kezdem a szemmel keresni és meg is találom, bár nem az edző cuccában, hanem farmerben és vastag pulcsiban. Ritkán rúg bele a labdába, de akkor is csak igazgatásképpen. Gondolom EunJint várja, ki mást?
A táskámat a vállamra kapva indulunk meg, de azonnal utánunk ordít, amint a suliba mennénk. Egyszerre fordulunk hátra és nézünk a felénk kocogó Jinre. Fogalmam sincs mit kellene neki mondanom. Hazug és kétszínű...
- Sziasztok. - áll meg előttünk, de mielőtt vissza köszönhetnénk folytatja. - Nem tudtok valamit EunJinről? Általában minden reggel ugyan akkor jön, de ma... pár perc múlva csengetnek. Rég itt kellene lennie.
- Dolga van. - vágja rá szinte azonnal JeongGuk és keresztbe fűzi a karját. - Magadtól nem tudsz semmit se megoldani? Vagy mi van? Ehhez is Jimin adjon tanácsot?
- Na jó... - hajtja le a fejét és gúnyosan kuncog fel. - Még mindig itt vagytok leragadva? Tovább léphetnétek. Nem kényszerítettem ki belőle mit csináljak. - pillant rám egy gúnyos mosollyal az arcán, mire én csak lehajtom a fejem. - Gyerekesek vagytok. Ellehet szakadni ettől, mert kezdtek nagyon unalmasak lenni.
- Adok én neked unalmast, te szemét szar! - indulna meg a barátom SeokJin felé, aki hátrál egy lépést, de még időben emelem közéjük a kezem, amivel megállítom őt, így csak hosszan fújtat. - Jó...
- Amúgy is... Ezek csak hülye ötletek voltak, amik bejöttek. Semmi nem lenne máshogy, ha máshova viszem. Engem szeret.
- Még is én fogok vele csütörtökön bent maradni. - vágok vissza dühösen, de szinte azonnal meg is bánom amit mondtam, de már késő lenne vissza szívni.
- Mi? - döbben le. - Milyen bent maradás? EunJinnel?
- Mi megyünk. - kapja el a felkarom JeongGuk és határozottan ránt be maga után az iskola ajtaján hátrahagyva SeokJint, aki csak a hajába túr és hosszan fújtat. Hihetetlen, hogy képtelen vagyok befogni fél percre is a nagy szám...
EunJin szemszögéből:
Azt hiszem én vagyok az egyetlen a mai napon, aki képes a hosszú szünet után az első nap elkésni. Azonban szerencsére van okom a késésre, még akkor is, ha csak a második órára, kémiára érek be, ami már öt perce tart. Tegnap este bent voltam Kiyonál KunJae segítségével, aki utána nálunk vacsorázott. Először nem gondoltam, hogy ilyen rendes, de most már tudom. Minden információval ellát az ügyről még akkor is, ha nem lenne szabad valamint az ötletemet is támogatta, hogy jó lenne, ha csütörtök este bent maradnék a suliba és körbe néznék hátha találok valamit, vagy össze írjam aznap kik tartózkodnak az iskolában, hogy később ki tudja hallgatni az illetőket. Szeretném, ha mihamarabb megtalálnánk azt, aki ezt tette vele...
Sietős léptekkel célzom meg a földszinti nagy előadóit, hogy ne találkozzak senkivel se, aki számon kérhetne, hogy eddig hol voltam. A fekete magassarkú csizmám kopogását azonban nem tüntethetem el, így amint kopogás után benyitok a terembe már mindenki engem figyel. A tanári asztalra pillantok elsőként és egy teljesen ismeretlen arcot vélek felfedezni. Eddig egy harmincas években járó nő tartotta ezt az órát, aki nem régiben jelentette be, hogy babát vár, de nem szeretne minket itt hagyni, így az év végéig velünk lesz, de úgy tűnik ez nem így lesz.
- Bocsánat a késésért. - hajolok meg és azonnal sietek is a helyemre, ami Jimin mellett van a második sorban. Leülök mellé és csak fél pillanatra nézek rá, de azonnal beszélni támadna kedvem vele, hogy mindent átbeszéljünk, de jelenleg ez nem lehetséges.
- Gondoltam, hogy sikerül fognom a mai napon egy későt. - rázza meg a fejét. - Neved? - pillant rám a szintén nem túl idős férfi.
- Van igazolásom. - keresem elő a táskámból a kis papírt, amin még a helyi rendősrés pecsétje is rajta van. Megindulok kifelé, de még mielőtt oda adhatnám megállít.
- Orvosi?
- Nem. Ez...
- Vagy orvosi, vagy mond a neved. - fordít nekem hátat és vissza sétál az asztalához. - Ne húzzuk egymás idejét, szóval.
- Megnézné legalább? - lépek hozzá és felé nyújtom, amit ő tétovázva vesz el tőlem egy fáradt sóhaj kíséretében. Ez a fickó... Gyorsan futja ár, majd vissza is nyújtja.
- Szóval. Mi a neved? Sajnos, vagy nem sajnos, de nem ismerem a negyediket. Eddig szerencsémre csak a kisebb korosztályt taníthattam.
- Heo EunJin. - fújtatok idegesen és vissza sétálok a helyemre. Mit hisz? katonai kiképzőben vagyunk? Csak öt percet késtem és még igazolásom is van, erre ő így reagálja le a dolgokat? Ennyire egy szigorú.... Nyugalom... Kisebb gondom is nagyobb ennél.
- Tehát... - írja le a nevem egy kis cetlire, amit szépen a tanári noteszébe tesz. - Hol is tartottunk? Ja igen. Szóval, a nevem Lee HyunWoo. Az év következő részében én foglak titeket kémiára tanítani, és elnézve az eddig fél évi nagy jegyeteken hatalmas szükség van rá. Az én órámon nem fogtok hülye kisfilmeket nézni és értelmetlen előadásokat hallgatni. Minden órára készültök, mert minden alkalommal valaki szóban fog nekem felelni és, hogy még jobban fejlesszük a satnya tudásotokat írni is fogunk minden hétfőn, aki pedig gyenge, az péntekenként korrepetálásra fog járni hozzám.
Na jó... Ez az ember teljesen meg van bolondulva. Kinek lesz ideje mást tanulni, ami lényegesebb is lesz mint az ő hülyesége. Totálisan kattant és nagyon szigorú, nem értem eddig, hogy bírta a többi osztály... Már a megjelenése is borzalmas. A hátra kent és beállított haja, hozzá pedig az öltöny szerű öltözet. Nevetséges...
- És mi történt tanárnővel? - teszi fel a kérdést JiHoon, amire az egész osztály rá kapja a fejét.
- Mi a fene közöd lenne a tanárnőhöz? - kérdez vissza gúnyos hangsúllyal a tanár úr. - Túlságosan megrémült a pisztolyos incidenstől és szülési szabadságra ment. - háttal támaszkodik az asztalára, majd végig néz rajtunk. - Látom sok dolgom lesz veletek. A két jó madár ott hátul. Kim és Jeon nagyszájú duója tiszteljen meg minket, hogy az első sorba ülnek, hogy az idén ne kelljen pénzzel kettes érdemjegyet vásárolniuk az apjuk pénzén.
Teljesen ledöbbenek és csak JeongGukot figyelem, aki Taevel együtt idegesen fújtatva másznak ki a hátsó sorból és sétálnak lejjebb a lépcsőn, hogy elénk ülhessenek. nagy önuralom kell neki, hogy ne mondjon semmit se a tanárnak. Úgy érzem tudja, hogy ő nem fogja olyan lazán venni, ha bármit is mond mint a többi.
- Mivel nem akarunk lemaradni, így ma is meghallgatunk egy felelőt, de mivel rég nem volt kémia órátok én fogok feltenni ismétlődő kérdéseket. Kezdjük is a nap sztárvendégével, aki képtelen időben megjelenni egy órán. Lássuk, hogy a fejében is van e valami, nem csak a testében.
Hirtelen kap el az undor és a düh. Hogy mer ilyet mondani egy kamasz lánynak ez a pöcs?! Legszívesebben kiverném a hisztit és beolvasnék neki, de azzal az ő szavait igazolnám, amit végképp nem akarok. Határozottan állok fel és sétálok ki, majd megállok tőle pár méterre. Felé fordulva túrok a hajamba.
- Kezdjük valami egyszerűvel, amit egy nő se képes elhibázni. Mi a víz képlete?
- H2O... - adok választ a kérdésére, azonban a düh és a harag csak tovább cincál belülről. Legszívesebben arcon köpném és kisétálnék a teremből, de ahogy elnézem képes lenne kirúgatni is...
- Fantasztikus... - forgatja meg a szemeit. - Mi a bomlás?
- Olyan kémiai változás, amely során egy anyagból több lesz. - fűzöm keresztbe a karom a mellkasom előtt.
- Szublimáció?
- Mikor egy szilárd anyagból légnemű lesz. Halmazállapot változás. - mosolyodok el kicsit gúnyosan, ahogy ő idegesen fújtat, hogy a könnyű kérdései nem érnek semmit. Egy - nulla EunJinnek a bunkó tanárral szemben.
- Utolsó kérdés. Mi a zöld rézrozsda?
- Patina. Most már leülhetek? - indulok meg a helyem felé, mire ő csak bólint. KO idióta.
Az óra további felében szintén csak arról hallhattunk, hogy ő mennyivel jobb bárkinél is, valamint mennyire agyatlanok és hülyék vagyunk. Természetesen nem ezekkel a szavakkal, mert hát azt még ő se tehetné meg, nem igaz? Felfrissülésként ér minket a kicsengő, amit hallva azonnal felállunk és villám sebességgel hagyjuk el a termet, hogy odakint mély levegőt vehessünk.
- Ez a hapsi egy kész örült! - ad hangot a sértődöttségének JeongGuk. - Pszichopata!
- Nem... csak egyszerűen egy szadista. Amiket mondott... beteges... - pillant a háta mögé Jimin, hogy a tanár véletlenül se hallja meg, mert akkor biztos pénteki tanulószobára fogná, vagy felrángatná a tanáriba.
- Túl okosnak hiszi magát. - fújtatok idegesen és négyen indulunk el az uszoda felé. - És az elkeserítő, hogy ebben a suliban még tolják is.
- Persze! Hisz az igazgató rokona. A húgának vagy kinek a férje. Nem csoda, hogy még itt van. - lépdel mellettünk TaeHyung. - A családom soha nem vett kettest nekem! Kémiából legalább is soha.
- Mi a fasz köze van hozzá? - akad ki újra JeongGuk. - Apám több pénzt adott a kurva suli felépítésébe, mint az alapító. Az uszoda, és a nagy előadói is apám pénzéből készült el és akkor még baszakodik az emberrel?
- Legalább Jimint béken hagyta. - pillantok a szőke barátomra, aki azonnal rám kapja a fejét. Istenem... Hogy nem voltam képes aznap este vissza csókolni a vastag ajkait?
- Megmozdulni se mertem egész órán. - nyel nagyot, majd elpillant rólam, hogy ne nézzen a szemembe. - Én nem engedném gyerekek közelébe...
- És felesége van. - nevet fel kétségbeesetten JeongGuk. - Biztosan veri. - kanyarodunk be az öltözőkhöz, ahol meg is állunk mielőtt bemennénk. - Úsztok?
- Persze. - bólintok kicsit, majd elindulok az ajtóhoz. - Ti is?
- Ki nem hagynánk. - kuncog TaeHyung. - Felfrissülés, ha te velünk úszol. Már csak a látvány.
- Remélem most nincs lapos tetűd. - forgatom meg a szemem és magukra hagyom őket a folyosón. Beérve a többi lány fogad, akik már elkezdtek átöltözni, vagy éppen készen vannak. Hátat fordítva nekik öltözök le és veszem fel a fekete úszóruhám. Elkérve valaki fésűjét szedem rendbe a hajam, amit egy copfba fogok össze a fejem tetején. A papucsomba bújva és a hónom alá kapva a törülközőt hagyom el az öltözőt és sétálok ki mindenki után a medencéhez. A többiek már javában a vízben vannak, így én is csatlakoznék hozzájuk. Le dobom a törülközöm és indulnék is a vízbe, amikor Valaki elkapja a kezem. Kérdően pillantok hátra és SeokJint látom meg felöltözve. Ilyenkor neki nem foci edzése van?
- EunJin, tíz kör. - szól a tanár és mielőtt bármit is mondhatnék Jin közbe szól.
- Csak öt percet hadd beszéljek vele, tanár úr. - néz a tanárra, aki csak bólint és vissza fordul a medence felé, még SeokJin odébb húz és maga felé fordít. - Kerestelek.
- Otthon hagytam a telefonom. - pillantok el róla és a többiek papucsait kezdem nézni.
- Már egy hete kereslek, mióta vissza jöttünk. Van valami oka annak, hogy nem beszélsz velem? Igazán elmondhatnád, hogy tudjunk javítani rajta. Nem tudom mit tettem, mond el.
Halk sóhajok között fordulok vissza felé és néznék a szemébe, de ő a szemeim helyett a melleimet figyeli, amik kilátszanak az úszóruhámból. Vállba csapom, amire azonnal a szemeimbe néz, de a tekintete vissza ugrik a mellemre időnként.
- Megtennéd, ha beszélünk nem a melleimet nézed? - takarom el magam a kezemmel, mire ő fújtat egyet. - Nehezedre esik a szemembe nézni?
- Nem. - vágja rá. - De a barátnőm vagy, nem? Miért ne nézhetném a melled?
- Miért ne? - döbbenek le. - Mert talán oka van annak, hogy nem akarok beszélni veled. Erősen úgy érzem, hogy egyáltalán nem vagyok a barátnőd. Tudsz rólam mást is mint azt, amit Jimin elmondott?
- Édes istenem... - el gúnyos vigyor jelenik meg az arcán. - Mondtam, hogy hazudnak neked. Basszus EunJin...
- Nem. SeokJin nagyon figyelj arra amit mondok. Ez egy rohadtul aljas húzás volt tőled. Érted? És elnézted, sőt te akartad, hogy össze vesszek a barátaimmal. Ez rettenetesen fáj. Örülnék, ha megtennéd, hogy ezt az undorító mosolyt leszeded az arcodról.
- Igaz, hogy csütörtökön Jiminnel töltöd az estét? Itt a suliban. - néz rám dühösen, amin először én is meglepődök, majd mély levegőt veszek és bólintok.
- Igen. Megkértem, hogy jöjjön el, mert se te, se pedig JeongGuk nem ér rá.
- Csütörtök este edzésem van... Szóval.
- Csak ő ér rá. - sóhajtok. - Nem kell túl gondolni. Tudtam, hogy te úgy se érnél rá. - nem akartam, hogy tudjon az akcióról, de úgy tűnik, hogy teljesen mindegy mit mondok el JeongGuknak, mert ő tovább adja. Komolyan. Már megint mögöttem beszélték meg, hogy Jimin velem jön? Nem mintha nem örülnék, mert... legalább tisztázhatjuk, de ez így... nagyon rosszul jött ki.
- Figyelj... Sajnálom...
- Mit, Jin? Magadtól is elvihettél volna randizni, nem kellett volna Jimin tanácsa. Csak... csalódtam.
- Tudom jól. - bólint aprót és megfogja a kezem. - Húzós lesz a hét... Mi lenne, ha szombaton elmennénk valahová? Kettesben.
- Lehet róla szó. - bólintok kicsit és halványan elmosolyodok. Ha addig idegileg nem készülök ki... Talán az lesz az utolsó randink, amin én szakítani fogok vele Jimin miatt.
- Ez őrültség... Kitalálta ma, hogy ő csak úgy bele kezd ebbe?
- Ennek már lassan több mint egy hete, de velem is csak tegnap közölte és már képtelenség lebeszélni róla, mert te is tudod milyen. Inkább azt vedd örültségnek, hogy nem keresitek egymást a buli óta. Az az igazán nagy őrültség.
- Jó! - ülök fel és kinyújtom a lábam. - Holnap úgy is látni fogjuk egymást. Kénytelen lesz velem beszélni és én is vele. Kellemetlen neki, mert még mindig járnak SeokJinnel... Pedig te beszéltél vele és ez se törte meg... - hajtom le a fejem. - Jin az én személyemben jár vele... Nem tudom elhinni, hogy...
- Na... Egy ideje vele se beszélt és ez jelent valamit. Sőt! Biztos mérges. Láttam, hogy milyen volt mikor elmondtam neki. - ül le velem szembe a fenekére. - Jimin... EunJin oda és vissza van érted.
- Vagy csak mérges, hogy csalódnia kellett egy olyan álom pasiban mint Jin, mert egy olyan szar tanácsolt neki mindent mint én. Csak ez lehet a baj és most még rá jött ez a magán nyomozásos hülyeség, amire... Elmehetnék vele. Beszélhetnénk és este csak ketten lennénk. Megtudnánk beszélni a dolgokat, igaz?
- Még szép! - nevet fel. - Jimin ez egy kurva jó ötlet. Ketten a sötétben... - mosolyog rám huncutul, mire én vállba lököm és felnevetek zavarba esve. - Most miért? Bármi megtörténhet. A pillanat hevében egymásnak estek és...
- Fejezd már be! - ütöm meg újra, majd eltakarom az arcom. Nagyot nyelek, ahogy az agyamon végig fut amit mond. Legszívesebben hideg zuhanyt vennék, hogy a rossz és mocskos gondolatok kimenjenek a fejemből.
- Ne az arcodat takargasd. A kis Jimin nyújtózkodni próbál. - csap rá a nadrágomra, amire én reflexből csapom össze a lábaimat és dühösen nézek rá.
- Ilyet többet meg ne merj próbálni. - csúszok hátrébb és lassan állok fel, miközben a kezemmel takarom magam. Idegesen fújtatok és mély levegőt veszek. - Fogok vele beszélni, ha nem is holnap, de csütörtökig biztosan. Nem akarom, hogy egyedül oda menjen, mert csak baja esne... Legalább én megtudom védeni, ha történik valami...
Kora reggel hamar össze készülök még arra is van időm, hogy játsszak Maxievel egy kicsit, aki már most szemmel láthatóan nőt, igaz nem sokat. Mire elkészülök már csörög is a telefonom, hogy JeongGuk és TaeHyung felvegyenek kocsival. Elköszönve nagyapától sietek ki az ajtón a kezemben a pulcsimmal és a táskámmal, majd hátra pattanok be a kocsiba. Hangosan és egyszerre köszöntenek a fiúk, majd el is indulunk a suli felé, a rádió hallgatása közben.
- Nem ugrunk be venni egy kávét a kisboltba? - kérdezi TaeHyung, aki azon ügyködik, hogy melegebbre vegye a fűtést.
- A suliban is van. - üti félre a barátja kezeit és azonnal feljebb vesz rajta egy kicsit. - Az nem elég jó?
- De... Jó, ha nem teszel egy kis kitérőt a kedvemért.
- Amúgy is késésben vagyunk. Eddig soha jöttetek értem ilyen későn. - veszem magamra a pulóverem, hogy ne kelljen kiszállás után magammal cipelni.
- TaeHyung hibája. - vágja rá a volán mögött ülő JeongGuk. - Nagyjából húsz percet ácsorogtam előttük és vártam, hogy elkészüljön.
- Elaludtam, jó? - fújtat idegesen, amin kénytelen vagyok felkuncogni, mire ő azonnal hátra fordul és a combomra csap. - Mi olyan vicces?
- Semmi. - rázom meg a fejem és a hajamba túrok. Furcsa és nevetséges, hogy ő milyen hisztit tud csapni, ha mi esetleg később érünk hozzá, hogy felvegyük. Múltkor is egész úton az ő hangját hallgattuk, ahogy mondja a magáért, mert mi nem vagyunk pontosak. Be kell vallanom... Kim TaeHyung egy más faj.
JeongGuknak köszönhetően hamar beérünk az iskolába és a szokáson helyen parkolunk le, majd együtt szállunk ki és szinte azonnal meghalljuk a focis fiúkat a pályáról. SeokJint kezdem a szemmel keresni és meg is találom, bár nem az edző cuccában, hanem farmerben és vastag pulcsiban. Ritkán rúg bele a labdába, de akkor is csak igazgatásképpen. Gondolom EunJint várja, ki mást?
A táskámat a vállamra kapva indulunk meg, de azonnal utánunk ordít, amint a suliba mennénk. Egyszerre fordulunk hátra és nézünk a felénk kocogó Jinre. Fogalmam sincs mit kellene neki mondanom. Hazug és kétszínű...
- Sziasztok. - áll meg előttünk, de mielőtt vissza köszönhetnénk folytatja. - Nem tudtok valamit EunJinről? Általában minden reggel ugyan akkor jön, de ma... pár perc múlva csengetnek. Rég itt kellene lennie.
- Dolga van. - vágja rá szinte azonnal JeongGuk és keresztbe fűzi a karját. - Magadtól nem tudsz semmit se megoldani? Vagy mi van? Ehhez is Jimin adjon tanácsot?
- Na jó... - hajtja le a fejét és gúnyosan kuncog fel. - Még mindig itt vagytok leragadva? Tovább léphetnétek. Nem kényszerítettem ki belőle mit csináljak. - pillant rám egy gúnyos mosollyal az arcán, mire én csak lehajtom a fejem. - Gyerekesek vagytok. Ellehet szakadni ettől, mert kezdtek nagyon unalmasak lenni.
- Adok én neked unalmast, te szemét szar! - indulna meg a barátom SeokJin felé, aki hátrál egy lépést, de még időben emelem közéjük a kezem, amivel megállítom őt, így csak hosszan fújtat. - Jó...
- Amúgy is... Ezek csak hülye ötletek voltak, amik bejöttek. Semmi nem lenne máshogy, ha máshova viszem. Engem szeret.
- Még is én fogok vele csütörtökön bent maradni. - vágok vissza dühösen, de szinte azonnal meg is bánom amit mondtam, de már késő lenne vissza szívni.
- Mi? - döbben le. - Milyen bent maradás? EunJinnel?
- Mi megyünk. - kapja el a felkarom JeongGuk és határozottan ránt be maga után az iskola ajtaján hátrahagyva SeokJint, aki csak a hajába túr és hosszan fújtat. Hihetetlen, hogy képtelen vagyok befogni fél percre is a nagy szám...
EunJin szemszögéből:
Azt hiszem én vagyok az egyetlen a mai napon, aki képes a hosszú szünet után az első nap elkésni. Azonban szerencsére van okom a késésre, még akkor is, ha csak a második órára, kémiára érek be, ami már öt perce tart. Tegnap este bent voltam Kiyonál KunJae segítségével, aki utána nálunk vacsorázott. Először nem gondoltam, hogy ilyen rendes, de most már tudom. Minden információval ellát az ügyről még akkor is, ha nem lenne szabad valamint az ötletemet is támogatta, hogy jó lenne, ha csütörtök este bent maradnék a suliba és körbe néznék hátha találok valamit, vagy össze írjam aznap kik tartózkodnak az iskolában, hogy később ki tudja hallgatni az illetőket. Szeretném, ha mihamarabb megtalálnánk azt, aki ezt tette vele...
Sietős léptekkel célzom meg a földszinti nagy előadóit, hogy ne találkozzak senkivel se, aki számon kérhetne, hogy eddig hol voltam. A fekete magassarkú csizmám kopogását azonban nem tüntethetem el, így amint kopogás után benyitok a terembe már mindenki engem figyel. A tanári asztalra pillantok elsőként és egy teljesen ismeretlen arcot vélek felfedezni. Eddig egy harmincas években járó nő tartotta ezt az órát, aki nem régiben jelentette be, hogy babát vár, de nem szeretne minket itt hagyni, így az év végéig velünk lesz, de úgy tűnik ez nem így lesz.
- Bocsánat a késésért. - hajolok meg és azonnal sietek is a helyemre, ami Jimin mellett van a második sorban. Leülök mellé és csak fél pillanatra nézek rá, de azonnal beszélni támadna kedvem vele, hogy mindent átbeszéljünk, de jelenleg ez nem lehetséges.
- Gondoltam, hogy sikerül fognom a mai napon egy későt. - rázza meg a fejét. - Neved? - pillant rám a szintén nem túl idős férfi.
- Van igazolásom. - keresem elő a táskámból a kis papírt, amin még a helyi rendősrés pecsétje is rajta van. Megindulok kifelé, de még mielőtt oda adhatnám megállít.
- Orvosi?
- Nem. Ez...
- Vagy orvosi, vagy mond a neved. - fordít nekem hátat és vissza sétál az asztalához. - Ne húzzuk egymás idejét, szóval.
- Megnézné legalább? - lépek hozzá és felé nyújtom, amit ő tétovázva vesz el tőlem egy fáradt sóhaj kíséretében. Ez a fickó... Gyorsan futja ár, majd vissza is nyújtja.
- Szóval. Mi a neved? Sajnos, vagy nem sajnos, de nem ismerem a negyediket. Eddig szerencsémre csak a kisebb korosztályt taníthattam.
- Heo EunJin. - fújtatok idegesen és vissza sétálok a helyemre. Mit hisz? katonai kiképzőben vagyunk? Csak öt percet késtem és még igazolásom is van, erre ő így reagálja le a dolgokat? Ennyire egy szigorú.... Nyugalom... Kisebb gondom is nagyobb ennél.
- Tehát... - írja le a nevem egy kis cetlire, amit szépen a tanári noteszébe tesz. - Hol is tartottunk? Ja igen. Szóval, a nevem Lee HyunWoo. Az év következő részében én foglak titeket kémiára tanítani, és elnézve az eddig fél évi nagy jegyeteken hatalmas szükség van rá. Az én órámon nem fogtok hülye kisfilmeket nézni és értelmetlen előadásokat hallgatni. Minden órára készültök, mert minden alkalommal valaki szóban fog nekem felelni és, hogy még jobban fejlesszük a satnya tudásotokat írni is fogunk minden hétfőn, aki pedig gyenge, az péntekenként korrepetálásra fog járni hozzám.
Na jó... Ez az ember teljesen meg van bolondulva. Kinek lesz ideje mást tanulni, ami lényegesebb is lesz mint az ő hülyesége. Totálisan kattant és nagyon szigorú, nem értem eddig, hogy bírta a többi osztály... Már a megjelenése is borzalmas. A hátra kent és beállított haja, hozzá pedig az öltöny szerű öltözet. Nevetséges...
- És mi történt tanárnővel? - teszi fel a kérdést JiHoon, amire az egész osztály rá kapja a fejét.
- Mi a fene közöd lenne a tanárnőhöz? - kérdez vissza gúnyos hangsúllyal a tanár úr. - Túlságosan megrémült a pisztolyos incidenstől és szülési szabadságra ment. - háttal támaszkodik az asztalára, majd végig néz rajtunk. - Látom sok dolgom lesz veletek. A két jó madár ott hátul. Kim és Jeon nagyszájú duója tiszteljen meg minket, hogy az első sorba ülnek, hogy az idén ne kelljen pénzzel kettes érdemjegyet vásárolniuk az apjuk pénzén.
Teljesen ledöbbenek és csak JeongGukot figyelem, aki Taevel együtt idegesen fújtatva másznak ki a hátsó sorból és sétálnak lejjebb a lépcsőn, hogy elénk ülhessenek. nagy önuralom kell neki, hogy ne mondjon semmit se a tanárnak. Úgy érzem tudja, hogy ő nem fogja olyan lazán venni, ha bármit is mond mint a többi.
- Mivel nem akarunk lemaradni, így ma is meghallgatunk egy felelőt, de mivel rég nem volt kémia órátok én fogok feltenni ismétlődő kérdéseket. Kezdjük is a nap sztárvendégével, aki képtelen időben megjelenni egy órán. Lássuk, hogy a fejében is van e valami, nem csak a testében.
Hirtelen kap el az undor és a düh. Hogy mer ilyet mondani egy kamasz lánynak ez a pöcs?! Legszívesebben kiverném a hisztit és beolvasnék neki, de azzal az ő szavait igazolnám, amit végképp nem akarok. Határozottan állok fel és sétálok ki, majd megállok tőle pár méterre. Felé fordulva túrok a hajamba.
- Kezdjük valami egyszerűvel, amit egy nő se képes elhibázni. Mi a víz képlete?
- H2O... - adok választ a kérdésére, azonban a düh és a harag csak tovább cincál belülről. Legszívesebben arcon köpném és kisétálnék a teremből, de ahogy elnézem képes lenne kirúgatni is...
- Fantasztikus... - forgatja meg a szemeit. - Mi a bomlás?
- Olyan kémiai változás, amely során egy anyagból több lesz. - fűzöm keresztbe a karom a mellkasom előtt.
- Szublimáció?
- Mikor egy szilárd anyagból légnemű lesz. Halmazállapot változás. - mosolyodok el kicsit gúnyosan, ahogy ő idegesen fújtat, hogy a könnyű kérdései nem érnek semmit. Egy - nulla EunJinnek a bunkó tanárral szemben.
- Utolsó kérdés. Mi a zöld rézrozsda?
- Patina. Most már leülhetek? - indulok meg a helyem felé, mire ő csak bólint. KO idióta.
Az óra további felében szintén csak arról hallhattunk, hogy ő mennyivel jobb bárkinél is, valamint mennyire agyatlanok és hülyék vagyunk. Természetesen nem ezekkel a szavakkal, mert hát azt még ő se tehetné meg, nem igaz? Felfrissülésként ér minket a kicsengő, amit hallva azonnal felállunk és villám sebességgel hagyjuk el a termet, hogy odakint mély levegőt vehessünk.
- Ez a hapsi egy kész örült! - ad hangot a sértődöttségének JeongGuk. - Pszichopata!
- Nem... csak egyszerűen egy szadista. Amiket mondott... beteges... - pillant a háta mögé Jimin, hogy a tanár véletlenül se hallja meg, mert akkor biztos pénteki tanulószobára fogná, vagy felrángatná a tanáriba.
- Túl okosnak hiszi magát. - fújtatok idegesen és négyen indulunk el az uszoda felé. - És az elkeserítő, hogy ebben a suliban még tolják is.
- Persze! Hisz az igazgató rokona. A húgának vagy kinek a férje. Nem csoda, hogy még itt van. - lépdel mellettünk TaeHyung. - A családom soha nem vett kettest nekem! Kémiából legalább is soha.
- Mi a fasz köze van hozzá? - akad ki újra JeongGuk. - Apám több pénzt adott a kurva suli felépítésébe, mint az alapító. Az uszoda, és a nagy előadói is apám pénzéből készült el és akkor még baszakodik az emberrel?
- Legalább Jimint béken hagyta. - pillantok a szőke barátomra, aki azonnal rám kapja a fejét. Istenem... Hogy nem voltam képes aznap este vissza csókolni a vastag ajkait?
- Megmozdulni se mertem egész órán. - nyel nagyot, majd elpillant rólam, hogy ne nézzen a szemembe. - Én nem engedném gyerekek közelébe...
- És felesége van. - nevet fel kétségbeesetten JeongGuk. - Biztosan veri. - kanyarodunk be az öltözőkhöz, ahol meg is állunk mielőtt bemennénk. - Úsztok?
- Persze. - bólintok kicsit, majd elindulok az ajtóhoz. - Ti is?
- Ki nem hagynánk. - kuncog TaeHyung. - Felfrissülés, ha te velünk úszol. Már csak a látvány.
- Remélem most nincs lapos tetűd. - forgatom meg a szemem és magukra hagyom őket a folyosón. Beérve a többi lány fogad, akik már elkezdtek átöltözni, vagy éppen készen vannak. Hátat fordítva nekik öltözök le és veszem fel a fekete úszóruhám. Elkérve valaki fésűjét szedem rendbe a hajam, amit egy copfba fogok össze a fejem tetején. A papucsomba bújva és a hónom alá kapva a törülközőt hagyom el az öltözőt és sétálok ki mindenki után a medencéhez. A többiek már javában a vízben vannak, így én is csatlakoznék hozzájuk. Le dobom a törülközöm és indulnék is a vízbe, amikor Valaki elkapja a kezem. Kérdően pillantok hátra és SeokJint látom meg felöltözve. Ilyenkor neki nem foci edzése van?
- EunJin, tíz kör. - szól a tanár és mielőtt bármit is mondhatnék Jin közbe szól.
- Csak öt percet hadd beszéljek vele, tanár úr. - néz a tanárra, aki csak bólint és vissza fordul a medence felé, még SeokJin odébb húz és maga felé fordít. - Kerestelek.
- Otthon hagytam a telefonom. - pillantok el róla és a többiek papucsait kezdem nézni.
- Már egy hete kereslek, mióta vissza jöttünk. Van valami oka annak, hogy nem beszélsz velem? Igazán elmondhatnád, hogy tudjunk javítani rajta. Nem tudom mit tettem, mond el.
Halk sóhajok között fordulok vissza felé és néznék a szemébe, de ő a szemeim helyett a melleimet figyeli, amik kilátszanak az úszóruhámból. Vállba csapom, amire azonnal a szemeimbe néz, de a tekintete vissza ugrik a mellemre időnként.
- Megtennéd, ha beszélünk nem a melleimet nézed? - takarom el magam a kezemmel, mire ő fújtat egyet. - Nehezedre esik a szemembe nézni?
- Nem. - vágja rá. - De a barátnőm vagy, nem? Miért ne nézhetném a melled?
- Miért ne? - döbbenek le. - Mert talán oka van annak, hogy nem akarok beszélni veled. Erősen úgy érzem, hogy egyáltalán nem vagyok a barátnőd. Tudsz rólam mást is mint azt, amit Jimin elmondott?
- Édes istenem... - el gúnyos vigyor jelenik meg az arcán. - Mondtam, hogy hazudnak neked. Basszus EunJin...
- Nem. SeokJin nagyon figyelj arra amit mondok. Ez egy rohadtul aljas húzás volt tőled. Érted? És elnézted, sőt te akartad, hogy össze vesszek a barátaimmal. Ez rettenetesen fáj. Örülnék, ha megtennéd, hogy ezt az undorító mosolyt leszeded az arcodról.
- Igaz, hogy csütörtökön Jiminnel töltöd az estét? Itt a suliban. - néz rám dühösen, amin először én is meglepődök, majd mély levegőt veszek és bólintok.
- Igen. Megkértem, hogy jöjjön el, mert se te, se pedig JeongGuk nem ér rá.
- Csütörtök este edzésem van... Szóval.
- Csak ő ér rá. - sóhajtok. - Nem kell túl gondolni. Tudtam, hogy te úgy se érnél rá. - nem akartam, hogy tudjon az akcióról, de úgy tűnik, hogy teljesen mindegy mit mondok el JeongGuknak, mert ő tovább adja. Komolyan. Már megint mögöttem beszélték meg, hogy Jimin velem jön? Nem mintha nem örülnék, mert... legalább tisztázhatjuk, de ez így... nagyon rosszul jött ki.
- Figyelj... Sajnálom...
- Mit, Jin? Magadtól is elvihettél volna randizni, nem kellett volna Jimin tanácsa. Csak... csalódtam.
- Tudom jól. - bólint aprót és megfogja a kezem. - Húzós lesz a hét... Mi lenne, ha szombaton elmennénk valahová? Kettesben.
- Lehet róla szó. - bólintok kicsit és halványan elmosolyodok. Ha addig idegileg nem készülök ki... Talán az lesz az utolsó randink, amin én szakítani fogok vele Jimin miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése